Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

I

Május 15.

nem vágnak, — cp azért megengedjük, hogy itt az iparos-segédek tévedtek, de hiszen ők csak azt akarták illusztrálni, hogy a múlt évben m e n у n у i volt к ö 11 V e erre megarra!

Az elnök úr által megküldött számadásból még egy szomorú tényt kell konstatálnunk, azt t. i., hogy a segélypénztár a m u 11 évben az előző 1895/6. évekről fenmaradt fizetési h á t r a 1 é k- b a n egyes tisztviselőknek összesen 250 frtot fizetett ki, s hogy a titkárnak még mindig 375 írt h á t r a 1 é к о s к ö vétel é s e áll fenn, s a pénztárnok a m u 11 évi fizetéséből és jutalékaiból, a melyek a segédek szerint, mintegy 1000 írtra rúgnak csak 350 frtot vehetett fel. Szomorú állapot, a melynek vigabbá tételéhez úgyancsak sok-sok kilenc z к r a j c z á r kell, — körülbelöl 13388 kilencz-krajczár, — a mi nem jelent mást, minthogy 219 iparosnak kell egy évig fizetni, hogy ez összeg befolylyék. Aztán jön a segély !

Az elnök úr levelének többi részét az érdekeltek elbírálása alá bocsájtjuk, azon megjegyzéssel mégis, hogy az elnöki megnyilatkozásból is constatálható, hogy az iparosok betegsegélyző pénztára — nagyon is beteg!

Mi a magunk részéről ez időleg csak ennyit kívántunk megjegyezni annak kijelentésével azonban, hogy az összefér hetlenség kérdésében mi is el fogjuk mondani a magunk véleményét.

volt, hogy meghallhatta volna, igy hát hallgattam s Gyula arczát meglegyintettem a merészségért, a ki az inzultusra újabb csókkal felelt. Ezt már lehetetlen volt titokban tartani, mert épen e pillanatban elégelte meg a mama a gyermekek nézését, hátra fordult s meglátott mindent.

— Uram ! szólt Gyulához, — mialatt ón szemlesütve s pirulva hallgattam — ön szemem láttára megcsókolta leányomat. Becsületes embereknél a csók a legtisztább vonzalom jele. En önt becsületesnek ismerem, állása is megfelelő, mi sem áll útjában boldogságának, mely leányom boldogság pírja után Ítélve, hiszem leányoméval is találkozik. Várom megfelelő nyilatkozatát, abban a biztos reményben, hogy nem kívánja, miszerint ellen esetben a világ megvetésének adjam át.

Gyula szivéhez kapott s hebegett valamit, hogy nem képes szólni a nagy boldogságtól s nagy boldogságában átölelte derekamat, letérdelt, ón mellé, mire édes anyám ránk adta anyai áldását, melyhez a bokorban éneklő fiilemile bájos dala adta a fűszert.

Május 25. 8 hót óta vagyok boldog menyasszony. Boldogságomat csak az aggatja némileg, hogy Gyula ma, családi ügyekben, 2—3 heti tartózkodásra, vidékre utazott. Eelveszi apai örökségét s ha hazatér, megtartjuk a legboldogabb menyegzőt.

Jun. 10. fiossz sejtelmeim vannak. Gyula 16 nap óta van távol. Ma vett levelében azt Írja, hogy örökségének felvétele váratlan akadályokba ütközött. Testvére, ki apai örökségét már felvette, apellátát adott be a kiutaló végzés ellen, az felmegy a kir. táblára, onnan pedig, akár hogyan sürgeti is még a legboldogabb vőlegény is, fél évnél előbb lehetetlen vissza jönnie. E nélkül pedig, pénzhez nem juthatván, kór a legboldogabb reményű várakozásra. Édes anyámmal közöltem Gyula levelét, ő halKÜN-HALAS.

Viszonválasz. *)

i.

Az összeférhetlenség kérdéséhez.

E lapok múlt vasárnapi számában a polgármester ,úr „Még egy kis iparügy“ ezirnű czikkeinre nagy bátran nyilatkozik, hogy a 74962—1897. sz. kereskedelemügyi ministeri rendelet alapján Halason összefórhetlenségi eset nincs s hogy tévedésben voltam- A polgármester úr e rendeíetet félre magyarázta.

