Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-15 / 20. szám
л II. évfolyam. 20. szám. Kun-Halas, 1898. Május 15. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. TÁRSÁDALII hetilap HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre. 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., В hóra 1 írt 25 kr. Nyilttór: 3 hasábos petit sor 10 kr. Betegsegély-pénztár. Az iparosok betegsegélyző pénztárának ügye foglalkoztatja most az — érdekelteket. Nem óhajtjuk ugyan még saját véleményünket addig nyilvánítani, inig a felek pró és contra tapasztalataikat el nem mondják s azok előttünk nem feküsz- nek; de a lapunkban eddig s ez alkalommal is megjelent czikkekből látni véljük, hogy ez a pénztár nem annyira beteget segélyző pénztár, mint inkább m a g a a — beteg. Beteg pénztár. Mint a nyilvánosság orgánuma, nem zárkózhatunk el attól, hogy keressük e betegség okát. Bár megvagyunk győződve, hogy egyik-másik félnek fájni fog — a való igazság — de városunk iparosait, a nehéz kenyér-harczot keservesen harczoló iparosainkat e nemes város oly tényezőinek mondjuk és valjuk, akiknek sorsával foglalkoznunk kell, bajaikra reá mutatni, azokat orvosolni — kötelesség! Visszatérünk föntebb tett azon kijelentésünkre, hogy jobb sorsra érdemes iparosainknak ez a segéty-pénztára m a- g a a beteg. Megerősít bennünket ezen véleményünkben a pénztár elnökének hozzánk intézett következő levele: А „KM-НАШ“ TÁROZÁJA, Iduska naplójából. *** Febr. 4. Tegnap a nőegyleti bálban voltam. Igen ! épen csak hogy voltam, épen, mint a buffetben a czukrász-íiú, az étteremben a 3 pinczér s az a 12 czigány, a ki húzta azoknak, a kik tánczoltak. Igen! mert én nem sorolom magamat azok közé, a kik tánczoltak. Az első csárdásra leikért, alig hogy a bálterembe léptem, egy csupasz képű gyerek, annak azt mondtam, hogy a csárdásra „már egy hét óta foglalkozva“ vagyok, — ezt mondtam abban a reményben, hogy majd csak felkér valaki, a ki s z á m i t valamit s a kivel érdemes foglalkozni. Már mindenki tánczolt javában s én értem nem jött az, a kire ráfogtam, hogy egy hót óta eligérkezve vagyok neki. Egyszerre, mintha a villám csapott volna le! megjelent előttem a mi 50 éves házi orvosunk s felkért a csárdásra. Valami borzasztót akartam neki mondani, de anyám szemeivel olyas valahogy nézett rám, hogy szelidebb lettem a legkezesebb báránynál s nehány pillanat múlva ott lejtettem már én is az első csárdást az én 50 éves doktorommal, a kinek a lába úgy lejt, mint a motolla s a ki oly kecsesen tartja magát tánczközben, mint a biciklista, mikor az árokba bukik. És hogy teljes legyen bosszúságom, épen a mellé a csupasz képű mellé kerülA „Kun-Halas“ utolsó számában iparossegédek nevében közlött czikk önkényesen egy- beállitott számadatai helyreigazításául kérem Тек. Szerkesztő urat, hogy a kis-kun-halasi kerületi betegsegélyző pénztárnak közgyűlésileg jóváhagyott 1897. évi ide mellékelt kinyomatva közkézen forgó számadási kimutatását és mérlegét, ezen levelem kapcsán az igazság érdekében közölni szíveskedjék, meglővén győződve, hogy ezekből czikkezós nélkül is minden elfogulatlan és hozzá értő egyén belátj|i, miszerint Halas város és ezenkívül négy szolgabirói járás területén fekvő 32 közsógbeli iparos és kereskedő alkalmazottjai - és csak is ezek — érdekében terhes feladatott végző halasi kér. betegsegélyző pénztár (elnök 100 frt, titkár 100 frt, pónztárnok 500 frt, ellenőr 150 frt fizetését összeadva évi 850 írtra rugó központi igazgatási költséggel bár, a tagdíj (heti 9 kr.) csekély, nagy felelősség érzetet és lelkiismeretes buzgalmat igénylő oly működést fejtett ki a közöny.és ellenig e в V daczára, melylyel a tagdíj -fizetésre kötelezetteken kívül az összes illetékes faktorok meg vannak elégedve, mert tudják, hogy a pénztár részéről jogosult igény kielégítetlenül nem hagyatott. Tisztelettel Halason, 1898. évi május hó 8-án. T i h у Gusztáv, a kis-kun halasi kerületi betegsegélyző pénztár elnöke. Nem veheti rossz néven az elnök ur, ha e levelére néhány megjegyzést teszünk. Imé: A beküldött múlt évi segélypénztári számadás bevételi rovata 8429 frt 48 kr- ral záródik, a kiadási rovat pedig 3342 tem, a kit az imént olyan kíméletlenül elutasítottam s a ki olyan infámisan nézett rám, n'iiut- ha csak kérdezte volna: „ez az a tánczos, a kinek már egy hét óta eligórkeztem?