Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
Aprilis 3. KÜN-HLAAS. 1898. A f e к é 1 у e к. ii. Mult számunkban rámutattunk általánosságban a munkás nép vesztére törő, magukat népboldogitó, soeialistáknak valló egyedekre. Szóltunk az ő működésük átkosságáról, mely ront, pusztít minden szépet, jót, a hova befészkeli magát s épen ezért neveztük őket a társa- delom testén rágódó fekélyeknek, melyek megrontják a társadalom kapcsait, egymás és a tártársadalom ellen uszítják az osztályokat, bit felekezeteket, az állam nélküliségre, hitetlenségre, vallástalanságra, erkölcstelenségre, restségre s gyűlöletre b űzd i ta n а к. Hogy munkásaink tisztában legyenek azok felől, kiknek gyilkos tanait sokan közülök, oly szívesen hallgatják, elhiszik és követik, hogy megértsék végre, ha még nem késő, hogy azok, kik nekik fűt-fát Ígérnek, de semmit sem adnak, őket csak még nagyobb erkölcsi és anyagi nyomorba döntik, mint a milyenben vannak, feltárjuk az ő működésüket, had ismerjék meg a munkások, hogy kik azok, kiknek oly szívesen elhisznek mindent, kiknek szavaira hallgatva, képesek hazájukat, vallásukat, erkölcsüket megtagadni s még életüket is koczkára tenni. Azt hirdetik azok a „nép-apostolok.“ hogy a munkásnak nincs és nem is kell h a z a. inert az a hazája, az a szülő- és tápláló anyja mindenkinek, aki gondoskodik fiáról s mert — igy mondják a szélhámosok — ez a föld nem ad eleget a munkásnak, tehát nem is hazája. Nincs is. tehát hazáját miért szeretnie, nem lehet közte és hazája között a szeretet kapcsa. Es akad magyar ember, a ki ezt a gyalázatosságot elhiszi, a hazaárulóknak igazat ad s azt mondja, hogy „a hol jó a sorsa, ott a hazája.“ Odajutottunk tehát, hogy van már magyar, a ki a haza szeretutet megtagadja. Azok a világ hóditó ősök, kik vérükkel szerezték e hazát, szégyen bélyeget sütöttek a hazaáruló homlokára, kit elkerült mindenki, mint bélpoklost. Ez a szégyen I bélyeg ott van most is azoknak homlokán, kik a legrettentőbb bűnnel, a haza árulással fennen kérkednek, a becsületes magyar látja azt és szégyentől ég ar- cza, ha arra gondol, hogy az is magyar, az a szerencsétlen. Munkások! soknak közéletek homloka előtt lebeg már a szégyen vas. az, ha egyszer évi homlokotokat, le nem mossátok a foltot soha! Távolitsátok el mngatoktól azt az irtóztató vasat — még nem késő. Maradjatok bár szegények, de becsületesek — és szeressétek hazátokat, melyet őseitek vére szerzett számotokra. Nem magyar az, hanem hitvány himpellér, a ki nem Egy másikat is irt. Teleki Ilonkának. Azon ecetben küldendő el, ha meghal. De hát miért is ir ő annak a leánynak? Pedig már rég tisztában van magával. Tudja, érzi, hogy szereti szenvedélyesen, — mégis mikor rágondol arra a hideg nyugodt arczra s arra a kis komoly ajkra, mely oly szigorúan mondta ki neki a megbo- csájtó szót — akkor nem bir határozni. Mikor mindennel készen volt nyugodtan lefeküdt. Heggel úgy is korán kell fölkelnie. Másnap mindnyájan ott voltak a meghatározott helyen. Egyik sem akart hallani a kibékülésről. A párbaj megtörtént. Fekete balkarját erősen horzsolta a golyó. Gyárfás odament hozzá, do Fekete szótlan maradt. Unoka-öcscse igaz hogy könnyelmű, gondatlan, ki előtt semmi sem szent, de azért alapjában jószivű, ki elhamarkodott tettét kész volna jóvá tenni, természetesen mikor már nem lehet. Feketének — ámbár horzsolása nem volt Veszélyes, egy hétig pihenni kellett. Epén szobájában sétálgatott, mikor inasa egy levelet vitt neki. Felbontja s olvasni kezdi. Nem sok az egész, alig néhány sor, de neki ez is elég, hogy izgatottságba hozza, A levélben következő volt; Tiszlelt uram ! Egy budapesti lapból plvastatp, hogy párbajt vívott s megsebesült. Ámbár az ok elvan hallgatva, de én nekem megsúgta valami, hogy az az ok én voltam. Köszönöm önnek, az Isten áldja meg érte. Tisztelője T e 1 e к i 11 p n a. Mit érzett erre Fekete, azt ő maga is alig tudta, hanem arezán meglátszott az az öröm, mit csak boldog embereknél láthatunk. akarja hazáját szeretni. Higyjótek el s jegyezzétek még jól a költő szavait: „a nagy világon e kivül, nincsen számodra hely, — áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!