íme itt a rendelet:

„74902 VI A. 1897. kereskedelemügyi m kir. minisztertől. Valamennyi magyarországi törvényhatóságnak. Ismételten előfordult eset alkalmából tudomásomra jutott, hogy az 1891. évi XiV. t.-ez. érteimében a betegsegélyző pénztárak felügyeletére és ellenőrzésére hivatott iparhatóságok tisztviselői vagy közvetlen felügyeleti és ellenőrzési működésükből kifolyólag, vagy pedig díjazott pénztári tisztviselői állások elfogadásával díjazásban részesültek. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a hatósági közegek az által, hogy hivatalos kötelességeik teljesítése fejében magán személyektől díjazást fogadnak el, fegyelmi, sőt súlyosabb beszámítás aiá eső vétséget követnek el; s ez alkalommal e kérdés tárgyalásába bocsátkozni nem is szándékozom, miután már f. évi márt. hó 7-én 6993. sz. a kelt körrendeletemben is kijelentettem, hogy a betegsegélyző pénztárak felügyeletére és ellenőrzésére hivatott iparhatóságok közegeinek a felügyeleti és ellenőrzési teendők fejében a betegsegélyző pénztáraktól semminemű díjazást elfogadniok nem szabad. — Ez alkalommal tehát a fölmerült konkrét esetek folytán arra hivom fel a cziin figyelmét, hogy a köztisztviselői állással, a felügyelet és ellenőrzés fogalmával az is ellentétben áll, hogy a betegsegélyző pénztárak törvényszerű ellenőrzésére hivatott iparhatóságok tisztviselői a felügyeletük alatt álló betegsegélyző pénztáraknál díjazott tisztviselői állást fogadjanak el, s ily módon bár nem közvefleniil a felügyeleti ténykedésért a pénztárak részéről díjazásban részesüljenek, mert kétségtelen, hogy a díjazásnak e módja az illető hatósági közeg függetlensége és pártatlansága tekintetében, nemcsak gyanúsításokra, hanem az ellenőrzés hatályossága tekintetében tényleg alopos aggályokra is okot adhat, A tisztviselői tekintély és az 1891. évi XIV. t.-ez. 79 §-ában előirt ellenőrzés hat lyossága érdekében tehát szükségesnek látom a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg kijelenteni, hogy az iparhatóságok tisztviselői a törvény szerint felügyeletük és ellenőrzésük alatt álló betegsegélyző pénztáraknál semminemű díjazott állást nem fogadhatnak el, és nem viselhetnek, s »menynyiben ily állást ez idő szerint viselnének, arról jelen, rendeletéin kihirdetése után azonnal lemondani tartoznak, stb. Budapesten, 1897. deezember 15. a minister helyett Vörös, államtitkár.“

Kiket eralit tehát ezen rendelet ? Hatósági közegeket, iparhatósági közegeket, íparhatósági

*) Az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva helyet adunk e ezikknek azon kijelentéssel, hogy a saját észrevételeink megtevését fentartjuk magunknak. Szerk.

kan mormolt valamit a svihákokról s mikor kérdeztem, hogy mit mondott, azt felelte, hogy Baul lovagot szidja, kiről épen az imént olvasott s a ki a regényben Kunigundáját Franczia- országban hagyta, ő pedig elment a keresztes háborúba, harczolni a mórok ellen. Bár biztosi- tott, hogy ez csak a regényekben van igy, nekem rossz sejtelmeim vannak.

Jun. 80. Édes anyám ma vette X. ügyvéd értesítését, kihez Gyula öröksége tárgyában nyughatatlansága folytán fordult, s mely szerint Gyulának volt ugyan apai öröksége az árvatárban, de az Gyula által ezelőtt 4 évvel már felvétetett s igy az ügy semmiféle felfolyamodás alatt nem áll, miként azt a szaióki kir. járásbíróságnak azelőtt polgári irattárában, most kiadói örökösödési lajtrom könyvében ^Ö/7/3/Je 8/2 1886 sz. a. iktatott iratai igazolják. Édes anyám elájult a levél elolvasása után s alóltságában Gyulát szerelmi Papakosztának nevezte, a ki hamis kulcsokkal férkőzik a szivekhez.

En előttem pedig újra s t r i c z i lett, mint a hogyan az első bálban elkereszteltem s a melytől kár volt őt megfosztanom.

Szept. 9. Bosszúm teljes. Ma vonultam be férjemmel, a doktor bácsival, az uj házasok házába, a kik: Gyula és a doktor bácsi szerelmes zöld bókája.

.jAj. Szept. 11. Két napig tartotta spanyolamerikai száraz földi ütközet. A győztes én lettem. Gyulának — a vömnek — e pillanatban adta ki az útat az én doktor bácsim, Gyula megy, a felesége itt marad velünk. Az ón hadi sarczom az a váló per, melyet az én szeretett mostoha leányom még ma megindít férje ellen, kiről sikerült nekem bebizonyítani, hogy nem más, mint — striczi.

