Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
II. évfolyam. 39. szám. Kun-Halas, 1898. Szeptember 25. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-uteza 1254. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttór: 3 hasábos petit sor 10 kr É s z s z e 1. ív. Az о hó 28-án tartandó városi közgyűlésen lesz alkalma a képviselő testületnek a halas-majsai s a halas-bajai vasút építés ügyével foglalkozni. Ezen a közgyűlésen határoz Halas város az iránt, milyen összeggel járul ezen vasutak építési költségeihez. A vasút építés költségeihez való hozzájárulás elvben már régebben elhatároztatott városi képviselő testületünk részéröl. Dicséretre méltó eredménynek jeleztük akkor ezen nemes elhatározást, mely arról tett tanú bizonyságot, hogy városunk polgárait is az eddiginél liberálisabb szellem kezdi áthatni. Olyan jelenségnek tartottuk s tartjuk jelenleg is, a mely azt bizonyítja, hogy mi is végre kibontakozni kívánunk a maradiság önző nyűgéből, mely eddig életerőnket lelánczolva tartotta, mi is érezni kezdjük végre — valahára azt, hogy a megállás, a tétlen tétovázás, a jövővel való mit sem törődés, a jelenben való megnyugvás, akár jó, akár rossz legyen az, különösen a jelenben, a mikor mindenkinek és mindennek haladni kell, hátramondottságot, elhagyottságot, a „kot-kalaFtárczíja. Avigécz élet. A Ballajtó Gergő kukoricza nadrágban járt; és foglalkozására nézve dologtalan csavargó volt. En brünni posztó nadrágban és prémes bundában jártam, ha hideg volt; és foglalkozásomra nézve biztosítási ügynök voltam. Én tehát nagy ur voltam, ő pedig nagyon szegény legény és mégis kölcsönös és rajongó vonzalommal voltunk egymás iránt. — Én talán egyidőben nála nélkül nem is élhettem volna. Ha a városban, hol ő tartotta rezidentióját, a nagykorcsma istálójában — megérkeztem, Ballajtó Gergő volt, a ki a rozpga fiakkerról pakkomat a szobába vitte; nem engedte a czipőmet kipuczolni a bérszolgának, a mely dolog pedig általános háború tárgya volt közöttük, lévén a puczolás dija páronként 5 kr. A czipőket egymás kezéből kapkodták, ruháimon is állandó vitájuk volt. Azt hiszem, hogy ha ón is kukoricza nadrágban jártam volna hát régen összeszaggatták volna minden nadrágomat. Különben magaviseletére nézve Gergő szigorú akaratos volt, nem lehetett semmi cselekedetét kifogásolni. Főfoglalkozása az árnyékvetés volt. Gergő ugyanis nem dolgozott soha semmit. A közönséges mindenféle vigóczeket ki nem állhatta, akár konyakban, akár szemüvegekben, akár napfogyatkozáskor fekete üvegekben, anyagi és szellemi pangcást hoz menthet- lenül. Valamikor, -a mikor az embereket ideálisabb czélok nem melegítették, a mikor kiki csak önző érdekeinek élt, egyesek számára hasznot hajtó gondolatnak bizonyulhatott az, hogy „a mi jó volt ma jó lesz holnap is.“ A mai kornak már nem szabad önveszte nélkül ekként.gondolkozni. A mai kor jelszavának kell lenni: „ha jó is a ma, de tegyük még jobbá a holnapot.“ Haladni kell akkor nekünk is, a mikor mindenki siet előre, mert a versenyben a ki nagyon előre engdi futni versenytársát, később hiába szedi össze minden erejét, nem fogja soha utói érni. A vasutak a gazdasági élet életerei. Ezek táplálják a gazdasági életet, mint a hogy a viz a testet. Tudja és érzi ezt a kor s a ki tudja és érzi, az siet az anyagi áldozat felajánlása által, a vasutat tehát az életet a maga számára biztosítani. A minket oly közelről érdeklő halas-majsai és halas-bajai vasúthoz is hozzá fűződnek a mi legvitálisabb gazdasági érdekeink. A szomszéd, városok anyagi erejüket felülmúló áldozatokat helyeztek kilátásba, csakhogy e vasutakat tőlünk el — maguk felé tereljék. Ezt nem lehet, nem szabad engednünk. Minden erővel azon kell lennünk, hogy e vasutakat magunknak biztosítsuk. A majsa-halasi és halas-bajai vasút kiépítéséhez való hozzájárulás a múlt közgyűlés határozata szerint befejezet tény lévén, a szerdán megtartandó közgyűlésre csupán csak a mennyiség és a módozatok megállapítása vár. A városi tanács e két vasút kiépítéséhez 30 e z e r forinttal való hozzájárulást javasol. De bármennyire vitális érdeke is városunknak e két vasút kiépítése, mégis figyelembe kellett vennünk a város anyagi helyzetét, az adózó polgárok túlterheltségét. Módot kellett találni arra, hogy a pótadó újabb emelése nélkül történhessék meg a hozzájárulás. Két mód állt a városi tanács előtt. Egyik a conversio, a másik lekötött tőkéinek felszabadítása. A conversióhoz a városi tanács ez alkalommal nem fordulhatott azon egyszerű okból, mert annak megvalósításához hosz- szabb idő szükségeltetik s azt egyelőre csak a jövő évi költségvetési előirányakár borban, vagy sörben, nadrágokban, fehór- neműekben, levélpapírokban, bőröndben, karls- badi czipőkben, éjjel bűvösen világitó órákban utaztak légyen. Égyedül a biztosítási ügynökökért lelkesült. Hanem ez aztán igazi lelkesedés volt. Egyszer azonban ellenlábasa akadt a Bodoré Jóskában, de Gergő csakhamar kimarta s azóta az csak a közönséges vigéczek portékáját czipeli boltról-boltra. Gergő szerint ez a degradált collógája volt, a ki elhíresztelte, hogy azért rajong a biztosításokért, mert ott nem kell nagy kuffereket czipelni, hanem csak leveleket vinni, czipőt, nadrágot puczolni, kézitáskát behordani, az ügynököt házról-házra vezetni és minden más társaság ügynökért lepocskondiázni. Nehány alkalommal tett tapasztalatomból mondhatom, hogy ebben Bodoré Jóskának körülbelül igaza van. De én ezért a csekélységért hű- sógi eskümet a Ballajtó Gergő ellen nem szegtem meg. A városkában óveiikint kétszer fordultam meg bebiztosítandó mindent, a mi ól és nem ól. Látni kellett volna itt Gergőnek a tudományát! . . . Mikópen vezetett házról-házra, tanyáról- tanyára! . , . Tapasztalni kellett volna a hitetlenkedők- nek rómséges momoriáját! . . . Még arra is emlékezik, hogy melyik házból dobtak ki bennünket a múlt évben, hol fogattak le kutyákkal, hol mondtak s-viháknak, élhetetlennek, stb. stb. A hogy Gergő tudta leszólni, kifigurázni a másik társulatok ügynökeit, az csak egy talentumtól telik ki. Az „Első magyar“ neki mind zsidó volt, A „Ziendának“ a directora megbolondult, pedig az ügynököket ő személyesen válogatja ki. Tiszta a következmény. . . Biztosan tudta, hogy a „Hazai“ egyik ellenőre megszökött Amerikába, de titokban tartják. Az „Országos-kölcsönös“ másodigazgatójának az apját felakasztották. A „Phönix“ már tavaly se tudott fizetni stb. stb. így folyt ez szájából, mint a csergedező patak. Ellenben a „Sekulatió Generalis“! . . . Az az ember egymaga csak a talpán! Generalis! .. . hát van-e a többi biztositó társaságoknak generalis directora? . . . Szentül megvolt győződve, hogy generalis a director. És még hozzá amazok csak biztosítanak, de kár esetén nem fizettnek. De a „Generalis“ az szekulál. És a szekulálás egész más, mint a biztosítás. A_szekulátió után kár esetén fizetnek, de biztosításért ritkán. A külföldi és amerikai társulatokról nem vett tudomást. Azt mondta, hogy azok egyszerűen nem léteznek, nem is érdemes róluk beszólni. A kollegáktól arról értesültem, hogy ha ők esetleg ott működnek, s ón nem vagyok ott, a mi társulatunkra azt mondja, hogy „Valami nagy bizalma nincsen ugyan benne, de engemet kedvel, hát csak enged bennünket is élni.“
