Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-17 / 16. szám
II. évfolyam. 16. szám. Kun-Halas, 1898. Aprilis 17. KUN-HALAS SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL Fő-utcza 1254. TÁRSADALMI HETILAP. Megjeleli minden Vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttór: 3 hasábos petit sor 10 kr. Szegény ügyünk. (0.) Alikor a városi képviselő-testület a folyó évi költségvetést jóváhagyta, a szegények segélyezésére vonatkozó tételnél a szegényügyi bizottságot oda utasította, hogy városunk szegényügyének tanulmányozása után tegyen véleményes jelentést: miként lehetne megfelelőbb módon a szegény ügyünket rendezni és helyesebb alapra fektetni. A f. évi költségvetésbe a szegények segélyezésére 3954 frt 62 kr. van előirányozva, a mely minden esetre tanúskodik arról, hogy e nemes város kép- viselő-testülete a Immanitas követelményeit szivén viseli és évi költségvetésének 3 4 °/o-át a nyomor enyhítésére fordítja. Ám a Immanitas egy magában — szép lelki tulajdon ugyan és a képviselő- testület áldozatkészsége előtt kalapot emelünk, de ha továbbra is a régi helytelen alapon történik a szegények segélyezése, akkor az ember-baráti szeretet czélját veszti s az előirányzott — majdnem 4000 frt elfogy ugyan, de a valódi szegénység és a nyomor nem nyer oly segélyezést, mint a milyen enyhületet szegényeinknek ily szerezhetnénk. Л^КТШ-HALAS“ tákczájaT Otthonról. Kicsiny voltál, mint a bimbó, Mely az ágból alig fakad; Megnőttél már, az Úristen Legis legszebb remeke vagy. Megnőttél már ... De minek is. Mondogatom m i nd 11 i ába. Ki virul az egyik rózsa, Enyészet száll másikára. Csodálatos, csodálatos, Kis koromban szerettelek, S most, hogy hajam őszülni kezd, Ne nézzelek, megvesselek? Nem, nem lehet. — A szív soká Megőrzi a gyermekkorát; Te voltál e korban enyém, A hű, igaz, kedves barát. Mégis hogyha szivünkből Kiűztük a napvilágot Az onnét van, mert kergetni Szeretjük a boldogságot. Minden, minden szakasztott a régi, Amint szemem szülőföldem nézi, Csak a fejfa törött már ki régen, Édes anyám sírja tetejében. Hazajöttem, de már megyek vissza, Jobb, ha könnyem idegen föld issza. — Azt gondoltam, áldva leszek itten S itten vert meg legjobban az Isten. Taksonyi József. Lapunk hasábjain már többször foglalkoztunk ez ügygyei és csak helyeselhetjük a képviselő-testületnek azon határozatát. a melyből látszik, hogy komolyan kiván foglalkozni a szegény-ügy gyei. Innen-onnan fél esztendeje lesz már, hogy a szegényügyi bizottság az ügy tanulmányozására kiküldetését nyerte, de mindez ideig semmi nyomát nem hallottuk működésének. — Pedig azóta tarta főtt már képviselő-testületi gyűlés is, a melynek tárgysorozatában nagyon szépen beilleszthető lett volna a szegény-ügy rendezése. — Nem vádolunk meg senkit azzal, hogy a közgyűlés ezen határozata talán feledésbe ment és hogy a szegényügyi bizottságnak talán legkisebb gondját képezi kiküldetésének teljesítése, mégis tel kell hívni ez ügyre a nagy közönség figyelmét, hogy ennek hatása alatt a szegényügyi bizottság actióba lépjen és tanulmányozásának eredményét, mihamarább a közgyűlés elé terjessze. Meg vagyunk ugyan győződve arról, hogy anyagi erőnk kevés ahhoz, miszerint szegényügyünket széles alapokra fektessük, mégis azonban, ha kicsinyben is, de tegyünk mindent úgy, hogy azt az idők folyamán — a szükA jux, — Elbeszélés. — Irta: Horváth Szép Katinka. (Vége.) Mikor férjét is oda tétette a másik mellé, olyan elhagyatottnak érezte magát, mint volt gyermekkorában, mikor szüleit testvéreit elveszítő. Hát