Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
IT. évfolyam. 9. szám Kun-Halas, 1898. Február 27. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, íél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyílttól’: 8 hasábos petit sor 10 kr. A helyes népnevelés fontosságáról. A népben él az állam, a milyen a nép, olyan lesz az általa alkotott állam és társadalom is, melyekben a nép erkölcse, felfogása, életének irányzatai tükröződnek vissza. Az állam és társadalom, melyeket a nép öntudatosan, erői vógességének érzetében, maga fölé emel, hivatva vannak azokat az erőket, irányokat, erkölcsök et fej I esz te n i és tök é I etesb i te n i. m e 1 у ele az alkotó népben nyilatkoznak. Nép, állam és társadalom, kölcsönös hatással vannak egymás irányában : a nép adja az eszméket, elveket, melyeket, ha az egyéniségnek, társadalomnak és államnak .'ezéíjaival nem ellenkeznek, a társadalomnak s főképen az államnak kell diadalra segíteni. Ez a czélja a népnek és az államnak. Az államnak és társadalomnak tehát első rangú feladata a népet fogékonynyá tenni, vele megértetni, hogy mik azok az eszmék és irányok, melyek úgy az egyes egyének, mint azok összeségének: társadalom és állam érdekében szükségesek. A néphez legközelebb álló társadalomnak kell tehát első sorban kritikát gyakorolni a nép életében felmerülő iráA „KUN-HALAS“ TÁRCZÁjX Este vanmár ___ Este van már; hagydd a munkát! Ülj le ide, kedvesem ! Ülj le mellém; súgj fülembe Édes szókat, csendesen. Mondd el azt, mit annyiszor már Elrebegtél, angyalom. Ajkadon hadd csüngjek ismét, Mint valami szent dalon. Mondd el ismét, hogy szeretsz és Hű maradsz te sírodig; Mondd el azt a vallomást, mit Hallanom oly jól esik . . . Hajtsd vállamra kis fejecskéd És szemembe úgy tekints. Hisz fekete szép hajadnak S kék szemednek párja nincs. Nyújtsad ide piros ajkad, Hogy enyémmel összeér: Szívd magadba lelkeinet s nem Adom a menny iidveér’ .......... Hegyi Imre. nyolc és mozgalmak jó, vagy rossz, igazságos, avagy igazságtalan volta felett. S ennek a kritikának ép oly észszerűnek, mint jogosnak kell lenni. Kíméletlennek is kell lenni e kritikának, és pedig, vagy pálezát törni felette, ha az eszme nem jó, avagy nem időszerű, vagy pártfogolni, ha jogos és czélra-vezető. Az ethilca a jó és rossz, jogos és jogtalan közt, közép utat nem ismer, a kritika tehát kibúvó magyarázatot nem enged. Ha tehát a társadalom a nép életében oly jelenségek és irányok felmerülését látja, melyeket jogosoknak el nem ismerhet, azok terjedésének gátat kell vetni, mert a gyom, melyet a kertből; kicsinylésből ki nem irtunk, terjed, szaporodik, elnyomja a legszebb virágokat s végre, a hol szémet-szivet gyönyörködtető virágoknak kellene nyílnia, a gyom burjánzik fel helyettük. Ez a társadalmi szabály áll azokra az irányokra és törekvésekre, melyek feltétlen veszélyesek úgy az egyesre, mint az összességre. Ezen törekvések közé tartoznak azok, melyeknek czélja lenne az egyéni tulajdon eltörlésével, minden vagyont a köz számára igényelni, valamint az a törekvés is, mely mindenki számára A gyermek évek. (Vége.) Villámként csapott észjárásomba egy másik, sokkal nagyobbszerúnek Ígérkező üzlet. Ha 50—60 drb gyíkért, kapok annyit, hogy átlag kettő megy el egy krajezárórt; — hát egy kígyóért mennyit kapok?! .... A szigetben csakúgy hemzsegnek. A piaczon ellenben liter számra mérték a télen a csíkot. — Miért ne mérhetnék