Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
Junius 5. KUN-HALAS. 1898. tanítónak ifjabb nemzedékénél. A hol pedig az idő folyamán a szokás ereje által a gépiesség helyett foglalt és más körülmények közbejöttével bizonyos siker mutatkozik, — ott kétes fog maradni és lenni. — Hányszor az életben találkozunk pillanatnyi sikerrel, a mely inkább személyes megjelenés, czim és külső alak mint valódi művészet által jött létre. Szükséges tehát — hogy a szülők a felett, mi tartozik az észszeres zongoratanitáshoz ne maradjanak továbbra is homályban. A szilárd alapnak jelzett pontból a zongora tanítás nagyon könnyű módon alakul, mert először az „Etuda és Szanata“ művekben egészen jeles tanítási anyagunk van arra nézve, hogy lassankint az érettséget a nagyobb klasszikái zeneművekre nézve elérhessük. — Másodszor : Ezen ponttól kezdetét veszi azon tér, a hol minden akadé- miailag kiképezett zenetanár tökéletesen otthonosnak érzi - magát, mig az elemi kevésbbé művészt, mint inhább ügyes nevelőt kivan. — Harmadszor: A jelzett úton elért előképzés, minden tanulónak megkönnyíti a további előrehaladást, mert a fokozatos előrehaladás talán már húsába és vérébe átment. — Nem kevésbbé pedig megjegyzendő, hogy aki valamely könnyű darabot jól játszik, többet tud, mint az, ki nehéz darabokat középszerűen játszik. E vagy ama mű, vagy darabból való kapkodás csak zenészeti torkoskodás, melynek csak gyomorromlás a következménye minden egészséges zenei fogalom lassankénti feloszlásával. A mihez az ember hozzáfogott — ha van erő hozzá — lelkiismeretesen folytassa és végezze. Ha pedig kitűnik, hogy elegendő erő nincs hozzá, ne ámítsa önmagát, mert erőszakkal a zenetéren épen semmit sem lehet elérni. A mi lassú méretben prima vista lejátszható -— mindig alkalmas a tanulásra — ellenben ostoba dolog azt hinni, hogy kitűnő szorgalom által, bárhol hallott darab eljátszható. Az arra forditottk'időt később bánja meg az ember és azon igazságra fog rágondolni, hogy : „Egy nem illik mindenre“. A remek művészeknek is néha le kell mondani olyan dolgokról, melyek nem hozzá illenek. így mindenki számára van egy bizonyos pont, a meddig jó és tökéletes működés érhető el. Aki pedig ezen pontot túllépi és természete erején túl megy, az a felületességnek megy elé, visszalépést tesz és végül minden kedvét elveszti a tanuláshoz. E határvonalon belől észszerűbb valamely dolog erejét kimutatni, mint azon kívül gyengeségét elárulni. S ezzel mindent, amit ilyen szűk keretben — a zenetanitásról elmondani akartam — itt előadtam; nem azért mert talán a helyben divó zenetanitás ellen felszólalni akarnék, épen nem azért, mert hisz előre bocsájtottam, hogy azt amit itt zenéről hallunk, nem engedi következtetni azt, hogy Halason valami nagy lelkesedéssel viseltetnek a zenetanitás iránt, tehát a zenetan! tásnak még a kezdetén sem állunk s a dolog ilyen állapotában badarság lett volna, azt amit közöltem, azért közölni, mintha igy félni kellene attól, hogy a tanítványok resp. a gyermekek elromlanák. Hanem igenis vau más ok, a miért ezeket közölni, illetve az itt összegyűjtött adatokat közzé bocsájtani kellett! Sőt kétszeres ok létezik ezek közlésére. Ugyanis: 1. Ha körültekintünk a városunkban, úgy tapasztalni fogjuk, hogy rövid pár év alatt hány zongora lett Halason felállítva ? (csak az a kérdés nincs megoldva, hogy mi czélból:) mit bizonyít ez?! Nem egyebet mint azt, hogy nálunk is kezdenének már a zene, illetőleg ennek oktatasa iránt előszeretettel viseltetni. De ha majd még egyszer ennyi zongorát fogunk találni itt, mint a mennyit ma már találtunk, akkor eo ipso előáll a szükség, a valódi és rendszeres zongora, illetőleg zenetanitáshoz és azután azokra nézve, kik a most előadottakat elolvasták és megértették, könnyű lesz az út megválasztása, a melyen az észszerű zeneoktatási téren majd haladniok kell. 2. A második okot — ezen adatok közlésére — azon orvtámadás képezi, a melyet az 1896—97. iskolai tanév közben ellenem intéztek. Igaz ugyan, hogy ezen támadásokra szükségtelen a replika — ez nem is szándékom — hanem hogy ezzel előbb- utóbb is majd foglalkoznom