Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-08-01 / 31. szám

koccanásokkal van köritve, A planéta gyúlékony anyag, melyre ha az élén- kebb tüzű meteoroknak egyike ráhull, könnyen lobot vethet, a mely veszélynek eredményei kiszámíthatatlanok.

A fent említett bajok rágódnak, élősdisködnek döcögős társadalmunkon, mint azon a fejlődő búzán a kukac, s ezek mint zimankos haszontalan idő megdönti к a kalászt. Ezer és ezer ezekhez hasonló haj tenyész mindenfelé s ezen bajok épen úgy tenyerünkön vannak, mint a kellemes dolgok, mint a búza, a melyet a zsákból épen e pillanatban emeltünk ki és a melynek silánysága részben igaz a rossz időjárástól, de talán nagyobb részben mi tőlünk ered.

Az időjáráson változtatni hatalmunkban nem áll, épen úgy nem áll módunkban útját állani azon hibáknak, a melyeket az életben nem az ember maga, hanem az idő, a kor teremt.

De váljon nem állott-e hatalmunkban azon földet, a melyen a tenyerünkben tartott silány mag termett, jobban megművelni ? Nem lett volna-e kötelességünk a zöld vetést idejében a fölösleges gyomtól megtisztítani, vagy a féreg ellen az emberi ész, mely oly nagyokat teremt, ne tudna védekezni ?!...

Mi magunk teremtettük ez állapotokat, saját hanyagságunk szülte e kort, melynek termése oly silány, mint a kezünkben tartott búza. Akkor, annak idejében kellett volna előrelátóknak lennünk és úgy művelnünk a talajt, hogy termésünk is ép, egészséges legyen.

Minden egyes mulasztásunkért százszorosán bűnhődünk most és ezerszeresen fogunk bűnhődni a jövőben.

Uj év áll előttünk. Az új év terméséhez a szántást vetést most kezdjük, szántsunk és vessünk tehát úgy, hogy annak minden csinját-binját megadva önmagunktól még látszatát is elhárítsuk annak, mintha mi lettünk volna az esetleges rossz termés okozói.

E századból pár év van még hátra, e pár év alatt igen sokat lehet tenni, ezen idő alatt szántsunk és vessünk úgy. hogy a jövő század termése nem ezerszeres bűnhődést, hanem viszályta- lan megelégedést és boldogságot nyújtson. Vessünk olyan magot, a melyből nemzeti társadalmunk legépebb, legegészségesebb gyümölcse teremjen, a mivel elmúlik a viszályok kora s biztosan nézhetünk a jövőbe.

A halasi socialisták zavargásai.

A városunkban is meglehetős számmal levő socialisták most már nem elégedtek meg a szónoklással, kapacitálással, hanem a velük szemben követett humánus eljárás folytán vérszemet kapva, elveiket már tettlegessé- gekben is kezdik nyilvánítani.

Tudjuk ugyanis, hogy a legújabb jelszó az : 1 írt 20 kr. napibér nem eiég ! Azért mindazokat, kik e nagyon is kielégítő munkabért elegendőnek találják és munkába állanak, a vezetői által félrevezetett és terro- risált tömeg, erőszakosan megakarja munkájában gátolni.

így a múlt vasárnap is Daczi Imre és 8 társát, kik Kébék Lajos cséplő gépjéhez 1 írt 20 kr napi bér mellett vállalkoztak, Fodor István és Fekete György, ismert soci- alista izgatok és kolomposok, a piacon megtámadták, sőt habár nem is botokkal, de kézzel meglehetősen ellátták, miközben a géptulajdonost is meglehetősen megtaszigálták.

A megtáma dottak természetesen nemcsak szóval védték magukat, miközben mindig többen sodortattak a tumultusba, miből általános dulakodás támadt a munkások közt.

Ekkor a városházánál levő 5 rendőr kiküldetett a rend helyreállítására, kiknek sikerült is a tömeget szétoszlásra bírni, de nem a nélkül, hogy ők is kisebb nagyobb ütlegben ne részesültek volna. Mindamellett a rendőrkapitány tapintatos utasítása folytán óvakodtak erőszak használásával a tömeget telingereini és esetleg nagyobb mérvű verekedést előidézni — és éppen ezért akkor a zavargók és kolomposaik is kiküldték az elfogatást.

De úgy látszik ez a kíméletes bánásmód, vagy tán az a gondolat, hogy kellő erő hiányában nem mer talán a rendőrség ellenük erélyesebbeu fellépni, a socialistákat és vezéreiket csak vakmerőbbekké és elbizako- dottabbakká tették, mert a vasárnapi eset folytatáskép kedden reggel, midőn néhány okosabb munkás Nagy János szabó szőlőjébe 1 írt 20 kr. napszámért dolgozni ment, Szalai Antal, Fodor István és Mig G. Vendel vzeetése alatt mintegy 35 főből álló munkás tömeg a piacról 5 óra tájban a szőlőbe ment s ott agyonveréssel fenyegetve, a munkások egy részét elijesztették, elzavarták, másik részét pedig, kik el nem menekültek, tőrre fogták, a munkahelyről erőszakosan eltávolították, miközben a szőlőben és gyümölcsfákban tetemes károkat okoztak.

