Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
Julius 17. KUN-HALAS. 1898. Ezt mondjuk mi is s legőszintébb örömünkre szolgálna, ha a jövő évben azt mondhatnék, hogy nincs városunkban dolgozni nem akró munka-képes ember s hogy munkás osztályunk végre-vala- hára megemberelte magát s nem vágyik dicstelen szocialista babérok után. Főgymnasiumiinkból. Gaál Endre főgymnasiumi igazgató a hét folyamán boesájtotta ki az általa szerkesztett gymnasiumi értesítőt, a melylyel beszámol a múlt tanév működéséről. Az öt ivre terjedő kis füzetkéből néhány megszívlelendő adatot annyival is inkább szükségesnek tartunk a helyi sajtóban ismertetni, miután a gymnasium kérdése napirenden forogván, ennek működése az egész város lakosságát osztatlanul érdekli. Mindenek előtt lássuk az intézet bel- életét: A lefolyt tanévben két tanár vonult nyugalomba, Kis László és Záinbó János s egy segédtanári állás pedig megüresedett, amely három tanszékre Báthory Gábor, Vass Árpád és Kristóf József választattak meg. Örömmel vesz- szük tudomásul, hogy a fiatal erők működése elé az igazgatóság a legjobb reménynyel és bizalommal tekint. Az ifjúság három hazafias ünnepet tartott: egyet márczius 15-én, egyet a tiz szobor örömére november 25-én, egyet a 48-iki törvények szentesítésének emlékére ápril 15-én. Az értesítő szerint a fegyelmi és egészségügyi állapot kielégítő volt. Az iskola szellemi és tanulmányi állapota fölött pedig a kiküldött állami megbízottak elismerésüknek adtak kifejezést, de mindannyiszor sürgették a hiányos felszerelés kiegészítését, különösen egy téli torna csarnok felállítását. Sajnos — mondja az értesítő — hogy az egyház-gazdasági gyűlés a közoktatás- ügyi miniszter által felajánlott 15 ezer frtot visszautasította, amely pedig részben a téli- tornaterem felépítésére, részben pedig az egyházunkat terhelő adósság törlesztésére lett volna fordítandó. Sajnos — mondja továbbá az értesítő — hogy iskolánk anyagi viszonyainak zavaKis leányok oly ügyességgel festették ki a baba szemöldökét, orczáját. meg a fakatonák szines blúzát, aranyos kardját, hogy magam is megcsodáltam. Igen hosszú processzuson megy keresztül a papírmasé játékok készítése. Minden egyes darabot 10—15 szőr is kézbe vesznek, migazok teljesen elkészülnek. A papiros pépet formába öntik, azután szárítják, majd összeragasztják, faragcsálják, festik, porral behintik. Persze egyszerre több száz játékszer vau munkában. Érdekes, hogy minden család egy és ugyanazon játékot készíti évek során keresztül, sőt ez még apárol fiúra is átszáll, ki folytaja az atyjátój eltanult mesterséget. Ep ebben leli magyarázatát az, hogy a kivándorlás itt ritkaságszámba megy. Ezek a szegény emberek nagyon ragaszkodnak a falujukhoz, a házacskájukhoz, melyben az atyjuk, nagy atyjuk ott dolgozott, ott küzködött. Ugyanazon munkát végezte, ugyanazon szerszámokat használta, a melyekkel ők keresik nagy küzdelemmel a mindennapi sovány kenyerüket. S úgy gondolkoznak, ha ők megtudtak élni, miért hagynák el az ősi fészket a bizonytalanért. Már estére járt az idő, midőn egy csomó játékszer össze vásárlása után a vendóglőbeli szállásomra tértem. A vendéglős, ki egyúttal hentes mester is, fölvezetett az emeleten lévő egyetlen vendégszobájába. Ott egyúttal figyelmeztetett, hogyha érdekel, el ne mu- laszszam megnézni a mai rendkívüli mulatságot, —a mi itt ritkán történik meg- s a melyet az idevaló és környék beli