Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
Junius 26. KUN-HALAS. 1898. részét illeti: sajnálattal vesszük tudomásul , hogy városunk egyik f ő- tisztviselője annyira elfogult és érzékeny, hogy kegyetlen anathéma alá veti a sajtót, ha az az ő (Dr. Babó Mihály), egyéni cselekedeteit bírálja. — Sajnáljuk, hogy városunk egyik főtisztviselője személyeskedésnek veszi azt, midőn a sajtó az ő (Dr. Babó Mihály) tetteiről ir s szellemi korcs szülötteknek nevezi azokat a czik- keket, a melyek őt, (Dr. Babó Mihályt) kellemetlenül érintik. Sajnáljuk, hogy a város egyik főtiszt- viselője nem tudja azt, hogy a névtelenül, vagy álnév alatt napvilágot látó sajtótermékek nem az erkölcsi felelősség kikerülése végett jelennek meg névtelenül, vagy álnév alatt, mert hiszen a felelős szerkesztőt a felelősség minden tekintetében terheli, — hanem azért, hogy a dolgok az i r ó személyének háttérben maradásá- sával minél tárgyilagosad b a n biráltassanak s a személyi súrlódások kikerültessennek. Sajnáljuk, hogy városunk egyik fő- tisztviselőte „ráfogások és gyanusitások- ból élősködött fattyú hajtás“-nak minősiti azt, ha valaki az ő (Dr. Babó Mihály) dolgait bírálja Sajnáljuk, hogy ezt „bűnnek“ veszi ő (Dr. Babó Mihály.) A sajtó jogai közé tartozik, hogy a tetteket, az emberek cselekedetit bírálja. Jogai közé tartozik, hogy. ha egyesek к ö z kérdésekben, bárki részéről visszaéléseket tapasztalnak, azokat a nagyközönség színe elé bocsátsa. Joga van a sajtónak a viszásságokat ostorozni, a tévedésekre a közfigyelmet felhívni, az igaztalanságokn.t elítélni .T n а я, v я. n я, s я. i t ének minden kérdésben szabadon nyilatkozni. Es ha e jogait gyakorolva, „a társadalmi együttélés kellemességeit“ feszélyezné is, még akkor is kötelessége az igaz ügy érdekében síkra szállani, mert а к ö z é r d e- keket előbbre tartjuk, mint egyeseknek „kellemességeit.“ Hogy végül dr. Babó Mihály mit tart a „tiszteség szempont j á- ból megengedettnek,“ sajnálattal kell kijelentenünk, hogy közvetlen tapasztalataink arra kényszerítenek, miszerint őt (Dr. Babó Mihályt), e kérdésben tanitó-mesterünkkül el ne fogadjuk, s az ellen a jobb Ízlés nevében tiltakozzunk is! Ez a válaszunk a főjegyző ur személyes élű és visszatetsző hangú nyilatkozatára ; meg az, hogy ha a megjelent czikkekben m a g á r a n é z ve v a- lótlan Ságokat vél, úgy, felelősségünk tudatában mindenkor helyt adunk a „tárgyilagos v i t a t к o- z á s“-nak. Vasut-ügyünk. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjából olvastam, hogy a Halas- majsai vasut-iigy Halas város t. képviselőtestülete részéről végleg elejtetett. Végzetes hibát követett el a t. város ha ezt tette, mert napjainkban minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, amiből érdekeinkre nézve közvetlen vágy csak közvetett hasznot is reménylettünk, meg kell azt ragadni még akkor is, hogy ha megszerzése anyagi áldozatot is követel. Sohasem adták azt ingyen s az „adok, hogy adj“ elve nem épen mai keletű. 