Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

I Május 15. nem vágnak, — cp azért megengedjük, hogy itt az iparos-segédek tévedtek, de hiszen ők csak azt akarták illusztrálni, hogy a múlt évben m e n у n у i volt к ö 11 V e erre megarra! Az elnök úr által megküldött szá­madásból még egy szomorú tényt kell konstatálnunk, azt t. i., hogy a segély­pénztár a m u 11 évben az előző 1895/6. évekről fenmaradt fizetési h á t r a 1 é k- b a n egyes tisztviselőknek összesen 250 frtot fizetett ki, s hogy a titkárnak még mindig 375 írt h á t r a 1 é к о s к ö vé­tel é s e áll fenn, s a pénztárnok a m u 11 évi fizetéséből és jutalékaiból, a melyek a segédek szerint, mintegy 1000 írtra rúgnak csak 350 frtot vehetett fel. Szomorú állapot, a melynek vigabbá tételéhez úgyancsak sok-sok kilenc z к r a j c z á r kell, — körülbelöl 13388 kilencz-krajczár, — a mi nem jelent mást, minthogy 219 iparosnak kell egy évig fizetni, hogy ez összeg befolylyék. Aztán jön a segély ! Az elnök úr levelének többi részét az érdekeltek elbírálása alá bocsájtjuk, azon megjegyzéssel mégis, hogy az elnöki megnyilatkozásból is constatálható, hogy az iparosok betegsegélyző pénztára — nagyon is beteg! Mi a magunk részéről ez időleg csak ennyit kívántunk megjegyezni an­nak kijelentésével azonban, hogy az összefér hetlenség kérdésében mi is el fogjuk mondani a magunk véle­ményét. volt, hogy meghallhatta volna, igy hát hallgat­tam s Gyula arczát meglegyintettem a merész­ségért, a ki az inzultusra újabb csókkal felelt. Ezt már lehetetlen volt titokban tartani, mert épen e pillanatban elégelte meg a mama a gyer­mekek nézését, hátra fordult s meglátott mindent. — Uram ! szólt Gyulához, — mialatt ón szemlesütve s pirulva hallgattam — ön szemem láttára megcsókolta leányomat. Becsületes em­bereknél a csók a legtisztább vonzalom jele. En önt becsületesnek ismerem, állása is megfelelő, mi sem áll útjában boldogságának, mely leá­nyom boldogság pírja után Ítélve, hiszem leányo­méval is találkozik. Várom megfelelő nyilatko­zatát, abban a biztos reményben, hogy nem kívánja, miszerint ellen esetben a világ megve­tésének adjam át. Gyula szivéhez kapott s hebegett valamit, hogy nem képes szólni a nagy boldogságtól s nagy boldogságában átölelte derekamat, letér­delt, ón mellé, mire édes anyám ránk adta anyai áldását, melyhez a bokorban éneklő fiilemile bá­jos dala adta a fűszert. Május 25. 8 hót óta vagyok boldog menyasszony. Boldogságomat csak az aggatja némileg, hogy Gyula ma, családi ügyekben, 2—3 heti tartózkodásra, vidékre utazott. Eel­veszi apai örökségét s ha hazatér, megtartjuk a legboldogabb menyegzőt. Jun. 10. fiossz sejtelmeim vannak. Gyula 16 nap óta van távol. Ma vett levelében azt Írja, hogy örökségének felvétele váratlan akadályokba ütközött. Testvére, ki apai öröksé­gét már felvette, apellátát adott be a kiutaló végzés ellen, az felmegy a kir. táblára, onnan pedig, akár hogyan sürgeti is még a legboldo­gabb vőlegény is, fél évnél előbb lehetetlen vissza jönnie. E nélkül pedig, pénzhez nem jut­hatván, kór a legboldogabb reményű várakozásra. Édes anyámmal közöltem Gyula levelét, ő hal­KÜN-HALAS. Viszonválasz. *) i. Az összeférhetlenség kérdéséhez. E lapok múlt vasárnapi számában a pol­gármester ,úr „Még egy kis iparügy“ ezirnű czikkeinre nagy bátran nyilatkozik, hogy a 74962—1897. sz. kereskedelemügyi ministeri rendelet alapján Halason összefórhetlenségi eset nincs s hogy tévedésben voltam- A polgármester úr e rendeíetet félre magyarázta. íme itt a rendelet: „74902 VI A. 1897. kereskedelemügyi m kir. minisztertől. Valamennyi magyarországi törvényhatóság­nak. Ismételten előfordult eset alkalmából tudomásomra jutott, hogy az 1891. évi XiV. t.-ez. érteimében a beteg­segélyző pénztárak felügyeletére és ellenőrzésére hivatott iparhatóságok tisztviselői vagy közvetlen felügyeleti és ellenőrzési működésükből kifolyólag, vagy pedig díjazott pénztári tisztviselői állások elfogadásával díjazásban ré­szesültek. