Kun-Halas, 1897. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1897-10-24 / 8. szám
Első évfolyam. 8. szám. Kun-Halas, 1897. Október 24. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kossutb-utcza. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések dija : 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 6 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, fél évre 2 frt 50 kr., 8 hóra 1 fit 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. A munkás-kérdésbez.:i:) Lezajlott a szomorú liarcz, mely a gazda és munkás között, századok hosszú örömével és bánatával megszentelt békét, egyetértést megingatta, megtépte. Heves és kíméletlen volt sok helyt a küzdelem, de most már csendes, nyugodt minden, hej de következményeiben felette káros és gyászos, és bizony-bizony lelkűnkből fakadt óhaj az, hogy ez lett legyen az első és utolsó egyenlőtlenség, jól megértve egymást, békén hordozzuk a nehéz hivatás terhét, melyet a végzet a mezőgazda vállaira rakott. De hogy a sajnálatos munkásmozgalom újra fel ne keljen, szükséges azt vizsgálni és a jó szivbői eredt, és a körülmények igazságos megbirásából szármnzott véleményt kinyilvánítsuk, hozzájárulván igy a félreértés eloszlatásához és a helyzet javításához. Egykor beszélgettem a boldog emlékű Kozma Ferenczczel, a kitűnő gazdával és a nemesszivü, fenn- költ gondolkodású jeles férfiúval, a ki e dologban a kővetkezőket mondotta: „Engedje meg, hogy figyelmét felhívjam arra, miszerint ne szűnjön meg a gazdákat arra figyelmeztetni, mily ingatag alapon áll anyagi jólétük az egyoldalú nyers termeléssel, úgy hogy mig uj rendszert nem hoznak gazdálkodásukba és a megtermelt nyers termény nagy részének feldolgozására nem rendezkednek be, addig állandó gazdasági munkásokat nem tarthatnak, és én félek, rettegek, hogy a közlekedési eszközök folytonos terjedése mellett, mely a munkások vándorlását nagyban elősegíti, egykor nagy szerencsétlenség sújtja a gazdákat. Attól félek, hogy a csak időszakonként elfoglalt gazdasági munkások az aratás idejét fogják fölhasználni arra, hogy a gazdákat arra kényszerítsék, hogy munkásaikat állandóan foglalkoztassák éven át, télen nyáron adjanak nekik keresetet. Arra kell tehát törekedni, hogy gazdáink a nyers termelvény földolgozására gondoljanak, akkor igen is lesz munka egész esztendőn keresztül.“ *) Lapunk második számában már megemlékeztünk ezen, Halasra annyira vitalis kérdésről, — örömmel fogadjuk tehát egy elismert, kiváló nemzet-gazdásznak e kérdésről táplált figyelmet keltő véleményét. Szerk. Ezelőtt 15 évvel hangzottak el e szavak. Ma sajnos, de a mezőgazdaság, népességünk szaporodásával arányban nem fejlődik. A nyers termelésnél sokkal kevesebb kéz van elfoglalva, mint a mennyi várja a munkát, s munkája után a kenyeret. Nincs arányban sokszor a föld mennyisége a népességgel. Több helyt alig jut egy kataszter hold egy lélekre, máshol pedig 10—15 kataszter hold jut egy emberre, ezen aránytalan megosztás csak a földnek okszerű fel- használásával egyenlittetik ki. Ma nem használjuk ki, sem földünk hasznát, sem a munka erőt. Gazdálkodásunkban kényelmesen járunk el, és kimondhatjuk, igen sokszor szükrnarkuan. Változtassuk meg rendszerünket és az egész vonalon kezdjük el a nyers termény feldolgozását, a mely egyedüli helyes megoldása a munkás-kérdésnek. A kisbirtokosok könnyebben tehetik a nyers termény földolgozását. Például, ha a tavaszi termést a kukoriczát, árpát hússá dolgoznák föl, hizlalás által, ha búzájukat megőrlettetvén, kenyérként árusítják, ha zab és takarmány termésüket ló-, marhatartásban használják ki. nemcsak, hogy jövedelmük lett több. de bizonyos munkáskezet éven át foglalkoztatnak. A közép- és nagybirtokosok a nyers termény feldolgozását már kell, hogy nagyobb mérvben karolják föl, meg kell teremteni a gazdasági g у á r a Irá t, De hallom az ellenvetést, hol a pénz ? Erre példával kell felelnem. Van egy birtokosnak 2000 hold földje, melyen ős-termelést üz, és mondhatjuk, hogy nyomorúságosán, a kalászban eladja a gabonát és folyton pénzzavarokkal küzd. mert a terhek, a drága munkabér és egyéb kiadások, nyers termeléssel alig fedezhetők. Egyet gondol a jó gazda, elád 800 hold földet, marad 1200 hold, ezt berendezi nyers termelvény földolgozására szükséges intézményekkel, állandó munkásokat telepit ugyanis birtoka egyik részén kihasit 40 hold földet és ezt 2—2 holdjával részletezi, ráépít igen egyszerű munkáslakot, és ide letelepít 20 családot, ezek képezik a cselédségen kívül, az ő állandó gazdasági munkásait, és igy folytatja gazdaságát. Év-év után múlik, számadásait vizsgálja és azt tálálja, hogy az igy saját és a közérdeknek megfelően berendezett gazdaságnál az 1200 hold föld h á romszo r annyit jövedelmez, mint a 2000 hold. íme ez elmondott rövid példában adom én a munkáskérdés helyes megoldását. Ne adjunk alkalmat a csavargásra a mi munkásainknak, a mennyi munkáskéz okvetlen szükséges gazdaságunkban, azt kössük le állandóan. Ha az év 5 hónapjában kényszerülve van a munkás elhagyni otthonát, családját, fölkeresni a nagy városokat; hogy kenyeret keressen magának és családjának, ez már nagy anyagi és erkölcsi kár, mert ez azt bizonyítja, hogy gazdaságunk élő, szerves, hasznos működése 5 hónapig vesztegel, tétlenül hever, erkölcsi kár is, mert 5 hónapon keresztül birtokunkat kivonva a közforgalomból, megbénítjuk a társadalmi élet működését. A munkásra is nagy kár. mert a családi kötelék lazul, az összatartozandó- ság érzete meginog, az erkölcsi érzet megrendül. A józan-gondolkodás pedig valósággal meghibban, mert a nagy városokban oly zür-zavaros bolonditó fogalmakat sajátít el, hogy többé a saját lábán megállani nem képes, minden ámító, csábitó izgatásnak kész áldozata, így teljed aztán a társadalmi élet jó rendjét megzavaró métely, mely aztán csapás lesz az egész hazára. Szánandó állapot, mikor a munkás kénytelen elhagyni csendes hajlékát, tiszta ágyát, kedves feleségét, gyermekeit, mikor űzi őt a kenyér gondja, mert ott, hol lakik, megélni nem tud. Ur és szolga, gazdag és szegény szereti az ő családját, azok között élni, azok között munkálkodni, fáradni, küzdeni, fele erő, fele küzdelem, de ha messze távolból, az esti szellővel küldheti csak epedő ajka sóhaját a munkás az ő elhagyott családjához, bizony-bizony keserűséggel van eltelve ott a kebel, búslakodik ott a lélek s az ügyes izgató e meghasonlott kedélyállapotot fölhasznál va< eltévelyiti a szegény munkást, hálójába kerítve, végkép elrontja. Ily vizsgálódási eredmény után, a mai