önkéntes tűzoltók rendeznek. ros volta miatt a tanításhoz legszükségesebb tanszerek szemléltető eszközök stb. beszerzését ez évről is el kellett halasztanunk. Mi meg erre azt mondjuk: sajnos, hogy iskolánk zilált anyagi viszonya annyira tűrhetetlenné vált, hogy ezt az intézet igazgatója az értesítőben külön hangsúlyozni szükségesnek tartja, mert ez által a vidékiek bizalma könnyen megrendülhet, akik a dolgok állását nem ismervén, ily kijelentések után a legrosszabbat gondolhatják. Meggyözdósünk, hogy a főgymnasium léteiének veszélyeztetése nélkül a mai állapotok fen nem tarthatók, azokon változtatni kell és pedig úgy, hogy az intézet anyagi existentiája mielőbb biztositassék, mert a hol lekötik az embert az anyagi gondok, ott a szellemi haladásra sem kellő idő sem kellő gond nem tartható! A tanári kar,amelyet— méltán annyiradespcrál tátesznek a mai vizsonyok, hogy még az ország minden vidékére szét küldött értesítőben is kénytelen feljajdulni, — adesperátussá tett tanárikar magasztos hivatásának tudatában is erőtlenné válik működésében, midőn sorsának és főgymnásiu- mának intézőit egymás ellen működve tehetetlen ellenségeskedésben látja. A fékevesztett egyenetlenség, a mely harczaiban nem magasztos kurtaralis ezélt tűzött maga elé, hanem egyeseknek letörését mindenáron és pártok, klikkek hatalmi postióját, — csak zsibbaszíólag hathat úgy a tanári kar működésére, mint az ifjúság tanulmányaira. Nagy lélek- erő kiváló pályaszeretet kell ahoz, hogy ily áldatlan viszonyok között hivatását betöltse, kötelességét teljesítse. Az év folyamán megjelent kiküldöttek nyilatkozataiból és a rendelkezésűnkre álló adatokból bátran következtethetjük, hogy tanári karunk mégis emberül megállta helyét. íme egy kis statisztika: A múlt tanévben 12 rendes és 5 tendkivüli tanár működött, a kik a nyolcz osztályban hetenként együttvéve 265 órát tartottak, a melyből tehát egy napra esik 44 óra, s egy osztályra naponként 5 óra. Az iskolának 371 tanulója közül jeles osz- tájzatot kapott 22, a mely 17 0/°-ot tesz ki és ez kedvező eredménynek mondható ; ezen kívül elsőrendű osztályzatba részesült 281 tanuló; kuriózumként felemlítjük, hogy az évvégi bizonyitVacsora után le is mentem. Már akkor megkezdődött a tánez. Csak a keringő-járta, a melyhez valami fülsértő recsegéssel trombitás zenekar fújta a talp alá valót. Nagyon lassan és taktusra ment a tánez, nem volt abban semmi élénkség s a zenének félbeszakítása is olyan formán történt, mint mikor a katonaságnál az ezreddobos a darab közepén a botja intésével véget szakit a zenének. Nem is jutott volna senkinek sem az eszébe azt meguj- rázni. Itt bizony nem igen akadt sok látnivaló, igy betértem a vendéglőbe, a hol a falu ifjúsága szopogatta az árpa levet. Mindig hangosabb-hangosabb lett a szó, egyszer csak mozgolódás támad. Két legény összetűzött, bizonyosan valami leány miatt, nagyobb kárt azonban nem tettek egymásban, csak a mellüket és az asztalt verték az öklükkel. Megunva a sört, a zenét, a mulatságot, aludni tértem. Miközben a nyikorgó fa épcsőn botorkáltam föl szellős szobámba, útközben nehány régi emlék jutott eszembe: az alföldi kocsma, a juhászlegény, a kis biró, meg tudja Isten honnan egy versstrófa. Az elejit nem tudom, azt sem hogy ki irta, azért csak ideirom : Hej! ha ez a csárda Tisza partján volna. Arról a leányról kevesebb szó folyna, Az is a mi folyna, tudom másként folyna, Idebent azóta csak