Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-29 / 44. szám
ben hazai baromfitenyésztésűnk felvirágzása bizton várható; t. i. ha a baromfi- tenyésztő közönség a füzetben adott praktikus tanácsokat meghallgatja és véghez is viszi. Azt pedig mindenkinek meg kell hallgatni, mert e nélkül egy tenyésztő sem boldogul. Ajánljuk e füzetet mint hazai szakirodalmunkban az egyetlen művet, mely e kérdést tárgyalja és alaposan meg is világit] a. Közgazdaság. Milliók viz alatt. A múlt hetekben egy jajkiáltás volt az egész magyar Dunamente. Az Ausztriában történt esőzések tengerré növelték a mi szép Dunánkat s rémületet és kétségbeesést keltett mindenütt, ahol elzugott haragos áradata. A megdagadt folyam nemcsak ott lépte túl medrét, ahol a partok védtelenek, de sokhelyütt ott is, ahol a kultúra nagy áldozatok révén mértföldnyi hosszúságú védmüveket emelt, védmüve- ket, melyeknek most kellett volna meg- állania a tűzpróbát. De sajnos, nem állották meg! Negyedmilliónál jóval több hold termésföldet borit ölnyi magasságban a Dunának szennyes, hideg vize. Hamarjáben nem is tudjuk elősorolni a községeket, melyeknek templomtornyai, háztetői parányi szigetekként meredeznek elő a beláthatatlan árból. Tornyokban, háztetőkben húzta meg magát a lakosság, hogy puszta életét megmentse. Éhezve, fázva várják a veszedelem elmúlását és ha elmúlt — nyakukban szakad a kegyetlen tél! Ki tudja még most, hány házat öntött össze a vizár? Ki nyújt majd hajlékot a hajléktalanoknak ? A statisztika majd pontosan meghatározza, de már most is bizvást állíthatjuk, hogy milliókra rúg a kár. A csapás okát ne abban keressük, hogy az áradás rendkívül nagy volt, a nyugat nagy folyónak áradása vehemensebb szokott lenni, — anélkül, hogy ily nagy veszedelmet zúdítanának a partokra. Ennek a vizáradásnak az az oka, .hogy Dunapar- tunk s egyáltalában minden nagyobb fo- lyónk partvidéke tökéletlenül van megvédve. Nem vádolhatjuk az államot azzal, hogy a folyamszabályozás és partvédelem közczéljaikra nem áldozott eléggé Millió és miliő forintot nyelt már el a közjövedelmekből a Duna, egyrészt a kotrás, kőhányás, meder rendezés, másrészt az állam költségén épült gátak, töltések s azonfelül a magánosok által fentartott, de földművelésügyi kormány által segélyzett ármentesitő társulatok. ' De ez a sok millió nem elég. A legujabbi keserves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csak félmunkát végeztünk. Nemcsak az ilyen nagymérvű, de bizvást állíthatjuk, hogy minden csip-csup áradás rettegésben tartja a partmenti lakosságot. Minden ta- vaszszal és őszszel joggal fogja el a folyammenti földművest a félelem, hogy nem juttatja-e koldusbotra a megdágadt folyam, mely még mindig erősebb a partoknál! Ismételjük: nem az államon múlt az a félmunka, tisztán közpénzből nem lehet Magyarországot ármentesiteni Büdzsénk azt száz év múlva sem fogja megengedni. A félmunka vádja az érdekelt ma ánosok indolencziáját terhelik- A vizáradásokról szóló tudósításokban olvassuk, hogy a köznép sokhelyütt vonakodott részt venni a töltés, vagy parterősitési munkálatokban. A saját verejtékkel szerzett és megtartott vagyonának megmentéséről volt szó, a földműves mégsem ment ki a gátra dolgozni. — Ilyen a nép veszedelem idején, hát még amikor nincs közvetlen veszély ! Hallani sem akar arról, hogy a védmüvek létesítéséhez pénzével és munkájával hozzájáruljon. Igaz, vannak ármentesitő társulataink, de csekély számban. S ezeket is nagyob- bára nagybirtokosok alkotják. A negyed- fél és telkes gazdák óriási százaléka még mindig nem barátkozott meg avval a gondolattal, hogy, ha egyszer tekintélyes áldozattal járul hozzá a védmüvek létesítéséhez, egyszer és mindenkorra megszabadult a vizár veszedelmétől. S igy aztán az egyik határ ármentesitve van, a másik nincs, elönti hát a viz mind a kettőt. De talán a közelmúlt napok katasztrófái megtörték az elmék makacsságát. Ha arra- való lelkes férfiak most veszik kezükbe az általános ármentesités ügyét, ha társadalmi utón, határról határra kapaczitálják a la kosságot, a derék fáradozás nem lesz eredménytelen. És lehet, hogy a legközelebbi romboló ereje meg fog törni a mindenütt szilárdan megerősített magyar partokon. S ebben a mostani nagy veszedelemben még hálát kell adni az Istennek, hogy ősszel, betakarítás után látogatott meg bennünket. Mi történik, ha augusztusban szakad ránk az árvíz ? Sok ezer gazda elesik az őszi vetéstől. De jön a tavasz és a vizár által megtermékenyített föld a tavaszi vetéssel kárpótolhatja az elmaradt őszit. Bizony sovány vigasztalás ez; adja Isten, hogy ne szoruljon többé rá a magyar gazda. D r. