Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

Aprilis 17.

/

KUN-HALAS.

1898.

nuló közönség között, örömmel látjuk, hogy a mi közönségünknek nagyon szerencsés a helyzete, a mennyiben a zene-téren még egészen immunis talajon mozog, mig a szomszéd városokban már hemzsegnek a zene-proletárok. Most még van idő és meg van a hatalom intelligens csalá- daink kezében arra, hogy e paraziták befószke- lődésót meggátolják; csak erős jó akarat kell hozzá. — Es ebből következik az, a mire sokan nem is gondolnak:

Van nekünk egy igen szép főiskolánk és egy felsőbb leányintézetünk. E két intézet keretében volna különösen elérhető, hogy ifjúságunk jó, alapos és kiváltképen komoly, rendszeres zene-oktatásban részesüljön. — Első sorban épen a leányintózetet vélném e czólra alkalmas- sabbnak, a mennyiben ott már egy kü%i tanterem — két darab kitűnő zongorával felszerelve — áll a közönség és a tanulók rendelkezésére. A jó és észszerű zene-tanitásnak itt kellene összpontosulni. A legnagyobb gondot persze arra kellene fordítani, hogy ott mindig olyan zene-tanárt alkalmazzon az intézet vezetősége, a ki komoly tudatában van tantárgya fontosságának. és a ki azt egyéb tantárgyakkal egyenlő rangban és színvonalon képes tartani. Ez intézetben megvan az az előny is, hogy ott a növendékek időnként beszámolhatnak nyilvánosan arról, a mit tanultak. E bemutatások fokozzák a tanítványok kedvét és bátorságát.

Sokan azt hiszik, hogy a zene-tanitás kezdetére megjárja gyengébb tehetségű tanító is. Nagyon csalódnak. Epen az alaptétel a fő! A tanulás kezdetén elsajátított helytelen technikai szokásokat vógképen kiirtani alig lehet és a legjobb zenetanitónak is sok fáradságába kerül, mig némileg is jóra teheti azt, a mit a rossz tanító alapjában elrontott.

A zenetanitó mindig bizonyos előzékenységgel ugyan, de azért komolyan és nagy türelemmel oktassa tanítványait; semmiféle ügyetlenség által hirtelenségre ne ragadtassa magát, s nyers szavakkal ne illesse tanítványait, mert ez őket megfélemlíti, bátortalanná teszi és a zene iránt való fogékonyságukat megsemmisíti.

Soha magát a zenetanár a szülők időelőtti különféle kívánságai által el ne tánt'oritassa, mindig csak a saját meggyőződése szerint tanítson. Ha azonban olyan akadályokra talál, melyek tevékenységét jelentékenyen és komolyan veszélyeztetik, inkább hagyja olt a tanítást, semhogy árulója legyen kitűzött czéljának. Az esetleg anyagi veszteségért más utakon nyer kárpótlást, mert az igaz törekvés utóvógre is mindig és mindenhol diadalmaskodik.

HÍREK.

— Hymen. Nagy Pál Sándor helybeli földbirtokos fia Sándor, eljegyezte özv. Nagy T. Mártonná kedves leányát Esztikét. Boldogságot kívánunk a kötendő frigyhez.

— Házasulok figyelmébe. F. hó 18-án a városházánál ideiglenesen elhelyezett anyakönyvi hivatal, saját otthonába, az e czólra épült városi középületbe fog átköltözni, úgy hogy az említett időponttól kezdve, a bejelentések és jelentkezések, valamint a házasságkötések s általában az anyakönyvvel összefüggő ügyek ott fognak elintóztetni.

— Szorgalomért. Brecska István és Modok György halasi lakosok utkaparóknak szorgalmuk és megbízhatóságuk jutalmául Pestmegye alispánja a közúti alapból 4—4 frtot utalványozott ki.

— Az alföldi országút. Az aldföldi tranzverzális műut, a mely Bajától Csongrádon át Erdőhegyig terjed és Arad, Békés, Csongrád, Pest és Jász-Nagykun-Szolnokmegyén vonul keresztül, még ebben az évben teljesen elkészül és állami kezelésbe megy át. Az országút hossza

800.894 kilométer és felügyeletével a kereske- í delmi miniszter értesülésünk szerint az állami ! építészi hivatalt bizta meg.