“ Azt mondtam a doktor bácsinak, hogy hirtelen rosz- szul lettem s kértem, hogy vezessen helyemre. О megtette s most már mit volt mit tennem, mint adni a beteget. Igen! mert csakugyan beteg lettem attól a pillanattól kezdve, a hogy a tánezolók közt megpillantottam Gyulát. Ez az a Gyula, a ki naponként házunk előtt lovagol el s mindig rá néz ablakunkra s a kinek kedvéért már 2 hónap előtt felcsaptam szobalánynak, magam porolgatom szobámat: had lássa, hogy jó házi-kisasszony vagyok. Es ez az átkozott, kivel megismerkedni, úgy égek a vágytól s kinek kedvéért ide jöttem, még csak felém sem néz. Ott tánczol az én doktor bácsfmna к leányával. Hiszen ez a Gyula a legszámi- tóbb nőcsábitó. Azzal a leánynyal tánczolni! Hiszen az valóságos madár-ijesztő. Kicsiny, mint azok a mesebeli törpék, kik a mesés könyvek szerint, a falakban laknak, sápadt, mint a szerelmes zöld-béka, végig egyforma, mint az esztendős nádszál, feje gömbölyű, mint a legtökéletesebb görög-dinnye s a mellett úgy néz, hogy nem tudod: felód-e; vagy tőled? Most ismerlek csak meg Gyula! Engem bolonditaui akarsz s e mellett elvenni a doktor bácsi leányának 50.000 forintját. Na várj s t r i c z i! És én még ezután frt 53 krral. A kiadási rovat főbb tételei összegezve igy néznek ki: a) dologi kiadások 436 frt 92 kr. b) tisztviselők, orvosok jutaléka, javadalmazása 2094 frt 21 kr. Összesen: 2531 frt 13 kr. c) segélyezésre, költs. 811 frt 40 kr. Végösszeg: 3342 frt 53 kr. Az elnök úr azt állítja, hogy az iparos segédeknek a múlt számban megjelent számadatai önkényesen vannak egybe állítva. De ne feledjük, hogy ebben a czikkben kikerekitett összegek szerepelnek, a melyek egyáltalán nem látszanak önkényeseknek. Mert a dologi kiadások és a tisztviselők jutalékai abban a czikkben 2 5 0 0 írtra vannak véve, a számadásban pedig e czimen 2 5 3 1 frt 13 kr. szerepel; a segédek a segélyezést 9 0 0 írtra mondják, a számadás 8 1 1 frt 40 lcrra; a segédek 3 4 0 0 frt bevételt mondanak, a számadás 3 4 2 9 frt 48 krról számol el. Az igazság érdekében konstatálni kívánjuk tehát, hogy az iparos segédek „Válasz“- ukban az összegeket h "e 1 у e s e n kerekítették ki, hogy továbbá számadataik n e m tévesek nem is önkényesek, végül hogy az elnök ú r téved. Annyi azonban kétségtelen, hogy az elnök úr levelében és a segédek válaszában tisztviselői évi fizetésekként feltüntetett összegek sóhajtozom 2 hó óta, ennek a kedvéért vagyok 2 hó óta szobalány. Végig vártam a csárdás után következő keringet, melyet az a madárijesztő s az a striczi isípét együtt tánczoltak, ekkor azt mondtam édes anyámnak, hogy annyira beteg vagyok, hogy tovább nem bírom, mire haza jöttünk. .j.%. Máj. 1. Majálison voltunk. Ebéd alatt bemutatták Gyulát. Ez a legaranyosabb ember a világon : 3 hó óta vigasztalhatlan, — kezdte a beszédet — hogy azon a nőegyleti bálon, melyről oly hirtelen távoztunk rosszul létem miatt, engem meg nem ismerhetett s igy kénytelen volt a legboldogabb pillanatot, melyben engem megismerhet, mára halasztani. Ebéd után egy hús bokor tövében, hova leültünk, elmondta, hogy mily szomorú, búbánatos azóta, a hány hó azóta lefolyt,-ugyanannyi kilogrammot fogyott, elepeszti magát, három, hó óta csak abból a pillantásokból táplálkozik, melyeket az ón ablakomból a naponkénti lovaglás alkalmával kap s melyek száma szivóbe;fel van Írva, a bál óta: 87, a bál előtt volt 26. En kiigazítottam, hogy csak 86 a bál óta, mert ápr. 15-én, mikor az a borzasztó vihar volt, nem volt felénk. Hamar megbocsátottam neki; ő hálásan rám nézett s mivel e pillanatban édes anyám, épen a lapdázó gyermekeket csodálta, nekünk háttal fordulva, Gyula háláját egy boldog csókkal homlokomra, pecsételte meg. Én kiáltani akartam, de a mama oly közel