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Hermán Peren c z Hirdetések. 3398/1899 rk. sz. Hirdetmény. A város határában Kistelek pusztán egy veszettségre gyanús kóbor macska f. hó 20-án egy kisleányt több helyen megharapott és elszaladt, minélfogva az 1888 évi VII. t.-c?. 68. §. és ezen törvény végrehajtására 1888. évben kibocsájtott m. kir. földművelésügyi miniszteri rendelet 188. §. intézkedésének megfelelőleg úgy a város belterületén, mint a határban lévő összes kutyáknak megkötése újabb negyven napig vagyis f. hó 2l-töl, november hó 29 ig ezennel elrendeltetik. Felhivatik ennélfogva a lakosság, hogy a város belterületén mint a határban jelzett határnapig az összes kutyáknak megkötve tartását, éjjel nappal, annális inkább kötelességének ismerje mivel a szabadon járó kutya kíméletlenül kifog irtatni s e mellett tulajdonosa szigorúan megbüntettetik. Figyelmeztetik továbbá a lakosság, hogy állatain ha veszettségre gyanús tüneteket észlel ezt a hatósághoz azonnal jelentse, mert aki ezt bejelenteni elmulasztja az erre j vonatkozó törvény 149. §-a értelmében 600 ! koronáig terjedhető pénzbüntetéssel fog Bujtatni. A kóbor veszettségre gyanús macska czirmos színű volt, aki ilyen kóbor macskát lát, vagy azonnal irtsa ki és jelentse, vagy kiirthatása végett tegyen e hatósághoz rögtön jelentést. Halas, 1899 évi október hó 21-én, SZEKÉR PÁL rendőrkapitány. 6184/1899 tkvi sz. Árverési hirdetményi kivonat A kiskőrösi kir. jbiróság mint tkvi Hatóság közhírré teszi, hogy Kisbirtokosok országos földhitelintézete végrehajtatónak Vincze Ignácz és neje végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében a kiskőrösi kir. járásbíróság területén Páhi község határában fekvő, a páhi 190 sz. betétben a végrehajtást szenvedők nevén álló A I. 1—2 sor 705 706 hrsz. II. I—2 sor 915—916 hrsz. III. I—4 sor 965, 966, 967, 968, hrsz. szántó, IV. i—2 sor 1288, 1289 hrsz. I i—4 sor 1361 és 1515 hrsz. 1668, 1690 hrsz. ingatlan egyszerre és együttesen 11500 frt kikiáltási árban a végrehajtatónak 274 frt 83 kr. és jár., úgy a kecskeméti takarékpénztár egyesületnek 3400 frt és jár. iránti követelésének kielégítésére az 1899 évi november hó 22-ík napján d, e. 8 órakor a kir. Járásbíróság tkvi helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő io°/0-át vagyis 1150 frt — kr. bánatpénzt készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1884. november 11-én 3333. sz. a. keit ig. miniszteri rendelet 8 § ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 70. §. értelmében a bánatpénznek a bíróságnál elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. A kir. járásbíróság mint tlkvi hatóság. Kis Kőrös, 1899. évi okt. hó 18-án. Dr. Mandel kir. albiró 646/1899 szám. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a kalocsai kir; törvényszék 1899 évi 3118 számú végzése következtében Gyenizse Antal ügyvéd által képviselt özv. Nagy Ferenczné Polgár Lidia javára ifj. FegyeS Sándor ellen 90 frt 60 kr. s jár. erejéig 1899 évi aug. hó 31-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 740 frt — krra becsült 1 deres csődör csikó, i bika borjú, 4 tehén szopos borjukkal, 3 anya sertés, 13 süldő sertés, 14 malacz, 1 vastengeiyü kocsi, 1 kazal széna, i asztag zab, 1 öntemény szecska vágó és I répa vágóból álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésen a halasi kir. jbiróság V. 348/2 1899 számú végzése folytán 90 frt 60 kr. tőkekövetelés, és eddig összesen 15 frl 93 krban biróilag már megállapított költségek erejéig Halas-Pirtó pusztán a helyszínén leendő eszközlésére 1899 évi november hó 4-ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kiiüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. $-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felü foglaltatták s azokra ki- kielégitési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is foganatosittatni fog. Keit Halason, 1899 évi október hó 22-ik napján. NAGY LAJOS kir. bir. végrehajtó. Nyomatott Székely Simon könyvnyomdájában Szabadkán.