mind itt hagyják, elmennek azok, kik őt szerették? Szivét olyan marczaugoló fájdalom fogta el e gondolatra. Férje temetése után egy napon nagynénje Erdősiné lepte meg látogatásával, kivel kétéves házassága alatt csak párszor találkozott. Most is csak a legnagyobb szeretet hnga iránt — vitte arra, hogy meglátogassa. — Bizony édes gyermekem — kezdte a szót Erdősyné — nagy csapás a mi rád nehezedett, de a jó Isten ád erőt annak elviselésére. Tovább nem engedem, hogy e szomorú helyen légy. Egy ideig nálam leszel s nékem is jól fog esni kedves, rég nélkülözött társaságod. — Ugy-e elfogadod meghívásom ? kórdó Erdősyné húgától s azzal a meleg szeretetteljes nézéssel tekintett rá, mint hajdan leánykorában, mikor nála volt, mikor még édes gyermekeként bánt vele. Ilonka a telet együtt töltötte nagynéniével annak birtokán. Ott minden hely, minden zug, egy-egy elmúlt édes álomra emlékeztette. Járt, kelt, de örömét semmiben sem találta. Hiába volt nagynónjónek minden igyekeséghez mérten — mindenkor fejleszteni lehessen. — Nem tudjuk ugyan, hogy a szegény segélyezést a szegényügyi bizottság mily módozatok szerint véli megoldhatónak s nem tudjuk, hogy a szegényügyi bizottság tanulmányozása tárgyává tette-e már ez ügyet s egyes városok szegényügyi viszonyairól tájékozást szerzett-e már magának: mégis szabad legyen azon nézetünknek kifejezést adni, hogy a valódi szegénység enyhítésére legczélszerübbnek mutatkozik s ilyennek bizonyult a szegén y-rn e n h á z és a népkonyha intézménye. Czélra vezetőnek tartanók tehát, ha a szegényügyi bizottság a felett gondolkoznék, hogy miként lehetne ezen intézményt városunkban, — a megkívánt arányban, —- minél kevesebb költséggel és czélirányosabban létesíteni. A város majdnem 4000 frtot fordít a szegények segélyezésére s ezen kivül — a mint tudjuk — oly napszámosoknak, a kiknek egy vagy más időben, különösen téli időben kennyérkeresetük nem volt, — több esetben a polgármesteri hivatal — krumplit s e félét adott. — Nagyon természetesnek találjuk, hogy a segélyezés mostani formájában — épen zete, hogy felvidítsa, csak nóba, mikor Kálmánról beszéltek, változott deriiltebb hangulatra. Örült előmenetelének. Alig néhány éve s már milyen ismertté tette nevét a tudományos világban. Utazásokat tett idegen földrészeken s tudományos közleményeivel, folyóirataival széleskörű ismeretséget szerzett magának. Szegény jó anyja majdnem kétségbeesett rémültében, ha egy-egy levelét, hol Ausztráliából, hol Dól-Ame- rikából kapta, Sohasem remélte viszontlátni. — Nézd csak, Kálmán egy hónap múlva haza jön s itthon fogja kipihenni utazási fáradalmát! E szókkal s egy nyitott levéllel lépett be Erdősyné egy szép tavaszi reggel Ilonka szobájába. Végre mégis teljesül óhajom, még egyszer viszontláthatom. Tudom megfórfiasodott s talán te sem fogod többé gyereknek nézni. — Nem fogom őt viszontlátni. Nem várhatom be az ő megérkezését. Nekem most odahaza sok, nagyon sok elintézni való ügyem lesz, mit nem lehet elhalasztani s bizonyára nőném sem fogja érezni hiányomat, ha ő idehaza lesz. Erdősyné nem ellenkezett. Tudta, hogy Ilonka nem várja be Kálmán megérkeztét. Szerették egymást, mégis mindig ellenkeztek. lionka nem bízott eléggé benne, félt a csalódástól. Pedig Kálmán még.mindig azzal a rajongással szerette, mint mikor visszautasította Ilonka. Minden levelében kérdezte anyjától, hogy van, boldog-e férjével, vagy nincs-e valami baja, a mikre Erdősyné sohasem szokott kimerítően válaszolni, mert nem tudta, vájjon örömet, vagy bánatot okoz e leírásával.
