Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-10-29 / 44. szám

,Gyermek szonáta“ BerensH.-tól. Előadja zongorán : Török Ilonka 4. Négykezes játék. 5>„Sonatina“*! Gurlit-től.f í Előadja zongorán : Vájná Mariska. 6. „Nagy hangverseny Etude“ Moscheles-től. Előadja zongorán: Görög Sylvai. 7. „Ábránd“ Mozart-tól. Előadja zongorán: Andao- sofszky Anna. 8. „Egyveleg“ Ground „Fauszt“ operájából. Előadja hegedűn Papp Mihály és zongorán kiséri Görög Sylvia. Kezdete délután 3 órakor. ]

Búcsú .bankett. A körünkből távozó Rau- szek El. Jenő kir.‘-mérnök tiszteletére f. hó 21-én rendezett búcsú bankett, melyről múlt számunkban hirt adtunk, várakozáson felül, kitűnően sikerült. A tennisz jelvényekkel s a már ismert „Busuló magyarral“ Ízléssel díszített kaszinói nagyteremben csoportosan gyűltek össze a távozó mérnök jó ismerősei és barátai, hogy búcsút vegyenek tőle, ki rövid egy évi Halason való tartózkodása alatt anynyiak rokonszenvét és szeretetét kiérdemelte. A dúsan terített óriási asztalnál csakhamar helyet foglalt az illusztris társaság, élén Vári, Szabó polgármesterrel, Oaál Lajos mrénökkel, Dr. Dobó tanárral, Zseny József országos magyar egyesületi elnökkel, Dr. Babó főjegyzővel, Dr. Hofmeiszter tiszti ügyészszel, kik után a jóbarátok hosszú sora következett. Igaz, hogy a körültekintő rendezők még csak arra is figyelemmel voltak, hátha a tagy társaságban akadna olyan viseltes idegrendszerű, ki az okos beszédtől étvágyát veszti s e miatt tiltó plakáton hirdették, hogy csak is éjfél után szabad toasztot mondani, még is, egy értelműi eg konstatál tatván, hogy a társaság tagjai között nincs egyetlen egy sem, kinek akár étvágyában, akár idegrendszerében hiba volna : a tiltó plakát hatályon kivül helyeztetett s kezdetét vette a szebbnél szebb toasztok sora, melyek közül felemlítjük Vári polgármesterét, Gaál Lajos pompás humoros toasztját, Dr. Babó, Dr. Hofmeiszter, Török, Stepanek állomás főnökök toasztjait s a távozóét, ki remek szép beszédben búcsúzott el tőlünk.

Az első zenekar újonnan betanult és szépen előadott darabjaival gyönyörködtette a társaságot, mely hatalmas tapsban tört ki, mikor az Öreg patika a banda élére reczeptette magát s konczert fuvoláján eljátszotta remek darabjait, melyek minden gyógykotyvalatnál többet érnek. Nyomban Nyomban meg is volt az a hatásuk, hogy a társaság a legjobb kedvre hangolódott s a késő órákig együtt is maradt.

— Gyászrovat. Legidősebb Gál István f. hó 24-én elhunyt. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak mélyen megszomorodott szívvel jelentik a legjobb apa, nagyapa, testvér és szerető rokon leg* idősb Gál Istvánnak folyó évi október hó 24-ikén 82 éves korában, végelgyengülésben történt gyászos elhalálozását' A boldogult kiszenveded tetemei folyó hó 26 án délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint ehemettetni. Halas, 1899. évi október hó 25. Gál Zsuzsánna, özv: Szent- péteri Antaíná, id. Gál István, Gál Terézia, özv. Oláh Józsefné, Gál Juliánná Rébék Imréné, Gál Anna Tóth B. Itnréné, Gál Eszter özv. Katona Béláné, a boldogult gyermekei. Gál Juliánná özv. Musa Sán- dorné, id Gál Lajos, a boldogult testvérei. Béke hamvai felett I

Regále bérlet. A városi tanács f. hó 20-án tartott ülésében elhatározta, hogy a regálét bérbe nem veszi, miután már a folyó

; évben is veszteséggel járt.

— A korona értékben való számítás jövő I évi január hó elsejével kötelezőleg ha- I tály’oa lép.

i Ä dohánytermelés felvétele a legközelebb kezdetét veszi; felhívjuk tehát a termelő- ; két, hogy ezen felvételen személyesen ; saját érdekükben megjelenjenek.

I — Adókivetés. A jövő évi adókivetési munkálatok megkezdését a pénzügyigaz- ! gatóság elrendelte; az adókivetés házan- í kénti összeírás utján fog eszközöltetni; felkivatnak az adózók hogy ezen idő alatt otthon tartózkodjanak és az adókönyvecskéjüket készenlétben tartsákVeszett macska. lALó-kistelek pusztán Szabó Julianna nevű 12 éves kis leányt

egy veszett macska veszedelmesen megmarta. A szerencsétlen gyermeket a Pasteur-intézetbe szállították. A rendőrkapitányság erélyes intézkedéseket tett a veszedelem továbbterjedésének meggátlása végett.

Nyilttér.*)

Vig Dömötör-nap.

Eresztői birtokom haszonbérlete Dömötör nayjáu lejárván, — kimentem a birtok átvételére.

Ez eddig nagyon renden volt. — Hanem a mint kiértem, két odatévedt polgártársam névszerint Tallér Móricz és Tallér József — akiknek fejében nyilván a Dömötöri vigasságok megzavarták a tulajdonjog fogalmait,

— elkezdtek lökdösni s mint kutya a pa- czalt, birtokomból bekecsemnél fogva ki felé ránczigálni. Ez a rögtönözött épületes kis jelenet felért egy disznópiaczi komédjabeli dij birkózással.

