Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-03-21 / 12. szám

II évfolyam.

\2 szám

1897. vasárnap, március 21.

Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben

Előfizetési ár:

Egész évre . 8 kor.

félévre

......................................4 „

3 hóra

......................................2 „

Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő és; kiadó tulajdonos:

DÉKÁNI ÁRPÁD.

Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON ___ Nádor utca, Babó-féle házban.

thiituihh I — ............mmmmmmmmmm.■■■■■■■ i ДЦИВ

HIRDETÉSI DIJAK:

I Három hasábos petif-"or<írt . . 8 кт.

3 Kincstári illeték mii>..en hirdetés után 30 kr

i Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóié, kiues tári idetékkel együtt 1 frt 37 kr.

5 100 szón felni minden szó 1 krral számit,tátik

Korda Imre 1897. márc. 15-iki beszéde.

Tisztelt közönség !

Tudjuk mindnyájan mi jelentősége van a mai évfordulónak, melynek kegyeletes megünneplésére az iskola önöket meghívta.

Az 1848. év eseményei, melyek nálunk azon év március 15-én indultak meg, nemcsak hazánkban, de Európa sxerte mindent!,t nevezetes határköveit képezik a nemzetek fejlődésének.

Ez eseményeket ismertetni, vagy jelentőségüket méltatni fölösleges lenne itt a város miveit közönsége e- lőtt. A helyett fel akarom hívni figyelmeket arra, m e I у i r á n у b a n f e j- lődő törekvések foglaljak el ma az akkori eszmék helyét s mi a feladatunk nekünk szülőknek, tanároknak ezekkel szemben.

Ezelőtt 49 évvel az akkori nemzedék azon hitben volt, hogy midőn a középkori állapotok utolsó maradványai is eltöröltetnek, a szabadság és boldogság hajnala virrad fel a népekre. Azt hitték, hogy ha betöllet- nek azon követelmények, melyeket jelszavaikban összefoglaltak, az emberiség haladása és boldogulása biz tositva ieend.

E követelmények, u. m. a sajtó szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a születési e- löjogok eltörlése, a népképviselet és a felelős kormány ma már életbe ép- tetvék mind, megvannak élnek és működnek s a mostani ember úgy ismeri már őket, mint az életnek és létezésnek nélkülözhetetlen feltételeit.

Ez akkori vívmányokról most, majdnem fél század eltelte után a világ megalkothatta már ítéletét. S ez ítélet úgy hangzik, hogy míg egy része ama vívmányoknak valóban érté kés tényező volt az emberiség haladásában, más részölc nem felelt meg egészen azon várakozásoknak, melyeket egykor hozzájok fűztek. Miért nem felelt meg? Lehet, hogy magok az intézmények nem tökéletesek, mert hisz emberi alkotás tökéletes nem lehet. Lehet, hogy napjainkban, más kö rülmények folytán, túlságosan elha- talmazo.t azon emberi gyarlóság, mely az adott helyzetet kizsákmányolni, s a saját érdekeit minden körülmények közt kielégíteni törekszik. Bármi lett legyen az oka (vaiószinüleg minda- kettő,) elég az hozzá, hogy a világ ma már nem tekint a 48 iki vívmányokra oly osztatlan lelkesedéssel, mint an- nakelötte. Ugyanis kétségtelen, hogy a 48 iki intézmények némelyike köu.y- nyen megkerülhető és kijátszható, hogy pl. a kormány felelőség merő fic tióvá vált Európa csaknem minden országában, s a nép akarata Buját sorsuk intézésében ép úgy nem érvényesül ma, mint akár a szent szövetség napjaiban. Mi következett ebből ? Az európai népek közönségének egy számra legalább jelentékeny része elégedetlen a modern állami és társadalmi intézményekkel s ez elégedetlenségnek egy idő óta igen baljóslatú következményei muta koznak. E következmények legszembetűnőbb nyilatkozása az, hogy az elégedetlen elemek nem csak, hogy párttá szervezkedtek, de e párt elterjedt az e- gész miveit világra, s új célokat és új eszméket tűz ki megvalósitandó- kul. Ez új célok és eszmék napról napra jobban átha ják a tömegeket.

Az emberek egy része azt állítja, hogy a mostani állapotokba lehetetlen belenyugodni s a fanatizmus meggyőződésével hirdetik: minden fen- áilót le kell rombolni és új já alakítani. Ekkép az emberiség kezd két táborra oszolni a fennálló intézmények mellett és ellen s a lelkeket oly kibékíthetetlen ellentétek i ölti к el, melyek közt ki nem kerülhető az összeütközés.

Hogy mi módon lett nagygyá és napjaink történetében félelmes tényezővé ez irányzat, azt hosszas volna

előadni; az uralkodó pácok rendszeres visszaélései tettek legtöbbet e részben ; tény, hogy az most már megvan s ha csak a saját szűk látókörünkbe bezárkózni nem akarunk, többé ignoráini nem lehet. Mindenkitől, a ki a jelen társadalmi és politikai viszonyokat élesebb szemmel és behatóbb elmével megfigyeli, folyton azt halljuk, azt olvas-uk, hogy a világ dagadó vitorlákkal halad egy ó- riási válság felé. Mikor fog ez bekövetkezni és hogyan fog eldőlni ? Ki tudná megmondani azt. A 20-ik századból, melynek küszöbéről kiváncsi szemmel nézzük a belsejében borongó homályt, ennek a vérvörös lángja világit ki.

Bármikor következik be és bárhogyan log eldőlni, bizonyos, hogy nagy megpróbáltatások napjai lesznek azok, melyek alapjokban meg fogják ingatni, a nemzeteket és birodalmakat és félelmes s bizonytalan kilátást nyújtanak ax egyéni existenciának. Mi korosabbak lehet, hogy meg se érjük, de minden új nemzedék, mely utánunk felnövekszik, azzal a gondolattal léphet ki az élet mezejére, hogy nem leheietlen, hogy egy világrengető zivatar az ő életében fog az emberiségen végig söpörni.

Tisztelt közönség! A nagy föladatok és nagy megpróbáltatások e- me napjaira elkészülve és kellően felszerelve bocsátjuk-e ki az ifjú nemzedékeket, melyek kezünk alól évről évre kikerülnek? Arra a küzdelemre, a hol nem puszta előjogok és kiváltságokról lesz többé szó, nem régi intézmények más formába öntéséről, hanem az élet és az existencia legközvetlenebb feltételeiről; a hol az embernél sem öröklött vagyon, sem társadalmi előkelőség, sem a magas születés véletlene nem határoz semmit, hanem határoznak egyedül az e- gyéni erő és képesség a tudás a küzdelemre és munkára felkészültség és a fáradalmuk tűrésében való ki-