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a hatósági közegek az által, hogy hivatalos kötelességeik teljesítése fejében magán személyektől díjazást fogadnak el, fegyel­mi, sőt súlyosabb beszámítás aiá eső vétséget követnek el; s ez alkalommal e kérdés tárgyalásába bocsátkozni nem is szándékozom, miután már f. évi márt. hó 7-én 6993. sz. a kelt körrendeletemben is kijelentettem, hogy a be­tegsegélyző pénztárak felügyeletére és ellenőrzésére hiva­tott iparhatóságok közegeinek a felügyeleti és ellenőrzési teendők fejében a betegsegélyző pénztáraktól semminemű díjazást elfogadniok nem szabad. — Ez alkalommal tehát a fölmerült konkrét esetek folytán arra hivom fel a cziin figyelmét, hogy a köztisztviselői állással, a felügyelet és ellenőrzés fogalmával az is ellentétben áll, hogy a beteg­segélyző pénztárak törvényszerű ellenőrzésére hivatott iparhatóságok tisztviselői a felügyeletük alatt álló beteg­segélyző pénztáraknál díjazott tisztviselői állást fogadja­nak el, s ily módon bár nem közvefleniil a felügyeleti ténykedésért a pénztárak részéről díjazásban részesülje­nek, mert kétségtelen, hogy a díjazásnak e módja az illető hatósági közeg függetlensége és pártatlansága tekin­tetében, nemcsak gyanúsításokra, hanem az ellenőrzés hatályossága tekintetében tényleg alopos aggályokra is okot adhat, A tisztviselői tekintély és az 1891. évi XIV. t.-ez. 79 §-ában előirt ellenőrzés hat lyossága érdekében tehát szükségesnek látom a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg kijelenteni, hogy az iparhatóságok tisztvise­lői a törvény szerint felügyeletük és ellenőrzésük alatt álló betegsegélyző pénztáraknál semminemű díjazott állást nem fogadhatnak el, és nem viselhetnek, s »meny­nyiben ily állást ez idő szerint viselnének, arról jelen, rendeletéin kihirdetése után azonnal lemondani tartoznak, stb. Budapesten, 1897. deezember 15. a minister helyett Vörös, államtitkár.“ Kiket eralit tehát ezen rendelet ? Hatósági közegeket, iparhatósági közegeket, íparhatósági *) Az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva he­lyet adunk e ezikknek azon kijelentéssel, hogy a saját észrevételeink megtevését fentartjuk magunknak. Szerk. kan mormolt valamit a svihákokról s mikor kér­deztem, hogy mit mondott, azt felelte, hogy Baul lovagot szidja, kiről épen az imént olva­sott s a ki a regényben Kunigundáját Franczia- országban hagyta, ő pedig elment a keresztes háborúba, harczolni a mórok ellen. Bár biztosi- tott, hogy ez csak a regényekben van igy, nekem rossz sejtelmeim vannak. Jun. 80. Édes anyám ma vette X. ügyvéd értesítését, kihez Gyula öröksége tár­gyában nyughatatlansága folytán fordult, s mely szerint Gyulának volt ugyan apai öröksége az árvatárban, de az Gyula által ezelőtt 4 évvel már felvétetett s igy az ügy semmiféle felfolyamodás alatt nem áll, miként azt a szaióki kir. járásbí­róságnak azelőtt polgári irattárában, most kiadói örökösödési lajtrom könyvében ^Ö/7/3/Je 8/2 1886 sz. a. iktatott iratai igazolják. Édes anyám elájult a levél elolvasása után s alóltságában Gyulát sze­relmi Papakosztának nevezte, a ki hamis kul­csokkal férkőzik a szivekhez. En előttem pedig újra s t r i c z i lett, mint a hogyan az első bálban elkereszteltem s a melytől kár volt őt megfosztanom. Szept. 9. Bosszúm teljes. Ma vonul­tam be férjemmel, a doktor bácsival, az uj házasok házába, a kik: Gyula és a doktor bácsi szerelmes zöld bókája. .jAj. Szept. 11. Két napig tartotta spanyol­amerikai száraz földi ütközet. A győztes én let­tem. Gyulának — a vömnek — e pillanatban adta ki az útat az én doktor bácsim, Gyula megy, a felesége itt marad velünk. Az ón hadi sarczom az a váló per, melyet az én szeretett mos­toha leányom még ma megindít férje ellen, ki­ről sikerült nekem bebizonyítani, hogy nem más, mint — striczi. K. Z. 1898. tisztviselőket, köztisztviselőket. Egy helyen kéz­zel foghatólag kijelenti, hogy a tisztviselői állás­sal az is ellentétben áll, hogy az iparhatóságok tisztviselői díjazott állást fogadnak el. Az első fokú iparhatóság Kun-Halason a tanács, első sorban