Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
II. évfolyam. 38. szám. Kun-Halas, 1898. Szeptember 18. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eő-utűza 1254. Megjeleli minden vásárnál». TÁRSADALMI HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 írt 50 kr., 3 hóra 1 írt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr r zsébet. Megint gyászol egy maroknyi nép . . . Egy ezredév óta — ki tudja — hányadszor! Ha az az ezredéves gyász összeforrna, — e g у lobogóba össze-olvadna, — vájjon nem volna-e sok — e föld minden népének fekete gyászához, az egész föld gyászba-borulásához . . . Ezer év. Több tenálad a gyász, amit e maroknyi népnek juttatni. Ezer év. Nagyobb tenálad a magyar, a melyen győzedelmeskedni soha nem tudál. Sír hatalma. Nagyobb tenálad a maroknyi nép, — a melyet magadba zárni — végleg soha nem tudál. Sir hatalma. Erősebb tenálad a magyar, a mely mindannyiszor kikelt sötét éjeledből . . . Gyászolj nemzetem, te maroknyi nép, te ezredéves nemzet, ki tudja — hányadszor. Gyászolj régi gyászoddal, m u 11 a d ezeréves g у á szávai a gyászok gyászával, de a melyen a sír éjjele erőt venni soha nem tudott. Árpádtól végig, óh, de hányszor álltái fásult kebellel a sír előtt, amelybe legjobbjait! szakadtának . . . Halál erőszaka, orgyilok fegyvere — hányszor szakasztád el népemtől szeretteit, — Árpád nemzete, — hányszor volt kálváriád a temető, a hol a kibontott sir fölött zokogtál temetvén a legjobb fiaid s bennük isteneid. Zrínyi, Báthory, Bocskay,Rákóczy, Bercsényi Wesselényi, Frangepán,Nádasdy Martinovits, Széchenyi, Petőfi, Batthyányi, a tizenhárom aradi, Kossuth. . . Rudolf... és most... Erzsébet! Mennyi fátum, mennyi fájdalom, mennyi történet, mennyi dicsőség. S az a tömérdek gyász, amely e nevekből feltör a múltból, most kikéi a sírból, hogy nagyasszonyunk, Erziébet a Te sírod fölött a múlt gyásza is gyászoljon. . . . Visszavonás,testvér harcz,tatárpusztitás, török-iga, osztrák-járom, az elnyomatás szomorú kora, — szakadatlan lánczolatban folyik át a nemzet ezeréves történetén. A hosszú szolgaság lánczát Te törted szét, nagyasszonyunk: Erzsébet! T e voltál az, aki, — midőn az elnyomatás szomorú korszakában — 1854-ben fejedre tették a menyasszonyi koszorút, — puszta megjelenéseddel felviditád az elcsüggedt nemzetet. T e, ifjú, bájos császárné, ártatlan, szelíd kéréseddel, omló könnyeiddel, Te lágyitád meg a bécsi udvar kőszivét, s mint angyal hatottál királyi férjedre! Te szüntetted meg az ostrom állapotot; Te nyitottad meg sötét börtöneink ajtaját; Te hoztad hazánkba a királyt, Te, bájos fenséges lelkeddel, Erzsébet szép császárné, Te vétetted fel királyi férjeddel Gizella aranyos palástját, szent István koronáját; ...Te békitéd ki a királyt és nemzetet . . . Szép c s á s z á r n é, válladat megérinté Szent-István koronája,édes királynénk .. . Te hoztad ki háromszázados szolgaságából a magyart! . . . Sírva-si ratun к Téged jó királynénk. Siratjuk benned nemzetünk jóságos nemtő angyalát, — Egy hú nemzet igaz könnyei kisérnek sírodba, síri álmaid felett egy maroknyi nép tengernagy szeretete őrködik. — A magyarok Istene adjon Tenéked nyugodalmat és Te, — sokat hányatott lelked fenséges fényével őrködjél fölöttünk! . . .
