Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
Október 23. KUN-HALAS. 1898. úgy szólván útját vágná annak, hogy a város segélyhez jusson és igy nem csak a ref. egyház hívei, hanem a város egész lakossága vallhatná kárát a gazdasági gyűlés elutasításának. Nem szabad — úgymond — elfeledkezni, hogy mikor a helybeli kath. egyház püspökének iskolai czélra tett adományát kapta és elfogadta, a város összes lakossága örülte ténynek, mert első sorban ugyan a katholikusok nyerték az előnyt, de közvetve a város összes lakossága részesült abban, mivel az a kath. elemi iskola is a város polgárainak szellemi érdekét munkálja. Az ügy előterjesztésére felkéri dr. Babó Mihály főjegyzőt. Dr. Babó Mihály főjegyző mindenek előtt azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy első alkalommal a ref. egyház gazdasági gyűlés azért nem fogadta el a 15000 frt államsegély t, mert nem volt teljesen felvilágosítva arról, hogy azt az állam mi okból adja s mert nem oszlattattak el az aggodalmak arra nézve, miszerint a közoktatásügyi miniszter által segély összegről kívánt adóslevél az egyházra és annak tagjaira fizetési kötelezettséget meg nem állapit; s éppen ez az oka annak, hogy a város elöljárósága az értekezletet kötelességérzetből egybehívta, mert bizonyára mulasztással vádolnák a hatóságot, ha segély visszautasítása folytán az egyházi súlyos adó terhen könnyíteni nem lehetne, mert hiszen az a főiskola melynek ügyével a segély kapcsolatban áll — a ref. egyház által tartatik ugyan fenn, de annak szellemi és anyagi hasznai a város lakossága között oszolnak meg felekezeti különbség nélkül, lehetetlen tehát, hogy az elöljáróság kitérjen a felvilágosítás kötelessége elől, mit annál készségesebben teljesít, mert a többek által aláirt, vonatkozó indítvány is az elöljáróság részéről lett egybeál- litva, úgy amint azt a körülmények s az óvatos előrelátás és különösen az adózó református egyháztagok érdeke kívánja. A segély el-, vagy elnemfogadásaügyében a közoktatási miniszter felhívása folytán (melyet az egyház tanács kinyomatva kiosztatott) még ez évben kell az egyház gazdasági gyűlésnek határozni, a felolvasott indítvány azt az egyház nevében főiskola czéljaira elfogadan- dónak nyilvánítja, de a közönség érdekében következő feltételeket köti ki, u. m. 1. A 15000 irtot az egyháztanács csak arra a czélra használhatja fel, amit az egyház gazdasági gyűlés meg fog határozni. 2. Köteles lesz az egyháztanács a főiskola építésére vonatkozó számadást kinyomatni, reformátusok között kiosztatni és okmányaival az egyház gazdasági gyűléssel közölni. 3. Tartozik az egyház tanács az egyház vagyonait, adósságait, bevételeit, kiadásait, alapítványokat kimutatni s javaslatot adni az egyházi adósságok mikénti törlesztéséről. Tehát — igy folytatja a főjegyző — oly feltételek állapíttatnak meg, melyek az adózók óhajtását — hozzáteszem jogos óhajtását — képezték és képezik s a melyek egyszersmind biztosítékot nyújtanak arra, hogy az egyház adósságai helyes rendszerrel, az adó bizonyos leszállítása mellett meghatározott idő alatt kifizettetnek, hangsúlyozván már most, hogy a 15000 írtból a torna épület készítésére szükséges legfeljebb 5000 frton felüli 10000 írt feltétlenül az adósság törlesztésére fordítandó, mi által az adóteher némileg mindjárt csökkenthető. A segély elfogadása ellen nyilatkozók véleményüket azzal okadatolják, hogy a 15000 frt államsegély az egyház adóssága lesz, mert arról kötelezvényt kell kiállítani, holott a főiskola építésre adott államsegélyről azt kiállítani nem kellett. Ha ez a feltevés való lenne, akkor a segélynek értelme alig volna; úgy de nagy tévedésben vannak azok, kik azt állítják; s hogy az a felajánlott segély tulajdonképpen az állam adóssága és terhe félreismerhetjtlenül kitűnik az indítványból s annak indokolásából és a következőkből. Az állami költségvetésben, mely törvényalapján intézkedik a közoktatásügyi miniszter külön tétel alatt van felvéve a felekezeti gimnáziumok és külön tétel alatt az egyházak segélyezésére szánt összeg, az előbbiből utalványozta miniszter az eddigi segélyt, most pedig az utóbbiból fog adni az egyháznak, de egy egészen uj s magasabb pénzügyi szempontokból