Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-19 / 47. szám

orvosolva, s az azok miatt esetleg valakit terhelő anyagi felelősség is már most megállapítva nem lesz.

Az előadottak alapján, törvény 13-ik §-ára támaszkodva kértem a bizottság kiküldését azért is, hogy a presbyterium az által kimerítő részletességgel tájékoztatván az egyház s főiskola vagyoni ügyeiről kívánatos tárgyilagossággal és az ügyek lelkiismeretes mérlegelése mellett intézked- hessék, egyházunk nyugalmát éppen a tájékozatlanság, s az azzal járni szokott bizalmatlanság miatt feldú- lással fenyegető adózás kérdésében melyre nézve azt gondolom minden egyháztag joggal megkívánhatja, hogy alaposan felvilágosittassék; de ki által ? mikor azzal maguk a presbyterek sem jöhettek ez ideig tisztába, mert az elnökség (ide értve pónztárnokot is) jónak látta az építkezési s azzal kapcsolatos ügyek tárgyalás végetti előterjesztését mindez ideig hallogatni, jóllehet a főiskola már 1892. év végén használatba vétetett, tehát az arra vonatkozó végrehajtási intézkedések már az egyháztanács bírálata alá bocsáj- tandók lettek volna.

Az elnökség is méltányolta indokaimat, 9' az indítványt ezzel helyesnek jelezve maga ft. lelkész elnök úr csak azt kérte, hogy a bizottság költségvetés alkalmával választassák, mely kijelentés folytán méltán feltételeztem, hogy a költségvetés tárgyalása után megújított indítványom elfogadtatik. Nem igy történt, az indítvány f. deezember hó 24-én szavazat többséggel elvettetett, hogy azonban miért arra adjon (ha tud) megnyugtató feleletet a t. elnökség, s az indítványt leszavazó többség.

Nagytiszteletű és tekintetes egyháztanács ! |

Azt gondolom senki sincs a ki tagad-1 hatná egyházunk nehéz helyzetét melybe a főiskola erőnket meghaladó mérvbem kiépítése folytán sodortatott, viszont azonban a presbyterium minden egyes tagja jól tudja, hogy az építkezés mikénti részleteiben okmányszemen ez eddig ki nem mutattatott, és igy bár kötelessége volna — az egyház tanács tudomást, nem j szerzett arról, hogy a tervezet, kőit- | ség vetés mindenekben megtartatott-e ; I mindenki tudja azt is, hogy az egyháznak; több rendbeli nagy összegű adóssága van más hitelezőktől különböző feltételek j mellett, de ennek tervszerű kiegyenlítéséről gondoskodva nincs, jóllehet az is bizonyos, hogy az egyházi külömböző | pénztárak sőt még alapítványok is vétettek igénybe az építkezés folytán felmerült1 kiadások fedezésére; és én megvagyok győződve arról is, hogy a pénztárak keze lésével formai hibája miatt nem egyszer történt az utolsó 10 óv alatt, hogy egyik,j vagy másik pénztár többet adott ki mint, a mennyi bevétele volt, s nem hiszem, hogy költségvetés tételeinek a számadás összegeiben pontosan meg felelne, és igy könnyen megeshetett, hogy a kisegítésül igénybe vett pénztár az általa előiegzett; összeget vissza nem kapta, s mint egyházi adósság az máig is fenn áll.

Az érintett s azzal összefüggő ügyekről kívántam én a kiküldendő bizottság által J biztos és kimerítő hivatalos tudomást szerezni, s. a további teendők tárgyában javaslatot kívánni, azért, hogy az egyháztanács ne vaktában ; hanem kétségtelen adatokra támaszkodva tegye meg a további . intézkedéseket arra nézve, hogy a kuszáit vagyoni helyzetet tisztán látva a terhek kiegyenlítésétől okszerű sorrendet tartva helyesen intézkedjék. Uraim ! ehhez nem volt szükség határozatra ; csak a puszta óhajtás kellett miszerint sarkalja az elnökséget, hogy sáfárkodásáról számot adva az adatok beszolgáltassanak, mert hiszen ha a múltból nincs — szeretem hinni, hogy nincs is — takarni való, akkor nem értem, hogy miért zárkodott el az elnökség s a többség az elől, hogy a gondjaira bízott egyház helyzetének tiszta képét felmutassa, illetőleg megismerje ; miért sötétben tapogatózni ott hol világosságot lehet teremteni, sőtt ezt termi kötelesség is.

A t. elnökség magatartása, s a t.

bresbyterium tagjai egyrészének rendszeresség iránti érzék hiánya útját vágta annak, hogy az egyház ügyei egészben és leplezetlenül feltáratván a kibontakozásra törekvő, s alkotmányos jogok érvényesülését is ezélzó egyháztanácsi működésnek megdöbbenthetlen alapja legyen, lehetetlenné tette, hogy a bonyodalmak szülő okát képező felületesség kikerültessék, általában, hogy a kibontakozásnak megnyugvására vezető helyes útja kijelölhető legyen, tehát ki van zárva annak lehetősége, hogy a felett általam teljes mérvben át is érzett, tartalmas bresbyteri eskünek, s az abban vállalt komoly feladatnak elég tétessék, miért is nekem önérzetem jog és törvény ismeretem továbbá az egyház közönség iránti tiszteletem és a kötelesség tudás azt diktálja, hogy a helyet melyet teljes munkakedvel foglaltam el — el hagyjam, miért is:

elhárítva magamtól mindennemű felelősséget presbyteri állásomról ezennel lemondok, s kérem, hogy azt ezen beadványomnak jegyzőkönyvbe iktatása mellett elfogadni, s ennek megtörténtéiről ugyan végzésileg értesíteni méltóztassék,

A nt. és tek. egyháztanács működésére Isten áldását kérve vagyok mely tisztelettel.

