Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
s felébredünk. Ezt íiz irányt képviseli a socializmus, tiszt a a 1 а к j á b a n. deinem abban az eltorzult formában, mint a hogy napjainkban jelentkezik. — Mert a mai szocializmus nem áll jogos alapon, tév-tanokat hirdet, ellensége a, társadalomnak s nem támogatója. S bár a társadalom kétség kívül jogosítva, lenne, az ellene támadót kényszer eszközökkel a jó útra téríteni, humánus eljárást követ, mikor a bibliai példa nyomán, kenyérrel dobja vissza azt, a ki követ hajit reá. Igen, mert tudja, hogy az emberi elmének nem adatott meg a tökéletesség, hogy téved, és pedig igen sokszor nagyokat, annál nagyobbakat, mentői kevésbé áll módjában a tévedőnek tévedését saját magától belátni, vagyis mentői inkább hiányzik belőle a képesség a jó, jogos és észszerű, és azzal ellenkező felismerhe- tésére. Mert tudja a társadalom, hogy azok, kik ellene támadnak, vak, elfajult ösztönök s nem emberi érzés és felfogás után indulnak s hogy ezt az erkölcsi degradatiot vagy a nevelés teljes hiánya, vagy pedig a helytelen nevelési eszközök okozzák. A'^tévcdt, megbotlott embert pedig felvilágosítani, az elesettet, ha még van rajta segítség, felemelni iparkodik a humánus társadalom, nem kiált rá kíméletlenül pereatot. Iyen törekvésekkel szemben jelentkezik tehát, mint hathatós s egyedüli orvosság a társadalom részéről, a helyes n é p n e V e 1 é s. Ez fejleszti az egyénben a jó, igazságos és jogos iránti helyes és hamisítatlan érzületet, mely balgatag magyarázatot, vagy téveszméket nem enged, ez taníthatja meg csak az embert arra, mit magától meg nem tanulhat, hogy a társadalomban el kell ismerni az De a kígyóim meglettek mentve, mert azt kihozni azágyalol senkinek sem volt „kurázsija,“ még a kocsonyásnak se. Bögtön reáin parancsoltak tehát, hogy vigyem a kígyóimat pokolba. — Hát hiszen viszem is, de nem oda, hanem egyenesen a piaczra. Kiállítottam a piaczra, és kígyóimat kezdettem árúba bocsátani. Az lett a vége, hogy a sok kofa összeröf- fent, s elzargattak. — Agyon akarták őket verni, s alig tudtam a vagyonomat megmenteni. Vittem egyenesen az iskolába, s ott dugtam el a pad aiá, jobb időkre számítva. Itt is rögtön reá jöttek tanáraim, — és valószínűleg tudván, hogy más kígyó-nagykereskedő nincs a városban, csak ón — hát itt is megnyakleveseztek szintén kihallgatás nélkül. Kell-e ehhez több, hogy anarchista legyek?! .. . A kígyóimra halálitéletet mondottak, végrehajtásával a pedellust bízták meg. A rabszolga egész passzióval verte őket agyon. Ha tudta volna ez a nyomorult, hogy mit csinál, hogy egy ember vagyonát teszi tönkre. К közben tanáraim édesapámnak állítólag — mert én ma sem hiszem — azon problematikus kérdést adták fel, hogy a jövő szorga- 1 о m-szakra itt akar-e továbbra is járatni? . .. Mert bllencsetbon ők szöknek meg. Az apám megmentette a főgymnáziumot a végromlástól. A harmadik osztályra cserébe adott egy bácskai kis városba német szóra. — Teljes egy év múlva jöttem haza a német szóról. — Báczul tökéletesen tudtam. Február 27. érdemesebbnek, képzettebbnek szellemi fölényét, nagyobb értékét, hogy a társadalomban is megvannak azok a lépcsők, melyekre csak az arra hivatottak léphetnek s nem mindenki, a ki magasban megállni nem tudván, onnan leszédül. A helyes népnevelés tanítja meg az egyént arra, hogy mik azok a követelmények. miket a társadalommal szemben jogosan emelhet s mik azok. melyekkel előállni bűn önmaga s bűn a társadalommal szemben. Ez neveli az egyénben a természetes összetartozás nemes érzetét, mely arra, tanítja, hogy ne csak önmagát szeresse, hanem azt is. ki vele együtt küzd, együtt fárad, a közös őzéiért, ne csak önmagának kívánjon mindent s kaján irigységgel ne nézze a más boldogulását. hogy szeresse nemzetét, melyen kívül nincsen számára hely s ne higyjen a profán tannak, hogy a „hol jól megy dolga ott a hazája,“ ne gyűlölje a társadalmat, mely mindnyájunk családja, mely őrködik felette, személye, tulajdona s jogai felett s mely szerető anyaként még akkor is dédelgeti eltévelyedett fiát, a mikor már teljes joggal megtagadhatná, eltaszithatná, mint szülőtagadót, kebeléről. Ezen szempontból jelentkezik a helyes népnevelés a társadalom első rendű szükséglete gyanánt, élet szükség tehát, hogy a társadalom a legszigorúbban őrködjék tagjai nevelése felett, tartson távol mindent, a mi czéljától eltérítve, balga tévhitek rabjává s áldozatává tehetné őket. mert csak igy őrizhető meg az erkölcsi épség, csak igy lehet s igy ma rah at méltó tagja bárki is a társadalomnak. K. z> KUN-HALAS. Gonosz nyelvek azt rebesgették, hogy a bácskai gymnasium tanárai a vizsgára jött édes apámnak hasonló kérdést adtak, és hasonló ígéretet tettek, mint szülőföldemen. — De már