Miután azonban a törvény tiltja még Dömötör napján is az e féle szórakozatot, s miután nevezett polgártársaimnak a nekem szerzett örömökért hasonlóval akarok fizetni,

— ellenük személyes szabadság megsértése miatt a fenyitő eljárást folyamatba tétettem.

Ezt pedig azért adom a nagy közönség tudomására, hogy Dömötör napján minden földbirtokos tartózkodjék birtokaira még véletlenül is kitévedni, mert nem bizonyos, hogy a Tallér-féle emberek nem fogják-e rajta végig élvezni ezen Dömötöri mulatságot.

Halason, 1899 október 27.

Szila Antal,

*) E rovat alattiakért nem felelős a Szeri:.

A gazdasági baromfitenyésztssre vonatkozó általános tudnivalók. Útmutatás a baromfitenyésztőknek arra, hogy miképen lehet a baromfiállományt nemesíteni, értékesebbé tenni s a baromfitermékek után remélt jövedelmet az értékesítő szövetkezetek megalkotásával nagyobbitani. Irta: Hreblay Emil állattenyésztési m. kir. felügyelő, a «Baromfiak» ez. baromfitenyésztési szaklap szerkesztője Gödöllőn. Ara 1 korona, melynek beküldése ellenében a füzet bérmentve küldetik. A ki e kis munkát elolvassa, azonnal tisztában van hazai baromfiköztenyésztésünk mai állapotával s örömmel látja a jövöt, melyAz asszonyok visszafojtott lélekzettel íallgaták a leányt, aki csöndesen, minden izenvedelem nélül indokolta meg, hogy niért lett azzá, aki. Kiérzett szavából, rogy már egyszer elgondolta azt, amit nőst elmond. Akkor, amikor a saját lelki- smeretót nyugtatta meg.

— És ő az első ?!

Zsófi egy perezre meghökkent, de a té- ovázása csak egy pillanatig tartott.

— Megmondjam? Hát jó, megmondom. 1 nagyságos ur nem az első.

— És ki volt az első ?

— Egy borügynök.

— Borügynök ? !

— Igen.

— Szerette ?

Elhalkult a leány szava.

— Igen szerettem . . . Hozott nekem )ántlikát a hajamba. Finom, édes ezukro- :at vásárolt. Azután felvilágosított.

— Felvilágosította ?

— Azt mondta, hogy olyan szegény ánynak, mint amilyen én vagyok, úgy sem hiszik el, hogy becsületes és . . .

— És ? 1

— És én igazgat adtam neki.

A két asszonynak csak most jutott >szébe a megbotránkozás. Most már tud- ak mindent, nyugodtan tehették.

— De Zsófi, — szólott a ház úrnője,

— hát soha, egy perczig sem jutott magának eszébe, hogy nem helyes, amit tesz ? Nem tiltakozott a lelkiismerete ? Nem gondolt arra, hogy mit mond majd

a világ ? «

A leány sajnálkozva nézett végig a két

asszonyon.

—- Világ ? — szólott csöndesen. Hát ismer engem valaki? Vagy ha megmaradtam volna a réginek, nagysága végig sétált volna velem az Ándrássy-uton ? így, hogy divatos a ruhám, talán még rám is mosolyog. Talán még utánam is néz és azt mondja:

— Ejnye be csinos.

Elhallgatott. Néhány perczig még ott állt szótlanul. Aztán indult kifelé.

— Megyek, — mondotta.

A bucsuzásnál elfelejtette, hogy most már ő is nagysága s megcsókolta a Ra- dosné kezét. El is restelte magát. Pirulva, szégyenkezve tartott kifelé. Mikor az ajtónál volt, Radosné visszaszólította.

— Akarok magától még valamit kérdezni. Mondja csak, össze szoktak jönni most is azzal a másikkal ?

Zsófi pipacspiros lett. Sértődötten felelt.'

— De nagysága, hogy is tetszik ilyent gondolni. Mit mondana rólam a világ!

Megfordult s dühösen becsapta az ajtót Pásztor Mihály.

Az asszonyok szeme összevillant.

— És szereti ? — kérdezte halkan.

A leány vállát vonogatta.

— Öreg már, tetszik tudni.-- De hát akkor hogy szánta rá magát ?

— Bizony nehezen. Eszembe jutott az öreg édesanyám odahaza. Becsületben nevelt fel, mennyit fáradott, mennyit mosott értem. Szegény, hogy tördelné azt a dolgos két kezét, ha megtudná. Hogy sírna, rina . . . Dehát utóvégre is belétörődtem. Meggondoltam a dolgot. Hát örökkön- örökké peszráljam Gyurkát (tetszik tudni nem azért mondom.) Szép vagyok, tudom. De milyen sors várt volna rám. Az lett volna, hogy beleöregszem a cselédségbe, vagy pedig hozzámentem volna valami magamfajta szegényhez. Mert nem dicsekvés képen mondom, kérőm akadt volna nem egy. De tudtam, hogy úgyis csak azért a kis összekuporgatott pénzecskémért vettek volna el. Aztán ha elfogyott a pénz, hát kínlódtunk volna tovább. Tanultam a társnőim sorsából. Ők jók maradtak. Kinek négy, kinek öt ke- nyérpusztitó kapaszkodik a szoknyájába- Hát élet ez . . . A nagyságos ur meg fejedelmi módon gondomat viseli. Hintóbán járok. Öt szobás lakást tartok. Drága ruhám van. Két cselédnek parancsolok . ., hát mért ne tettem volna.