Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-25 / 17. szám
sem volt. Nem'volt, mert a hit s a tudás az emberiség zömével közös nem lehetett soha. Nem fanatizmussal, nem bigótizmussal kell karácsony ünnepét megölni, hanem a t и (I ás sa I. a hittel, mely felemel az istenhez. Nem fanatizálni, hanem felvilágosítani kell a hívőt, mert a fanatizmus sötétjében csak g у ű 1 ö 1 e t, de a megnyugtató igaz hitben szeret e t tanyázik. A ki igaz utón jár. ne féljen, ne féltse a népet a világosságtól, attól a világosságtól, mely megmutatja az utat. a közvetlen utat az istenséghez. Tanítani kell a népet, nem fanatizálni. Megismertetni vele a hit. a tudás varázsát, nem egyházi varázslatokkal misztifikálni. Tanítani, hogy tudjon szeretni. S z e r e't n i büszkeségből, szabadon és nem félelemmel kötelességből. Úgy tanítsatok, tanuljatok, tudjatok, higyjotck, erezzetek, szeressetek, mint J é z u s. Majd ha a hit szeretettel, a szeretet, a tudománynyal: e három egymással úgy ölelkezik, mint Jézus akarta, majd akkor minden évnek minden napja karácsony-ünnepe leszen. De addig ez az idealizmus puszta illúzió marad, mely szétfoszlik a legkisebb érintéstől, melylyel a közélet realismusa illeti. Tudomány és hit. T u d о m á n у b a n v a n a h i t ny u- g о d а I m a, ereje, v i g a s z a az e m- b e r b о 1 d о g s á g a. A tudomány és a hit hivatása megközelíteni amaz idealismust, hogy mindenkinek, minden év minden napja karácsony-ünnep. a szeretet örök születésének ünnepe legyen. A t u d о m á n у hivatása a jézusi-hitet minél tisztábban érvényre emelni. Töltsön mindenki egy pohárnyi t i s z t a vizet, egy szemerny i t u d á s t abba a mederbe, mely az emberiség boldogsága számára létesült. Hosszú évek kellenek, mig a milliók összehordott csep- jei tengert alkotandandanak. de mindegy, mert az év csak pillanat az emberiség jólétében ; — a boldogság soha nem késő. Ha, majd a tó, melyet Jézus teremtett s melytől a nép még elzárva, van, tengerré nő: majd akkor a tenger tiszta tükörében, annak partjáról megláthatja m i n d e n ember saját hitét,’ saját szivét, saját képét. Istenét s a, tiszta égboltot! Imádkozzunk. Ünnepi ruhában, magába szállt lélekkel mennek a férfiak, az asszonyok, lányok. ifjak, aggok és gyermekek: Jézus követői az isten házába. Imádkozni 0 Hozzá. áldást, boldogságot, kérni 0 Tőle . . . Velők imádkozik a lelki atya, buzgón, áhi- tatosan. Mi is áldozunk, imádkozunk hitünk tisztás á g á v а I at u d á s eme templomában : e fehér lapokon, a sajtó munkásai. Deczernber 25. <7 Kérjük istenünket, hogy édes hazánkat, városunkat viszálylyal, vészszel soha ne büntesse. Adjon e népnek előmenetelt vagyonában, erkölcseiben: adjon erőt, vigaszt, envhületet — hitében a szenvedések közepeit, és véghetlen szeretőiével vezérelje azt a boldogság utjain . . . Kérjük a magas istent, hogy szál Íja meg lelkeit azoknak, kik a nép vezetésére hivatták, hogy hűen éljen leikeikben a szeretet vallása; harag, szenvedély, irigység, önérdek, gyűlölet soha ne vezesse tetteikben s t u d á s u к által vezessék el népünket, a partokhoz, ahonnan megláthassa Istenét, élérhesse boldogságát s beteljék léiké a tiszta s z e r e- t e t, a tudás v i I á g á vall... Kérjük Istenünket. — a tudás e templomában, hogy segítsen minket is nehéz hivatásunk betöltésében ! Ámen. I) r. Hermán Ferenc. KUN-HALAS. К m léke z é s. — Karácsonyra — Szerkesztő ur felliiv. hogy írjuk valamit lapjának karácsonyi számába. Nem nagyon bízom ugyan magamban, hogy tudnék olyasvalamit írni, a mi olvasóit érdekelhetné, de méltányolva szerkesztő urnák azt a jó szándékát: hogy lapjában a karácsonyi szent ünnepek alkalmával Halas város tollforgató szülöttjeit — mint egy családba tartozókat — szellemileg összehozza, s remélve, hogy igy több régi jó barátommal és ismerősömmel jövök össze, eleget teszek felszólításának s írok néhány sort emlékeimből Halas régebbi társadalmi viszonyairól, vagyis inkább csak azokról a benyomás- sokról, melyeket azok reám tettek s a melyeket a mostani viszonyok tesznek. bizony nekem úgy tetszik, hogy egészen másféle társadalmi viszonyok voltak Halason hajdanában ! Bár megengedem, hogy részint az ifjúkor derült óbb felfogása, részint a visszaemlékezés szépítő hatása tüntetheti fel azokat előttem még szebbeknek és jobbaknak mint a milyenek valóban voltak; de annyi bizonyos: hogy patriarkálisabb volt akkor az élet és bizalmasabb volt az érintkezés a társadalom különböző rétegei között. Híj visszaemlékezem arra az éjszakára, mikor engem 9.