Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-19 / 47. szám
III. évfolyam Kun-Halas, 1899. november 19 47. szám Előfizetési ár: Egéaz évre — 5 írt — kr. Fél évre — 2 „ 60 * Negyedévre — 1 , 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Unnio !.,oy|U Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetéseié dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 8 kr., nem előfizetőknek 5 kr. Nyilttér: liárom hasábos petilm 10 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. A reform, egyház bajai. Egyházunk bajai és közönségének sérelmei bőven ismeretesek az érdeklődők előtt, úgy annyira, hogy az egyház kerületi közgyűlés által elrendelt vizsgálatot megelőzőleg azokkal foglalkozni most már felesleges, de, mert az egyház elnöksége, különösen pedig ft. Szilády Áron lelkész ur úgy iparkodik feltüntetni a kiterjedt mérvű mozgalmat, hogy az csakis személyes tekintetek kifolyása s mellék czélok szolgálatára kigondolt támadás, és hogy az utolsó presbyter, — és főgondnok választás eredményével való elégetlen- ség szülötte — többek által kifejezett óhajtást is szem előtt tartva annak bizonyságául, hogy az egyházi ügyek rendezésére irányult mozgalomnak személyes motívumai nincsenek, s hogy a sérelmek orvoslása már 1893. évben szabályszerű utón siirgettetett, s hogy az összekuszált ügyek rendezésének akadálya első sorban maga a lelkész ur volt, — minden további magyarázat nélkül közlöm a pénz és adóügyek tárgyában általam mint presbyter által az egyház tanács ülésében előterjesztett határozati javaslatot, és lemondási kérvényemet. E két irat feltünteti a kiindulási pontot, s azt, hogy ma is ugyanazon állásponton vagyok, s van a közönség is, melyet hat évvel ezelőtt elfoglaltunk és pedig akkor, a mikor a bajok könnyebben orvosolhatók lettek volna. A két irat szövege a következő : Határozati javaslat a pénz és adó ügyek kezdésében. Ezen, a zsinati törvények értelmében választás utján kiegészített presbyterium a ref. egyház pénz és adóügyi kérdésében elnök lelkész ur által előző ülésben május 11-én tett szóbeli előterjesztés szem előtt tartásával annak kijelentése mellett, hogy mint az előbbi presbyteriumnak folytatása ugv a jog folytonosság, valamint, köztekintetek által indokolt czélszerííségi szempontoknál fogva is — a volt presbyterium 1893. évi jan. hó 22-ik napján 64. szám alatt kelt azon határozatának, melylyel a f. 1893-ik évre az öt forinton felüli adófizetők terhére minden adó forint után 20°/0 egyházi adó vettetett ki — érdem- beni felülbirálatára magát hivatottnak, feljogositottnak nem tekinti; s további működésének alapjául úgy azonban hogy — a múltban tett intézkedésekre vonatkozó birálati s ezzel kapcsolatos rendelkezési jog ezen álláspont által nem érin-l tethetik -- ezúttal a tényleges állapotot elfogadva az imént hivatkozott 20% adó kivetését elrendelő határozatot illetőleg j csakis végrehajthatóságának megállapitá- sát tartja feladatának, elhatározza a következőket : j 1. eddigi gyakorlattól eltérő adózási rendszert tartalmazó a 64. számú határozat végrehajthatóságának egyik elő félté- j teleit képezvén a hitközség meghallgatása \ — utasittatik az elnökség, hogy a zsinati j törvények 24. §-a értelmében, az egyház j kerület által kiadott szabályrendeletnek megfelelően a hitközségi közgyűlést adó kérdésében hívja egybe akként, hogy az ülés határnapját kitűzvén azt a templomban két vasárnapon hirdesse ki. 2. megbizatik az elnökség, hogy az egyházi adó kivetését s annak mérvét szükségessé tett ténykörülményeket hiva talos adatok alapján egybeállitva, jelentés alakjában a 64. számú határozattal együtt terjessze a közgyűlés eléS. a végből, hogy a teher könnyítése arányos megosztása és mielőbbi végleges kiegyenlítése tárgyában intézkedhessen felhivatik az elnökség, hogy pénztárnokkal együttesen SO nap alatt tegyen írásos kimerítő jelentést az egyház vagyona!ról, adósságairól, az utóbbi fizetési feltételei és módozatairól, továbbá az- egyház kezelése alatt levő pénztárak, alapítványok tőke mennyisége, éri jövedelme, rendeltetéséről, — s jelentésével egyidejűleg mutassa he az 1802 évi vagyoni leltárt; a jelentés összes számadások rendelkezésére boesájtásával — annak idejében