Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
Szeptember 25. 1898. zatba lehet felvenni, a vasutiigy pedig nem várhatja, A lekötött tőkék felszabadításához kellett tehát fordulni. A 120 ezer forintos vasúti kölcsönből fenmaradt mintegy 18 ezer forintot — mint tudjuk — a ve suti pénztár az építészeti pénztár rendelkezésére bocsátotta, kölcsön adta a városnak építkezési czélokra. A városi bazár épület évi 1600 forint bért hoz, a melyet az építészeti pénztár a vasúti péztárnak mindannyiszor átad. ügy, hogy ezen 1600 frt a városi költségvetésben bevételként és kiadásként egyenlő összegbeen szerepel, a melyet eddig se a terhek könnyítésére, se beruházásokra fordítani nem lehetett. Holttőke volt, a melyet a vasúti pénztár egyszerűen bekasszált a nélkül, hogy azt bárhova fordíthatta volna. Ha tehát fel- szabadittatik ezen évi 1600 frt és újabb vasutak létesítésére fordittatik, a város egy oly összeget fog ez által nyerni, a a melyen a tanács által javaslatba hozott 30 ezer forint hozzájárulást a tervezett két új vasútnak megadhatja. Ugyanis a város felvesz egy 30 ezer forintos amor- tisationáiis kölcsönt és ennek évi törlesztésére forditandja ezen 1600 irtot. Ez esetben tehát a városi bazár évi bérösszege nem a vasúti pénztárba fog elszámoltatni, hanem a felveendő kölesön törlesztésére. Ezidőleg a város ezen 1600 irtot semmire se használja. Nem fordittatik a közszükségletek fedezetére, nem fordittatik beruházásokra, hever anélkül, hogy a közérdeket szolgálhatná. KUN-HALAS. Ha tehát ezen heverő tőkét kivesz- szük tétlenségéből és a tervezett vasutak építésére adjuk, akkor nemcsak hogy sokkal észszerűbb és helyesebb gazdálkodást hozunk be e téren is a város háztartásába, hanem ez által egy újabb vasút vonalat is nyerünk. így lesz beszerezhető a majsa-halas- bajai vasút építéséhez a 30 ezer forint, a nélkül, hogy e miatt a pót adót emelni s az adózó polgárságot újabb terhekkel megrakni kellene. Hiszszük, hogy az ébredő közszellem hatása alatt, a képviselő testület teljesíteni fogja kötelességét és egyeseknek észnólkiil való kalamajkálkodásával nem engedi magát elrettenteni a jó, a hasznos teljesítésétől. Hisszük, hogy a képviselő-testület józanabb eleme megérti a kor intő szavát és „é s z s z e 1“ végzi kötelességeit. Szabályrendelet. A korcsmák és к á v é h á z а к z á r- ó r á j a t á r g у á b a n életbe lepett városi szabályrendeletet teljes szövegében az alábbiakban adjuk, hogy mindenkinek alkalma legyen vele közelebbről megismerkedni. 1. §. A korcsmák, sörházak és pálinka mérések a szeszes italok kimérésénél és kismértékben való elárusitásánál követendő egészségi ügyi rendszabályok és az azok áthágására kiszabandó büntetések, valamint a rendőr és orvos- rendőri felügyelet gyakorlása iránt 1892. óv- aug. hó 11-én ki bocsáj fcott 33236. számú pénzügyminiszteri körrendelet határozmányai alá esnek. 