--10 éves koromban és még egy hasonló kom pajtásomat törpe gránátérosoknak felöltöztettek, s betanítottak fényes, ezüstös papirossal bevont, hosszú fapuskákkal tisztelegni, azután felállítottak bennünket egy bálterem ajtajában egymással szemben és mikor valami érdemesebb vendég lépett a terembe, Tegzes Imre bátyánk, mint bálrendező commandus, ránk kiáltott, hogy : „priisentirt !“ (a magyar vezényszó akkor még ismeretlen volt) a mire mi hűségesen tisztelegtünk, pedig az álarcz alatt s a kitömött furcsa egyenruhában ugyancsak izzadtunk, milyen jó kedvet, mondhatnám, lelkesült mulatságot láttam ón akkor, abban a — gondolom — úgy nevezett védegyleti bálban, melyben a nők mindnyájan honi kék karton ruhát viseltek. Ha elképzelem, hogy akkor milyen általános lelkesedést keltett minden hazafias mozzanat, eszme, vagy hír! Ha rágondolok, hogy atyámhoz, mint közgyámhoz, milyen bizodalomninl jöttek az árvák, mennyi ideig szolgált nálunk egy-egy cseléd, a tanyákon lakók úgy szólván firól-íira ott nőttek fel, az aratók évrőí-évre ugyanazok voltak, a napszámosok pedig ki sem alkudták előre a napi bért, kanem csak egy-egy heti munka bevégezte után egyeztek pieg arra nézve a gazdával, pedig nem voltak azok jobbágyak mint a megyés helyeden. hanem már akkor is szabad kun polgárok voltak. Nem képzelhetem, hogy abban az időben Halason a társadalom különböző rétegei között viszály dúlhatott volna. Hogy a szabadságharcz még jobban össze1897. forrasztotta a sziveket, az ezekből önként következtethető. Milyen magasztos önérzet dagasztotta akkor az én keblemet makkgombos kis kék altiiám alatt! Vájjon a mostani gyermekek szive tudna-e u^y dohogni, mint az enyém akkor? Mintha sejtettem volna, hogy meglett koromban is olyan lesz a diszültönyöm Vajha visszatért volna vele az a boldog önérzet is! De nem lazult hanem még talán szorositó lett a társadalmi össztartás az elnyomatás szomorú éveiben is. Mig ellenben a mint [firkádni kezdett a nemzeti felszabadulás hajnala, aAiszály- j kodás szelleme már kezdte magát Halas társadalmi életébe befészkelni, s hova jutott mostanáig? Bár hazafias eszmék lelkesítenek, még ma is Halas lakosait a socializmns, eommunismusés anarchismus internationális eszméi helyett! Vájjon van-e ezeknek ott jogosultságuk? Nem vitatom; de az az egy világos előtúrni, hogy azon a 12 négyszög mórtföldnyi területen az a 18 ezer ember nagyon jól és békességcsen megélhetne és megférhetne. Világos az is, hogy bármelyik győz is idővel azok közül az internationális eszmék közül — ha ugyan győz valaha — valamilyen államformának és társadalmi rendnek akkor is kell lenni. Hiszen még a társaságban élő vadállatok és a bogarak közt is észlelhető annak fenállása, annál- inkább mellőzhetetlen az —- még pedig mive.lt- ségi fokuk mérvéhez képest — a gondolkodni tudó emberek között. S vájjon lehet-e oly aj i államformát olyan társadalmi rendet kigondolni, hogy ne legyen elégedetlen ember? Bizonyára nem.-Ezek a most. uralgó eszmék azonban mégis arra intenek. Hogy a társadalomnak, moly tanintézeteivel a gondolkodni tudást és mivelődést mindinkább terjeszti, de ezzel az életmód igényeit is növeli, kötelessége egyszersmind arról is gondoskodni, hogy mentői kevesebb legyen a jogosult elégedetlenség, a munkás, józanéietii ember jól megélhessen, nyomort pedig lehetőleg senki ne lásson s a szenvedők és szerencsétlenek gyors segélyt nyerjenek. Itt az ideje, hogy ilyen eszmékkel foglalkozzék a társadalom. Ezekről gondolkozzunk a karácsonyi szent ünnepek alatt s szálljon meg mindnyájunkat közösen a béke és egyetértés szent szelleme! Dr. S z и p er L a j о s. К a ráeső n у i gondol at о к. Szí v boli öröm és lelki megnyugvás olvasható le az emberek arczárói; a népek milliói ünnepelnek, száz. — incgszázezrek gyülekeznek az Isten házába — bálát adandók az Urnák ő egy szülött fiáért a Jézusért, kinek születés napja van. És ez jól van igy. kell hogy mindenki szive megdobbanjon e napon, mert hiszen Krisztus nem csak a keresztyén- ség hanem az emberiség megváltója volt; az ő dicsteljes munkásságának eredménye az embereket átható azon tisztult erkölcsi kötelesség érzet, mely minden jóravaló egyént arra sarkal, hogy embertársát meg- bccsülve annak jólétén munkálkodjék, alkalmazkodva a szent parancshoz „szeresd felebarátodat, mint teninagadat“. Rövid, nehány szó. s mégis oly sokat jelent, hogy teljesítése az ember egész lényét, odaadását igényli, mert teljes önmérsékletet, önzetlen jó indulatot, és mások becsülésének tudását feltételezi. Úgy, de előttünk’ van a Megváltó példája, az ő élete Útmutatásul szolgál, munkássága oktat s egyszersmind megnyugtat arra, hogy előbb vagy utóbb az igaz diadalmaskodik, s övé az elismerés koronája, tehát nem szabad megrettenni a feladat nehézségétől. Jézus élettörténetének tanúsága röviden egybe foglalva im ez : Az eszme luirczosa egyénileg áldozata lehet nemes küzdelmeinek, de elvei