“ azt pedig, a ki hazátok ellen tüzel, rugdossátok ki magatok közül, mert a magyar nem szokott haza- áruló lenni, a magyar embert a világ becsületesnek ismeri és tiszteli. Ív. Z. H I R К К. — Hymen. Mészöly Juliánná, Mészöly István leánya f. hó 6-ikán tartja esküvőjét Csontos Andor baracskai nagybirtokossal. — Az ulolsó remiin f. hó I 1-óu fog megtartatni, a mely — a hangulatból Ítélve — népesnek Ígérkezik. — Halálozás. Soltész András, Farkas Dezső apósa; máre.z. 29-én hirtelen elhunyt, temetése inárez. 81-én -délelőtt 10 órakor ment végbe, nagy részvét mellett. — Pest-Piiis-Solt-kis-knn megye bizottsági közgyűlése — tekintetei a húsvéti ünnepekre — április hó 11-ike helyett április hó 18 és a következő napjain fog megtartatni. — Halas város képviselő-testülete által a selyem tenyésztés érdekében szederfák ültetésére átengedett 8 Imid területért, a szeg- zárdi selyem tenyésztési felügyelőség a városi polgármesterhez intézelt levelében köszönetét mond. — Л szabadelvű kör ápril hó 10-ón liusvét első napján a kávóház nagytermében tánezvigahnat rendez.-- Л függetlenségi és 48-as kör 1898. April hó 10-ón liusvét Vasárnapján saját nagytermében a gazda és iparos közönség vészére zártkörű tánezvigahnat rendez, kezdete este (i órakor. — A halasi Öuképzö-Egylet f. év husvét első napján, saját helyiségében zártkörű tánezvigahnat rendez. — Helybeli jó hirnevű czigány-bandánk, úgy látszik elpártolt tőlünk, mert Rákos-Palotára költözött, hol az egész nyári évadot fogja eltölteni. — Szökött pék inasok. Róth Péter péknek két inasa, Budincsevics Márton és Nik- házi István megunván a szolgálatot, a kapufélfáitól vettek búcsút, azaz megszöktek. — A .j-obb tejfeles lángasra vágyó pékinasokat a rendőrkapitányi hivatal rendelkezése folytán Rácz- kevé-n lel és letartóztatták s tolonezútnn régi gazdájokhoz visszakisértek. Nemsokára folyamodott e'lbocsáttatásáérfc. Nagy feltűnést keltett, hogy kilép a szolgálatból s találgatni kezdték, mi lehet az oka. Mindenütt tisztelték, szerették, kiváló nemes jelleméért s nem egy előkelő lányos háznál számították reá. Verőfényes tavaszi délután volt, mindenütt meglátszott a természet újjá ébredése. A fák zöld lombkoronái között a madarak vígan csicseregtek. Az egész határ, mint egy sötét zöld szőnyeg terült el a szemlélő előtt; le egészen a folyó partjáig s talán ez is barátságosabban. lomhábban folyt partjai között, mint mikor a hideg őszi szél hozza hullámzásba. A kis folyó partján buján tenyésző fű között egy csinos nő alak jön. mindenütt a partot követve egészen a kertek aljáig s ott egy alacsony ajtón a kertbe lép. Itt már egészen otthon van. Ott az ismerős kis kerti ház előtt megáll. Mennyi kedves órát eltöltőitek itt három óv óta Kálmánnal. Az őszszel, mikor ama lovaglásból visszatért, pakolni kezdett és elutazott. Azt mondta: sietek tanulmányaimat végezni igy azt hiszem, hogy megnyerem anyám tetszését is. Megcsókolta anyját neki köszönt és azóta nem látták, írhatja most nagynénje, hogy csak az ünnepekre jöjjön haza, hogy láthassa, Kálmán hajthatatlan. Még egyszer betekint a vadszőlővel sűrűn befutott házikóba, aztán siet nagynónjóhez. Itt aztán furcsa meglepetés éri. Nagynéiijét látja egy szép fiatal emberrel beszélgetni, a kiben Feketére a volt szép katona tisztre ismer. Egy kissé megdöbbent, de azután mosolyogva nyújtotta kezét neki. — Ugye nem gondolta Ilonka kisasszony, kezdő Fekete a társalgást, hogy még egyszer szeme elé kerüljek? — A Ill-ad osztályú kereseti adó tárgyalás múlt hó 31-én és folyó hó 1-én tartatott meg Halas város közházánál; a