Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-02 / 40. szám
mindég számot tevő, a ki a kapott csapásokat visza adni iparkodik, lehet oly erős hogy a közvéleményt is tév útra tudja vezetni s a maga irányába hangolni. Talán nem csalódunk ha a mi sorsunkban is ezt látjuk beteljesedve. Azokhoz szólunk mert, mikor újra felveszszük a küzdelmet, a kik a hamisítatlan közvéleményt képviselik, a kik a közérdekben nem az egyéni érdekek sommáját látják. Azokat kérjük a támogatásra, a kik a küzdelemben melettünk akarnak állni. Kérjük pedig nem a magunk érdekében hogy az igazségért való küzdelmet ne nézzék tétlenül mert a közöny sok jónak ástamármegsirját. Ide hívjuk inogunk köré annak a zászlónak védelmére, melyen jelszó a köz ügyek önzetlen szolgálata. Ennek a zászlónak a tartói akarunk maradni továbbra is, lobogtatni akarjuk a jövőben s mikor a sorakozásra kérjük barátainkat, mindnyájunk érdekében a jó ügy iránt több szeretetet, több lelkesedést s mindenekfelett. több sikert kívánunk a második évben. Alapára: egész évre £5 Irt, „ fél „ & „ 50 kr., „ В hóra „ 1 „ 25 kr. A „K u n-H a 1 a s“ szerkesztősége. Október 2. A közgyűlésből. F. hó 28.-án megtartott közgyűlésen a városi képviselő testület 45 szavazattal 34. ellenében, elfogadta a tanács azon javaslatát, a mely szerint a majsa- halas-jankovácz-bajaí h. ó. vasút építéséhez, a város közönsége -30 ezer forinttal járuljon. panaszos szavakat sugdos a részt vevők füleibe: .... hull az eső, s végig száguld a dermesztő szél mindenütt. És az ember meghallja, megérti a természet panaszát, olyan bús, olyan szomorú ő is mint barátja, a természet. Valami komor gyászos érzés hatja át. Néma fájdalommal nézi, mint fogy napnap után a lomb, a kertnek mindennap meg van a halottja: ma a kis virágok közül a legzsengébbek, holnap a felserdültek . . . még ott van a remény, — a pázsit zöldje, holnapra az is nyugalomra tér s gyönyörködtető zöldje elszáradva, ráborul őrzőként édes anyja fölé, hogy tavaszig megőrizze őt az életnek. Itt a természet ravatala. Mikor minden, a mi ólt; a mi szép, kedves, gyönyörködtető volt a szívnek, meghajolva az enyészet hatalma előtt, élettelenül ott fekszik a dúló f'ergeteg martalékául, a természet eltemeti az ő halottad. Ragyogó fehér leplet borit a sok ravatal fölé, eljön a nap, a hold, a csillagok a temetésre, lekiildik újra fénysugaraikat, néma rezgéssel bánatosan megállnak a ragyogó hó fehér szem födél előtt, s abban a vakító tündöklésekben, melyek a hé és jégkristályokból szem kápráztatóan elő törnek, ott vannak a természet legbánatosabb könnyűi, melyek az embert is köny- nyekre, fakasztják. Es alusznak és álmodnak a kis virágok hosszan, nagyon hosszan. Azt hiszszük. hogy soha sem lesz az álomból ébredés. De nem úgy! Eljön a gondos anya szeretteit felkelteni, mikor véli, hogy kinyugodták azok magukat. Kíméletes kezekkel felemeli az álinodókat óvó takarót ..........s azok derülten, uj életre kelve, mosolygóan üdvözlik a feltámadást, — a bájos kikeletet. — K. Z. — KUN-HALAS. Múlt számunk vezórczikkóben ezen 30 ezer forintos kölcsön fedezésének módozatairól már megemlékeztünk úgy, a mint azt a tanács javasolta. Tudni illik a városi bazár épületnek évi bérösszege, az 1600 frt, fordittatik a felveendő 30 frt amortisationalis kölcsön évi törlesztésére. ügy hogy ez által a városi költségvetés számbelileg változást nem szenved, a mennyiben az 1600 frt bevételként és kiadásként ezután is szerepelend, csak hogy nem mint eddig, az építészeti pénztártól a vasúti pénztártól átutalva hanem az építészeti pénztárhoz vasúti kölcsön törlesztése czimón, a kiadások rovatába átvezetve. A vasút kérdésével kapcsolatban, egyhangúlag elfogadta a közgyűlés a tanács azon javaslatait is, a mely szerint a város közönsége kiköti a vállalkozóval szemben, hogy: 1. Köteles fehórtón személy és teherforgalomra alkalmas állomást építtetni; 2. A kisajátításoknál az egyesek kártalanítási eljárásában a város részére kellé befolyás biztosittassék. 