Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
II. évfolyam. i Kun-Halas, 1898. Julius 17. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Fö-utcza 1254. I HETILAP. Megjeleli minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttór: 3 hasábos petit sor 10 kr Aratáskor. (К. Z.) Cseng a kasza, hull alatta az Isten adta áldás. Munkás kezek összegyűjtik az áldást, vig dalolás közben elnyomtatják, elcsépelik, behordják a magtárakba s a gazda örömteli szívvel nézi egész évi nehéz munkájának gyümölcsét, összetett kézzel, égnek forduló szemekkel, ajkai hálát rebegnek ahoz, aki a munkát megjutalmazd, Szivében előre örvend a boldogságnak ; nincs mit félnie a tél zordságától, boldog, megelégedett lesz a télben szerény családi tűzhelyénél, nem fogja látni a nélkülözés keserves köny- nyeit szerettei szemében, azok is boldogok lesznek vele együtt. Mikor a tél fagyos szele végig sivit majd a határon, a kis lak népe nem fogja rettegni, vígan pattogó tűz mellól nézi a természet har- czát s szövi a boldog álmokat a rejtelmes jövőről. És ugyanezen tiszta örömöt érzi az a tiszta lelkű munkás is, aki, habár nem a sajátjának betakarításában, izzadt véres verejtéket a tikkasztó nyári hónapokban, de akinek elég erőt és kitartást adott az égi jóság; munkája becsületes, jól megérdemelt bérét elérni. Lelkében nyugodt ő is, mert bár a sors kegye megtagadta tőle az anyagi javak bőségét, bár másnak kénytelen dolgozni akkor, mikor a maga kenyeréért küzd és fárad, mégis azt a magasztos érzelmet érzi Lelkében, melyet a munka nemesitő hatalma nyújt. Boldog és elégedett, a ki a munka becsét megérti s a ki munkájának sikerét látja. Ez a tiszta boldogsága a tiszta szivü embereknek. Nem az anyagi javak bősége, hanem a lelki megelégedettség adja a boldogság érzetét. Aki kielégítve érzi azon szükségleteit, melyeket reá egyéni és társadalmi helyzete ró, az, ön veszte nélkül nem fog ezeken is túlterjedő igényekkel fellépni. És mihelyt ezt a határt túllépi, kezdődik az a lelki disharmonia, melynek szomorú vége csak az anyagi és erkölcsi elzüllés lehet. Ennek a szomorú anyagi és erkölcsi elzüllésnek legfájdalmasabb példáit éppen ezen napokban, az aratási időszakban láthatjuk. Százával látni munka-biró embereket, kik irtóznak a becsületes munkától, mely őket egyszerre gazdagokká s munka helyett nap-nap után, az utczá- kon ácsorogva, fellengős terveket szőnek egy olyan képzelt társadalomról, melyben nem kell az embereknek dolgozni, hanem a hol, mint a mesében, beröpül a sült galamb az ember szájába, csak el kell a szájat táltani. Az a bizonyos sült galamb persze csak a mesében van s mikor azután sült galamb helyett, a tél szigora köszönt be s ezer féle, ki nem elégíthető szükségletek jelentkeznek, szégyenszemre, koldusként odaállnak a városházához s kenyeret kérnek. Ugyan milyen erkölcsi érzés lehet az ilyen emberben? Pin azt hiszem, hogy semilyen. Mert a ki igy tud gondolkozni és igy tud cselekedni, abból már az erkölcsi érzés kiköltözött. A ki szégyennek tartja a munkát, de a koldulást nem, az többé az „ember“ névre nem számíthat. Istennek hála. hogy az ilyen léha embereknek száma az idén tetemesen megapadt s igaz örömmel látjuk, hogy népünknek az a része, mely még csak tavaly is tömegekben tüntetett a „munka- nélküliség“ programrnja mellett, az idén már nagy részben rátért a jó útra — a becsületes munkára. Kérdezzék meg tőlük azok, kik az idén is a dóré „szocialista“ tanok hívei: ugyan mi különbség van a múlt esztendő s az idei között? Bizonyára azt az okos tanácsot kapják tőlük : jobb a becsületes munka, miből ma napság