Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-17 / 16. szám
Aprilis 17. tapasztalatokkal nincs felruházva, abból soha nem lehet jó iparos. Sokan, igen sokan vannak, kik visszariadnak az utazás fáradalmaitól, nélkülözéstől és az idő viszontagságaitól. Oh! pedig ha tudnák, hogy mily lélekemelő és nemesitő a vándorlás. Vannak, kik igy okoskodnak: mit tanulok ón, ha gyalog ide-oda csavargók? Ilyennek nincs a szép iránt nemes érzéke és nem rajong semmiért. Pedig már csak a szabad természet is mily gyönyört nyújt az utasnak. Feltárul előtte a szabad természet soha nem látott pompájában, megismerteti a természet minden szépségeit: az ő bűbájos mezőivel, hegyeivel, erdőivel, vizeivel, miket, hacsak kis szülő faluja határai közt marad egész életében, soha meglátni nem fog. Az alföld iparosai közt nem egy olyan korlátolt látkörű találkozik, a ki felnőtt ember létére vagy nagyobb folyóvizet, vagy vasutat, hajót, vagy hegyet, soha még nem látott. De hát ez elvégre is, sokkal kisebb baj ahoz a másikhoz képest, melyet a s z а к májú к h о z‘szükséges tapasztalat hiánya idéz elé azoknál, kik megelégesznek azzal, hogy falucskájuk 2—3 kontárjánál működnek. Az általános emberi tapasztalat bizonyítja, hogy nincs ember hiba nélkül, meg van a hiba minden emberi munkában is. S a vándorlás,4 mely alkalmat ad számos mesternél váló foglalkozásra, épen azt az előnyt biztosítja, hogy kinek-kinek alkalma nyílik minden mestertől a szépet, jót, hasznosat tanulni. Ezért szükséges, hogy Magyarország egyes nagyobb városaiban kikeressünk olyan műhelyeket, ahol ipari előmenetelt is lehet elsajátítani. Sajna! még ilyen műhelyekben is akadnak olyanok, kik iparkodnak a próbálatlan és tudatlan iparos-segédeket lebeszélni a vándor-útról s igy nyilatkoznak, hogy ők sem vándoroltak s mégis értik az iparágukat, nem kell ott nép-faj ismeret, látni sem akarnak patakot, erdőt, hegyet, malmot, a ki igy gondolkozik, az nem akar művelt, előzékeny, tapasztalt és tapintatos lenni, pedig ez főkelléke az iparosnak, az ilyen csupán csak az egyformaságnak ól. dolgozik reggeltől napestig, nem törődik a társadalommal nem ad időt magának nemes szórakozásra, a könyvek olva- sdsa-'pedig a legnagyobb ellensége s idővel e sötétségből azon öntudatra ébred, hogy betűzve olvas, Írni csak nevét tudja, számolásra pedig ujjait keresgeti elő. M,ost kérdem : ugyan milyen iparos-mester lesz az ilyenből? Vannak olyanok, kik ismét más beszéddel akarják félre vezetni a jó gondolkozásu fiatal iparos-segédet, pl. felhozzák azt, hogy mennyire megvetett egyén a vándor, hogyan tolonczolják haza, még csak szállást sem adnak neki sehol s más e féléTÓmképeket festenek le a vándorlásról. Bátran állíthatom azt, hogy ez mind lóg bői kapott beszéd, mert nem kell félni annak, ki jó igazolványnyal van ellátva, a kit a tudásvágy késztet a vándor-utra, utazásában tisztesség tudóan viselkedik. De persze, kiket egész más czél vezet.erre: pl. a munka-kerülés, lopás, kor- helykedós, erkölcstelenség stb. azokat nem szabad összetéveszteni a józan gondolkozásu iparos segédekkel, merb ilyeneket művelt államban hasonló sors nem érhet. Nem szabad oly könnyen elmulasztani azt, ami reánk nézve tanulmány-út és jó iskola, gondoljuk meg, hogy mily kényes helyzet uralg nálunk Magyarországon, a hol ma már a köznép is erős kritika alá veszi az iparos kézből kikerült munkát és sok esetben egész közönségesnek nevezi ipari munkánkat. Ezért kell és szükséges, hogy egy kissé szélylvel nézzünk a nagy világban és necsak Magyarország nagyabb városait méltassuk erre, hanem egy kissé előbbre-halladottabb államoknak: pl. Alsó- Félső-Nómetország, Franczia- országnak nagyobb városait is. hol az iparnak művészies kivitelét sajátíthatjuk el. Ilyen helyekről visszatérve, bátran síkra szánhatunk és bízvást versenyezhetünk bárnelyik szűkképzett ipárossal. A inai szabad verseny az előrehaladás és győzelem, pálmáját annak nyújtja, a ki tapasztalatban, szakképzettségben, modorban, sziv-ne- mességben fölényben van társai fölött. Hogy pedig édes