3. A 30 ezer forint hozzájárulás ellenében köteles a vállalkozó a város közönségének 30000 frt névértékű törzs-részvényeket adni. Kimondta a képviselő-testület, hogy a város kötelezettsége a felajánlott 30 ezer írtra vonatkozólag, 1899. Jan. 1-től kezdőleg csak 2 évig áll fenn, köteles tehát a válalkozó ezen idő alatt az építési munkálatokat megkezdeni. Kimondta végül, hogy a felajánlott 30 ezerfrtot a város közönsége csak akkor fogja megadni, midőn az építendő vasút közigazgatási bejárára megejtetik, vagyis a vasút a köz-forgalomnak átadatik. A közgyűlés határozatát későbbre tartotta íenn a tekintetben, hogy a 30 ezer forintból mennyit ad a majsa-halasi és mennyit a halas- jankováczi vasútra, ez alkalommal csak azon elvi kijelentést tevén, hogy a halas-jaukováczi vonalat elsőbbségben részesíti. Ez nagyan természetes is, mert ezen vonal nem csak hogy hosszabban halad a város határán, hanem ezen vonal kiépítése okvetlen magával fogja hozni a halas- majsai vonal kiépítését is. A halas-bajai vonalra vonatkozólag megjegyezzük, hogy Latinovits Róla engedélyes engedélyét, Gfrerer és Groszman budapesti vállalkozókra átruházta. Ezen vasút vonal Jankóvác/.-Mélykút- Tataháza, Rács-Almás, Rács-Madaras és Katymár községek érintésével, a baja-zombor uj-vidóki vonalakba beágazólag Stanisitisig fog haladni. Á vasút mellett illetőleg a 30 ezer forint megajánlása mellett, szavaztak: Igennel: Hoffmeister Ignácz, Krisháber Lajos, Kolozsváry Sándor, iíj. Gyenizse Antal, Jakab Ferencz, Szalai László, Vájná Sándor, Molnár Mihály, Modok Sándor, Nagy P. Sándor, A7as József, Szabadi József, Vanyur. József, Molnár Gábor, Ván István, Nagy K. József, Skultótf Bertalan, Horváth József, Török István, Schilling Elek, Szekér Pál, Kovács József, Rouesek József, Karai János, Halász Sándor, Király Gy. Balázs, Kozics István, Vatamányi Sándor, Bikádi László, Sándor Imre, Kovács Károly. Kovács János, Va- Inska Pál, Véber István. Mákos Cz. József, Szekér Károly, ifj. Király Gy. Ferencz, Dr. Szabó János, Halász D. Ferencz, Zseny Ferencz, Kellner Benő. Balog Ferencz, Kolozsváry István, Nagy K. Imre, Hr. Rabó Mihály. Neminél: Rodicsi Béni, Gáspár Imre. Kovács V. József, Ván Sándor, Darányi Sándor, id. Gyenizse Antal, Zilah János, Ziiah István, Gyulai István, Gyenizse V. Sándor, Simon Mihály, Sándor József, László István, Sándor; Mihály, Komiós Márton, itj. Ván Sándor, Árvái Mihály, Darányi Antal, Dezső Sándor. Szalai István, Orbán Sándor, Suba Imre, Biró Mihály, Balogh Mihály, Kaszás Lajos, Modok János, Nagy Cz. Imre, Kozma Pál, Király Gy. István, Ónodi János, Jakab Gergely, Kuti Sz. Imre, Monda Antal, Nagy K. János. A vasút ellenzők azt vetették szemére a haladásnak, hogy emelkedik majd a pótadó, hogy a város lakosainak nem haszna, hanem kára lesz belőle, hogy azokat a földeket, melyeken keresztül megy, értéktelenekké teszi és — ha- - sónló csodabogarakkal akartak a haladás útjába állani. Persze ezt a helyes gondolkozásnak nem hitték el nekik annyival is inkább, mivel a vasút ellenzők legtöbbjeit nem a közügy, hanem saját zsebök lelkesítette, vélvén, hogy üsse kő a közügyét, csak az ő földjén át ne gázoljon a vasút. 