helyes módozat szerint, nevezetesen akként, hogy: a protestáns egyházaknak (mert nemcsak a halasiról van szó) egyszerre nagyobb tőkét kíván juttatni, ennek kamat- és törlesztési ősz- szegét fedezi az állampénztárból, a summából mely egyházak segélyezésére felvéve van, de mert államérdekek tiltják, hogy az egyes egyházaknak kiutalt, önmagukban kis összegű tőkéről az állam adjon az azt folyósító pénzintézetnek kötelezvényt — úgy történt intézkedés, hogy az adóslevelet a pénzt tényleg felvevő egyház állítja ki, de mint az indítványban idézett miniszteri leiratban kimondva van, a vallás és közoktatásügyi miniszter a 15000 frt (névértók- ben 15700 frt) tőke félévi 892 frt 50 kr. kamat és törlesztési összegének folytonos fizetését az államkincstár terhére elvállalta s a tőkének azt folyósító pénzintézethez még miniszteri felhívásra leendő visszafizetését is csak az esetben tartozik az-egyház eszközölni ha a hátralékos kölcsöntőke és járulékai visszafizetéséhez megkívánt összeg az államkincstár által rendelkezésére bocsájtatik; vagyis kétségtelen, hogy a 15000 frt (nóvértékben 15700 frt) valósággal nem az égyházat hanem az államkincstárt terheli, tehát nyugodten elfogadható, megjegyezvén még főjegyző, hogy hasonló eljárást kíván alkalmazni a miniszter azon községekkel szemben, melyben állami iskolák vannak, de a község által adott, már nem alkalmas épületek helyett újakat kell építeni. Ott is állami jótállás és kamat fizetés mellett a községek fogják felvenni a segély összeget, ők adják az adós levelet, de a törlesztést államkincstár teljesiti. Most van először, de valószínűleg utoljára is kedvező alkalom arra s hogy az adózók kívánságainak teljesítésére az egyháztanács s illetve annak elnöksége törvényszerű módon szo- i'ittasék, s különösen, hogy az egyházi adó kérdés lakosság megnyugvására oly mederbe te- reltessók, melyben nagyobb baj nélkül rendezhető és mert a redszeres évi segély mit a miniszter nyomtatásban közkézen forgó határozatában kilátásba helyzeti csakis úgy remélhető, ha a miniszter jóakaratu ajánlata vissza nem utasittatik, figyelmezteti az egyházgazdasági gyűlés tagjait szavazatuk komoly megfontolására s arra, hogy ne feledjék miszerint nem önmaguk, hanem a reform, adózók ügye felett fognak dönteni, melynél csupán a nép java lehet irányt- adó, de személyi tekintetek, gyülöltség, harag és szenvedélynek az elhatározást befolyásolni nem szabad. Beszédét igy végzi: A mig reményleni lehetett, hogy hatóságon kívül álló egyének vezetése mellet egyházunk és főgyimnasiumának ügye s az ezzel kapcsolatos adó kérdés közmegelégedésre megoldást nyerend, az elöljáróság az ügybe való beavatkozástól távol tartotta magát, de mert mert félő, hogy e nélkül czélt érni nem lehet, kötelessége az elöljáróságnak az ügyet tárgyilagos világításba helyezni, azért is mert úgy a helyi mint fővárosi lapban is az érdekelt reformátusok nevében közlött czikkekben az adózók részéről ezen kijelentés foglaltatik: „nem vonakodunk mi fizetni, de jogunk van tudni, hogy mit, mennyit, miért és mily czélra fizetünk“ mely kijelentés mintegy felhívás ezen kivánatok megvalósítására mely másnak mint az elöljáróságnak nem szolhat és éppen azért a felolvasott indítványban megállapítottak a feltételek melyek mellett az idézett kívánság teljesülhet. Nem akarja az elöljáróság senki véleményét befolyásolni, de előre látva a következményeket, hogy a református lakosokat tehertől lehetőleg kiméitesse, szükségesnek látta az értekezletet, s elhárítva az elöljáróságtól a felelősséget a segély elnemfogadása miat beállható minden kellemetlenség, az adakozókat érő teher és ennek behajtásával járó hátrányokat illetőleg,ajánjla, hogy a felolvasott indítványt értekezlet tegye magáévá, hasson oda, hogy a gazdasági gyűlés az egyháznak miniszter által felajált államsegélyt fogadja el, ezzel lépjen a rendezés helyes útjára mert más mód nincs melylyel a húsz százalékos adót leszállítani, mérsékelni lehetne, már pedig minden komoly embernek oda kell törekedni, hogy ezen a valóban a nagy terhen könynyitsen. Biró Mihály a segélyt nem veszi igényben, az egyháznak arra nincs szüksége csak a főiskolának, vegye fel tehát a segélyt a főiskolai elnökség. К