2. §. Korcsmák, sörházak és pálinka mérések templomoktól, iskoláktól, kórházaktól és oly középületektől, a melyekben elhelyezve lévő intézetekre, hatóságokra stb. ezen üzletek közelben egy egy hajdú is bejött, hozott valami írást neki,* ez is épp oly mozdulatot árult el kimenőben, mintha a tenyere viszketne. Egy harmadik hajdú vizet hozott be, ez is épp oly mozdulatu volt. Különösen nem tetszett az, hogy ha a főnökükre egyszer reá néztek, rögtön reám pillantottak ; csakhogy észrevettem, hogy míg parancsnokuknak szemébe egészen belenéztek, addig én reám mindig sandítanak s egy sokat Ígérő, könnyen felismerhető mozdulattal sodo- ritják meg bajuszukat,. E közben a főszolgabíró ur is a beszédét veszedelmes térre vitte. Mindig az enyhe törvényekre panaszkodott, a hol a bot- biintetós nem szerepel, pedig mikor annyi a csaló, sikkasztó, erre nagy szükség lenne. E közben Isten által adott öles termetemre sandított. A „Magyarország“-al és a „Budapesti Hiriap“-pal csak azért volt megelégedve, mert statáriumot követeltek. Eszembe jutott a szegény Gergő. Hátha én is igy járok. Igyekeztem kifelé. Szentül elkészültem reá, hogy legalább hátulról nyakon iit. De nem tette. Az előtornáczban két hajdú felugrott s oly modorban szalutáltak jobbról-balról, hogy a fejemet elkaptam s mindkét kezemmel arezomat védtem. Gergőt a ház előtti pad mellett találtam ácsorogva, éppen akkor kapta a párját egy másik hajdútól, a ki azt kiabálta neki, hogy jobb lenne neki is becsületes foglalkozás után látni s ne csalásokon spekulálni. No itt szép szokás van. Ide sem jövök többet. A vendéglőbe visszaérve, Gergő felvilágosított, hogy ez itt igy szokás, nem igen lelkesül a nép a seculatió iránt. Köszönöm szépen. Különben ez itt igy szokás. I sóge zavarólag hatna, 200 méter távolságon belül nem nyithatók. Ez a koilátozás az ezen szabályrendelet életbe lépése idejében már létezett italmórés üzletekre nem vonatkozik. 3. §. Egyházi ünnepélyek és körmenetek közelében és idejében az italmérési üzletekben tilos a vallási érzületet botránykoztató zaj. 4. §. Nagyobb egyházi ünnepélyeken tartott isteni tiszteletek és nyilvános körmenetek alkalmával a templomok közelében illetőleg a körmenetek elvonulása helyén a korcsmák, sörházak és pálinka méréseknek utczára nyiló ajtajai az isteni tisztelet illetve a körmenet befejeztóig zárva tartandók. 5. §. Korcsmák sörházak és pálinka mérések tisztán a közegészsógi követelményeknek megfelelő állapotban tartandók, — ily italmérési üzletekben rovott előéletű illetve a hatóság által erkölcstelennek ismert egyének segódkezésül vagy cselédi minőségben nem alkalmazhatók, 6. §. A korcsmák és sorházak reggeli 5 órától éjjeli 1 óráig tarthatók nyitva és azokban zenélés éjjeli 12 óráig szabad. Ezen időn túl az üzlet nyitva tartására és a zenélésre külön hatósági engedély szükséges, melyet szóbeli kérelemre a rendőrkapitány adhat meg. 7. §. Korcsmák és sorházak zárórái országos vásárok, sorozás, farsang és ezekhez hasonló alkalmakkor hatóságilag kiterjeszthetők, nagyobb járványok, vagy közveszély esetén ellenben hatóságilag megszoríthatok. 8. §. A pálinka mérések este 9 órakor bezárandók ós április hó 1-től szeptember hó 30- ig reggeli 3 óra előtt, — október 1-től márczius hó 30-ig reggeli 5 óra előtt ki nem nyithatók. Ezen általános rendelkezésből való eltérés esetenként sem engedélyezhető. A pálinka mérésekbe a zene mindenkor tilos. 9. §. A zárórák be nem tartása esetében az 1879. XL. t. ez. 74. §-ának rendelkezései irányadók ós annak alapján kiszabott pénzbüntetésekből befolyt összegek az 1892-óvi XXVII. t.-cz. 3. §-ában jelzett czélokra fordítandók. 