Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-02-14 / 7. szám

i8q7- vasárnap, február 14. II évfolyam. 7 szám. ."■ .. '' ___j. ..i'...!jaeg Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben Klőfizetési ár: | i“! Egész évre .................................8 kor. í! Félévre ......................................4 „ ij 3 héóra ......................................2 „ Ili Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: D É К Á N i Á‘ R P Á D. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASOM, _____Nádor utca, Babó-féle házban. I HIRDETÉSI DIJAK: I Három hasábos peti'-sorért . 8 kr. H Kiucstári illeték шш..еи hirdetés utáu 30 kr : Hivatalos hirdetések dija 1—100 szóitr, kiircs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. i 10P szón leiül minden sz’> 1 krral szám ttatik A vidék. Az utóbbi két évtized alatt, de különösen érezhető a mostani évek­ében, hogy a vidék rohamosan hanyat­lik és szegényedik. A vidék iparosai és kereskedői nyögnek a keresetlen- ség és a szegénység jármai alatt, a leg­életrevalóbb vállalatok panganak és általános a minden ágon való hanyat­lás. Csodálatos, ha vizsgáljuk ennek okait és rájövünk az okokra. Killöm ben is egy szomorú tényt lehet a bajok összes kútforrásának tekinteni. Min­denki a fővárosba törekszik, ott akar érvényesülni és lm mát a vidékre „ássa el magát,“ legalább szükségle­teit a fővárosból szerzi be. Ha kell bútor, azt a fővárosban olcsóbban kapom meg, gondolja az il­lető. Itt nagyobb a választék, nagyobb a konkurrenczia és igy kisebbek az árak. Arra nem gondolnák, hogy itt Á megugrasztott Don Juan. A „Halas és Kis-Kőrös“ eredeti tárcíja. Hogy miért hívják a Káró bácsi kocs­máját : un-paraszt csárdának, azt csak a jó Isten: meg a minden tudó jankováczi em­ber mondhatná meg a ki még azt is tudja, hogy: a ki beteg az nem egészséges. Hanem azt tudom, hogy van henne négy rendbéli külömböző karú és termetű angyal; kik ha nem a mennyből csöppen­tek alá, bizonyára ahhoz közeli tartomány­ból, mivel a szent gólya madár hozta őket ismeretlen világból. Orömnek-e bánatnak-e, nem tudom ? ! . . . Az első a legszebb, legfiatalabb a csap­lárosné unokahuga, az égi mannával táp­lált dicső ősök, még dicsőb unokája, néven nevezve Juliska. Magasztos szív, ártatlan kebel, ábrándos lélek kiegészítő része az alaki szépségnek. Korra és szépségre másodiknak követ­kezik Pancsa kisasszony, a ki se nem csú­nya se nem szép, olyan minden napi közön­nagyobbak a munka dijak, vagyont i képvisel a házbér, s nagy az adó. A butorgyárosnak pedig ezt vevőin kell behozni. Még a konkurrencziát is a vevőnek kell megsínyleni, mert a gyá­rosnak nagy választékot kell raktáron f ч^-Г- ­tartani. Es a nagy raktár nagy összegbe kerül, a nagy választó к nagy tökét fog­lal magában és honnan szedik a ka­matokat ? A vevőkből. így van ez minden vonalon. A fővárosból szerzik be a családok di­vatcikkeiket és csak azt tartják szép­nek, Ízléseknek, szemrevalónak és viselhető.iek, ami a fővárosból ke­rül ki. Valóságos versengést folytat­nak a vidéki -előkelő családok nőtag- jaí, hogy egy-egy ruhadarabjok ízlés és kiállítás tekintetében páratlanul álljon és althoz hasonló ruhadarabja ne legyen egyik ismerősének