Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
II. évfolyam. 28. szám. Kun-Halas, 1898. Julius 10. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr.f 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyílttéri 3 hasábos petit sor 10 kr A pótadóról. Általánosan hangzik a panasz, hogy „sok a községi adó.“ Bizony sok; de alig koczkáztatok merész állítást, midőn kimondom, hogy ha felényi adót kellene fizetnünk, akkor is ép igy panaszkodnánk, és ha kétekkora volna is az adónk, akkor se hangzanék mi ah ;sz, mint amennyit több-kevesebb jogú itsággal ma elsírunk. Több-kevesebb jogosultsággal, de mondhatnám több-kevesebb jogosulatlansággal is; mert a kérdés első sorban az, hogy a város a polgároktól követelt szolgáltatások fejében nyujt-e rekompenzá- cziót? Eleget tesz-e a városi élet követelményeinek ? — Másrészről azt is vizsgálódás tárgyává kell tenni, hogy más, a mienkhez hasonló életviszonyok közt levő városokban miként vannak az adózó polgárok megterhelve ? Ami az első kérdést illeti, ha igazságosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy háztartásunk nincs túlságos fényűzéssel berendezve — és a kiadások tételei mindegyikére rámondhatjuk, hogy az valóban szükséges és inkább kevés mint sok. Igaz, hogy ezek a kiadások 25 év óta igen nagyon nőttek, de ennek az A ДТШ-HALAS“ TÁRCZÁJA. Levél. (Dr. Cs. I.-hoz.) Gondolsz-e reám még szeretett barátom, A kit elfeledni nem tudok soha! Rám az utcza szélén lemaradt utasra, Kit belep a tőle távozók pora. Gondosz-e reám még, vagy már elfeledtél? De hát mit is várjak tőled többet ennél. Elfeledni végkép, ez legyen jutalmam, Mint ki régen meghalt távol ég alatt; Emléke elpusztul, helyét más pótolja, Süppedt föld utánna mi még fen maradt, De miről nem tudják, a kik arra járnak : Sir-e az, vagy száradt helye tán a sárnak. Mikor elhagyálak, menynyi szép reményeknek Volt csendes tanyája e fájó kebel. Hogyha tűnt az egyik, más lépett nyomába, Szivünk a mig boldog, ilyeket nevel. Ámde jött utánnam égvzetemnek átka, S egyik a másiknak mély sírját megásta. Ott, a hol felzengett csábitó beszédük, Most már némaság van, mindenik halott. Sir lett e kebelből, reményeknek sírja, Mely felett a fejfa ón magam vagyok, S bárha nincs felírva borult homlokomra, Még is a ki meglát le olvassa róla. okát abban találjuk, hogy 25 év óta Magyarország modern igazgatású állammá fejlődött és az adminisztráczió rendezettségével járó teendők és kiadások legtekintélyesebb részét a törvényhozás és az országos kormányzat a községek ter- liévé tette. Részletektől bízvást tartózkodhatom, mert e lapok hasábjain is annyiszor volt már szó a helyi közigazgatásról és annak egyes ágairól, hogy csak ismétlés volna az olvasó közönség előtt azoknak bővebb tárgyalása. Nagyon jól tudjuk mindannyian azt is, hogy 12 négyszög mérföld területen a közigazgatás drágább, mintha felényi területről volna szó. Most csak a másik kérdéssel akarok foglalkozni. Összehasonlítom városunknak mint erkölcsi testületnek vagyoni viszonyait és a pótadó-tételt más, hasonló városokéval. Azt hiszem, az összehasonlítás nem lesz tanulság nélkül való. Hiszen az adó sérelmes volta a legtöbb esetben nem annnyira abszolút, mint inkább viszonylagos. Az egyes emberek is többször panaszkodik azon, hogy a szomszédja adója kevesebb, mint magának az adónak a nagysága miatt. Az adatokat egy, az idén Szegeden P a u 1 о V i c s Márton tollából megjelent könyv szolgáltatta, melynek czime: „Magyarország összes szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott, valamint rendezett tanácsú városoknak mint erkölcsi testületeknek vagyoni állapota a millennium évében. Hivatalos adatok alapján.