Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-03-28 / 13. szám
i8q7- vasárnap, március 28. II évfolyam. j 13 szám. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár: Égés* évre .................................8 kor. Félévre ......................................4 „ 3 kór» .. ....... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó »hivatal HALASON, _____ Nádor utca, Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK: I Iíáro:n hasábos petit - "őrért . 8 kr. 1 Kincstári illeték iiiiii .eu hirletés utáu 30 kr ]l Hivatalos hirdetések díja 1 —100 szói?, kincs tári i1 letekkel egjütt 1 írt 37 kr. jj 100 szón felni minden »zó 1 krral száuiittatik ■ .в <i'i— Sárkány Józsefről. Kiskőrös község képviselő testületé e hó 25-ón gyűlést tartott. A tárgy- sorozat legérdekesebb része egy é- pitendő kórház ügye volt. Idején van, hogy a képvisélő testület ezt az eszmét tárgyalja, mert van itt ugyan kórház most is, de az olyan, hogy oda ha egészséges embert vesznek fel, ott fog megbetegedni, nem hogy a beteg meggyógyuljon. Alacsony, dü- ledező állapotban, rósz levegőjű, szóval minden csak kórház nem. Tárgyalták, tárgyalták a dolgot, hogy kellene, mint kellene úgy intézkedni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon; mert erős vonása a képviselő testületnek az, hogy ha bármily üdvös dolgot kell is keresztül vinni ha pár forint kiadással és a közpénztár megterhelésével jár, az le lesz szavazva, Ezen tétovázó percben felállott Sárkány József képviselő és véget vetett a disputának azon nemes és emberbaráti kijelentésével, hogy 6 a község határában levő 52 holdnyi földjét egy építendő kór és menház- ra a község rendelkezésére bocsátja Sárkány József úrnak ezen elhatározása nem maglepő azokra néz- v: kik öt közelebbről ismerik. Nem, mert tekintélyes vagyont képezne az az összeg a mit ő éh tél en jótékony célokra adott. Adta pedig azt nem feltűnési viszkotegböl, nem szereplési vágyból, hanem nemesen érző szive sugalta azt neki. Kossuth hamvainak haza szállítására már 15 évvel ezelőtt — mikor Kossuth be eges volt —- az „E- gyetértés szerkesztőségnél 1000 frtot deponált, s ez az összeg kamataival 1800 írtra szaporodott, s miután a hazaszállításra az összeg nem kellet', az a felállítandó emléksioborra for- dittatott. — Tehát az egész országban ezen célra, ilyen összeget egy halandó sem adott. Köteteket lehetne Írni arról, hogy a szegények, tűz. viz károsultak, iskolák, jótékony intézetek milyen jótéteményben részesültek általa mindenkor. Végezzük púdig e pár sort az- za', hogy adjon az Isten ilyen nemes gondolkozásu hazafit kedves magyar hazánknak sokat és tartsa Isten öt sokáig ! Válaszul N. N.-nek Ne Tegye szerénytelenségnek lia a lap múlt számában közölt somit bonckés alá veszi a leánynevelő intézetnek egy igazi jóakarója. Az ön által közölt sorokból nagyon ki rí, hogy ön a nő neveléshez, pedagógiához alig ért valamit, mert nein kockáztatná meg azon nevetséges állítást, hogy : a növendék leányokat helyes nyilvános színpadra vinni. Ha önnek uram ezen állítása helyes volna akkor világszerte a növendékeket a nyilvános fellépéshez operai, drámai vagy talán orfeumi színpadokon szoktatnák, a mi még a mai XIX. századvégi szabad eszmék mellett is túl merész nevelési módszer volna Ilyen nyilvános előadások rendezése pedagógiailag nem csak nem helyes, hanem határozottan magukra a növendékekre nagyon károsak Az mm; у is finom, gyönge ideg szervezetet a folytonos próbák s maga az előadás izgatottsága könnyen megtámadhatják ; elhanyagolódnak az iskolai tanulmányok s fejlesztik a nőknél amúgy is nagyon kapós tetszelgés vágyat Az pedig, hogy a lánykák kik már maga nz előadás által kifárasztattak még 3 — 4 óráig táncoljanak — különösen Halas város vendéglőjének botrányos tisztaságú dísztermének büzhödt levegőjében — ez tisztelt jó uram határozottan elítélendő. [/ Nem helyeselhetjük azt sem, hogy ref. egyház által fonta rtotfc tanintézetben más hit szellemű előadások tartassanak, a mi épen olyan elítélendő volna fordított esetben is.- Egy véletlen mozdulat, egy ro- szul alkalmazott gesztus, félremagyarázva a legnagyobb kellemetlenségeket okozhatná Soraiban van egy passzus a mely hasonlatos a vak ember veri kedéséhez, oda üt uotjával a hova épen nem kellene — mert szegény nem lát. Bizonyos, múlt években teremtet állapotokat emleget s ennek létre hozásáért határozottan az elöljáróságot okozza. Oh balga ember ! . . . Hát nem ma ga az elöljáróság volt azon, hogy fizetés- emelés mellett olyan erőket alkalmazzon a kik feladatuknak teljesen képesek megfelelni. És kik vágták el e jó szándék útját mások, mint azok a kiknek soraiból kerülnek ki azon nevetséges karikatúrák a kik földi javakban duslakodva leányaikat nevelőintézetbe nem járatják, de férjhez menésük alkalmával talpig selyembe, bársonyba bujtatják s külön hozatnak tánc- mestert, etetik itatják, fizetik heteken keresztül, hogy az üres fejű bájos menyasz - szony lakodalmán ceperlizhessen. Vagy nézzük meg a tánciskolát, nem zsúfolva van jómódú gazda családok leányaival a kik közül alig járt egy pár nevelőbe ? ! . . Nem inkább illeti e meg a nőt, különösen a magyar nőt a tudás-,--я. női bölcsesség, mint a dreisritt és a polka ? ! Talán azt hitték ezek a bornirt urak, hogy e kiadott pénz nem térül meg. Hát a nevelt nő bölcsessége nem tőke ? Vagy azt hiszik, hogy e növendékek száma nem kétszereződik meg? Nem épen igy voltak e a gimnáziummal ? A fejlesztéssel nem rohamoson cmelkodett-e a tanulók száma? Itt és ezekben keresse jó uram a bajt nem pedig a vezetésben, ez az oka annak, hogy jelenleg az előjáróság mety ez intézet ügyét teljesen szivén viseli, egyetlen tanerőt sem alkalmazhat olyat a ki a követelményeknek megfelel, vagyis egyetlen tanítónőnek sincs polgári iskolai képesítése. X. X Az országos szőlötelep’tö szövetkezet célja és szervezte. Hazánk szőlőhegyeit elpusztította a phylloxera! Szőlőink megsemmisülésével elveszett egy mérhetlen nagy nemzeti vagyon. Szőlőtermelő népünk elszegényedett s egy igen nagy részök a koldusbottól menekülendő, Amerikába és Szlavóniába vándorol. Társadalmunk a szőlők pusztulása után agóniába esett, sem bátorsága, sem pénze nem volt, de még út és mód sem volt arn, hogy uj szőlőket miként ültessen, a kipusztultakat miként rekonstruálja, i kezdeményezést az államtól várta, sőt níg mais ott állunk, hovy szőlőtermelőink lágyrésze mindent az államhatalomtól vár, >énzt, talajt, szakértelmet! Az állam az elpusztu’t szőlők rekon- ■ truálása s uj szőlők telepítése tekintetében