Halason, 1803. évi Decz. hó 31-ón, alázatos szolgája l)r. Habé Mihály mk.

Mit bizonyít ez a két irat ?

A határozati javaslat bizonyítja azt, hogy ón már 1893. évben, a legelső alkalmat felhasználva arra törekedtem, hogy az egyház észlelt bajait maga a presbyterium orvosolja, s hogy hivatalos minőségben, illetékes helyen, követeltem a számadás bemutatását, — adósságok kimutatásál, alapítványokra vonatkozó megnyugtató jelentést és a terv megállapitá- sát az adósságok miként leendő kiegyenlítésére, mert presbyteri esküm és kötelességérzetem követelte. miszerint az egy ház közönség mindenekről í’elvilágosittatván tudja meg, hogy miért, menynyit és meddig kell fizetni?! Ezt követelni kellett úgy az egyház, mint a főgymnasium valamint az akkori közönség tőle a jövő nemzedék iránti tekintetből is s az én meggyőződésem szerint a hallgatás bűn lett volna azzal a közönséggel szemben, mely a presbytereket azon jó hiszem ben választja, hogy ügyeinek intézése igazságszerető, nyílt és őszinte egyénekre van bízva.

A lemondási kérvény s indokolása pedig bizonyítja azt, hogy a presbyterium elnöksége vagyis a lelkész és főgondnok urak voltak azok, kik a jogszerű indítvány érvényesülését meggátolták, ők voltak, kik megakadályozták azt, hogy a kibontakozás útjára lépjen a presbyterium, tehát maga az elnökség iparkodott fentartani a közönség tájékozatlanságát, s a bizonytalanságot; hogy azonban miért arra kielégítő feleletet aligha tudnak adni, mert elfogultság nélkül képtelenség állítani, hogy a presbyteri minőségemben, pres- byteriumban előterjesztett határozati javaslaton személyes tekintetek hatása alatt áll, vagy hogy a

Zavas teremtését czélozza, sót ta- gadhatlan, hogy az egyenesen a a közczél szolgálatára volt előterjesztve a végből, hogy a törvényes jogok minden irányban érvényesüljenek ; én tehát mindkét irat- és tartalmáért nyugodt lélekkel vállalom el az erkölcsi felelősséget ma is.

Hogy azonban a határozati javaslatban foglaltak feltétlen jogosult és czélra egyedül vezető módozatok voltak — maga ft. Szi- lády Áron lelkész ur bizonyította be utólag 1898. évben, akkor, midőn az egyház gazdasági gyűlésen a hason tartalmú indítványt elfogadva, ünnepélyesen megígérte hogy :

„a főgymnasium építésére vonatkozó számadást okmányaival együtt közli a gazdasági gyűléssel, — továbbá előterjeszti a részletes kimutatást az egyház vagyo- nairól, adósságairól, alapítványok állásáról, és tervet ad az egyházat terhelő adósságok mikénti ki- egyenütése, törlesztése tárgyában.“

Tehát hat évi töprengés, és eny- nyi ideig tartó, bizonyára keserű tapasztalatra volt szüksége a lelkész urnák, hogy az igazságot belássa; de kérdem, hogy ezek után van-e joga izgatásnak, lázi- tásnak, felsőbb hatóság iránti engedetlenségnek minősíteni azt a követelést, mely tőle a fentebb idézett, de ezideig még nem teljesített Ígéretének beváltását sürgeti, különösen van-e joga az összekuszált egyházi ügyek rendezésére irányult mozgalmat elítélni akkor, midőn az egyház kerületi közgyűlés érzékenykedő és gyanúsító hosszas felszólalása daczára is, indokoltnak találta a vizsgálat elrendelését, bizonyára azért, mert a bemutatott iratok kétségtelenné tették, hogy a törvények és törvényes szabályok egyházi ügyeinkben az elnökség- által megtartva népi voltak.

És még egyet!

Azt a ráfogást hangoztatja a lelkész ur, hogy az ügyek rendezését sürgető követelés — az egyház és főiskola kárára történik, s ezélzata ezeknek megbuktatása.

Súlyos vád, de alaptalan, mert hiszen úgy a határozati javaslat, mint lemondási kérvényem, s legutóbb az egyház kerületi főgondnok nmltóságu IJr. Szilágyi Dezső úrhoz a hívek értékezlete által intézett, nyomtatásban közkézen forgó emlékirat is kétségtelenné teszi azt, hogy :

a közönség azt követeli, miszerint állapíttassák meg, hogy a megkérdezése és beleegyezése nélkül túl költekezéssel eszközlött főgymnasium i építkezés voltaképen mennyibe került, honnan és kinek felhatalmazása alapján köl- tetett el arra a sok pénz ; ki és mi alapon adta a kötvény és váltó kölcsönök felvételére lelkész és főgondnok urnák a meghatalmazást, holott törvény ellenére a hit-