Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-29 / 44. szám
a közgazdasági dolgokat is megvitassák felolvasások, tanulságos előadásokkal, még a helyszínén, a vetéstábláknál is példákkal demonstrálván, neveljék a gazda- közönséget. Nem szomoru-e az, hogy nem azért veri el az anyjuk a Miska gyereket, mert kifosztotta a fán a hasznos madár fészkét, hanem mert eltalálta szakítani a piszkos ümögöt. Bizony, bizony nevelni, oktatni kell a kisgazdákat, mert ^ a régi kényelmes őstermelési mód mellett elpusztul a gazda. Minden tényező, mely a népre befolyással van, tegye meg kötelességét e téren is, mert bizony nevelni kell a népet. Erre a legalkalmasabb a bekövetkező téli időszak, mikor a gazdaközönségnek ideje van. Népies felolvasások tartásával nagyon lehetne segiteni a szegény földmivelő népen. Hírek, Gaál Endrének. »Szép számban gyűltek egybe a Budapesten fenálló „Kis Kun- Halasi Kör“ tagjai f. hó 21-én az Elite külön termében. Nem csak a régi iskolatársak között fenálló barátság vonzotta őket ez alkalommal oda, hanem a kitűzött tárgy is, mely a jelzett napon tartott első, idei rendes gyűlés alkalmával nagy lelkesedést keltett. A „Kun Halasi Kör“ ugyanis mint egyesület, nem fejezhette ki még eddig, mély tiszteletét, tartós ragaszkodását és őszinte jó kivánatát városunk közkedvelt alakja és a kör tagjainak egykori szeretett tanára — t. Gaál Endre nyug. igazgató ur iránt. De annál nagyobb lelkesedéssel határozták el most a tagok, hogy egykori kedves tanáruknak, — a kit egymás közt nem is hívnak másként, mint „a mi szeretett Bandi bácsink“ — üdvözlő iratot küldenek. A határozatot tett is követte, úgy hogy a mi kedves Endre bátyánk újólag zálogát kapta annak a nagy ragaszkodásnak, melyet hosszú és eredmény dús működésével kiérdemelt s melyet érezni, ápolni egykori tanítványai még a távolban sem szűnnek meg.“ Kitüntetés és kinevezés. Dellaagh Imre, megyei tiszti főügyésznek hosszas és ügy buzgó szolgálata jutalmazásául Ő felsége a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Márton Lajos volt megyei közigazgatási gyakornokot a főispán megyei tb. jegyzővé nevezte ki. Majsa eicsaiolása tárgyában a mozgalom mind nagyobb mérveket ölt. A napokban érkezett le az igazságügy minister leirata a kir. járásbíróság vezetőjéhez, melyben nyilatkozat tételre hivja fel az iránt: mily mértékben fog csökkenni az ügy forgalom a járásbíróságnál Majsa elcsatolása esetén? A válasz tudtunkkal még el nem küldetett, de nem kételkedünk abban, hogy az akként fog szólni, mi kép a mostani állopot fen- tartása a kir. járásbíróságnak is létkérdését képezi. Az ügyeknek legalább V2 részét, Majsa adta eddig s mivel igy is járásbíróságunk ügy forgalom tekintetében, az ország legkisebb járásbíróságai közé tartozik, ha az ügy forgalom felével keves- bittetik, járásbíróságunk lét jogosultságát veszíti s be fog állani az, hogy Halas rendezett tanácsú várost, járásbíróságának elvételével beljebbezik valamelyik községben levő járásbírósághoz. Mivel Halas a hagyományos hallgató politikát követi s more pátrió tétlenül nézi legfontosabb jogainak és érdekeinek veszélyét, a Félegyházához szitó majsaiak egyoldalú mozgalma oda juttatta a dolgot, hogy Máj sáriak Félegyházához való csatolását kö- \ rülbelül befejezettnek tekinthetjük. Nem i nehéz, hasonló szomorú példákból megjósolni, hogy ennek folytán Halas, ez a j fejlődésre képes, derék, tiszta magyar : város, saját élhetetlenségének esik áido- : zatul s rövid idő alatt olyan szellemi és anyagi pangás következik be, mely egy évszázad haladását teszi’tönkre. „Nem kell majsai vasút, nem kell járásbíróság, adjuk át gymnasiumunkat“— hue ezek a szép jelszavak kezdik megteremni szomorú gyümölcsüket. Csak nagyon késő és nagyon szomorú ne legyen az ébredés! Úgy tudjuk, hogy városunk nehány önzetlen híve, mozgalmat kezdeményez egy tiltakozó, monstre-deputatio tárgyában, mely a helyzetnek illetékes helyen való őszinte feltárásával, talán megmentheti még azt, a mi megmenthető. A szinpártoló egyesület immár végleg megalakult. A t isztviselői kar a következő : elnök: Vári Szabó István polgármester, alelnök: Török István kir. közjegyző, ügyész : Dr. Hofmeister Juda, pénztárnok : Szekér Endre, jegyző: Kozics Zoltán. Választmányi tagok: Dr. Babó Mihály, Dr. Dohozv