ezt nem hiszem el!... Határozottan rágalomnak deklarálom; hisz olt is oly örömkönnyekkel búcsúztak el tőlem tanáraim, mint szülővárosomban .... Megérkezve szülötteföldomre, rögtön Jutka után néztem. Megtudtam nagyhamar, hogy két hete jegyben jár a Jóskával. Hálátlan, hűtlen Jutka! .... Mondd meg igaz szivedre, vitt-о nekde annyi tojás-árú ezukrot a Jóska, mint én?! . . . . Verték-e meg őtet éretted életében csak egyszer is, mint engem sokszor?! . . . Kiildtók-e őt te miattad sváb-országba ráczui tanulni, mint engem ?! . . . Es akartak-e szökni kun- és sváb-ország- ból a tanárok ő miatta?! .... No hát hűtlen, hálátlan Jutka! megbosz szidlak! .... Azért is a jövő s z о r g а I о m s z a k- ban a Marcsát fogom szeretni. Csak azután ezért még messzibb országba ne küldjenek törökül tanulni .......... Különben akkor meg megtanulok Arabusul. Juli u s. 1898. Gazdasági előadások. Üdvös mozgalomnak tartjuk, hogy Fehér- megyében a gazdák saját ügyükkel foglalkoznak s érdemesnek tartják a gazdászatot arra, hogy abból felolvasásokat, előadásokat tartsanak. Felette örvendünk ezen mozgalomnak, mert olyannak tekintjük, mint az enyhe szelet, mely után az áldásos és termékenyítő eső következik. Eddig is sok bajt okozott a közönyösség, melyet a gazdák saját ügyük iránt tanúsítottak, de ha meg azt a mai súlyos és válságos körülmények között is megtartják, életveszélyes játékot űznek. Azonban a tapasztalt körülmények azt mutatják, hogy a gazdák ébredeznek a közöny álmából és saját sorsukkal bíbelődve, törekesz- nek társadalmi utón tömörülni, hogy súlyt bírjanak adni véleményüknek, óhajuknak. Csodálatos, hogy ebben a mezőgazdasági államban eddig.oly kevéssé jött tekintetben politikai tekintetből a mezőgazdaság. A gazda csak sopánkodott, panaszkodott, de tettre nem kelt. Most már úgy látjuk, megismerte helyzetét 'a gazda, meglátta nagy elmaradottságát, iparkodik az öt megillető helyet elfoglalni. Szép igyekezet, hej! de nem megy ám az könnyen, azért sokat kell dolgozni, fáradni, komolyan kell az ügyet szolgálni s tárgyilagosan s nem daez és gyiilölség által vezéreltetve kell megteremteni a hasznos eszközöket, melyekkel a mezőgazda önmagának’ ura tud lenni. Sokat kell tenni, hogy a nagy mulasztásokat helyre hozzuk. Mert szép szóra, nagy kiabálásokra, a vezető hatalom nem ád semmit. Oly tettek kellenek itt, a melyek önkénytelenül hódítanak s befolyásukkal % saját előnyére aknázhatja ki a körülményeket. Azt hiszsziik, komoly a mostani mozgalom s nem szalma láng. A gazdasági előadások a gazdászat sarkalatos dolgaival foglalkoznak, adnak tápot a gondolkodásra. tanácsot a gazdaság jövedelmező üzemére és segedelmet az előre törekvésre. Es ez egyelőre teljesen elegendő. Mert mihelyt a gazda saját helyzetéről gondolkodik, felismerve annak ily állapotban való maradásának tarthat- lanságát az ön fentartási ösztön öt sarkalni fogja, hogy tegyen meg minden lehetőt, hogy megmentse magát, családját, vagyonát. S az ember óriás kincset bir az ő értelmében, ha az vasakarattal párosul, megtalálja az eszközöket s ha egészen nem is, de nagy részben mentve van. A gazdákban felébreszteni a gondolkodást a gazdasági ügyek előbbre vitelére, egyik főkötelesség s a ki ebben fáradozik, az háládatos munkát végez, mert egy nagy sereget szabadit fel a tétlenség nyűgei körül. A tapasztalatok elégé bizonyítják, hogy a gazdák eddig mindenről szerettek gondolkodni, csak a gazdaságról nem. még pedig azért, mert azt nagyon kicsinynek és felette kevésnek tartották, gondolván, hogy a gazdaság csak szántásvetésből áll, a többi egy kis czifraság. Innen származik aztán a gazdasági irodalom erős küzdelme, mert saját szak közönsége feleslegesnek Ítéli. Olvas politikai lapokat, viczcz njságokat, divat újságokat, ezek mind szükségesek, de gazdasági újság, az már felesleges. Saját sorsunkról Ítélve, mindig szomorodott szívvel vesszük kezünkbe a gazdasági Írók müvét, elgondolva: ti irtok dolgoztok és; nincs jutalom. Nehéz munkának szegénység és Ínség a bére. De kecsegtet a remény, hogy a gazdák saját gazdasági érdekeikről melegen gondolva, jobban belátják, mit kell tenniük, jobban áldoznak a gazdasági irodalomért s jobban pártolják azokat, kik a mindennapi kenyér megteremtésében nekik segítségükre lesznek. Az a nagy érdeklődés, mely országszerte a gazdasági előadások iránt nyilvánul reménylenünk enged egy jobb és komojabb jövőt. A nagy érdeklődés, mely az első kísérletet követte, mutatja, hogy népünk most már gondolkodik, érzi is a szükségét a tanulásnak s bizony okos dolog, ha becsületes, buzgó szakemberek szerzik kezükbe a vezetést, mert ha ők nem teszik, jönnek az ál, a hamis próféták s ezek adják nem a jót, hanem a maszlagot a népnek, mely hódit, butit s önvesztére űzi az embert.
