Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-12-25 / 17. szám
Első évfolyam. 17. szám. Kun-Halas, 1897. Deezember 25. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ÍTI í Л ft 1 TI 1 T ЖТ ТТТЧГПТТ 1 TI TÁRSÁLÁLMI hetilap. Megjeleli minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 6 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, tél évre 3 frt 50 kr., 3 hóra 1 írt 35 kr. Nyjlttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. I m á d к о z z u n k. — Karácsonyra. — A szeretet vallásának születését jelenti Nagykarácsony ünnepe. Ünnepi ruhában, magába szállt lélekkel mennek a férfiak, az asszonyok, lányok, ifjak, aggok és gyermekek : — Jézus követői az istenházába. Mi is, a mindennapi élet porát, szürkeségét, nyűgét lerázva, emelkedett lélekkel fordulunk e nap emlékébez. A sajtónak ez a fehér lap a temploma ; mi itt imádkozunk, itt áldozunk hitünk tisztaságával a tudás eme templomában. Imé. A természetes vallási és erkölcsi érzelmeknek leglelkesebb szószólója: Jézus 1897 évvel ezelőtt született egy szegény sorsú zsidó nőtől, a bethlehemi jászolban. Ez a zsidó fiú mélységes leikével, zseniális eszével s tömérdek emberbaráti szeretetével már kora ifjúságában kivált kortársai közül. Az erkölcseiben alásü- lyedt, bálványimádó, hitetlen népek között egyedül állott ő, aki tisztult felfogással először hirdette isten létét, azét az istenét, akinek mi nem rabjai, de gyermekei vagyunk, aki a mi szerető atyánk, akire ha mi feltekintünk, tőle nem félni, nem remegni kell, hanem a gyermeki szív tiszta szeretetével 0 benne bízva-bizni mindörökké ... Jézus az ő örök-vallását a szeretetve épité, fent, a tudás megdönthetien szirtjein! Mert hiszen a tudomány mellett megfér a hit s az isten-fogalom. Ez igaz ; sőt hogy e kettő egymást к i e g é s z i t i, az tény. A gondolkozók, a bölcsészek tagadhatnák meg az isten létezést. Ott vannak Plátó, Aristoteles, az utópisták között: Morus, Oainpanella, Cabet; ott vannak Gtrótius, Hobbes, Spinoza, Locke, Rousseau és a többiek, a kik — ha a filozófia, a tudomány a hittel antagonista volna s ha jogról szólhatunk — legnagyobb joggal lehettek volna atheisták, de a kiknél a természetes vallási és erkölcsi érzelmeknek nem volt lelkesebb szószólójuk, kivéve egyet, — Jézust. Van Isten. Hit-e vagy tudomány ? Tudományban v a n a hi t e r ej e. A tudományban, mely kiemelte az embert a föld sarából. E nélkül a hit: fanatizmus, a vallás : bigotiznms. E nélkül a sóhaj, az ima nem ad enyhületet: elhangzik, elrepül, de visszhangra nem talál. E nélkül a hit nem ad nyugalmat. A tudományban, mely bevilágít az ős-chaosba, mely elmegy az istenség trónusáig, az örök világossághoz, melyből erejét, hatalmát meriti. Ott megáll, mert tudja, látja, érzi istenét. Megáll, de csak az istenség trónusa előtt, mert azon innen nem ismer hatalmait, mely hódolatra bírná, vagy melyet le no tiporna. Megáii istene előtt, de n e m r e in eg. Uraim ! Mikor az a tudomány végigmegy az isten-alkotásokon, a természet fenséges titkain s látja az ok és okozat vas-szigorú összefüggéseit; midőn végigmegy a világ-teremtés művészetén, midőn a mindenségben széthányt láncz-sze- meket, a természet törvényeit összeszedve, egybefűzve т ' dg megye lánczon, el az utolsó lánczszeinig, a végpontig s ha itt az Ur „Ember megállj“ szavára megáll és leborul: uraim, ez nem fa- natismus, ez nem bigotiznms, hanem ez az a hit, a mely a tud á s b ó 1 meriti er ej ét. Bigót csak vak s atheista, istentagadó csak elvakult ember lehet. A tudó m á n у b an v a n a hit vigasz a. A tudományban, mely nem áll meg az első szentkép előtt — mely útjában akad — hogy leboruljon, mint a bigotiznms, félve, remegve. E képtől mennyire van még az isten trónusa; egy mérhetlen iir az, melyben a „pusztából felhangzott fohász“ nyomtalanul eltűnik. E kép nem ad feleletet. A sötét bizonytalanságban, a bűn-tudat kétségei közt semmi sem ad vigaszt, csak a hit • ereje : a tudás, mely az istenhez emelkedik ; senki és semmi sem adhat bocsánatot. csak az isten, annak akkor, a ki amikor H о z z á e m e 1 к e d i к. Vagy, mikor a lélek nem nem tud megfelelni — önmagának, mikor tudatlanságában, kínos vergődések között félve várja az Ur szavát — ki mondja ezt megnyugtató hitnek ? Ki mondja azt megnyugtató hitnek, mikor a tudatlan lélek perezre elnyugvó örök fájdalma, kétsége a megbocsájtó örök világosság felé esdekel, de ahhoz soha el nem érhet. Felremeg a harang- szóra, fél a menydörgéstől, leborul minden előtt, a mit meg nem ч ért, mert eszébe jutnak bűnei. Fél a bünhödéstől, de azért örökké vétkezik. S vétkeinek bocsánatát még önmagában is hiába keresi, nem találja. Hát ez a soha nem szűnő, mindig megújuló emésztődés a megnyugtató hit? 0 nem. Mert ez ve- zelhet fásultságra, a mely nem tud, nem lát, nem érez, nem hisz, de nyúgoda- lomra soha. Arra az édes nyugodalomra, mely egy sóhajban kiönti minden bánatát, mely egy imában megtér önmagához, érzi magában,az isteni szikrát, tudja az anyagban a szellemet, mely felemel a mélységből; látja, érzi istenét, aki megáld és megbocsájt. A tudományban — mely mindig a szeretetne is tanít — van a hit ereje és vigasza. Megmutatta Jézus. Ez az ember, aki kétezer év óta minden év minden perezében milliókat boldogit. Ez az ember, ki beláthatatlan időkkel előzte meg korát. Ez az e m b er, kit az emberiség — boldogsága nevében — istenné, isten fiává emelt, fogadott. A világ-hódítók — mint Nagy Sándor, Caesar, Augustus, Attila stb. — rab- lánczokkal fűztek össze milliókat, de melyek alatt nyögött koldustól a királyokig mindenki. Jézus a szeretet lánczával fűzte egybe az egész emberiséget, a mely által boldog lehet mindenki. Amazok közül soha egyiknek alkotása sem élt túl egy pár századon, inig ennek alkotása kétezer esztendő óta él s élni fog, még csak egy ember lesz a földön, a ki tud és szere t. Ennek a megfeszített isten-embernek születése karácsony ünnepe. Ennek az isten-embernek, az igaz hit és önzetlen szeretet emez örök forrásának ünnepe karácsony. Ezt ünnepeljük ma, ezt ünnepli az emberiség kétezer év óta minden évben egy napon. De ez az ünnep tökéletes még soha