hazánknak, melynek ipara az előrehaladottabb államokkal annyit küzd, derék, képzett iparos osztálya,legyen, nemcsak az iparos osztálynak, hanem a hazának is fontos éjrdeke. KÖZGAZDASÁG. Ingatlan forgalom — 1898. évi ápril hó 1—16-ig. Kramer József és neje Gazdag Piroska halasi lakosok megvették KrammerZsuzsannától az ll/2 hold alsó-szállási szántót 400 fi t vételárban. Ráez Sándor majsai lakos megvette Márk Márton majsai szőlőrészót* 10 frt vételárban. Márk Renáta Rácz Sándornó majsai lakos megvette Márk Mária és Sándor majsai szőlő-földrészüket 20 frt vételárban, kiskorú Pázsit Ilona és Irén halasi.lakosok megvették Darányi Imre és neje Mária fehértói ingatlanát 2650 frt vételárban. Yas Molnár Lajes halasi lakos megvette Péter Róza özv. Gál Lajosnó füzesi 60 hold birtokát 10.000 frt vételárban. Király Gy. Amália Halász D. Antalüó megvette kiskorú fia Balázs javára Török István legelőjét 65 frt vételárban. Szabó Garbai László és neje Madaras Juliánná halasi lakosok megvették Kis B. Judit Szabó Garbai Sándornó Y-ik tizedbeli lakliázát 350 frt vételárban, Török Sándor és neje Kovács .Juliánná megvették Gönczöt Imre szőlőjét 600 frt vételárban, kiskorú Suba Imre megvette Móczár István és társai félegyházi lakosoktól a harkai pusztán kiosztott ingatlant 4650 frt vételárban. Tál József halasi lakos megvette Kun. Eszter és társaitól a 24 hold 769 Г] öl legelőt 340 fitért. Farkas József halasi lakos megvette Csonka Sándortól ennek tulajdonát -képező 280 Q öl szántóföldjét 340 írtért. Munkás törvény. Az 1898. évi II. törvényezikket igen helyesen nevezhetjük munkás törvénynek, a menynyiben a munkaügyét rendezi. Ez a jó törvény im most már életbe léptetve van, s hogy ebben mind a munkaadó, mind a munkás joga és kötelezettsége alapos igazsággal van keresztülvive, semmi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy mind a két féj erősen jajgat, hogy ez a törvény őt sulytja. Nagy méltányossággal szabályozza e törvény a nehéz kérdést, és szerencsésen oldotta meg föladatát, most az a fődolog, hogy a mily lelkiismeretes hűséggel hozta létre Darányi Ig- nácz miniszter ur e törvényt azzal a lelkiismeretességgel hajtsuk azt végre, vigyük át az életbe. A törvény holt betű, annak életet a becsíi- „letórzós és hazafiság ad. Ha lelkületűnkben ól a törvény iránti tisztelet, akkor törekszünk dolgainkat ugv intézni, cselekedeteinket úgy végezni, hogy a törvény rendelkezéseivel összeütközésbe ne jöjjünk. — Társadalmi .életünk békéje és jó rendje, akkor tartható fent, ha a törvény tisztelet, a törvény félelme, társadalmi életünknek mozgató ereje és irányitója. Legyünk egymásiránt jó indulattal, felebaráti szeretettel, ne gyűlölje a szegény a gazdagot, viszont a gazdag ne utálja meg a szegényt, hanem mindkettő ismerje meg, hogy egymásra vannak' szorulva, egymás segítségével élhetnek meg. A gazdák oda törekedjenek, hogy birtokaik arányában bizonyos számú munkásnak adjanak, biztos, tisztességes jövedelmet-adó és állandó munkát. Hogy ezt megtehessék nagy dolgot kell óletbelóptetni, — intensive kell gazdaságukat folytatni. Mit is értünk mi e szó alatt, intensive gazdálkodni? Eddig azt értették, hogy minél nagyobb termést hozni létre a földből. De ez nem jó meghatározás, mert ez csak egyoldalú felfogása az intensiv gazdálkodásnak, mely a földkizsarolására is vezethet. Intensiv gazdálkodás először, minél értékesebb terményt termelni. Igen de ettől gazdáink nagy része irtózott mert az olaj, fonál termény, a kereskedelmi és ipar növény több munkáskezet igényelt, tehát drágább, mint a kalászos növények termelése s ő bi-zony nem akart nagyobb munkabért fizetni, nem akart előlegezni, ezért csak a búza, árpa termésre fek- telte a fősulyt, a melyhez kevesebb költség és kevesebb fáradság kell. Ha azt akarjuk, hogy a munkás-törvény áldás legyen és a mezőgazdasági munkás megelégedett, akkor a gazdának változtatni kell a termelési rendszeren, mert másként nem tudják foglalkoztatni a munkásokat, nem tudják azokat becsületesen díjazni s mindn törvény mellett is előáll a nyomorúság, az Ínség, ________________ Halas, 1898. Nyomatott Práger Ferencznél. KUN-HALAS. 