kell, azt majd a közel jövő fogja bebizonyítani. (A felvetett thema ezidőszerint már feldolgozás alatt áll.) Mert akár hogyan is gondolkozunk a történtekről, alig hiszem, hogy a városunkban találkáznók olyan művelt és józangon- dolkozásu egyén, aki abba az eszmébe bele tudna nyugodni, hogy tanerők® annyira tudnak önmagukról és kötelességükről megfeledkezni — csakhogy személyes bosszujokat kitölthessék — nem törődnek sem a tantárgyakkal, sem a tantermek szentségével; de legkevésbbó a tanítványok zsenge korával és szeplőtlen erkölcseivel; Írásban go- rombáskodnak, szóval pedig a tanítványokat a tantárgy iránti gyűlöletre oktatják. — Annál sajnálatosabb pedig ez akkor, ha a czél elérésére nem restellik a sajtót (ezt a szellemi mankót) igénybe venni. Mert azt, hogy ón, vagy a tanítványaim mit. vagy mit nem tudnak, azt e városban megbírálni, szakértők hiánya miatt nem lehet. Ennélfogva az, aki megakarja tudni, hogy gyermeke a zongorán vagy a zenéhez mit tud, ne ilyen kaliberű (laikus által szerkesztett) Ítéletnek üljön fel, hanem vigye gyermekét valamelyik nagyobb szomszéd városba, pl. Szabadka, Kecskemét, Szeged, Kalocsa, vagy akár Budapestre is, hiszen a gyors vasúti közlekedés folytán ez ma már könnyen elérhető s itt mindenütt van már zenede, s mindenütt lehet találni kiképzett szakembereket, zenei tanerőket, s itt a midőn majd a szakképzett egyén meggyőződést szerez a tanítvány kioktatásáról s a tanítás rendszeréről, megfogja mondani érdek nélkül azt, hogy a szülők helyesen választottak-e oktatót ? nem dobták-e ki filléreiket haszontalanul ? és akkor mutassák fel majd azon famozus stylíi hírlapi példány, s csak akkor adjanak hitelt a; rágalmaknak, vagy elégtételt az oktatónak. Én hiszem, de mégis vagyok győződve, hogy pár ilyen példa aláássa sirjokat a rosszakaróknak, mondhatnám irigyeknek. De pedagógiai szempontból is majd vissza térek erre, mert ez már még sem helyes felfogás, ha tanerők azt hiszik, hogy iskolák nem tantárgyak oktatására, hanem azért vannak, hogy ott zsengekoru tanítványok szemeláttára és fülehallatára személyes ügyek intéztessenek el. Dr. Hermán Ferenc, i felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetések. Rendkívüli hatású fcgcseppek! Bátorkodom a fogfájásban szenvedők figyelmét felhívni az általam készített kitűnő hatású fogcseppekre, melyek még minden esetben a. legmakacsabb fogfájást is, nem perczek vagy órák múlva, hanem rögtön megszüntették. Egy Ms lives ára 25 ii a készítő Bencsik Lajos gyógy- 1 i s szerésznél Kapható Továbbá Gsincsák Béla úr gyógy zsertárában HALASON. 30-7 Értesítés. Több ismerősömtől értesültem arról, hogy egy ember azt hireszteli felőlem, hogy már az üzletemmel felhagytam s Halasról is elköltöztem, — a mely alaptalan híreszteléssel szemben van szerencsém a nagyérdemű közönség szives tudomására hozni, hogy e városban 22 év óta fennálló czukrász üzletemet be nem zártam, innen el nem költöztem. Tehát mint ezelőtt, úgy ezután is a nagy- közönség igényeit a legpontosabban fogom kielégíteni. Naponként friss és Ízletes sütemények kaphatók nálam, tegnaptól kezdve pedig fagylalt is, nagy és kis adagokban. — Kaphatók olasztészták, vajastészták valódi vajjal és nem faggyúból készült mü-vajjal mint ez itt már divatba van hozva! Ide vágó mindennemű megrendeléseket pontosan teljesítek, ünnepségek alkalmával megrendelésre készítek tortákat, tábla süteményeket, piskótákat, pasiansokat, ostyaféléket, stb. Annak kijelentésével, hogy én nem szoktam házalni űz üzletemmel, a nagy- közönség szives támogatását kérem. Kiváló tisztelettel Schmidt Dániel czukrász. 3 — 2 Kedvező alkalom. Az Első Magyar Varógép és kerékpár-gyár részvény társaság által gyártott kitűnő minőségű, erős szerkezetű, könnyű járású férfi és női biciklik úgyszintén Monopol, Adria és Karikahajós, kiváló hírnévnek örvendő faró fis hímző gépek legjutányosabb áron kedvező részletfizetési feltételek mellett, valamint biciklikhez, varó és hímző gépekhez való SZOrel- vények, kaphatók a társaság egyedüli kún-halasi képviselőjénél: JSenedek Albert vaskereskedőnél. (Főutcza) 6—4 Halas, 1898. Nyomatott Präger Ferencznól.