kivetés elleni felebbezések az adófelszólalási bizottsághoz 8 nap alatt adandók be. — Népesedési mozgalom az elmúlt hétről. Született: 10. Házasság köttetett: 5. Elhallak: Meszes Mári 1 éves, görcsben, Kövecs Antal 21 napos, görcsben, Kovács Eszter 7 éves, vízkárban, özv. Csefregi Imréué szül. Szél Zsuzsán ua 75 éves, aggkórban, Tornán József 2 hónapos görcsben, Kőházi Imréné 18 éves, szül, Molnár K. Juliánná, Soltész András 75 évesi giltaütésben, özv. Bögyös Pálné szül. Darány. Judith 83 éves, aggkórban, özv. Sárközi Lászlóim szül Graues Zsuzsanna 01 éves, aggkórban. V á 1 a s z a róm. kath. „adóügyek“ czimű közleményre. Tekintetes Szerkesztő úr! „Kun-Halas“ ez. becses lapja f. év nlár- czius 6-án megjelent 10 ik számában: „Rém kath. hitközségi adóügyek“ czikkben alólírott, mint egyh. adószedő hivatalos hanyagsággal voltam vádolva. Hogy kit terhelhet a hanyagság vádja, — e czólból azonnal . meglettem a kellő lépéseket, a mennyiben főhatóságomhoz felterjesztést téve. kértem az ügy megvizsgálását. Püspök úr О nagyméltósága rögtön kegyesen intézkedett s ki küldve nagyságos főt. Agóes János apát-plébános kerületi alesperes urat, aki hitközségünk igazgató-tanácsával karöltve az ügyet megvizsgálván az alábbi határozatot hozta : „Jegyzőkönyv. Felvétetett Kun Halason, 18 9 8. m á r c z i u s hó 1 7-é n az egyháztanács termében О Excellentiájának 1121. sz. püspöki leirata értelmében. Jelen voltak : nagys. főt. Agóes János kerületi esperes nr. főt. Véber István kun halasi plébános ur, továbbá : Király Gy. Balázs egyh. gondnok, Király Gy. Ferencz, Vida Imre, Barina György, id. Szemerédy József. Tárgy : A kun halasi egyh. adó kezelése és végrehajtási ügyébeni vizsgálat. Nagys. és főt. elnök úr üdvözölvén az egybegyűlteket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Benyák Pál jegyző urat, ki e tárgyalásban érdekelve van nagys. és főt. elnök ur felszólítja, hogy a tollat e gyűlésen engedje át Kúthy János helyettes jegyzőnek. A jegyzőkönyv hitelesítésére: Barina György és Vida Imre urak kérettek fel. Az egyházi-adó kezelése és behajtása körül előfordult szabálytalanságok tényleg léteznek azon irányban, hogy az 1894, 1895, 1896 és 1897-ik évekről az adófőkönyvek lezárása nem volt eszközölhető, mert segédkezet az adószedő nem kapott. A jegyző, kinek segítséget nyújtani kötelessége lett volna, védőimül felhozza, hogy olykor-olykor midőn — Igen — vette át a szót Erdősinó — Fekete ur azért jött, hogy téged újból megsértsen, de azt nem tudja, hogy ezért oly készségesen megbocsájtasz-e, mint az előbbiért, azért engem kért meg, hogy közöljem veled. — Édes leányom ! — mondá Erdősynó, húgának szép fejét keze közé fogva — Fekete ur szeret téged és kezedet kéri. Nem kell mindjárt válaszolni. Gondold meg. Fekete ur gazdag, nagybirtokos, kényelmes életet biztosit számodra, de jól meggondold, mert a gazdagság sem ád mindig boldogságot, vagy megelégedést. Erdősyné szeretet teljese'n nézett szép bugára. Ilonka némán, gondolkodva állott előttük. Elvonult előtte a múlt, örömével fájdalmával együtt. Ott volt Kálmán az a kedves jó íiu, ki annyira szerette őt, de hát mit is hozhat az ő számára még a jövő, a ki annyit szenvedett. Talán újabb szenvedést vagy csalódást. Határozott. Kezét a mellette álló ifjúnak nyujtá, s rá omoló szép barna szemeit, mik nem sírtak most, hanem mosolyogtak, azzal a korál-piros ajakkal együtt, melyek Feketét minden gondolatában kísérték. — Kiléptem a szolgálatból — kezdé Fekete, a héten kaptam meg elbocsájtatásomat. Mielőtt szegény beteges anyámhoz mennék szeretném megtudni, vájjon remélhetek-e. Talán nem fog azért önzőnek Ítélni, hogy azt a csendes magányt megakarom osztani azzal, kit legjobban szeretek a világon. Várakozásteljesen nézett, a leányra. —• Hűséges jó felesége leszek! mondá Ilonka többet nem birt mondani, sirva borult nagynénje keblére.
