Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-16 / 29. szám
csak a répatermelést kívánja előfeltételül, az pedig vidékünkön eléggé virágzó, vagy ha nem lenne kielégítő, majd fellendülne, ha egy életreképes gyár a terményeknek biztos piacza lenne. A gyáralapitás útját minden eszközökkel, esetleges áldozatok árán is egyengetni kell, ha máskép nem, a délvidékiek és erdélyiek példájára önerőnkkel kell odahatni, hogy vármegyénkben mentői több ipartelep mielőbb otthont nyerjen. i,—Г. A halas—bajai vasútról. Baja varos törvényhatósági bizottsága múlt hó 17-én tartott közgyűlésén, ismét szőnyegre hozta az utóbbi időben elnémult haias-janko- vácz bajai vasút kérdését. A közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a kereskedelemügyi miaistorhez, támogatás végett, felterjesztést intéz a haias-jankovácz bajai vasút építési engedélyének kiadása és államilag leendő segélyezése iránt. Magát a határozatot egész terjedelmében Közöljük, a mint következik: „tekintve, hogy a Szentesig meghosszabbítani tervezett halas jankovácz-bajai vasul egyrészt a Tiszával, a Tiszántúli vidékekkel és Erdélyiyei, másrészt a Baja mellett épi tendő Duna-hidon át, a Dunán tullal, Horvátországgal és Fiúméval köti össze a legegyene- sebb utakon, tehát egyrészt legközelebb eső községeket, Csávolyt, Felső-Szent-Ivánt, Mély- kutot, Jankováczot, Halast kapcsolja sorozatban Baja város iparához és kereskedelméhez, másrészt pedig Baja város földművelésének növekvő kereskedelmi jelentőségének hatalmas emeltyűjévé ígérkezik lenni; tekintve, hogy a torvezet adatai és méretei szerint, a létesítendő vasúttal a bajai és ezen át a Fiume felé vezető ut a létező halas szabadka-bajai összeköttetés hosszának felénél rövidebb utón terelíetik és a vasútnak Szentesig terjedő kiépítésével, Baja lenne központja a hosszú évek óta tervezgetett Tisza-Duna közi uj vasúti összeköttetésnek és ó Baja leié vivő útra terel etnék a közép magyarországi összes Duua-Tiszaközi keres kedés; tekintve, hogy városunkra emineus érdeket képez, miszerint ezen összeköttetés más egyéb tervezők által proponált és Baját megkerülő concurráló vonal építése előtt jöjjön létre; tekintve, hogy a törvényhatósági bizottság, felismerve a tervezett vasút közgazdasági fontosságát, múlt évi szeptember hó 7-én 174/közgy. 4278 kig. szám aiatt kelt határozatával, a halas jankovácz-bajai vasútra törzsrészvények ellenében 50.000, illetve 30.000 korona hozzájárulást megszavazott; végre tekintve, hogy a polgármesternek jelentése szerint, az érdekeit községek, a tervezett vasút létesítéséhez csak azon esetben hajlandók anyagi áldozatokkal hozzájárulni, ha ez, mint normál vágányu vasút, Baja felé építtetik : a közgyűlés, a polgármester javaslatának elfogadásával, elhatározza, hogy a haias-jan- kovácz-bajai vasút építési engedélyének ki adása és megfelelő állami segélyezőre iránt, a nagyméitóságu in. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz indokolt feltörjesztést intéz és a város közönsége ezen kérelmének szives pártolására és hathatós támogatására Nagyméitóságu Dr. Piósz Sándor m; kir. igaz ságügyi miniszter urat, mint a város orsz, képviselőjét és méitóságos Shmausz Endre főispán urat, mély tisztelettel felkéri,* Baja város törvényhatóságának ezen határozata városunk hatóságához is megküidetett, támogatás, illetve csatlakozás végett. Értesü lésünk szerint, a városi hatóság ietjes szívvel csatiakozik ez ügyhöz, annyival is inkább, miután képviselőtestületünk már kimondta, hogy szemben a keskeny vágányu vasúttal, pénzbeli hozzájárulását a város közönsége csak a haias-jankovácz-bajai rendes nyomtávú vasútra adja meg és folyósitandja. Annak idejen közölni lógjuk az ez irányban hozandó határozatot is. Hisszük, hogy ha ez érdekeltek teljes erejükkel rajta lesznek e vasút kiépítésén, rövid idő aiatt már oly forgalmi eszközt fogunk benne nyerni, a mely a mi iparunkat, kereskedelmünket s egész közgazdasági életünket is, hatalmas lépéssel fogja előre vinni, emelni. iáelyemtenyósztésünk. Mai vezérczikkiinkben foglalkozunk Hege- düs íparprogramjáról. Hogy miiy óriási kord- eroje van e programnak Magyarország közgazdaságának, szorosabban : iparának tel virágoz) atásáoan, annak íilusztraiasára röviden ismertetjük seiydaUoüyésztéaünk mai áiiapotát, mint a mely iparág elenyésző csekély' ségnek látszik a nagyközönség szemeiben. A Bezerédy Pál selyemtenyésztési főfelügyelő, kormánybiztos által hazánk selyemtenyésztéséről és selyemiparáról legközelebb közreadott jelentéséből kiemeljük a következőket: A selyemtenyésztés kultiválása 1880-ban vette kezdetét hazánkban, illetőleg ekkor szervezíetett