“ Lássuk csak, mire tanít bennünket ez az érdekes könyv ! Egyik fejezetében a rendezett tanácsú városok tiszta vagyonáról szól. Itt a következő adatokat találtam : Jászberény tiszta vagyona (mindenütt kikerekitve az összeget ezer írtig) 826.000 frt Karczagé 428,000 frt, Félegyházáé 1.475,000 forint, Gyöngyösé 435.000 frt, Makóé 860,000 frt, Mezőtúré 378,000 frt, Nagy-Kőrösé 1.186,000 frt, Szentesé 1.425,000 frt, Szolnoké 950.000 frt, Halasé 360,000 frt. A pótadó perczent-tétele ugyanezekben a városokban a következő : Jászberény 70, Karczag 39. Félegyháza 52, Gyöngyös 84, Makó 78, Mezőtúr 75, Nagy-Kőrös 47, Szentes 76, Szolnok 78, Halas 72. Újra hangsúlyozom, nehogy valaki rám süsse a tévedésnek vagy szándékos megtévesztésnek, a tendencziának vagy a számok önkényes és mesterséges csoporMert ki vigaszt öntött volna tán szivembe Tűrni megtanítván egyetlen szava, Hogy legyen e földön mindenem elveszve, Hűségért jutalmul hűtlen elhagya. Oh, ha könnyem érte eső cseppre válnék: Szakadó esőtől zúgna most a tájék. Sorsom nem panaszlom, tán már meg sem érted És nem is lesz hozzám egyetlen szavad, S ajkad, a mely egykor rám lehelte csókját, Már kihűlt számomra s engem megtagad. Nem, hogy is tudnék én vakon hinni ennek, Hiszen tégedet még most is úgy szeretlek. Gondolsz e reám még szeretett barátom! A kit elfeledni nem tudok soha; Rám az utcza szélén lemaradt utasra, Kit belep a tőle távozók pora. Gondolsz-e reám még, vagy már elfeledtél? De hát mit is várjak tőled többet ennél. Somlyóhelyi Orbán. Kölkedi összeesküvés. (Vége.) Gombos Bandi segéd-ispánnak a nyaka közé vágott, hogy tele frecscsent mósszel az egész czifferblattja, aztán elkezdett mindannyi- ónkat sorba egyengetni. Terelgetett ki a konyhába, egymás hegyen-hátán, hanyatt-homlok, kinek hogy könnyebben esett. Szaladtunk bezzeg ketten hatfeló. De nem az igazgatóhoz. Pedig minket is kivertek. Egyenesen haza, be az ágyba s nyöszörögve vettük a hideg borogatást: Reggel 8 órakor mindnyájunkhoz jött a staféta, hogy rögtön menjünk fel a kastélyba. Felmentünk mind. Az előszobába azonban kihirdettük (susogva) az ostrom-állapotot, ekkor kiáltattam ón ki magam (susogva) dictátornak! Menjünk le a tehenészetbe, szólt a parancs. Lementünk. Ott találtuk a directort, végtelen nyájas volt. És még ott találtunk egy pofoncsapni való pofáju urat. A director kölcsönösen bemutatott mindnyájunkat: „Dr. Meyer, Hollandiából; az országos tejkihasznositó társulat vándor profe- szora; felolvasást fog tartani, fejési műtétektől kezdve, az utolsó sajt darabnak száraz állapotából újra friss sajttá való emancipálásától, nem különben a tehén trágya vegyi vizsgálatának mikénti végrehajtásáról.“ Ezzel ott hagyott, a professor kezelése alatt, mindannyiunkat. A professor leült egy gyalogszó к re s impertinens magyarsággal kezdett előadást tartani arról, hogy mikópen fejnek meg Hollandiában egy tehenet. A béresnék nevettek. Mi is nevettünk. Furcsa nép lehet az a hollandus. De a kastélyból lehallatszó pohárcsengós- ből tisztán ki vehettük, hogy az urak oda fent cognac mellett nevetkéreznek, átkozott hollandus. Most már kezdtünk komolyodni. Velem a professor egész délig egy tehenet fejetett. Ha az egész tehén tejjé vált volna, akkor is kifo-
