Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-03 / 14. szám

II. évfolyam.

14. szám.

Kun-Halas, 1898. Aprilis 3.

KUN-HALAS

SZERKESZTŐSE*} ES KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254.

TÁ8SADAIHI HETILAP.

Megjeleli minden vasárnap.

HIRDETÉSEK DIJA:

3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr.

nem előfizetőknek 5 kr.

Kis Hirdetőben 40 kr. béiyegilleiékkel.

Egyes szám ára 10 kr.

Előfizetési ár: egész évre 5 írt, fél évre 2 írt 50 kr., 8 hóra 1 frt 25 kr. Nyílttéri 3 hasábos petit sor 10 kr.

Előfizetési felhívás.

Április 1-én megkezdte lapunk 2-ik év folyamának 2-ik negyedét. Szerény a múlt, mi hátunk mcgett vau s szerénytelenek volnánk, lui arra, mint érdemre mernénk hivatkozni. És ha most, a lap életében új időszakot alkotó év-negyed kezdetén, olvasóinkhoz szólva, a multat említjük első helyen, ezt csak azért tesz- szük, mert a sajtót a nagy közönség, a közvélemény, a múltja után bírálja, a múltból jósol a jövőre.

Az elmúlt csekély idő alatt küzdöttünk a kezdet nehézségeivel, értve alatta nemcsak az anyagiakat, mik a vidéki lapok életét mindvégig kisérik, gyakran megsemmisítéssel fenyegetik, de küzdöttünk a közönynyel és idegenkedéssel, melyek a vidéki sajtó termékei iránt mindenkor nyilvánulnak.

Bár az anyagi nehézségeket eloszlatnunk nem sikerült teljesen, bár szellemi munkánk ma is még a közügynek hozott áldozat, mégis könnyebbülten szólunk, mikor elmondhatjuk, hogy magunk körül szép számú lelkes olvasó közönséget látunk, kik legalább azt teszik lehetővé, hogy a közügyek szolgálatába szegődött sajtó az anyagiság nyűgétől ne szenvedjen.

De hiszen tudni való, hogy a közügyek szolgálata igen keveseknek juttat babérokat; küzdés, szenvedés volt és lesz bérc mindenkor a. közügyek harezosának. A közügyek szolgálatáért az elismerés nem anyagiakban, hanem erkölcsi javakban nyújtja ajándokait.

Mi ez ajándékot, e jutalmat, olvasóink elismerésében, a közvélemény Ítéletében hiszszük bírni.

Múltúnk ismeretes mindenki előtt. Következetesek tudtunk maradni kitűzött elvünkhöz, jelmondatunkhoz: a közti g у e к önzetlen szóig á 1 a t á- h о z. Függetlenül pártoktól és emberektől, bíráltuk közéletünk jelenségeit, minden erőnkből azon voltunk, hogy Ítéleteink és óhajaink ne egyesek, pártok, vallásfelekezetek vagy nemzetiségek óhajai, hanem a köz kívánalmai s véleményei legyenek.

Es ettől soha egy perezre, tudatosan el nem tértünk.

Múltúnk, bár szerény, de igazat ad állításunknak.

Az igazakat, kiknél a közérdek fontosabb az önző magánérdeknél, velünk

látjuk, itt vannak körültünk s szellemi munkáikkal segítenek a nehéz küzdelemben.

Azokhoz pedig, a kik önzésből, mert függetlennek tudtunk és tudunk maradni, közönynyel vannak működésünk iránt, nem lehet szavunk, mert a jó mag csak jó földben kelhet életre.

Barátainkhoz, szellemi munkásainkhoz s olvasó közönségünkhöz fordulunk mikor a múltért köszöijetet mondunk nekik, a jövőt pedig kérjük tőlük lapunk számára.

Mi azok leszünk, a kik voltunk.

Ez ígéretünk után kérjük előfizetőinket, miszerint előfizetési dijaikat megújítani szíveskedjenek, mely őzéiből a helybeli előfizetőinknek nyugtát, vidéki előfizetőinknek posta-utalványt küldtünk egyidejűleg.

Előfizetési áraink maradnak a régiek :

Egész évre . . 5 frt

Fél évre ... 2 frt 50 kr.

Negyedévre. . 1 frt25kr.

A „Kun-Halas“ szerkesztősege.

leányt s megtetszett. Szép volt. De épen nem látszott olyan igen tisztességesnek. Most már hiszem, hogy a látszat igen sokszor csal. A mit én kihívó kaczórságnak tartottam, épen nem volt az, hanem rendületlen önbizalom és bátorság. Egyszer titánná mentem, hogy majd udvariok neki, de olyan fajankó módjára, hogy csaknem magam is megbidegültem. Azután olyan szépen meggyőzött tettem helytelenségéről, mikor ilyen szegény leány után szaladok, mert ne bigyjük ám, hogy ilyen kisvárosi lányoknak olyan nagyon imponálunk stb.