ón kígyót?! .... Hisz oly egyformák! ... A kígyó pláne nagyobb is, mint a csík; s miután kicsit bajos volna liter számra mérni, hát elhatároztam, hogy darab számra páronként fogom forgalomba hozni, mint a szarvas-marhát, de „szakítva“ is adok belőlek. Jutkával közöltem fenomenális tervemet. Helybenhagyta; s ezúttal lopott dióját velem megfelezte. Az aszalt meggyből nem adott. — ügy látszik, azt jobban szerette mint engemet. De ón ilyen csekélységeken meg nem ütközöm. Annál fogva fel a „kígyó-kereskedésre.“ Az első délutáni kirándulásom alkalmával gentleman módon engedtem minden rangú és rendű pékinasokat csavarogni a hullámokon; lenéztem minden gágogó kacsát és sivalkodó szárcsát. Mert a kígyók voltak ezúttal a leendő boldogságom megalapítói; annálfogva rá se néztem holmifóle sikongató vadmadárra, miképpen egyenlő jogokat, egyenlő érvényesülést követel. Mindkét törekvés ellenkezik az egyéniség természetével és czéijával, tehát a társadalom és állam czéijával is. Mert az első elölvén az emberben a munka iránti kedvet, a takarékossági hajlamot, a haladás iránti érzéket, az államot üres géppé sülyeszti, melyből hiányoznék minden erkölcsi elem, az állam nem épülne többé az egyéni tulajdon szentségén s az egyén szabadságán, tönkre tenné az államot s végre magát az embert is. Ide vezet az az irány, melyet napjainkban к о in munizmu s- n а к és a narchi s m usnak neveznek. A másik irány, mely mindeki számára egyenlő jogot és helyet követel, ellenkezik a társadalmi összlét alap-felté- teleivel s az emberek egymásközti természetes különbségével, mert a hány emberi egyed van, annyi tele köztük a külömbség, erkölcs, tehetség és értelem, tehát érték tekintetében is. Ez az elv tehát az ember természetét tagadja meg s ha mint doktrína szép és nemes is, gyakorlati kivihetősége lehetetlen. Lehetetlenségre pedig nagy alkotásokat építeni nem lehet, összedől az, mint az a szép légvár, melyet álmodunk, de mely elosz- lik, mihelyt az álom köd-képei elosztanak Istenben boldogult hannadizigleni nagybátyámra hogy nem nézett rá Péter apostol, mikor felsőbb parancsra előtte a menyországban megjelent. — Pedig állítólag kordován csizmája volt. — Már mint a nagybátyámnak ; mivel hogy az apostolnak csizmára nem jutott; ő csak „boeskorba utazott,“ mint akinek nagyon hiányos foglalkozása van. Hanem azért dühös voltam a vadkacsákra; ő nekik van olyan a mi nekem nincsen: úszóhártyájuk a lábukon, és vízhatlan tollazatuk. Ez meg nekem nem volt. ügy hogy per ássociacio • nem idearum a kordován csizmás elődeimet a vadkacsák rangjába soroztam. De a kígyókat még a vadkacsáknak is, tehát őseimnek is elébök helyeztem. A prófétákat és apostolokat azonban kevésre becsültem, mert én apostoltól még nem kaptam jövedelmet. Megindítottam hát, partra-szállva a kígyó vadászatot. — Egy délután összefogtam vagy 80 darabot; nyakukra kötött spárgával összefűztem őket, és vittem haza. — Eldugtam őket ágyam alá, hozzá kötvén egy fél téglához. Reggel az egész familia fél őrülten szimatolt keresve a rettenetes kígyós szag okát . . . Megtalálták az ón arany füzéremet,. Apám egy nádpálczával minden kihallgatás nélkül rám felejtett; anyám egy nyaklevessel adományozott meg; szintén kihallgatatlanul. Istenem! .... Milyen a világ! .... Hát hol van az megírva, hogy én vagyok a kígyóember, hiszen a bátyám is lehetett a bűnös, annyival is inkább, mivel később prókátorrá lett.