u t i Szabó Imre, miután nem kérdezték meg a közönséget az építkezésnél ne keljen a gazdasági gyűlés támogatása most sem, miután szerinte a segély az egyházadósságává lesz, — azt nem fogadja el, lássa az egyháztanács elnöksége, hogy törvénytelen eljárása magát megboszszulja. Ezek után: . id. G á 1 L a j о s az ő ismeretes ékes szólásával mondott egy tárgyilagos gyönyörű beszédet, melyben hangsúlyozva azt, hogy a főgymnasiumi épület egyházunk és városunknak örök dilsősége, s hirdetője a protestáns egyház életre valóságának — megjegyzi, hogy ha a közönséggel akarták volna az építkezést megoldani az talán létre sem jött volna — kiemeli, hogy Mátyás királyt igazságosnak tartjuk pedig éveken át nem tartott országgyűlést, maga rendelkezett — de nem önmagáért hanem nemzetéért, igy lehetett kicsiben a főiskola építés ügye, de habár az eljárás nem volt is törvényszerű, vessünk rá fátyolt a jövő érdekében a mint fátyolt takart a nemzet fájóbb dolgokra is, ajánlja, hogy a 15000 frt államsegély fogadtassák el, s maga részéről az adózó néppel szemben azokat teszi a baj és kellemetlenségekért felelősség akik a segély vissza utasításával útját vágják annak, hogy az egyházi adó ügy közmegelégedésre rendezgessék, mert hogy ha az állam nem segíti azt könnyíteni miután a felsőbb egyházhatóságok s ezek véleménye alapján ami- nister adót törvényesen kitettnek nyilvánította — el lehetünk rá készülve, hogy ha másként nem lehetne azt a népen katonai sególylyel is behajtják, amit pedig kikerülni becsületbeli kötelesség, ajánlja azért az indítványt pártolásra mert azzal a kibontakozás útja megnyittatik, s lehetővé tétetik az adó leszálitás is. (Általános óljenezés:) Dr. Babó Mihály azon megjegyzése után, hogy az egyházi adó nem a zsinati törvények követelménye szerint lett ugyan annak idejében megállapítva, de mert a paragrafusok mögé állva maga a konvent mint legfelsőbb egyházhatóság is azt törvényszerűnek jelentette ki s ennek folytán a közoktatásügyi miniszter a végrehajtást felfüggesztő rendeletét visszavonta, most csupán az a kérdés, hogy miként sza- badittassék meg a protestáns lakosság az adó egy részétől s bizonyos idő alatt magától az adósságtól; és az erre hivatott gazdasági gyűlésnek oda kell működnie, hogy az egyház tagjait a végrehajtás kellemetlenségeitől lehetőleg kímélje, általában hogy a nehéz helyzetet az adózók megnyugvására minden irányban tisztázni segítsen. Vári Szabó István polgármester az indítványt mint olyant mely úgy az egyház érdekét, mint az adózók jogait védelmezi, jelenlévők figyelmébe ajánlva azt a lakosság békéje, köznyugalom érdekében ismételve pártolásra ajánlja. Az értekezleten jelen voltak hangulatából ítélve az indítvány elfogadását bizonyosra lehet venni, s annak elejtése úgy az egyházzal, mint a főiskolával sőt az adózókkal szemben is egyenesen bűn volna, mert az az indítvány a mellett, hogy az adó leszállítást lehetővé teszi, még módot nyújt arra is hogy a protestáns adózók részéről sereimül hangzott jogos kifogások utólag érvényesüljenek, s alapja lesz annak, hogy a ref. egyház anyagi ügyei a közönség javára és megelégedésére rendeztessenek, miértis minden elfogulatlan oly egyén ki egyházát s városát szereti az indítványt pártolja, s el is várja a terhet viselő közönség az egyház gazdasági gyűléstől, hogy jogos kívánságát érvényre juttatja, s a felajánlt segély elfogadja. Színház. Szombaton — okt. 15-én — színre került Verő György szép zenójü operettje a „Virágcsata.“ A rossz idő daczára a közönség szép számmal jelent meg és sokat tapsolt a szereplőknek, a kik közül elsőnek a két primadonnát kell megemlítenünk. P. Szepesi Szidi úgy hang, mint játék tekintetében ügyesen személyesítette Fodor Bózsa nehéz és háládatlan szerepét. H. Serfőzi és Gyárfás kedves pár volt s duettjüket zajos tetszés mellett megismételték. Kíitönben Serfőzi Ételről ma sokkal több jót mondhatunk, mint első fellépte alkalmával, mert ma már a torka jobban volt; szépen énekelt s játéka kedves, megnyerő volt. Polgár ma ismét, mint rendesen, megnevettette a közönséget. Méltó partnere volt S z i 1 a s i Berta, aki a molnárné szerepében jeleskedett. Bódéi, K. Pá 1 fi és a többi szereplők mind hozzájárultak