Olyan igen szép szemei vannak s azokkal olyan kérőleg nézett rám, hogy távozzam.

Távoztam, de megfogadtam, hogy ezért a visszautasításért bosszút állok valamikép rajta.

— Csak nemtelen emberek állnak bosszút embertársaikon.

— Bánom is ón. Szóval most itt volt az alkalom. Ezt neked is azért tettem, inéi t szeretem, hogy ilyen szigorú erkölcs-biró létedre kalandba keveredtél.

— Semmi kalandba. Ajánlom, hogy arról a leányról tisztelettel beszélj, mert különben velem gyűlik meg a bajod.

— Talán a becsületét keresed?

Egy hatalmas arczul ütés volt a felelet.

Még az nap felkeresték Feketét üescsónek segédei, az elfogadta a kihívást.

Ezután levelet irt anyjának, melyben ígéri, hogy lemond a tisztségről s aztán gazdálkodni fog birtokán.

A „KUMALAS“ TAüCZÁJA.

A ] u X.-— Elbeszélés. —

Irta: Horváth S/.ép Katinka.

(Folytatás.)

Olyan szép, olyan elragadó volt oz a leány, a mint nagy könnyes szemeit a bíróra függesztő és Fekete nézte az ártatlan arezot, azokkal a nagy könnyes szemekkel s egészen megingatva látszott lenni, azon hitében, hogy ez a leány lépett volna fel ama levélben oly követelőleg. Olyan szánalom félét érzett iránta. Vájjon szánalom volt-e, vagy egészen más valami, azt maga sem tudta bizonyosan.

A biró várakozás képen nézett a”i'elekre.

Végre Fekete megszólalt.

— Biró úr! Elismerem, hogy megsértettem a kisasszonyt, azért várom büntetésemet. Nem lenne jó feljebb vinni az ügyet, az a kisasszony- nevét inóg jobban veszélyeztetné, mert itt úgy látszik, hogy valaki csúf játékot tíz velünk, mit sehogy sem bírok megérteni.

Azért a biró úrtól a büntetés kimondását, kegyedtől pedig bocsánatát kérem.

— Megbocsájthat-e nekem? kérdő Fekete, szép vádlójának szemeibe nézve. Hisz tulajdonképpen nem is kegyedet sértettem meg, csak a hozzám írott levélre válaszoltam, igaz, hogy gorombán, de azt a levelet nem kegyed irta.

— A levélírója megérdemli az ön válaszát, ámbár az nekem vóghetetlen fájdalmat okozott; de ón azért megbocsájtok önnek.

Kezét nyíljtá a fiatal tisztnek s elhagyta a termet.

Fekete még az nap állomási helyére utazott vissza.

A milyen nyugodtan jött, most olyan izgatott volt távoztakor. Mindannyiszor rajta kapta magát, hogy arra a szép leányra gondol, a ki ott állt előtte, azokkal a gyönyörű könnyes szemekkel és ilyenkor úgy érezte, hogy azért a leányért megverekednék az egész világgal.

Mikor haza érkezett, inasa azzal a meg lepő hírrel fogadta — hogy az egész komédia — melyért annyit fáradt, az öcscse műve.

Fekete határtalan dühös lett. Azonnal sietett Gyárfás lakására. Öescsét kényelmesen fekve találta.

•—• Micsoda játékot űzöl te velünk? — kiáltott Fekete menydörggő hangon — miért kom- promitálod te egy tiszteséges leány nevét? miért teszed te ezt?

— Mert hát ez megegyezik az ón erkölcsi nézeteimmel, volt a hetyke felelet.

— Nyomorult! Aztán hogy tudtad te ezt a leányt, meg épen engem igy összehozni?

— Hát jux-ból tettem az egészet. Ti mindketten olyan erkölcsösek vagytok. Ha, ha, ha! morál és a XIX-ik század vége,-no az épen nem illik össze.

— De hát megmondom, miért tettem. Azért a múltkori pródikácziódórt. a mit az ezredes előtt kaptam tőled. — No te ugyan eltévesztetted pályádat, pap helyett katona tiszt lettél; pedig azt előre is tudhattad, hogy nálunk nein tartanak erkölcsi szónoklatokat. De hát folytatom! Tudod mikor gyakorlaton itt voltunk, többször láttam a