Ekkor már aztán nemcsak a rendőrség türelmének fonala szakadt el, hanem mert a tömeg ezen eljárása a magánosok és magán tulajdon elleni erőszak vétségét к é p e z i és igy a büntető törvény határozmányai alá esik, feladátából folyó kötelességének tartotta közbelépni és a kinyomozható tettesek közül mintegy 20—22-őt letartóztatott és Kalocsára a kir. ügyészséghez kisértetett.

A rendőrség e kellő időben való erélyes fellépésének nagyon deprináló hatása volt a socialistákra és talán azon üdvös eredménye lesz, hogy felhagynak túlzott követelésükkel, a mennyiben a rendőrségnél nyert informátióink szerint, az elfogottak nagyobb része töredelmesen megbánta eljárását; kijelentette,hogy az 1 írt 20 kr napi bért elég tisztességesnek és méltányosnak találja s hogy csak a vezetők fenyegetéseitől kényhintónak neveztek s a mely rosszabb volt a hét vizözönt kiszolgált Noé bárkájánál.

Alig fél órai út után, kocsink tengelye eltört .... Negyed órai gyaloglás után elértük a legközelebbi falut, hol nagy kiunal tudtunk holmi kocsi félére szert tenni, mely úgy rázott, hogy megérkezés után alig bírtuk csontjainkat helyökre igazítani.

A czipő gomboló megbusulta magát keservesen.

Hogy milyen étvágygyal ültünk le az ebédhez, azt önök elképzelhetik. De talán azt hiszik, ehettünk valamit, semmit.

Minden tele volt öngyilkos legyekkel, leves, szósz, sör, minden . . . Mikor a korcs- márosnak, pardon vendéglősnek szemrehányást tettünk, e miatt még ő vágott vissza nagy udvariasan . nem muszáj megennyi . . .

— De fizetni muszáj ugy e ? . . .

— No akkor látsz te is minket, mikor a hátad közepét . . .

Fizettünk s a rekkenő hőségben elindultunk a várhoz vezető utón. Útközben kis kereskedésbe léptünk be, sajtot s legalább 3 napos kifliket vettünk . . . Igen .. . Hunyad büszke várában fogunk ebédelni sajtot kiflivel.. . Nem idilli-e ez, nem fenséges, nagyszerű ! !!

A várba vezető bidon, mely alatt feneketlen, illetőleg fenekes mélység tátong, melyen zuhogó patak dobálja kristály habjait, i a szép asszony elkezd kiabálni: 1

— Jaj!! mindjárt elájulok.

— Az istenért mi lelt? kérdé Viki.

— Tudod jól, — feleié ő — a lánchi- j

dón is mindig közbüi megyek, nagyon szé- ] dűlök, kiil' nösen ha lenézek. ]

— Hát ne nézz le, felelt Viki. (

— De h í felnézek, még rosszabbul va- (

gyök, — jajgatott ő. (

— Tartsd fel napernyődet, szólt Viki, akkor nézhetsz fölfelé, csak a bélését látod.

— Jer ide közel mellém, szóit ő. 1

— No itt vagyok, mi kell ? kérdé Viki.

— Nyisd ki ernyődet te is . .. igy, de * most jobbról látom a mélységet.. . kérem,

. legyen oly szives nyissa ki ernyőjét, szólt ő. 1

— Oh kérem, — kiálték én. s

— Ide mellém, — kért ő — most már (

• nem szédülök. l

Én megölelém az asszonyka derekán át ’ Viki barátomat s a három nyitott ernyő alatt, < : szorosan egymás mellett (az asszony közbüi volt) még arról is elmélkedhettem, hogy miért ; oly nagyra becsültek a házi barátok ... i

Önök bizonyosan azt hiszik, a várkas- ’ . télyban s annak szépségeiben nagyon sok gyönyörűségem telt, dehogy, csupa méreg, i- csupa bosszúság. ]

A nemének legfőbb tulajdonságával, a kíváncsisággal felruházott szép asszonyt tökéletesen lefoglalta a kalauz.

— Ez a lépcső, ez a sarok, miről nevezetes ? ki aludt ezen szobában ? ebből a tornyocskából hova lőttek ? csakugyan itt született László .. . hát ezen kis ajtón ki járt ki ? ebben a kandallóban csakugyan tűz égett ? . . . mind olyan fogas történelmi kérdések, melyekre a vezető a legnagyobb szakértelemmel s oly terjedelmesen válaszolt, hogy az egész szemle alatt egy szót sem szólhaték az aranyos asszonykához.

E miatt a várból, mondhatni semmit sem láttam.

Hisz mindig azon pillanatot lestem, a mikor megszakítja e fölösleges fickóvali társalgást. Hanem úgy látszik ez egyszerű, de őszintén megvallva, nálamnál sokkal csinosabb fiatal fecsegő oroszlán kapott az alkalmon, várában ily szép vendéget méltóan fogadhatni és semmiképen sem tágított mellőle.

Hopp .. . végre egy kedvező alkalom, a szép asszony mellé jutok s minden erőmet összeszedtem, hogy elriasszam a hívatlan vezetőt ...

A menyecske rám néz, szemei csillognak, orrát fintorgatja, elfordul, igyekszik elrejteni zsebkendőjébe nevetését, majd férjé-