Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-27 / 13. szám

Márezius 27. KUN-HALAS. 1898. kotmány átalakulása modern állam szervezetté, békésen, erőszak nélkül, mint a márezius 17-iki bécsi küldöttség visszaérkeztekor Kossuth fennen hangoztatta, mondván: „Ki van víva szá­munkra a népek történetében hallatlan diadal: állapotai n к tel­jes átalakítása, egy csepp v ó r- o n t á s nélkül! “ Éljen a Haza! Éljen a király!! ‘ CSARNOK. Szahadságharczunk történetétől. Irta : Tukeonyi József. A szabadságliarcz eseményei, mint egy képzelhetetlen, földöntúli káprázat, vonulnak el lelki szemeink előtt ... Ha nem volnának ez eseményeknek élő szemtanúi, azt gondolnék, hogy az egész egy szép, mesebeli költemény. Mindenesetre költemény, de a történelem igazságával és hűségével szentesítve ... Alig volt nép a történelemben, amely amellett, hogy az egyenlőtlenséget közte és az ellenfél közt oly szembeszökőnek látta, mégis oly határozott előnyt és diadalokat vívott volna ki magának. Ilyet csak a marathoniak és spártaiak korában tehettek! A magyar elszántan és bátran küzd. Mint­ha csak az Úristen is harczra, hadviselésre te­remtette volna. — „Féltékenyen őrzi birtokát,“ s jaj annak, aki szentélyébe, őseitől öröklött jo­gaiba akar belépni! S ezt a csatakedvet, ezt a harczra terinott- séget még növelte Kossuth Lajos nagy honapánk tüzes, lángoló szava. „Mintha tüzes szikra gyűlt vén a magyarba, Mikor harczra hivott Kossuth Lajos hangja.“ A kor nagy költője is, Petőfi Sándor, dalba foglalta a hivó szót s felállott a nemzet, mint egy ember, hogy megtámadott jogait, ősi szabadsá­gát s vér árán szerzett alkotmányát megvédel­mezze ... Viharos idők következtek. A gyász együtt járt a diadallal, örömmel ... Az ember soh’sem tudta, örüljön-e, sirjon-e? De egyet mindenesetre jól-tudott, azt, hogy ezt a nagy vállalatot nem volt oka megbánnia, mert, a magyart becsülni megismerték; megtanulták, hogy a magyar élni való, élni a karé nemzet! Nem szándékozom az események árnyol­dalaival foglalkozni: azok csak arra valók, hogy az ember elvonultságában gondolkodjék, tópelőd- jék fölöttük; napsütöt oldalát kívánom bemutatni. Az első legörvendetesebb esemény a hor- vátok támadó fellépésének visszaverése volt. Jellaesics horvát bán nyíltan hirdető, hogy ő a magyar minisztériumot nem ismeri el s ezélja a magyarok által kicsikart engedmények megsem­misítése. Szóval forradalmat akart. A támadást Székesfehérvárott kezdte meg, ahol 30 ezer fő­nyi seregével Róth és Philippovies tábornokok 10.000 főnyi seregével volt egyesülendő. De Sukorónál Móga tábornagy alatt csúnya veresé­get szenvedtek. A fegyverszünet örve alatt lázas sietséggel Beesnek vette útját s ott teljhatalmú megbízást eszközölt ki magának a magyarországi állapotok fölött való rendelkezésre. Ugyanekkor Róth és Philippovies két tűz közé szorittatott s fegyverlerakásra kónyszerit- tetett. A szabadságitareznak ez azonban csak elő­játéka volt. Az iga/i támadás Schwechát mellett történt, hol Windischgnitz 130.000 főből álló seregével megállóit. — „Szerte ugrasztom, — úgymond — „a pesti demagógok pártját!