tisztességgel meg lehet élni, mint a munka- nélküli politázálás és bölcselkedés, mely mellett felkopik az ember álla s végtére még a becsülete is oda vesz. A „KUN-HALAS“ TÁKOZÁJA. Tamilmány-út Csehországban. — Irta : Nagy Jenő. — Gyönyörű volt az út Katharinaberg felé. Az örökzöld fenyőerdők elfeledtették velem, hogy késő őszre jár az idő. Olyan misztikus csönd honolt mindenfelé, csak a távolból hallatszott el- halóan egy-egy patak csobogása s vízimalom zúgása. Az út a hegy oldalán kanyargóit fölfelé, honnan remek kilátás nyílott az elterülő vidékre. A távolban egy-egy gyárkómény, mint valami hegyes karó nyújtózkodott a magasba, a közelben pedig palafödelű favázas házak tűntek föl a zöld fenyőfák közül. Az út szélén magános csonka fatörzs állott, körös-körül folyondárral befutva, korhadt üregében kis nyíláson keresztül régi fakó szent- kép volt látható, mely elé gondos kezek virágkoszorút tettek. A törzs teteje régi szuette deszkával volt borítva. A fát, a folyondárt, a szentképet nehány vonással vázlatkönyvembe vettem, hogy majd idővel erről megint eszembe jusson a táj szépsége. A patakcsobogás, a malomzúgás, mindinkább közelebb közelebb hallattszott s csakhamar egész sora tűnt föl a lassan forgó vizikere- keknek. Micsoda ellentét a természet fensége és a vizimiivekben dolgozó szegény emberek munkája között. Szorosan egymás mellett dolgoznak esztergapadjaikon s ott végzik napról-napra lólék- ölő, egyforma machanikus munkájukat. Egyik helyen sörös dugókat máshol toll-és tűtartókat, gombokat stb. készítenek s ugyan csak kell kora reggeltől késő estig iparkodniok, hogy a mindennapi kenyerüket megkeressék. Ha azokból a piros tolltartókból, melyeket nálunk is oly olcsón árulnak, napoként 100—150 et elkészítenek akkor is csak 30—40 kr kereset jut átlag egy napra. E viziműveket elhagyva, jobbra és balra szórványosan tűntek föl a favázas épületek, előttük garmadába rakva a már félig földolgozott faanyag. Itt laknak az úgynevezett „etstelmacherek“ a kit az esztergályosoknak szükséges nyersanyagot előkészítik. Többnyire öreg esztergályosok, kik a vésőt már nem igen bírják forgatni. Különös a házak építése is. Az istálló, kamrák, műhely a ház földszintjén., az emeleten pedig a lakóhelyiségek vannak. Általában minden helyiséget szeretnek egy födél alá helyezni. Még számos ily faház mellett mentein el — melyekből néha 20—30 képez egy falut — mig végre utam végczéljához Katharina- berg-be értem. E falu Csehország, északnyugoti részén fekszik az Erczhegysógben közel a szász határhoz. Lakói csupa németek. Zordon éghajlat s a talaj terméketlenségénél fogva igen sanyarú volnae lakosok helyzete, ha valami különös megélhetési módról nem gondoskodott volna a természet. Itt Kathaninabergben, a környékbeli falvakban s a szomszédos Szászország egy részén a lakosság fő-koreseti forrását a játékkészítés képezi, melyet ők mint háziipart űznek. Mindjárt a falu szóién betekintettem a lakóházakba, hogy a lakosok munkáját megfigyeljem. Milyen szegénység, milyen életkiizdós van itt, a hol nemcsak a munkaképes, erős férfiak, hanem az öregek, asszonyok és fiatal gyermekek is munkába vannak fogva. Ámbár ők soha hírét sem hallották Kant munkamegosztási theoriájának, mégis azt a legmesszebbmenőbb módon alkalmazzák. Az egyik család falovakat, amásik babákat, a harmadik madarakat és más hasonló játékszereket készít. A munka megosztás a munka folyamatban is nyilvánul; a családapa készíti a nehezebb munkát: fűrészel, gyalul, esztergályoz, az asszonyok s gyermekek ragasztanak, illesztenek, festenek. Még a 4 —5 éves gyermekek is dolgoznak.