1898. De majd, midőn tapasztalni fogják, hogy földjeik nem értéktelenebbekké, hanem értékesebbe válnak, akkor megtérnek a közügyhöz és keblöket verve, hangosan fogják hirdetni, hogy mégis szép és nemes a közjóért lelkesedni. Mi ezt már ez alkalommal dicsérettel elmondjuk Nagy Pál Sándor és társairól, a ki a képviseleti gyűlésen mielőtt igennel szavazott, az ő egyszerűségében csak ennyit mondott: „igaz, hogy a vasút egyönknek se adja m árkába a pénzt, de mert a közjó és a jövő boldogulás kívánják, meg kell szavaznunk“. Sajnáljuk, hogy e dicséretet a távol maradt i n t e 1 i g e n s elemekre el nem mondhatjuk — pedighát a képviselő mandátumi ő reájuk két,szerannyi kötelességet ró, mint Nagy Pál Sándorra, az egyszerű polgáremberre. Kötelesség érzet jöjjön el a te országod! H I R E K. — Olvasóinkhoz! A jelen számunkkal — a n e g у e <1 i к év и e- g у e (I г e — uj előfizetést nyitunk. Régi helybeli előfizetőink részére a nyugtákat a hét folyamán kiküldjük, a vidékieket kérjük az előfizetési pénzek beküldésére. Uj előfizetést elfogad a kiadóhivatal és Präger Ferencz könyvkereskedő. A kihordás körül esetleg felmerülő panaszok a kiadóhivatalnál jelendendők. — A f. hó 28-ára vinni óra történt tűzesetnél meglepetve tapasztaltuk, hogy városunk polgársága, mely eddig országszerte ismeretes volt tűzoltói buzgóságáról, legnagyobb részben vonakodott a tűzoltásban részt venni, úgy, hogy oltási szerek, viz és oltó emberek hiányában igazán valódi csodának mondható s csak a szól csendnek tulajdonítható, hogy a tűz megelégedett egy házzal s néni vitt egy egész városrészt martalékul. Mert bizony az oltási buzgalom miatt, leéghetett volna az egész város. Utána járván a dolognak, több polgártársunktól azon megdöbbentő felvilágosítást kaptuk hogy ez a közönyt városi tanácsunk azon szűk keblüségre valló intézkedése idézte elő, bogy a régi gyakorlattól eltérőleg, az oltásnál nólkü- lözhetlen ácsmestereknek, az eddig jutalmul adni szokott I frt 50 kr. helyett, csak 50 krt. szokott legújabban utalványozni s ennek minden esetre indokolatlan szűk keblüsógnek visszhangja a fent említett szomorú tény. Bár magunk sem tartjuk illő és jogos kívánságnak a polgárság részéről azt, hogy polgári kötelessége t ert j e s i t ó s ó r t, egyenesen jutalmat követeljen s szomorú jelenségnek tekintjük azt mikor valaki a polgári kötelesség teljesítését nehány hatos adásától teszi függővé, mit, ha meg nem kap, embertársai ezreinek koldusbotra jutásával sem törődik s különösen nem tartjuk méltónak az ily kívánságot iparos mesterekhez kikben szeretünk több önérzetet feltételezni, — mégis kénytelenek vagyunk tanácsunk eljárását helyteleníteni, mint a kinek bekollene látnia, hogy amikor ezrek és ezrek jóléte, személy és vagyonbiztonsága néhány forinton sarkallik, ezek mindenesetre becsesebbek annál a nehány forintnál. melyet ily módón megtakarékoskodik. Az eszólyessóg hozza magával, hogy az ember kényszerűségből áldozzon ott is, a hol nem lenne vele köteles, ha már csekély áldozaton fordulnak meg legféltetebb jogai. Ismételjük azonban, hogy a polgáriság ilyen napszám igényeit erkölcstelenségre valló kívánságnak tartjuk, mely arról tesz bizonyságot, hogy nem valami dicséretre méltó lelkiismeret sarkalja az illetőket. Oda jutunk tehát végezetül, hogy mégis csak jó lenne azt a t ü z о 11 ó i intézményt életbe léptetni, melyet egy időben azért nem tartottunk szüségesnek, mert „a nép úgy olt Halason, hogy nincs párja az országban.“ Bizony ebben szomorúan kell igazat adnunk ép azért kívánjuk a tűzoltóságot. Mint igaz botrányt említjük fel, bogy a fecskendők hónapok óta teljesen használhatom állapotban vannak, úgy, hogy a tűz esetnél használni sem lehetett őket. Hát ezért ki a felelős?