“ Azonban a nemzeti hadsereg, mély számra nézve alig felényi volt Windiscligrätz hadseregének s az is hiányosan föl fegyverkezve, gondoskodott róla, hogy Windischgnitz becsülni kezdje a „demagógok“ pártját. Itt tiint fel Guyon. aki mindenütt első volt a harezolók közt; s Görgei, aki a visszavonulás, illetőleg csata-tervét készí­tette. — Kossuth őt legbensőbb bizalmára méitatá. De térjünk el most kissé az események lánczolátáfól s ugorjunk át Erdélybe, a hol Bem, ez az „Osztrolenka véres csillaga“ aratja sorban diadalmas csatáit. Az ő hadjáratát megelőzte egynémely diadalunk, mint pl. az Alibunár mel­letti, vagy a jarkováczi rémes éji, a hol Damja- nics a ráczokat, illetőleg a szerviánokat páholta el amúgy magyarosan. Bem a lengyel szabadság-hős, aki Osztro­lenkánál és Iganicnál mutatta meg, hogy kell muszkát verni: idejött mihozzánk, hogy diadalra vigye a mi zászlóinkat. — „Vitte is, mindenütt győzelem kisérte, Remegve futott az ellen már nevére.“ Először Bécsben, a nép szabadsága mellett fogott fegyvert, azután átjött a magyar szabad­ságiunkba, hogy Kossuthnak felajánlja szol­gálatát. ­Kossuth az erdélyi csapatok fölötti főve- zérsóget bízta rá. A magyar csapatok részint szétverettek, részint kiszorittattak már Erdélyből. Képzelhető, hogy mekkora feladat várt Bem apóra, hogy Erdélyt tisztítsa meg. — Mindenütt osztrákok uralkodtak a tér fölött. (Folyt, köveik ) КÖZG A ZD A_S ÁG. Ingatlan forgalom — 1898. márezius 1-től. — Szecsödi János halasi lakos megvette Egyed Izsák János birtokát 2400 fi t vételárért. Takaros Sándor halasi lakos megvette Szecsödi János és neje szőlőjét 1500 írt vételárban, Le­lnie/, Illósnó Marton Judit megvette Biró István és nejének 545 n. öl szőlőjét 100 frt vételárban, Szundi László halasi zenész ajándékba kapta Tegzes Mária menyasszonya tulajdonát képező ház felerészét, Bikit Mihály né Tallér Rozália ajándékba kapta férjétől а VI. tizedbeli házat és 108 n. öl szántót. Szamecz Katalin halasi lakos ajándékba kapta Tóth Nagy András férjétől en­nek házát és szőlőjét. Berki Antal ügyvéd és neje megvette Szecsödi János felső-szállási 5 hold szántóját 2000 frt vételárban, Harcsa Ha­lász Dániel majsai lakos megvette Tippai Imre és neje Rádoczi Mária tulajdonát képező házat 300 írtért, Faragó János halasi lakos megvette Faragó Mária 4 hold 1051 n. ől tájéi szántó­földjét 400 írtért, Majsai József és neje meg­vették Csapó János és neje III. tizedbeli házát 650 frt vételárban. Szekér Pál rendőrkapitány és neje megvették Dr. Tóth Kálmán III-iк tized­beli házát 6000 frt vételárért, Fodor András és neje megvették Lakos István és társai legelőjét 40 frt vételárban, Illés István és neje megvették Feró Antal nádasrészét 5 írtért, Osejregi István és neje megvették özv. Zilah Jánosnó III-ik tizedbeli beltelkes házát 1330 írtért, Czinkoczi Szilárd majsai lakos megvette Czinkoczi Berta­lan házát 551 frt vételárban, Osendes József és neje megvették (iyevi Mihály és t. zsanai lege­lőjét 200 frt vételárért, Kis György József és neje megvettek Bukvoszky András és neje bel­telkes házát 270 frt vóteláihan, Gál János halasi lakos megvette Nagy Sarkadi Jánosnó és társai 6 hold 482 n. öl legelőjét 150 frt vételárban. Kubinyák Fereucz megvette Vásárhelyi Ambrus és neje házát 1075 frt vételárban, Figura Gábor és neje megvették Figura Lajos ingatlanrészét 300 írtért, Halász Rozália Dinyes Mihály né majsai lakos megvette Klemon Anna szőlőrészót .55 írtért, Horváth Ignáoz és neje Tippai Piroska megvették Miskolczi Lajos és neje házát 100 frt vételárban, Zseni Sándor megvette Mozgai Im- rénó Modok Erzsébet veteményes kertjét 10 írtért, Dr. Babó Mihály és neje megvették Nagy Löki András és neje 42 hold 1407 n. öl birtokát 