60.000 forint hozzájárulási összeget magasnak tekint az a város, melynek határát négy- mértföld hosszban szele át a vasút. Évi 8000 irtot megterhelést venne magára az a nagy város, melynek fellendülésére, az ingatlanok értóheves összeütközésbe jött, hogy ón a magas falon és az azontúl lévő árkon könnyebben repültem keresztül, mint a mészáros hollója a házam tetején, mikor udvaromban csibe vizsgálat erá- nyában meglátogat. Köszönöm az ilyen kiméle- tességet! . . . . Hanem második biztatást nem vártam; öt-hat hemperedós után felugrottam, s elkezdettem oszolni, hazafelé oly gyorsan, hogy a várt zágod-kölked-gretye-bretyei vasútnak a leendő gyorsvonata hozzá képest csigasótálás . . . Negyed óra alatt megérkeztem. Az egész várost üresen találtam, a toronyban a harangozó a harangokat verte félre, más ember nem volt a városban . . . Felorditottam, hogy mit kolompol! Azt felelte ijedten, hogy a villámgyorsasággal megérkező deputátio úgy megijesztette az egész lakosságot, hogy azok a megérkezettekkel együtt rögtön utazni kezdettek hasonló sebességgel Gretye-felé, s a mint a porfelhőből kiveszi, már Brestyen is túl vannak. О is csak ijedtében harangoz. No! Ezek még nálam is sebesebben tudnak szaladni. De hisz nem is csoda; ők rendén meg voltak verve, én pedig csak kidobva. Elmondtam az én szerencsétlenségemet póldaadásnak okáért a többi választók számára, s óva intem őket a legközelebbi választásokra, hogy ha csak lehet, zágodi óriást többé ne válasszunk. Csak arra vagyok kiváncsi, hogy a Süveges Alamuszi Béni Jóska komám hogy tudott úgy — széllel vögyöst — szaladni és hogy szabad-e még ? Julius. kének soha sem remélt emelkedésére egyetlen vasút oly óriási befolyásai volt. Hát igaz és el kell ismerni, hogy akkor, a mikor a Budapest-zimonyi vasút az állam által terveztetett, Halas városa talán elhamarkodva ment belé nagy hozzájárulással annak a vasútnak a létesítésébe, mely állami és kei'eskedelmi érdekből contempláltatván, Halas város segélye és hozzájárulása nélkül is kiépíttetett volna. De miért hozta ezt az áldozatot Halas városa? Bizonyára azért, mert érezte annak a szükségét, hogy vasútja legyen, hogy a vasút által kiemeltessók abból a szerencsétlen elszigetelt helyzetből, mely mellett saját magára hagyva, önzsirjában kellett volna megfulladnia. És elveszettnek mondható az az áldozat, melyet akkor a város annak a vasútnak meghozott? Hiszen csak a vak nem látja, hogy csak azok az emberek, a kik a barofi tenyésztéssel foglalkoznak, mily óriási összeget vesznek be évenként ezen foglalkozásukból ; hát még, hogy ha a gyümölcs és szőlő kultúra ott lábra kapna, mily óriási jövedelem biztosíttatnék ott a termelők számára! „Annyi szőlőt ültettek már mindenfelé, hogy ingyen adják ma holnap a bort!“ Ezzel szoktak felelni azok, a kik másoknak e téren kifejezett tevékenységével szeretik semmit tevésüket és lustaságukat legyezgetni. Hát a magyar ember leg- kevósbbó báná, ha ingyen adnák a bort neki, csakhogy a száz és százezernyi hectoliter olaszbornak hazánkba behozatala éppen nem azt jelenti, hogy az ingyen borra kilátásunk lehetne egy hamarjába; s a tiroli gyümölcsnek és különösen a narancsnak soha nem képzelt nagy mennyiségben való behozatala is azt bizonyítja, hogy hazánkban a gyümölcstermelés a lehető legalacsonyabb fokon áll s egy két vidék leszámításával még annyi produksumunk sincs e téren, a mennyi a nyári idény fogyasztásának elégséges lenne. Pedig hát a mi gyümölcsünk ha szépségre nem is állja ki a versenyt a moráni és tiroli gyümölccsel, ízletesség tekintetében ennek bizonyára fölötte áll. A ki a fővárosi előkelőbb vendéglőkben, klubbokban megfordult, az tapasztalhatta, hogy télen és tavasz felé csak tiroli, meráni, — elvétve franczia gyümölcs kerül az asztalokra és hogy egy almának az ára 50—60 kr., vagyis tiz darab almának az