— Németh Lajos 14 óvea fodrász-inas, Csincsák József helybeli fodrász tanoncza f. hó 15-én esti ll28 órakor, felhasználván az alkalmat, mig kenyér-adói pár perezre magára hagyták,-a lakásban levő szekrényt feltörte s onnan egy arany órát lánczczal és 18 frt 75 kr. értékben ezüst és nickel pénzt eltol vajolt. Mikor gazdái haza tértek, hült helyét találták a szép mákvirágnak. Csincsák a rendőri nyomozást nyomban megejtette személyesen s a vasúti állomásnál megtudta, hogy hűséges tanoncza a legközelebbi vonattal Szabadkára kéjutazott. Utána utazott tehát s Szabadkán, a Ill-ik osztályú étteremben meglelte őt, a mint ott pálinkázott, iván az áldomást a jól sikerült dolog örömére. Csincsák azonban véget vetett a murinak s nyakon csípvén, átadta őt a legközelebbi rendőrnek, a ki azután dutyiba tette a kis Papakosztát. Megmotozása alkalmával, megtalálták nála az ékszert s 16 frt 60 kr. készpénzt. A bűnös Szabadkán előzetes letartóztatásba helyeztetett. Ha igy folytatja, Papakoszta és Affendakisz nyugodtan alhatna: nem fogy ki a posztkiszlisek és kaszsza-fúrók nemzetsége.

— A selyem-tenyésztés érdekében a város által átengedett 3 hold területről a szeg- szárdi selyem-tenyésztési felügyelőség lemondott.

— A városi pénztárak összforgalma az elmúlt negyedévben volt: Készpénz bevétel 69753 frt 97 kr., érték bevétel: 403625 frt 60Vs kr., — összes bevételi forgalom tehát 473379 frt 571/2 kr. ezzel szemben: készpénz kiadás 64890 frt 82 kr., érték kiadás: 14085 frt, összes kiadási forgalom tehát 78975 frt 82 kr. — Készpénz maradvány: 4863 frt 15 kr., érték maradvány: 389540 frt 60Va kr.

— „Ez budapesti szokás“ czitnen lapunk múlt számában közölt hir folytán, megjelent szerkesztőségünkben Schneider Fülöp II. éves joghallgató ur s felkért annak közlésére, hogy az említett közleményben foglaltak nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Szerinte az eset, ugyanis a következőleg történt: a közleményben jelzett napon egyik barátja bevált ujoneznak, kihez beszélgetés czóljából ő is bemenni akart, mivel látta, hogy abban a helyiségben, a hol a bevált ujonezok felesketésüket várták, más intelligens emberek is megfordulnak, sőt földműves embereket is látott ott. Be- menési szándékában azonban, az ajtónál őrt álló rendőr őt megakadályozta, szóval és tettleg bántalmazta. Állítása szerint, ő nem tett semmi olyant, a mivel erre okot szolgáltatott volna.

— A megiuérgezctt kút. A város felső részén levő kövesdi kút ismeretlen tettes által megjuórgeztetett. Valaki ugyanis vörös méreg- tartalmú festéket öntött bele, de mielőtt valami szerencsétlenség történt volna, a rendőr-kapitány betiltotta a vizhordást s a kút vizét kiszi- vatyuztatta.

— Népesedési mozgalom az elmúlt hétről: Született 13. Házasság kötés 2. Elhaltak. Daczi utónév nélkül megfojtás, Király Gy. Krisztina Vizkeleti Bakos Józsofnó 31 éves, tüdő vészben, Rátoti Kálmán 3 hónapos, görcsben, Szabó Garbai halva született, Kocsis János 74 éves,'aggkórban, Bábud Antal 3 hónapos, görcsben, özv. Egyed Izsák Mihályné szül. Bereczi Mária 87 éves, aggkórban, Boros Istvánnó szül. Matkó Mária 34 éves, méhrákban, Benke, halva született, Kis Bús Istvánná szül. Horváth Erzsébet 47 éves, szívbajban, Gyenizse Lajos 7 hónapos, hörghurutban.

— A közös hadseregbeli hadapród iskolákba a folyó tanévben betöltendő magyar alapítványi helyekre szoló pályázati hirdetményt az alispáni hivatal a városhoz lekiildötte, — akik tehát pályázni óhajtanak, — a részletes feltételeket megtekinthetik a jegyzői hivatalban.