sem. Ha a vidéken készíttetné, úgy ha valaki­nek megtetszik, egyszerűen utána csi­náltatja. De keresse fel a fővárosban az eredeti forrást! séges ; homályos múltú, még homályosabb jelen s jövőjű. • A harmadik a Juczika a ki ezelőtt busz évvel talán piros, pozsgázs, karcsú menyecs­ke volt, de kire az idők vén fája reá hul­latta gyümölcseit, bús és háj képében,: kü- lömben kedvencz nótája, hogy : Szép asszonynak, jónak a jó járó lónak kár megöregedni. A negyedik szépség, történeti hűség, (■káért első csúnyaság volt a: „Rozi lel­kem.“ Úgy hívta mindenki. Három má­zsás disznó nem ereszt akkora poczakot mint ennek a báj és báj tömegnek van. Tülök forma szaglászati műszerének kül- burkalatán négy vagy öt kinövésszerü da­ganat díszeleg, a mit a esürhés kanász, ki halálosan bele szeretett, szerelem pattanás­nak mond, de valójában szépséges, elraga­dó kifejlett fajtája nem a cuppanós csók­nak, lianem a bibircsóknak. Nem csoda ha ennyi báj és ennyi kel­lem oda vonzotta a mulatni és élvezni vá­gyó ifjakat éppen úgy, mint az élték javában szerelemre vágyó férfiakat . . . Ez a négy grácia volt a csiszlik csi­riz, mely megfogta és ott ragasztotta a1 szomját enyhítő publikumot. Ezt a versenyt is persze a vidék kereskedelme sínyli meg. Ha valaki szép bérházat vagy magáulakot akar építeni, a terv elké­szítését okvetlen egy „pesti“ műépí­tészre bizza. Kerüljön sok ezer forint­tal többe, de azt akarja, hogy di- csekedhessék, miszerint egy országos hírű műépítész tervezte az ő házát. így azután mellőzik a vidéki ipa­rost és a vidéki építészt. Még a dí­szítéseket, fa-és vasmunkálatokat is fővárosiakkal készíttetik. De nemcsak a bevásárlásokat, a szükségleteket fedezik a fővárosból. Ha egy vidéki földbirtokosnak tőkére van szüksége, vagy ha egy tőkepénzes pénzt akar elhelyezni, kölcsönt a pesti intézeteknél vesz, tőkéjét csak a pesti intézetekben lát­ja biztosítva. Ha pedig ez a tőkepén­zes részvények vásárlására szánja el magát, úgy pénzét ugyancsak főváro­si vállalatok részvényeibe fekteti, de nem meri pártfogolni városa ipari és pénzügyi vállalatait. Lévén pedig mindegyiknek egy-egy titkos szive választottja, kik üdítő balzsa­mot csepegtettek a négy árva galamb ke­belének sajgó sebére s a kik felett, pihen­ni térve az éj alkonyán, néha-néha hajba is kaptak, mert mindegyik a másikét sze­rette volna elhódítani; a mi azonban egyik­nek sem sikerült; mert a négy Adonisz egy szép napon, megcsömrölve a sok báj­tól össze szedve sátorfájukat odább álltak egy házzal. A négy szerelmében csalódott Platói lelkű hölgy nem sokáig siratta a meg ug­rott imádottakat. Bár sóhajtoztak is után- nok; de aztán megnyugodtak ama példa beszédben: „gyöngyház, ha le szakad lessz más.“ S mint a következmények mutatják akadt is. Az akkori időben, zivataros éjjel, nyu­galomra hajtva bánatos fésű mentes bodri fejőket, elaludtak- Már éjfélre járt az idő, midőn a Rozi lelköm felnyitotta álmatag szempilláit s elkezdett fülelni. Valaki kímé­letlenül püfölte a csárda rozoga ajtaját s közbe borizü hangon dalolta hogy: Kocsmarosné gyújts világot Van-e kökény szemű lányod. A Rozi leiköm egy kicsit zsörtölődött ugyan, hogy akkor ébresztik fel mikor ép­TÁKG А.

Next

/
Thumbnails
Contents