1898. Az ős gazdálkodás kevés jövedelmet ád s oly nyomorult helyzetbe sodorja, mind a gazdát, mind a munkást, a. mely mind kettőnek pusztulását fogja eredményezni. Lássák be a gazdák, hogy itt nem szó, beszéd, hanem a cselekedet a határozó. Lássák be, hogy az intensiv gazdászat nem azt parancsolja, hogy egy hold földről 8 rnmázsa terményt állítson elő, hanem azt, hogy értékes terményt termeljünk. Példával illusztráljuk a dolgot. —• Vetek egv hold zabot, terein rajta 8 ínmázsa. Közép érték 40 frt. Igaz, hogy a zab termelési költsége kevés, össze-vissza a vetett maggal együtt 10 frt. így megmarad a gazdának 30 frt. De most próbáljuk csak meg a mák termelést, ez már drágább munkát kíván, nagyobb gondot s több kezet is foglalkoztat, mennyiségéé azonban kevesebbet terem, például 4 méter- mázsát; de az értékét tekinve nyereséges, mert közép árt véve 100 frt annak az érteke, s ha munkáért kiadunk 30 irtot, még mindig marad 70 frt. Ebből látható, hogy nagyon indokolatlan s mind a gazdákra, mind a gazdasági munkásokra nézve nagyon hátrányos a mostani őstermelés, e helyett a több kiadást igénylő, de értékesebb termény előállítására kellene törekedni. Az intensiv gazdálkodás másodszor azt követeli, hogy a mit csak lehet, nyersen, feldolgozatlanul ne adjunk át a forgalomnak. És ha itt szétnézünk magunk körül a mély on tisztelt birtokos urak óriás mulasztásait látjuk mindenütt, a kényelmesebb módot karolták fel, a mit a föld ád, azt ők adják tovább, nem tekintve saját kárukat, nem tekintve a munkások azon érdekét, hogy állandóan legyenek foglalkoztatva. Ha azt akarjuk, hogy a munkás törvény áldásait élvezze gazdag és szegény, a föld birtoklásával járó kötelezettség elől ki ne térjünk, liánéin annak a kor-kivánta becsülettel eleget tenni igyekezzünk. Álljunk össze minél előbb s az intensiv gazdálkodás követelményének tegyünk eleget, s a gazdasági ipart az őstermelés ikertestvérét, ébresszük fel álmaiból, akkor néni csak a természet kebelén dolgozhatunk, hanem a termények feldolgozásával, akkor is, midőn a természet bezárta kebelét, akkor is hasznosan használhatjuk ki minden időnket, minden óránkat. Nagy buzgóságot tüntet fel a földmi velós- ügyi kormány, a gazda közönségnek nem szabad hátra maradni. Ne azt mondjuk, adjon a munkásnak munkát az állam, hanem adjanak á birtokosok, még pedig olyan munkát, mely tisztességes életmódot adjon a mukásnak és jó jövedelmet a gazdának, s mind a kettőnek teljes megelégedést. Hazám szerette, nemzetem iránti törhetlen hűségem parancsolja, hogy lelkem mélyéből szóljak most, midőn a munkás-törvény életbe lépett s minkét felet, a munkaadót ós niukást jogára, de kötelességére is figyel meztesem. Nem a karhatalom, nem a törvény büntető intézkedései legyenek a jó rend fentartói, hanem a becsiiletérzés, a munkakedv, a vas kitartás, az ernyedetlen szorgalom. A birtokos, a munkás segélyével tegye minél jövedelmezőbbé birtokát s a jövedelem emelkedése mindkettőnek boldogulását fogja létre hozni. A munkásoknak meg azt kötjük szivükre, hogy ne tántorodjanak el az egyszerűségtől, az alázatosságtól és a takarékosságtól. Kis háztartásukban a házi gazdálkodást egész szorgalommal űzzék. A munkás családjában ne csak a férfiak, hanem a nők is dolgozzanak, karolják fel a baromfi tenyésztést, a méhészetet, a selvmósze- tot. Ezekhez nem kell pénz, csak szorgalom ós ügyesség. A munkás törvényt a kötelesség érzet adta, az igaz hazafias lelkesedés ós'szeretet nyújtotta. ha ezt a kötelsasóg meleg tudata ós az önzetlen szeretet fogadja, úgy béke, öröm hangzik hegyen, völgyön, megelégedés, boldogság lakik palotában ós kunyhóban s, jtern lessz arra szükség, hogy a törvény sújtsa a.rendbontókat, mert mi magunk munka és szorgalommal a béke hajlékában, melynek teteje az égboltozat, alapja a föld, végezzük igazsággal és hűséggel hivatásunkat s testvéri jobbot fogva virágoztatjuk fel édes hazánkat. Dr. Hermán Ferenc, felelős szerkesztő, és kiadó-tulajdonos. 4