10. §. Azé szabályrendelet határozmánya- iban ütköző cselekmények vagy mulasztások kihágást bépezoek ós egy koronától negyven koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. A pénzbüntetések befizetése esetében Halas város szgényalapja javára fordítandók, behajthatatlanság esetében pedig az 1879/évi XL. Egyik héten a szoígabiró pofozza fel a pa- tikárust. a másik héten a doktor pofozza fel a szolgabirót, a harmadikon megbéküluek, a vendéglőben nagyot isznak s akkor, hárman pofoznak fel minden ott mulatót. Éppen ma délelőtt békiiltek össze. Lesz is estére vig élet, erre mutat az, hogy a szoígabiró már ö rajta meg is kezdette. Nekem se kellett több, pakoltam Gergővel s a legközelebbi vonattal elutaztam azon elhatározással, hogy többet soha sem látom se Gergőt, se a falut. Nem is mentem többet sehova. Ambiczióm volt eddig is, hogy én vagyok az egyedüli vigóez, a kit kidobni ki dobtak ugyan, de még tettleges becsületsértéssel nem illettek. Alert ez is foglalkozással jár olykorolykor. _ Évek múlva a fővárosban találkoztam Gergővel, hordár jelölt volt; nagyon megörültem neki és bevittem egy „Brant Wein Liqueur“ feliratú üzletbe a brant weint liqueurt, cognacol s az egész ezég táblát ugyancsak végig kóstoltuk. Hazamentem, úgy, a hogy tudtam. Hogy a feleségem hogyan fogadott, ez maradjon családi titok s csak annyit árulok el, hogy nem az asz- szony, hanem én húztam a rövidebbiket. A családi jelenet végén megkaptam azt, a mit a szoígabiró elfelejtett. Tehát sorsát senki el nem kerülheti. Gergő az ajtóból nézte, hogy az inspector ur mint kapja meg azt, a mit a vigóez elkerült. M i re meghatottságomtól magamhoz jöttem, Gergőnek hült helye volt. Alighanem feléledtek emlékében a reministentiák. Megvagyok győződve, hogy ha a vigóez a mennyország ajtaján kopogtat, Szent Péter is lerója rajta az utolsó földi adót. Julius A remek ifjú! . . . Tehát csak mégis szeret engem! . . . No Asicurazioni Generali di sicurta! . . . Tudd meg, hogy az ón és egyedül az én kegyelmemből élsz! ... De a Gergő a fő tényező. Ha napidiját és perczentemet fel nem emeled, hát Ballajtó Gergővel együtt megvonjuk tőled kegyelmünket; s hogy a Bödöre Jóskával, hogy jövendesz ki, az már a te dolgod. A legközelebbi alkalommal előterjesztést teszek az igazgatóságnak holmiféle illetmény javítás iránt. Egy ízben a szoígabiró követelte tőlem, hogy mit keresek a városban s igazoljam, hogy rendes járatbeli ember vagyok-e ? Gergő igazolt. A szoígabiró elfogadta, — mindjárt sekulálni akartuk őt is. De Gergő annyira fennhéjázó volt az én társaságomban, mint a Generális séculatió felkentje, hogy a szolgabiróval is úgy kezdett beszólni, mint holmiféle „Hazai“ és „Országoskölcsönös“ tiszteletbeli-, másod-, al-, segéd-, helyettes — vigécz-gyakornokkal, a miért azután a szoígabiró csakugyan felkente a bal ábrázatát. Szegény jó Gergő! Ezt is az ón társulatomért kaptad. Gergő elszaladt a kapott „ötössel“. Éti pedig vártam, hogy mikor kerül rám is a sor. Azonban kellemesen csalódtam, mint a hogy mondani szokták. Leültetett, szivarral kínált és jóféle törköly pálinkával. Elfogadtam, mert féltem sastekintetétől. De azért csak féltem, mert a mi mesterségünknél indokolt az óvatosság. Mivel a „kötés“ nem sikerült, rövid társalgás után ott hagytam. Megmondom őszintén miért. A pro és kontra érvek közepette végzett gestusai írtóztató módon hasonlítottak ahhoz a gestushoz. a melylyel Gergőt megtisztelte. Köz-