egy legény volna. ványokbana371 deák a rendes tantárgyakból 88 „ szekundát fogott" amivel azomban 480 jeles áll szemben. Legjobbnak látszik a VI — ik osztály, melyben bár csak két jeles, de negyvenhárom elsőrendű osztályzat van s öszesen 92 jeles classifieatio szerepel; a VIII — ik osztály egy jeles és 47 elsőrendű osztályzattal, öszesen 48 jeles classfieatioval. Az érettségire 47 tanuló jelentkezett, a kik közül jelesen érett három, visz- szavettetett 12; visszavettetett tehát 12°/„ a mely feltűnően rossz eredmény. Szerény nézetünk e tekintetben az, hogyha már a nyolcza- dik osztályig feleresztik a tanulót, az érettségin már nagyobb méltányosság és elnézés lenne gyakorolható; ám ha ezt nem teszik, az esetben az alsóbb osztályokban kellene nagyobb szigort alkalmazni, amig á gyermek elmehet kereskedés, ipari vagy egyéb pályára. Az amúgy is szaporodó uadrágos proletárok számát ezen eljárással is hathatósan lehetne csökkenteni. A 371 tanuló 40 °/u-a helybeli, vagyis 93. Es ezt jó lesz megszívlelni azoknak, a kiknek a főgymnasium semmi áron sem kell, hogy belássák azt az erkölcsi-szellemi erőt, a mely városuk ez intézményében rejlik s abból társadalmi életünkbe kibuzog. Ezeknek az ellenségeknek lelkigyönyörűségére tesszük közzé azt is, hogy e 40 0/n tanuló szülői legnagybrészt kisgazdák, szegényebb sorsú iparosok, kereskedők és m u n к á s о k, akik ha főgymnasiu- munk nem lenne, gyermekeiket nem taníttathatnák s igy ott maradnának ezek is az ekeszarv mellett vagy az ipari munka-asztal előtt. Megírjuk még, hogy a 371 tanuló közül 325-nek élnek szülői s e 325 szülő közül több mint 50 százalék gazdálkodó, iparos, és munkás; nem áll tehát azon felfogás sem, hogy a főgymnasium csak az úri osztály kedvéért tartatik fen. A 371 tanuló közül 212 tannló részesült segélyezésben, tehát az összes tanulóknak majdnem kétharmad része. Az összes segélyezés végösszege pedig 1634 frt, a melyből kiosztatott segély és ösztöndíj czimén készpénzben 487 frt és egy arany, tandijelengedés utján 422 frt, tápintézeti díjul szegény tanulókért kifizettetett 725 frt. Ez alkalommal még csak az évi ajándékozásról emlékezünk meg. A könyvtárnak 393 müvet 539 kötetben ajándékoztak ez évben a kik közül kiemelendő l)r. Weiczenfeld Illés budepesti ügyvéd a ki elhalt fia hagyatékából egymaga 370 kötettel ajándékozta meg a könyvtárt; ugyancsak ő oda ajándékozta a rógisógtár- nak elhalt fia hátrahagyott éremgyüjtemónyét, amely 639 értékes darabot foglal magában. A könyvtár gyarapításához hozzájárult még a takarékpénztár 18 kötettel. Az érem és régiségtár gyarapításához Babó Sándor helybeli iparos járult, aki a ref. templom orgonájának kis alakban előállított utánzatát ajándékozta. Spühler Lajos és neje helybeli lakósok elhalt leányuk emlékére 200 frtos alapítványt tettek, Dr. Szilády Áron a király rézkarczu arczképét, Vári Szabó István Magyarország czimerének rajzát és leírását, továbbá a milleniumi törvény külön lenyomatát ajándékozta. Ezenkívül több ajándékozás is történt. A tanulók létszáma ez évben a múlt évihez viszonyítva 34-el szaporodott; úgy. hogy ha sikerül főiskolánk zavaros anyagi viszonyait tisztázni, az előjelekből Ítélve, főgymnasiumunkra szép jövő vár; fejlődni, emelkedni fog mint a hogy fejlődni és emelkedni kell haladó korunkban minden culturális intézménynek. Isten áldása legyen minden óv minden munkáján, a melylyel csak jó és nemes ezé- loztatik !