ára annyi, mint amennyi volt az ára egy métermázsa búzának két óv előtt. Az igaz, hogy tirolban nem rázással szedik le az almát, nem is lágyelővel, vagy járomszöggel verik azt le, mint kedves hazánknak egyik vagy másik részén. Hát nem fizetné ki magát Magyarországon a gyümölcs termelés, mikor 3—4000 iné termázsa narancsot fogyasztunk el itt éppen azért, mert gyümölcsünk nincsen. Persze dolog nélkül, fáradtság, törődés és gondozás nélkül az a tiroli, vagy az az olasz se termeli se az almáját, se a naranccsát. „Igaz kell nekünk“ ezt kiálltják kárpátoktól adriáig, még azon a magyar vidékeken is, ahol kizárólag őstermeléssel foglalkozván a lakosság, — a világnak semminemű iparága sem lehetne meghonosítható a miatt, mert a munkás-kéz hiányzik, Nem jól fejezzük ki magunkat, nem a munkás-kéz hiányzik, mert hisz az meg volna elég nagy mennyiségben a földmivelós és gazdasági ágakban való foglalkozásra, ipari és gyári foglalkozásra való hajlandóság. A gyárak és iparágakban való s leginkább folytonos munkát igénylő foglalkozást nem veszi be a magyar ember természete. De hogyan állunk hát az őstermelés terén is? Nem csak mások állítják, de magunk is azt hirdetjük, hogy magyarország földmivelő, őstermelő, állam, mely földmivelósből és gabona termeléséből nyeri legnagyobb jövedelmét, s aligha túloznák azok, a kik azt állítják, hogy a magyarnak föld az Istene. Hát mi annnak daczára azt látjuk, hogy Orsovától és Gimestől föl Dévényig, Kassától le Károly városig, vagy a Karstig — mindenütt bolgár kertészek foglalkoznak makó, a sárköz és egy nehány vidék kivételével a zöldség termeléssel s hogy azok a bolgár kertészek, a kik habár hallatlan magas haszonbért fizetnek a művelés alá vett területekért — több millióra menő összeget visznek ki évenként hazánkból, a mi mind idebenn maradhatna, hogy ha népünkben nem hiányoznék a folytonos munkát igénylő ezen fogalkózásra nézve a szorgalom és hajlandóság. tünk, süvegestől, mindenestől, egy ködmenbe volt bepakolva, s leesett a gárda hátsó sorai közé .... Konstatáltuk, hogy a Béni Jóska, süveggel ugyan, de minden szilvorium és pántlikás szivar nélkül. Ennek már ón tudtam a következményeit, s egy orgona bokor legsiiriijóben elhúzódtam. A következő perczben kirohant képünk viselője egy lovag ostorral, az inas egy partvisch- nyéllel, a hajdú egy czirom ostorral; balról az istállóból a balszárnyat (linke fliigel) támadta meg a kocsis egy vasvillanyéllel, lehetett úgy 7 láb magas, — már t. i. a kocsis — migareehte fliigel (jobb szárny) ellen idézett szilaj támadást az udvaros vezette, aki egy mesebeli szörny, faluhelyen toronynak választanák meg, egy két öles petrenczeruddal hadakórozott, mint egy nádpálczával. A hat komondor kötelességszerüen működött közre. Teremtő Istenem! Azt a verést, amit ezek cselekedtek, érezni kellett, hogy az embernek fogalma legyen róla. Sedánról olvastam a kalendáriumban, de a százezrek jajkiálltása gyerek sirás vagy éppen csak a zefir játszi zengedezése volt a mi hadseregünk bömböléséhez .... Öt perez alatt nem volt az udvarban senki ..........Csak ón!!! . . . Másik öt perez múlva az óriások visszajöttek. En éppen szökési kísérletet tettem, midőn észre vettek; a házi ur, tekintettel előbbi magamviseletére, azt az utasítást adta ki a hajdúnak, hogy kíméletesen tegye ki a szűrömet. Ebben a minutumban éreztem, hogy atillám hátsó zsinórzata egy hatalmas csizma orrával oly