választandó tagokból álló bizottságnak lévén véleményezés л-égett kiadandó, beadja: Dr. Babó Mihály. Hagytiszteletü és tekintetes Egyháztanács! Mély tisztelettel alolirott folyó 1893. év tavaszán presbyterül választatván az esküt letettem, s a közbizalom által számomra kijelölt helyet kötelesség érzetből elfoglaltam azon felfogás által vezéreltetvén, hogy egyházam igaz ügyét szolgálva közvetve városom és hazám javát is előmozdítsam. Megválasztásom óta az egyháztanáes ülésein pontosan megjelentem, minden irányban iparkodtam kötelességeimet legjobb meggyőződés szerint teljesiteni, s főtörekvésem az volt, hogy egyházunk kebelében az alkotmány biztosította jogok és a felelősség elve érvényesülvén, egyház községünk nehéz helyzete az osztó igazság követelményeinek megfelelően törvényes formák megtartásával ren- deztessék. Presbyteri működésem kiindulási pontját és czélját világosan kijelöltem „a pénz és adó ügyek‘‘ kérdésében beadott határozati javaslatomban, melyből azonban az egyház tanács t. többsége csak is azt a részt fogadta el, mely a hitközségi közgyűlés egybehivását sürgette. — Én tisztelettel hajoltam meg a többség akarata előtt, de kötelességemnek tartottam felhasználni a törvényszerű alkalmat arra, hogy meghatároztassam azt a módot, mely — véleményem szerint — szükséges, sőt kikerülhetetlen arra nézve, hogy az egyház vagyonjogi ügyének mikénti állása összes részleteiben megállapittatván a mellőzheti en közterhek arányosan és lehető mérséklettel vettessenek ki; s általában azt a módot, mely szerint az adósságok tömkelegéből a kibontakozás rázkódtatás, az egyház és főiskola érdekeinek koczlcáztatása nélkül eszközölhető. E czél lebegett szemeim előtt, midőn indítványoztam, hogy az egyházi és főiskolai külömbf'éle pénztárak állagának végleges megállapítása, a vagyoni leltár részletes egybeállítása és a további teendőit ügyében leendő javaslattételre egy, lehető kevés tagból álló bizottság küldessék ki; tettem pedig ezt azért mert tudom, hogy a múltnak és jövőnek egybekötő kapcsát képező - jelen, feladatának csak igy képes megfelelni, ha multat szem előtt tartva képez átmenetet a jövőbe, 8 megvagyok győződve arról, hogy a t. egyháztanácsnak feladata fontosságát szem előtt tartva nem szabad elzárkózni a múltban törlóntek ismerete elől, sőt szent kötelessége minden részletet tisztán látni, ha azt akarja, hogy határozataival a jövőt biztositó intézkedések létesüljenek. Nyíltan kijelentettem, hogy én senkit visszaéléssel nem gyanúsítok, mondtam és mondom, hogy egyházunk pénzügyi kezelésénél bűnt fel nem tételezek, mégis a bizottság kiküldését szükségesnek tartottam a közönség köréből és pedig bizonyos irányban jogosultan hangoztatott I bizalmatlanság eloszlatása tekintetéből azért mert tapasztaltam, hogy az egyház I viszonyait egészen maga az intézkedésre hivatott presbyterium sem ismeri, és mert a tett elnöki, pénztárnoki nyilatkozatok a folyó év tavaszán történt választás óta beterjesztett ügyekből is kiviláglott az, hogy formai tekintetekből az egyház anyagi ügyei hibásan, kellő ellenőrzés nélkül vezettetnek és kezeltetnek, mit pedig a kötelesség érzetből áthatott, feladatával, hivatásával tisztában levő egyháztanácsnak tűrni nem szabad, ha a reá ruházott bizalomra méltó akar lenni, s úgy az igazgatása (de nem rendelkezése) alatt álló egyház közönség, mint a felsőbb egyház hatóságánál kötelességszerűen megnyugvást teremteni iparkodik. De szükségesnek tartottam mint újonan megválasztott presbyter a bizottság kiküldését azért is mert n volt bresbyterium által a főiskola építési ügye, s azzal kapcsolatban a külöm- böző számadások eredménye a zsinati törvény 234. §-ában foglalt rendelkezés ellenére az egyház közönségének alkalmas módon tudomására nem hozatott, de főleg azon okból mert az elnökség illetve lelkész úr ismételt szóbeli előterjesztés* szerint a volt egyháztanács a főiskola építése folytán szükséges adó kivetést az uj zsinati törvényjavaslatra, tehát egy még érvénynyel nem biró szabályra fektette, s igy méltán feltehető, hogy a múltban, a kevésbé fontosnak látszó ügyekben a törvény mellőztetett, miből idővel nagymérvű bonyodalmak származhatnak az esetben, ha a forma hibák ideje korán