6000 írtért, Balog Mihály és neje Gönczöl Mária megvette Kocsi Antal fekete földjét 200 frt vé­telárban. Gsonka B. Imre és neje megvette Sző­ke Zs. Vendel és Lajos III. tizedbeli házát 800 frt vételárban. Dr. Hermán Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetések. Eladó ház. Präger Zsigmondi III-ik tizedbeli 1206. számú lakóházát kedvező feltételek mellett örök áron eladja, — esetleg Szcnt-György naptól kezdve ha­szonbérbe is kivehető. — Értekezhetni ■ fentnevezett tulajdonossal saját lakásán. Halas, 1898. Nyomatott Práger Ferencinél. §zöló eladás. Szvetnik János és Morell Péter el­adják a nagyrekettyei utón özv. Berki Sándorné szomszédságában levő szőlő­jüket. melyen kényelmes lakház van, melléképületekkel, a hozzá tartozó vete­ményessel, — eladják továbbá az összes hordókat. Alolirott elad ezenkívül egy jó kar­ban levő 4 lóerefű cséplő-garniturát, a hozzátartozókkal együtt kedvező fizetési feltételek mellett. Levélbeli tudakozódások: Morell Péter főgépészhez, Ludas (nagy- fügedi gazdaság) Heves megye intc- zendők. 2—2 89/1898. szám. Hirdetmény. Halas város rendőr-kapitányi hiva­tala által bodoglár pusztán 1 drb csilla­gos homlokéi, hátsó bal lábára kesely, b. h. NE bólyegű ló mint gazdátlan foga­tott fel, amennyiben az Matkó Ferenez tanyájára tévedt. — Felhivatnak mind­azok, kik a jelzett lóra tulajdoni igényű­ket tartják, hogy az azt igazoló okmánya­ikkal jelentkezzenek, mivel ellenesetben az, 1898. április hó 23-án Halas város közházánál nyilvános árverésen ela­datni fog. Halas, 1898. márezius 23. Rendőr-kapitány. 1338/1898 tk. szám. Árverési hirdetmény. A kis-kőrösi kír. járásbíróság, mint tlkvi. hatóság közhírré teszi, hogy a kalocsai takarék- pénztár végrehajtatóuak, Csányi Márton, Flaisz Pál és Kozma Dömjén végrehajtást szenvedők elleni 110 frt tőke követelése s járulékai iránti végrehajtási ügyében a kis-kőrösi kir. járásbíró­ság területén lévő Keczel község határában fekvő s 1. a keczeli 371 sz. tjkvben Kozma Dömjén nevén álló 780 hrsz. 562,a. ö. i. sz. ház 400 írt becsórtékben és 880 frt utóajánlati árban, 2. a keczeli 2215 sz. tjkvben Kozma Dömjén nevén álló 779 hrsz. kert 148 frt becsórtékben s 169 frt utóajánlati árban, 3. a keczeli 3287 sz. tjkv- ből a betótszerkesztós folyamán alakított 5 sz. betétben 4151—4154 kataszteri hrsz. alatt fel­vett ingatlanokból Kozma Dömjént illető felerész 459 frt becsértékben és 555 frt utóajánlati árban Kozma Dömjónnó szül. Csányi Erzsébet utóaján­lata folytán a végrehajtató 110 frt tőke és jár. s az első dunavidóki takarékpénztár csatlakozott végrehajtató 85 frt tőke és jár. iránti követelésé­nek kielégítésére az 1898. évi április hó 22-ik napján d. e. 10 órakor Keczel községházánál meg­tartandó nyilvános árverésen megállapított utó­ajánlati áron alul eladatni nem fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingat­lan becsárának megfelelő 10°/o-át készpénzben, vagy az 1881. 60. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfo­lyammal számított és az 1881. évi november hó Dón 3333. sz. a. kelt igazságiigyministeri ren­delet 8. §-ában kijelölt óvadékkópes értékpapír­ban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. 60. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított sza­bályszerű elismervényt kiszolgáltatni. Ivis-Kőrös, 1898. márezius 10-én. A kir. jbiróság mint tkvi hatóság. Dr. Mandel, kir. aljbiró.

Next

/
Thumbnails
Contents