* A leveses tál. Egy szabadkai újságban nagyon titokzatos hirt olvasunk. A hir egész terjedelmében és titokzatosságában igy hangzik :

A repülő leveses tál. Kirepült az első emeleti ablakon keresztül és majdnem bezúzta egy öreg kofa fejét. Sokan látták igy hát fölösleges megírni, hogy hol történt, de annyit mindenki tud, hogy egy válóperben ez a tál még szerepelni fog,

Ennyit mond az újság, de azért már látszik a dolog háttere. Veszekedés, egy fehér asszonyi kezecske megragadja a levesestálat, egy férj, aki elugrik az ablaktól és a közönség, amely az utczán bámulja a furcsa, repülő porczellán madarat.

Titokzatos, nagyon titokzates.

*

* Az ébresztő. Mikor az ember még gyermek volt, panaszolni ment egyszer az Úrhoz. Azt mondta:

— Uram, nagy a bajom. Hallom, hogy legszebb hajnalban a világ. Csupa harmat, csupa illat, csupa napsugár. Nekem ezt a fülemile mesélte. Az olyankor már mindig énekel és hogy csattog! . . . hogy félálomban hallom néha, de nem tudom élvezni, mert alszom. Puha a vánkosom, beletemetem a fejemet és alszom, alszom . . .

— Jól teszed.

— De Uram, én látni akarom a hajnalt. Kérlek alázatosan, adjál nekem valami órát, ami felköltsön. Valamit, ami rám zakatol, fölráz . .*.

— Jól van, csak menj haza.

Es attól kezdve minden hajnalban elkezd lármázni az ember ágya mellett az ébresztő.

Közönségesen csak úgy mondjuk: Gond.

IPAR.

Vándoroljunk!

Irta : ifi. H a r á n у i I s t v á n.

Ne rettenjünk vissza ezen igen furcsa hangzású szótól. Nézzünk csak széjjel magunk körül mi iparosok. Oda vezet a tapasztalat, hogy a mai iparosok két kahtegoriába sorolhatók — legalább szerény nézetem szerint — tekintve az ipar terén szerzett tapasztalatukat: az első kahtegoriába sorolom mindazon iparosait kedves hazámnak, kik a nem rég fenálló, és ugyancsak nem rég létezni megszűnt nemes „Cóh“-rend- szer szabályainak lelkiismeretesen megfeleltek, a másodikba pedig, kik a „Céh“ rendszer elmúlta óta léptek az ipar terére. Hogy mily kiilömbség van e kettő között, ezt akarom fejtegetni. E fejtegetésemet azzal bocsátom a kedves olvasó elé — értve alattok azokat, kiket szerény czikkem érdekelvén, az elolvasásra méltónak tartják — hogy ha követendik az itt felsorolt szerény nézetemet, úgy méltók lesznek Magyarország iparosaihoz.

Mily üdvös intézmény volt. alig egy pár évtizeddel ezelőtt még fennállott „Céh “-rendszer; ki e „Céh„-rendszer alatt tanonezoskodott, annak fel- szabadulása után vándorútra kellett menni, legalább is 3 évre, de voltak olyanok, kik 8—10 évet töltöttek vándor-uton. A vándor-út eltelte után jiaza jöttek, jelentkeztek a „Céh„-be, a céh tagjai pedig gyűlést hívtak egybe, kiadták a ván- dor-utról hazatért iparos-segédnek a szakmájába vágó munkákat, melyeket neki egyedül kellett megcsinálni, de hogy ellenőrizve legyen, a „Céhbeliek“ minden napra, — még az a bizonyos remek elkészítése tartott, két két — akkor úgynevezett — múlátót küldött ki. A kiadott remek befejezte után szak-iparosok vették bírálat alá a művet és ezek után avatták csak fel a mesterek sorába s csak igy kaphatott iparengedélyt. Ma már a szabad-iparral mindez megszűnt.

Most az iparos segédek czéltalanul morzsolnak le hónapokat és éveket egyes mestereknél annélkül, hogy tudnák azt, vájjon, hová fogja őket vezetni ez az egyformaság. Én azt felelem, hogy a legsötétebb Afrikába, mert aki