Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
II. évfolyam. 26. szám. Kun-Halas, 1898. Junius 26. IAL AS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • Fő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, íól évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttór: 8 hasábos petit sor 10 kr A sajtójogai. A betegsegélyző pénztár ügyeiről lapunk hasábjain többször jelentek meg czikkek. — Sőt arról átalánosságban a magunk részéről is tettünk észrevételeket s ezután is fogunk tenni, a mikor csak annak szükségét látjuk. De most nem ez adja kezünkbe a tollat. Most a sajtó jogait kell megvédetnünk s tiltó szavunkat kell felemelnünk egy °ly támadás ellenében, mely a sajtójogok szabad gyakorlata ellen irányul. Dr, В a b ó Mihály főjegyzőtől vettünk egy nyilatkozatot, mely megvádol és megtámad bennünket a nélkül, hogy arra okot szolgáltattunk volna. Ám, álljon itt a nyilatkozat egész terjedelmében : Nyilatkozat. Annak előre bocsáltásával, hogy a sajtó szabadságnak ráfogások és gyanúsításokból élősködő fattyú hajtása hétszeren veszedelmes a vidéki liiríapirás szempontjából s megbocsájtha- tatlan bűn főleg akkor, ha az e г к ö 1 c s i f e- lelőssóg kikerülése végett a ráfogások és gyanúsítások á 1 n ó. v alatt foly- tattatnak, mert az ily fajta szellemi korcs szülöttek figyelemre ugyan nem méltók, de arra alkalmasak, hogy a társadalmi együttélés kellemességeit lerontsák; s megjegyzésével annak, hogy ón még a tisztesség szempontjából sem tartom megengedettnek azt, hogy bárkinek A „КЖ-HALAS“ TÁRCZÁJA, Zágodi cercle. A zágodiakat ős-idők óta mindenki úgy ismeri, mint óriásokat. Igaz is. A legkisebb köztük öles termetű. Aztán csak hatszáz lakosa van szabad Zágod városának, de mind nemes, igy tehát könnyű ott nagynak lenni. Az egy kerületbe tartozó 8 község majdnem mindig onnan választott képviselőt; most is oda való ember viseli nemesi czifferblattjukat. Ellenben az alig egy órányira fekvő Köl- kednek van négyezer lakosa, de daczára a lakosság számának, egytől-egyig mind csucsornak emberek. A legnagyobb közöttük Hapartonáll Magas Kis Péter (Pál fia), lehet az talán ötöd- fól láb is. Az öreg apja még nagyobb volt. A nyáron nem tartotta meg a képviselőnk Ígéretét, a mennyiben a zágod-kölked-gretye- bretyei viczinális vasutat nem építette ki, pedig csak ily feltétellel választották meg. Most pedig még abból a kevés reménységből sem maradt hátra semmi, hogy tán feloszlatják az országgyűlést; aminek a tisztelt választó polgárra nézve nagy hordereje van. A gabonát még most is tengelyen szállítják. De ideje, hogy bevalljam, hogy hát ón is kölkedi vagyok. Szörnyen megharagudtunk a képünk viselőjére. Fokozta ezt még az, hogy a múlt héten az első kortest, Süveges Alamuszi Béni Jóskát személye és egyéni cselekedete névtelenül vagy álnév alatt biráltassék, a „Kun- IIalas^ban betegsegélyző pénztár ügyeivel kapcsolatban közöltek személyi vonatkozásaira csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy : ha „Gaius“ ur leveti az álarezot és saját neve alatt áll ki a küzdtórre, a mennyiben a maga ész és jellembeli tulajdonainál fogva azt igényelheti a tárgyilagos vitatkozásba belemegyek és be fogom bizonyítani, hogy állításai légből kapott valótlanságok; ha azonban „Gaius“ ur hivataltól megugrott, vagy abba saját gyengéi miatt be nem választott egyén, akkor (mivel ez esetben kétségtelen, hogy eljárásának íugója önzés) ráfogásait válaszra nem érdemesíthetem. Halas, 1898. junius 22. Dr. В a b ó Mihály, főjegyző. Megengedi a főjegyző ur, hogy nyilatkozatának tárgyilagos b i r á- 1 a t á b a bocsájtkozzunk. Hogy „Gaius“ ur leveti-e az álarezot vagy nem, ahhoz semmi közünk. De hogy к ö z к é r d é s tárgyilagos el- birálatához. megvitatásához szükséges-e a név hogy tehát a czikkeket aláíró neve t e s z i - e a czikkek tartalmát figyelemre méltóvá, válaszra érdemessé, az igazságot igazsággá, a valótlanságot valósággá, a valóságot valótlansággá, az önzést önzetlenséggé, az önzetlenséget önzéssé, a tárgyilagosságot személyeskedéssé, a személyeskedést tárgyilagossággá : annak elbírálását nyugodtan biz- zuk az elfogulatlan nagyközönségre. Bírálja meg az, hogy lapunkban „Gaius“ aláírással megjelent czikkek tartalma m e n n у i b e n változnék, h a azok a 1 á pl. nem „Gaius“, hanem pl. Br. Bánffy Dezső neve lenne irva ?! Nem gondolnánk, hogy a főjegyző ur „Gaius„-t azért akarja „kiugratni“, hogy igy — a n é v v e 1 megelégedve n e m lévén, — a válaszolás elől kitérjen. — Nekünk ugyan mindegy, ha a főjegyző ur az ő személyes ténykedéseire vonatkozó ezikkekre akár válaszol, akár nem, — bár a nagyközönségre megnyugtató lenne az Igzság kiderítése, — mégis nyilatkozatának ide vonatkozó részére megjegyezzük, hogy ha „Gaius“ urat nem ismeri is, de a „Kun-Halas“ szerkesztőjét hivatalból is ismerheti, tehát ha a felelősségre-vonás pillanata bekövetkezik, — talál felelősségre kötelezett embert — „Gaius“ nélkül is, — és igy ezen tudatban nagyon nyugodtan belein e- h e t „a t á г g у i 1 a g о s vitatkozásba.“ • A mi most már nyilatkozatának első törkölypálinkával kínálta meg; holott bizonyosra vesszük, hogy van neki szilvoriuma is. A választó polgárhoz hozzáadva a kortes- sóget is: kettős sértés! . . . Elhatároztuk, hogy elégtételt veszünk. Eajta megyünk, s megintjük. A programm egyik része az volt, begy impozáns menettel átrándu- lunk Zágodra, ott tömegben állván, a falu végén levő kastélyába bemegyek ón, sott azt mondom, hogy -— az ur egy mihaszna ember, aki nem méltó a mi képünk viseletére. A határozatot a szocziáiisták ajánlatára hoztuk. Megindultunk négyszázan. — Megérkeztünk ötszázan. — Útközben mindenki hozzánk csatlakozott. A kastélytól mintegy 100 lépésre állást" foglalt a sereg. Engem, az általam jól ismert, s bankettek alkalmával csontokkal traktált borjunyi kutyák kevés szimatolás után, az ismeretséget fennállónak constatálván, beeresztettek. Eddig tartott az ón kínzásom. A mint megláttam a tornáczon az ott ber- táfoló öles hajdút, végkópen óhajtottam a visszavonulásnak valami módját. Kijött az előszobából egy szintén hat láb magas inas; reám ismert, s szinte bejelentés nélkül betolt urához, ki nehány hüvelykkel magasabb volt mindkettőnél. Az ur medve hangján azt kérdezte, mit akarok ? Bátorságom az inamba szállott. Furfanghoz nyúltam hát. Hivatkozva a kint álló tömegre, üdvözöltem nevükben a kitűnő hazafit, hogy szerencsések vagyunk vele nehány hétig egy levegőt szivni! Kezet szorított velem, s Ígérte hogy a jövő héten átjön hozzánk. Kaptam két pohár pálinkát, ezúttal szilvóriumot, egy pántlikás szivart és nyájasan elbúcsúzott tőlem. Ezúttal nem volt olyan medve hangja. Ott kint infámis bátorsággal anzágoltam, hogy a reám bízottaknak eleget tettem, sőt többet, amennyiben erkölcsi prédikációt is tartottam képünk érdemtelen viselőjének. A szilvorium szaga megütötte Süveges Alamuszi Béni Jóska kenyeres pajtásom orrát, a pántlikás szivart is megbámulta, s rögtön előhozakodott. hogy menjünk cum gentibus a kastély elé s mondjuk neki meg még egyszer. A társaságnak tetszett a gondolat, na meg a pálinka-szag. Ezúttal Süveges Alamuszi Béni Jóska küldetett követségbe. Midőn a kastély udvarában a komondorok engedélye folytán helyet foglalva szirtkónt álltunk, az indulóban lévő kiküldött azt kérdezte tőlem: „Kenyeres, mikor is mondtad neki, hogy .....? a mondókád elején, vagy az utolján?“ En azt mondjam: „Az elején.“ „No ón majd az utolján mondom meg.“ — Azt hiszem, úgy gondolta, hogy igy legalább is négy pohár szilvoriumot kap. Nehány pereznyi csendes várakozás után az előtornáezból egy fekete tárgy repült ki felet-