országosan. Az első évben selyem tenyésztéssel mintegy 70 községben mindössze 1000 család foglalkozott. Ezek között az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség részéről kiosztatoít 12 kiló pete, a melyből 10.000 gubó termeltetett 11.000 frt értékben. Ezzel szemben a mult évben már 2400 községben 86.000 család foglalkozott selyemtenyésztés sei, akik között 1200 kiló pete osztatott ki a melyből 1.200.000 kiló gubb termeltetett 980.000 forint értékkén. A múlt óv hanyatlást mutat, mert az ezt megelőző 6 évben évenként 1 millió 1.500.000 forintot kerestek a termelők a gubából. A termelőkön kivül a selyemiparral gyárakban, raktárakban foglalkozók óvónként 6.700.000 fHot keresnek, úgy hogy ma már a selyemtenyésztéssel foglalkozók évi keresménge 2 millió 2,700.000 frtra felmegy hazánkban. Melegen ajánljuk közönségünk figyelmébe ezt az iparágat, amelyből asszonygyerek munkával, megerőltetés nélkül egy-egy munkás család egy idény alatt 14—20 irtot szerezhet, a mi mindig jó egy malaczocska beszerzéséhez. Tanítóink is tegyék meg köte- leségeít s buzdítsák a népet. — A selyem tenyésztéssel karöltve, érdekes a szederfa tenyésztés fejlődése is. Ugyanis, mig 1880 ban az egész országban csak mintegy 8000, addig a múlt évben már több mint 200.000 szeder ta iiltetíetett ki. — Mindenesetre elismeréssel és hálával tartozik az ország Bezerédi Pálnak aki megteremtője volt hazánkban a selyem iparnak, s azóta — fáradságot áldozatot nem kiméivé, lelke egész melegével küzd ez iparág érdekében. Neki köszönheti, hogy eddig több mint 18 millió forint osztatott ki a többnyire szegény sorsú termelők között. Hírek. Az ifjúsági kögyvtár részére tek. Vári Szabó István polgármester ur gyüj tőivén adakoztak: Vári Szabó István, Hofmeister testvérek 2—2 frt. dr. Hofmeister Juda, Gaál Endre, Berki Antal, Bikády László, dr. Dobozy István, Véber István, Tóth János, 1—1 frt. Kristőf József 20 kr. Kóhn Lipót 50 kr. Baíogh lászió, Korda Imre, N. N. 30—30 kr. N. N. Uzv. Gaálné, Pethő József, Szalay Zzigmond, 25—25 kr. Kiss László, Garas Ignácz, 20—20 kr. — Тек. Péter Danes ur 1 füzet könyvet volt szives ajándékozni. — A fent irt nagylelkű adományokat midőn van szerencsém, nyugtázni egy- szersmint a leghálásabb köszönetemet nyilvánítom. Szalay Zzigmond közs. isk, igazgató. Lóverseny. Pest-pilis soit-kiskun vármegye lófenyészbizottmánya folyó 30-án Czegléden lóversenyt rendez, a melyre vonatkozólag az általános batáruzmányok kővetkezők: 1. Nevezési zárlat juiius 15. esti 8 óra minden versenyre. 2. Nevezni lehet Hort István százados urnái Kecskeméten és Serföző Géza gazd. egyl. titkár urnái (illetőleg helyettesénél; Gaylhoffer István urnái) Budapest, Vármegyeház. 3 Lovagolhatnak a a magyar lovaregybt, az urlovasok szövetkezete tagjai, tisztek tiszthelyettesek, hadapro- dok és önkéntesek, és az igazgatóság által engedélyezett urlovasok. 4. Lovagolhatni dressben vagy vállszalaggal. 5. Belépti díj ag elkerített helyen 2 korona, tí. istálók Czog'éden e 13. cs. és kir. huszárezred 4. századának parancsnokságánál kaphatók 7. A nevezés alkalmával bejelentendő; A ló Vadkertre ért, hol beszólt Meskó czimborájá hoz, egy akasztóikról lelopot! gazemberhez, ki meghallva Gáspár tervét sietett Zsanára, Lefántival is közölni azt. — Gáspár visszasietett a honvédekhez. „A szürkéket már elvezették — szólott, — de elviszem én az urakat Leíáulihoz, kinél lesznek eladó paripák. El is indultak, s úgy estefelé érkeztek Zsanára, Lefáuti cserényihez. Gracza a kocsiról kérdezte őt, hogy vannak-e eladó paripái ? „Nincs“ válaszolt Lefáuti, de azért maradjauak itt az urak paprikásra, aztán kicsit elbeszélgetünk. A honvédek erre leszáiottak, egy bojtár meg borért nyargalt a kőkuti csárdához. Késő este lett mire megvacsoráztak, s mikor a boruk is elfogyott. Lefáuti indítványára a kőkuti csárdába indultak. Eiői a kocsin Grá- cza és Záhany ment, utánuk pedig a három pribék ballagott. A mint a mérgesi erdőt elérlek, fegyverek durauue í eí, s a honvedek összeiövödözve ugrálták le a kocsiról; a suba alól előkerüli fejsze aztán a töubit elvégezte. . . . Ezóta szomorú a mérgesi erdő, ezeta komorok ott a nyárfák, harmatosabb a zsálya meg a többi vadvirág. . . . * * * A bojtár meglátta a fejszét. Fiatal ember volt ö, a ki furulyázott, talán szép szeretője is veit; a szerelmes emberek pedig jó emberek. — FöljeientetLe gazdáját a tiü-as években Káday szegedi kormány biztosnak. Öreg fűzfa, — ott a mérgesi erdőben ta. kargasa ezuian is azt a vad virágos sildemből, hadd menjen feledésbe: mért zugnak oly szomorúan a mérgesi erdő ezüstös levelű nyárfai . . . Z. Szdlay László.