K. Z.

1898.

tisztviselőket, köztisztviselőket. Egy helyen kézzel foghatólag kijelenti, hogy a tisztviselői állással az is ellentétben áll, hogy az iparhatóságok tisztviselői díjazott állást fogadnak el. Az első fokú iparhatóság Kun-Halason a tanács, első sorban tehát ennek tisztviselői ós közegei tekintetében áll fenn az összeférhetlenség. Ezen tisztviselők között van Kovács Károly, annak a tanácsnak jegyzője, közege, a tanácsnak tehát, mint első fokú iparhatóságnak is tisztviselője, közege. Nincs városházi dialektika tehát, amely az összefórhetőséget kiinagyarázhatná.

Tudomásom van, hogy ezen rendelet lát- tamozás ós miheztartás végett az összes tisztviselőkkel közölve lett. Hát mire való volt a tisztelt .polgármester urnák köröztetni, ha összefér- hetlenséget nem látott?

Tudomásom van arról is, hogy épen ezen rendelet folytán mondott le egyik buzgó tisztviselőnk — az összeférhetlenség kikerülése végett szerény biztosítási ügynöki foglalkozásáról.

Polgármester ur rövid válasza, tévedésen alapul. Ön igen erélyes tisztviselő, igy megkövetelheti minden alárendeltjétől, hogy legyen tisztviselő, ós a tisztviselői tekintély ósaz 1891. évi 14. t.-cz. 79. §-ában előirt ellenőrzés hatályossága érdekében lássa ön is szükségesnek, hogy az iparhatóságok tisztviselői a törvény szerint felügyeletek és ellenőrzésük alatt álló ipartestüle- teknól és betegsegélyző pénztáraknál semminemű díjazott állást nem viselhetnek, mert talán szükségtelen említenünk, hogy az ipartestületek is az iparhatósági tisztviselők felügyelete és ellenőrzése alatt állanak. No ezt tán nem „magyarázza“ el?

II.

A békéltető bizottság kérdéséhez.

A halasi ipartestület elöljáróságának válaszát illetőleg megjegyzem, hogy ez nem a halasi ipartestület elöljáróságának válasza. **) A többit érti a nyájas olvasó. De egyébként határozottan kejelonttem, hogy a válasz közzétételéről az elöljáróságnak, nemhogy tudomása nem volt, de a czikk megjelenése miatt általános megbotránkozásukat fejezték ki, s fenyegetőíeg léptek föl az elnök ellen, s követelték, hogy azonnal rendkívüli közgyűlést hivjon össze, amelyen a válasz megjelenése miatt tiltakozásukat, és azt fejezték ki, hogy a választ provokáló czikk tartalmát helyeselték. — Felkérem tehát a dolog tisztázása czéljából a t. halasi, ipartestületi elöljáróságot egyenként és együttesen, nyilatkozzék, kinek az esze ós pennája a különben tartalmilag nem sokat mondó válasz.

Hogy e válasz, nem a testület válasza, bizonyltja az, hogy a legközelebbi vasárnapi közgyűlés a békéltető bizottság alakítását általános akarattal szükségesnek találta, a jegyző úr azonban oda működött, hogy e kérdés a napirendről ie- vétessók ós hogy a békéltető bizottság hatáskörébe tartozó ügyeket intézze ezentúl is maga a jegyző, amint eddig az a régi jó szokás szerint történt, ós amint ama bizonyos válasz is szülemlett.

És uramfia, mit tartozik ide a gyáripar nyomása kérdése? Hiszen-nem ez okozta azt, hogy a békéltető bizottság eddig meg nem alakult, a világért sem, ós nem ez a gyáripar nyomja egyedül a kisipart, hanem az is, hogy az ipartestület ós betegsegélyző pénztár ólén azok vannak, akik az adókivetésben részt vesznek, és akik a hatalmat minden eszközzel a maguk részére akarják biztosítani.

Hatalmas csattanója a dolognak az iparossegédeknek még azon lapon követett válasza, amely követeli a békéltető bizottság alakítását, ós amely jogos elkeseredésében sem áll ellentétben az ipartigygyel, de sőt meglehetnek győződve az iparos segédek arról, hogy panaszukat, annak legnagyobb részében, — kivéve azokat, kiknek zsebe oly fölöttébb módon érdekelve van — a nagy közönség szivéből méltányolja.

Azt mondja az idegen cég alatt napvilágot látott válasz, hogy a segédeknek kellett volna jelentkezni, de nem jelentkeztek. — Ez egyáltalán nem elegendő, hogy a törvény végre ne hajtassák. Szegény iparos-segédek, lássák, önök lesznek a bűnbakok, ámbár előbb a törvény 141-ik szakaszát idézve, az iparbiztosra szeretné hárítani a felelősséget. A törvényt végre kell hajtani, mert annak végrehajtása tekintetében mi akadály sincs. Ne tessék egy - két ember**) Lapunk ezen aláírással kapta a ezikket, mi tehát mint ilyent közöltük. Szerk.