István, Pintér Barnabás Zseny István, ifj. Kozics István, Péter Dénes. Számvizsgálók : Rouesek József, Hofmeister Géza, Győr fi József. Az egyesület működését meg is kezdte s f. hó 20-án tartott választmányi ülésében a legközelebb kezdetét veendő színi évadra vonatkozó előintézkedéseket tette meg. Szabadhegyi Aladár zilahi és nagybányai színigazgatóval —- a kinek a városi tanács az engedélyt kiadta — érintkezésbe lépett s a társulat érdekébon, a bérletek körül, a szükséges támogatást megkezdte. Választás a megyénél. A f. hó 10-ón é-; következő napjain megtartott közgyűlésen Dicskey Kálmán árvaszéki jegyző árvaszéki ülnökké; dr. Баку Imre közigazgatási VI. aljegyző árvaszéki jegyzővé ; Szabó Géza közigazgatási gyakornok VI. aljegyzővé ; Martinovics László közigazgatási gyakornok VII. aljegyzővé választatott. A felsőbb leányiskola zenetanára az intézet helyiségében f. évi október 29-én tartja meg növendékeivel az első házi hangversenyt. Műsor. 1. „Szonatina“ Janke G.-tök Előadja zongorán: Kohn Bella- 2. „Hózsalevelek“ Herwes 1.-től. Előadja zongorán: Kriszhaber Ella. 3. Noha a kis mama szavaiban nem kételkedett senki: Gyurka mindazonáltal jónak látta beigazolni az anyja állításait в olyan zsivajt csapott a szomszéd szobában, hogy az ángyomasszony majd meg- siketült tőle. Egy-egy erőteljesebb kurjan- tással a mama egy pillanatra abba hagyta a beszédet s ragyogó arczczal magyarázta: — Hallod lelkem! Gyuri vonatot játszik. A rossz posztó a székeket egymásra rakja s nagy fütyülés és csillingelés közben versenyfutást rendez egy asztal körül. Ő maga a vonat, a masiniszta, mozdony, a csengő . . . Hát mondjad lelkem, létezik még több ilyen aranyos gyerek a világon ? Az ángyomasszony ugyan ismert még néhány ilyen aranyos gyereket, mindazonáltal nem szólott. A helyzethez illő komolysággal hallgatta a Gyurka dicséretét s csak egy-egy „hm, hm“ és „na, na“ szóval vitte előbbre a szükséghez képest a beszéd fonalát. Épen a cselédügy ma és a cselédügy a régi jó időben czimű soha ki nem meríthető kérdések fejtegetésével volt elfoglalva Radosné, mikor halkan kopogtattak az ajtón. — Ugyan ki jöhet? — riadt fel a két asszony. ízlésesen öltözött fiatal hölgy lépettbe. Sugár termetére rásimult a divatos lilaszinű ruha. Formás arczocskájához illett a bóbitás kalap. — Jó napot nagysága! A tanámé tágranyitott szemmel bámult a jövevény elé. — Maga az Zsófi ? Alig ösmertem meg. — Igen is, én vagyok. Meg akarom mondani a nagyságának, hogy nagyon sajnálom, de nem jöhetek el ma délután Gyurkára peszrálkodni, mert már magam is — nagysága vagyok. Leste a hatást. Bogár két szeme megvillant, mikor ezeket mondta, jól esett neki, hogy a volt asszonya bosszankodik. Radosné még heiylyeí is megkínálta, Zsófi azonban nem ült le. — Köszönöm szépen nagysága — mondta mosolyogva — nem fáradtam el, kocsin jöttem. A tanárné egyik ámulatból a másikba esett. Most már az asszonyi kíváncsiság is csiklandozta. Tudni akart mindent. Zsófi folytatta. — Először a szobalányomat akartam elküldeni az izenettel. De aztán meggondoltam. Még talán meg is sértődött volna a nagysága. Radosné ümmögött valamit. A leány beszélt tovább. — Gondoltam jobb lesz, ha magam mondom, hogy most már nem lehet eljönnöm. Pedig tessék elhinni, én eljöttem volna jó szívvel, ha nem igy fordult volna • . . Az ángyomasszony rosszat sejtett. Felkavarodott benne az erkölcs snemtetsző- leg nézett a sógorasszonyra. A kiváncsi tanórné azonban egy dühös pillantással bele fojtotta a haragos gondolatokat. О kiváncsi volt a részletekre. Tapintatosan kezdett a vallatáshoz. — Talán örökölt? — kérdezte ártatlan üiosolylyal, — Óh nem. Honnan is örökölhettem volna. Mindössze is csak megsegített az Isten, —- mondta a lány diplomatikus nyomatékkal. Öt szobás lakásban lakunk. Az ebédlő ilyenforma mint ez, csak kissé világosabb és nagyobb. A bútort nem onnan vettük, ahonnan a nagyságáék, mert az hamar kopik. Tessék elhinni úgy kell vigyázni, hogy mai világban be ne csapják az embert. Az almárium s a dívány összevissza . . . Radosné közbevágott. Aztán nézze Zsófi — szólott jóakaró mosolylyal — hát aztán . . . hogy is mondjam csak . . • kicsoda az illető ? — Hogy kicsoda ? ! Egy országgyűlési képviselő. A nevét nem mondhatom meg. — tette hozzá mosolyogva.