tehát ennek tisztviselői ós közegei tekin­tetében áll fenn az összeférhetlenség. Ezen tisztviselők között van Kovács Károly, annak a tanácsnak jegyzője, közege, a tanácsnak tehát, mint első fokú iparhatóságnak is tisztviselője, kö­zege. Nincs városházi dialektika tehát, amely az összefórhetőséget kiinagyarázhatná. Tudomásom van, hogy ezen rendelet lát- tamozás ós miheztartás végett az összes tisztvi­selőkkel közölve lett. Hát mire való volt a tisz­telt .polgármester urnák köröztetni, ha összefér- hetlenséget nem látott? Tudomásom van arról is, hogy épen ezen rendelet folytán mondott le egyik buzgó tiszt­viselőnk — az összeférhetlenség kikerülése vé­gett szerény biztosítási ügynöki foglalkozá­sáról. Polgármester ur rövid válasza, tévedésen alapul. Ön igen erélyes tisztviselő, igy megköve­telheti minden alárendeltjétől, hogy legyen tiszt­viselő, ós a tisztviselői tekintély ósaz 1891. évi 14. t.-cz. 79. §-ában előirt ellenőrzés hatályossága érdekében lássa ön is szükségesnek, hogy az iparhatóságok tisztviselői a törvény szerint fel­ügyeletek és ellenőrzésük alatt álló ipartestüle- teknól és betegsegélyző pénztáraknál semmi­nemű díjazott állást nem viselhetnek, mert talán szükségtelen említenünk, hogy az ipartestületek is az iparhatósági tisztviselők felügyelete és ellen­őrzése alatt állanak. No ezt tán nem „magya­rázza“ el? II. A békéltető bizottság kérdéséhez. A halasi ipartestület elöljáróságának vá­laszát illetőleg megjegyzem, hogy ez nem a ha­lasi ipartestület elöljáróságának válasza. **) A többit érti a nyájas olvasó. De egyébként hatá­rozottan kejelonttem, hogy a válasz közzététe­léről az elöljáróságnak, nemhogy tudomása nem volt, de a czikk megjelenése miatt általános meg­botránkozásukat fejezték ki, s fenyegetőíeg lép­tek föl az elnök ellen, s követelték, hogy azonnal rendkívüli közgyűlést hivjon össze, amelyen a válasz megjelenése miatt tiltakozásu­kat, és azt fejezték ki, hogy a választ provokáló czikk tartalmát helyeselték. — Felkérem tehát a dolog tisztázása czéljából a t. halasi, ipartes­tületi elöljáróságot egyenként és együttesen, nyilatkozzék, kinek az esze ós pennája a külön­ben tartalmilag nem sokat mondó válasz. Hogy e válasz, nem a testület válasza, bi­zonyltja az, hogy a legközelebbi vasárnapi köz­gyűlés a békéltető bizottság alakítását általános akarattal szükségesnek találta, a jegyző úr azon­ban oda működött, hogy e kérdés a napirendről ie- vétessók ós hogy a békéltető bizottság hatáskörébe tartozó ügyeket intézze ezentúl is maga a jegyző, amint eddig az a régi jó szokás szerint történt, ós amint ama bizonyos válasz is szülemlett. És uramfia, mit tartozik ide a gyáripar nyomása kérdése? Hiszen-nem ez okozta azt, hogy a békéltető bizottság eddig meg nem ala­kult, a világért sem, ós nem ez a gyáripar nyomja egyedül a kisipart, hanem az is, hogy az ipar­testület ós betegsegélyző pénztár ólén azok van­nak, akik az adókivetésben részt vesznek, és akik a hatalmat minden eszközzel a maguk ré­szére akarják biztosítani. Hatalmas csattanója a dolognak az iparos­segédeknek még azon lapon követett válasza, amely követeli a békéltető bizottság alakítását, ós amely jogos elkeseredésében sem áll ellentét­ben az ipartigygyel, de sőt meglehetnek győ­ződve az iparos segédek arról, hogy panaszukat, annak legnagyobb részében, — kivéve azokat, kiknek zsebe oly fölöttébb módon érdekelve van — a nagy közönség szivéből méltányolja. Azt mondja az idegen cég alatt napvilágot látott válasz, hogy a segédeknek kellett volna jelentkezni, de nem jelentkeztek. — Ez egyál­talán nem elegendő, hogy a törvény végre ne hajtassák. Szegény iparos-segédek, lássák, önök lesznek a bűnbakok, ámbár előbb a törvény 141-ik szakaszát idézve, az iparbiztosra szeretné hárí­tani a felelősséget. A törvényt végre kell hajtani, mert annak végrehajtása tekintetében mi akadály sincs. Ne tessék egy - két ember­**) Lapunk ezen aláírással kapta a ezikket, mi tehát mint ilyent közöltük. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents