Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-16 / 29. szám
Ill évfolyam. Kun-Halas, 1899. Julius 16. 29. szám. Előfizetési ár: Egész évre ___ 5 frt — kr. Fél évre ........2 „ 50 „ Negyedévre... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Megjeien minden vasárnap Közgazdasági és társadalmi hetilap. Hirdetések dija: 3 hasábos petitsor előfizetőknek 3 kr., nem előfizetőknek 6 kr. Nyilttér : három hasábos petitsor 10 hr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utcza 1254. Hegedűs iparprogrammja. Még alig hangzott el a kereskedelmi ministernek mélyreható székfoglalója, melyben iparpolitikájának magvait elhintette, már is komoly erővel hozzá fog programmjának megva'ósitásához ; ipar- politikájának egyik sarkpontját, a gyáripar meghonosítását mind szélesebb terenumokon kezdi érvényesíteni. Ipar- államot Magyarországból ! Ez a jelszó. Külföldi nagyipari válialatok áttelepítése által véli a miniszter a kezdet nehézségeit leküzdeni és a külföldi gyárosok a nekik biztosított bőséges kedvezmények fejében készséggel fel is ajánlják szolgálatukat zsenge iparunk nevelése ügyének. Így már befejezett tényként említhetjük a Bajatti-féle hires aelyemgyár áttelepítését Báttaszékre, úgyszintén a pancsovai selyemgyárar, melynek már építési munkálatai is folyamatban vannak. A szarvasi gombgyárat Aicberg Adolf ausztriai czég már építteti és a csabai szövetgyár létesítése ügyében folytatott tárgyalások is közelednek a sikeres befejezés stádiumába Bőt buzdulva a jó példán önálló szervezkedést is látunk. Marosvásárhelyt szövetkezeti utón eredeti magyar gyapjufonó és festészeti gyár alapításán fáradozik a Mikó Árpád marostordamegyei főispán elnöklete alatt megindult mozgalom, úgy szintén a délvidéken a torontáli gazdasági egyesület gróf Csekonics Endre elnöklete alatt Nagy-Becskereken czu- korgyár felállítását határozta el és a pancsovai czukorgyár felépítése is már befezett tény. Eltekintve a gyáripar közismert általános közgazdasági előnyeitől, számlál hatatlanok azon üdvös hatások, melyek egy gyártalepből az illető vidék jólétének előmozdítására hárulnak. Hogy csak egyet említsünk, már magában véve az, hogy 200—500 munkás számára uj keresetforrás nyílik, nagyban hozzájárul az illető vidék érdekeinek emeléséhez. E mellett az idegen forgalom egészen uj lendületet vesz a nyers anyagnak (falukról történő) oda- szállitása, a kész áruknak onnan való elszállítása által. A selyemgyárak a vidék selyemte- nyésztését fogják nagyra emelni, a czukorgvárak a répa termelésnek váltnak szükségképi tényezőivé stb. úgy hogy egy-egy gyártelep méltán a körötte fekvő helységek valóságos Mekkájává válik. Csakhogy fájdalom, arnily lázas az érdeklődés, országszerte gyárak alapítására, ép oly csekély hajlandóságot mutat ez iránt az ország első vármegyéje; és a kormány látva a lanyha irányzatot még kísérletet sem mer tenni e kérdésben, tárgyalások folyamatba tétele iránt. ügy látszik vármegyénknek kiválóság agricultur jellege az, ami intéző köreinket el vakítja és hidegen nézik a gyáralapitási lázat országszerte. Előre is megczáfoljuk azon támasztható ellenvetéseket, melyek vármegyénkben gyárak alapithatása eilen szólnak, hogy t. i. Pestmegye erre nem alkalmas. Igenis vaunak iparágak, a melyek itt is ép oly virágzóan prosperálhatnak mint az ország bármely vidékén ; igy selyemtenyésztésünk mellett egy selyemfonó vagy szövőgyár itt is létjogosultsággal bírhat. Vagy czukorgyár alapítása itt ép oly lehetséges mint bárhol, hiszen ez A „KIM HALAS“ TÁHÜZAJA pusztai fűz. A „Kun-Halas“ eredeti táiczája, A mérgest erdőben, nem messze a kökuti átlói, Korhadt íüzíat ingat a szellő. A vad rezedák már ölvén eve íilaioznaK neki, s körül az ezüstös levelű nyáriak, már ötvenezer hullatták leveleiket a tisztásra, hoi-mint eiag got ősz mereng a ía, megritkul fürtjeivel. Csendes vidék ez; itt meg a kakuk is mélábban szói, a magas nyárfákon szomorú nótákat zugát a szél, s ha vándort vet erre ülj*, titkos borongás szabja meg őt a korhadt tűz ingó árnyékában. „Hogy került íüzta a tájra V kérdi maga tói. — Aliért nőtt dombra У hisz’ iejebb viz csillag a Iák közt!“ tíejieiem szállja meg: „Ha ez a fűz beszélni tudna talán valami újat, valami meg- rendüőt beszélne el.“ Jói sejti a vándor; ha az a fűzfa beszélni tudna, bns történetet beszélne el, meiy igy bangzanék: Szabadságharczunk elnyomása után beborult az ég hazánk letett; nagyapáink akasztóián hajiak meg vagy nehéz vasat csörgetlek, — idegen börtönökben. Menekült, la meg menekülhetett, s uttalan utakon bujdosva hagyta el a hazát, melytől akkor az isten .s elfordult. Menekülni nem volt könnyű; 1849 január 1-én megjelentek a fehér nadrágos rézsisakos zsandárok, ki becsatangolva erdőt és mezőt, vérebként szaglásztak a menekülő honvédek után. Volt azonban még egy ezeknél is veszedelmesebb csapat, meiy magyarokból állott ugyan, de azért nem átallotta menekülő hon tiiíársat megölni, hogy kevés pénzét bezsebelhesse. Ilyen latrok kezébe került Grácza és Záhony, szabadságharczunk két vitéz katonája, a zempléni guerilla hadak két bátor vezetője, kik a branyiszkói véres napon is megmulatták vitézségüket, az aradi gyásznap után ők is menekültek; utjokat az alföldnek vették, s echos szekerüket két szürke ló húzta. Pár nap alatt szerencsésen elértek Kis Kőrösig, hol 4 napig özv. Anamics Györgyué rejtegette őket házánál. (Grácza ott is feiej tette csinos tarsolyát, melyet most az öreg Adamics János őriz féltékenyen.) Innét utjokat Pirtőnak vették, hol a Baky-tanyát bérlő Но ez árendásnál szállottak meg. — Innét veszi kezdetét szerencsétlenségük. Alig időztek valamit iioiczaái, berohan egy béres, hogy „jágerok“ jönnek a Szalay-major felől. — A lovakat, befogni már nem volt idő, igy hát csak gyalogosan menekültek el Kötöny felé, egy arra húzódó árokban haladva. Délíelé volt már, midőn egy asszouynyai találkoztak, ki lovakat vezetett a legelőről. — Kérdéseikre az asszony elmondta hogy ő a bárkái csősznek Gáspár Jánosnak a felesége, s a házuk ott látszik im a dombon. Midőn a házhoz értek, Graoza eladó paripák után kérdezősködött a csősznél, az idő közben besompoiygó kisleánynak pedig egy aranyat adott, megjegyezvén hogy neki is van otthon egy i y^n kis leánya. E bőkezűség okozta szerencsétlenségüket. Gáspár meglátva a pénzt, aljas tervet főzött ki agyában s igy szólt a honvédekhez ; „Ne vegyenek még az urak lovakat: megnézem még a Holcz tauyát, hátha ottmaradtak a szüiKék.“ Ha osztán a „jágerok“ elvezették már őket, majd elviszem én az urakat paripákat venni Zsanára, Lefánti számadóhoz. El is indult Gáspár Pirtóra, de bizony
