Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-08-01 / 31. szám

szeritve engedett azoknak s akarta meggá­tolni a munka folytatását, — sőt sok azt is bevallotta, hogy otthon családjában is kelle­metlenségei voltak a sztrájk miatt, midőn nem tudtak a család ellátásáról gondoskodni, — s számtalan szemrehányást kellett ttirniök, hogy vezetőik esztelen izgatásainak engedtek. És itt egy őszinte és komoly szót in­tézünk socialistáink értelmesebb és józanabb részéhez, s nagyon kérjük, hogy a saját és családjaik érdekében színleljék azt meg. A socialismus kérdés oly nagy és ne­héz kérdés, melynek megoldása még sehol sem sikerült; de biztosíthatjuk őket, hogy az erőszakoskodás utján még később érik el céljukat, helyzetük javítását, mint ha békés utón győzik meg a társadalmat céljuk szük­ségességéről és lehetőségéről, mert ha társa­dalom valaminek szükségességéről és lehető­ségéről meggyőződik, önkényt fogja azt léte­síteni és az érdekek kölcsönös kiegyeztetésé­nek alapján. Gondolják meg, hogy itt Halason 1 írt 20 kr napi munkadij mellett alig lehet jogos követelésük, mert hasonló megélhetési viszo nyok között sem az országban, sem a kül­földön ekkora munkadijat nem kapnak a munkások. Gondolják meg főleg azt, hogy midőn a lelketlen s önző izgatóknak engednek, családjukat döntik mindig mélyebben a nyo­morba, mert minden munkában nem töltött napon, mintha csak a kész kenyeret vennék ki gyermekeiknek kezéből s az éhezőnek nagyon sovány vigasztalás az, hogy azért koplal ma, hogy holnap annál jobban jól lakhassék. Végül nem foghatjuk el azt a gondo­latunkat, hogy váljon nem a hatóságok túl­zott humanitása — nem mon Íjuk : erélyte- lensége — idézte e elő, hogy a socialisták egész idáig merészkedtek, nemcsak itt, de mindenütt ? — s váljon nem találják-e el­érkezettnek az időt arra, hogy a kolompo- soknak a törvény teljes szigorával bizonyít­sák be, hogy a társadalom békéjét büntetle­nül felzavarni még a socialistáknak sem szabad. A körülmény bizonynyal azt feleli, hogy elérkezett. — s. hez hajol, odasug valamit, ez íUrkészőleg rám tekint és azután mindketten elkezdenek han­gosan nevetni. — De mi történt velem ? ! kérdém két­ségbe esve. Az istenért szóljatok. — Nem érzed ? — röhögé barátom, — nem érzed azt az inkornatos szagot, ami zse­bedből áramlik szét? Ijedten kapok zsebemhez és dermedve veszem észre, hogy az abban levő sajt vajjá olvadt, tökéletesen tönkretéve egyetlen vilá­gos szürke angol utazó ruhámat . . . Hát az a cipőgomboló még most is kisért !! A vasgyárt lehet láttuk, lehet az is, hogy nem, én részemről nem emlékszem, csak egy eszterga padra, melyre innét a tá­volból küldöm sötét átkom, hogy csorbuljon ki minden véső, mely hozzáér. Megnyerő külsejű gépészmérnök érde­kesen magyaráz, legújabb szerkezetű vas esz­tergát, melyet tránszmisszión keresztül hajt megint másik gép. Kíváncsian hajolok a gép fölé. A magyarázat mind aprólékosabb, rész­letesebb ... én mind jobban, jobban a gép fölé tartom arcomat. Egyszer az ereklyeként őrzött batiszt zsebkendő kilógó csücskét az őrülten forgó vezető szij elkapja, az egész Rendészeti szabályrendeleti tervezet. (Folyt, és vége.) 28. §. Kihágás eseteiben bekísérendő bárki: a) ha a kihágás oly természetű, hogy az közbotrányt okoz, vagyha az előidézett rendetlenség, esetleg csendzavarás csak a tettes elfogatásával szüntethető meg. b) ha a kihágást elkövető a rendőr­közeg részéről történt megintés után is foly­tatja a kihágást. c) ha a kihágást elkövető a rendőrkő- zegnek ellen szegül vagy azt bántalmazza. d) ha a kihágást elkövető, vagy az elkövetés gyanújával terhelt személy a ren dörkőzeg felszóllitására nevét és lakását be nem mondja. 29. §. A közbiztonság és közrend érdekében elővezetendők: a) kiutasított egyének, kik engedély nélkül a rendőri területre visszatérnek. b) tiltott mesterséggel vagy tiltott já­tékkal foglalkozók. c) olyanok, kik csoportosan csavarog­nak, a lakókat fenyegetik, vagy testi sér­tések vagy lopásra alkalmas eszközökkel vannak ellátva. d) házalók, kik házalási engedélylyel nem bírnak, vagy a házalási engedély kor­látáit áthágják. e) koldusok és azok, kik másokat kol­dulásra buzdítanak vagy tanítanak. f) hatóság, osztály és társadalmi rend elleni izgatok. 30. §. A közrend és közbiztonság fentartása czéljából elővezetlietők : a) a kik éjjel gyanút ébresztő körül­mények közt és oly eszközök birtokában találtatnak, melyek büntető cselekmények elkövetésére alkalmasak. b) kik oly tárgyakat hordanak maguk­kal, a melyek törvényszerű birliatása vagy használata iránt alapos kétség vagy gyauú forog fenn. c) kik a rendőr azon hivatalos felszólí­tásának, hogy őt a legközelebbi rendőri állo­másra kövessék, nem engedelmeskednek. d) Azon megrovott nőszemélyek, kik kendőt forró keblemről elragadva, a másik pillanatba iszonyúan szemem közé csapja, hogy megint szilánkokra szakítva, a semmi ségbe ragadja. Hát nem iszonyú ez. Elveszett kéjutazásom legdrágább em­léke és ráadásul úgy feldagadt mindkét sze­mem, mint két ludtojás. Azután tudják-e kérem mi történt. Rá­zós kocsinkon visszaindultunk Hunyadról Pis- kire. Útközben iszonyatos zápor omlott íeánk, mely bőrig áztatott mindnyájunkat. Vigasz­talt azonban az, hogy: Piskin más ruhát váltva, utunkat Petrozsen felé folytathatjuk. Örömmel ugráltunk le Piskin kocsinkról, el­indultunk azon megbízhatónak látszó ember föl keresésére. A szemtelen gazember megszökött, se­hol, de sehol sem találtuk, bár fölforgattuk az egész ályaházat. A viz még mindig csur­góit rólunk s a mi száraz ruháinkban egy csavargó melengeti tagjait! Hát nem hallat­lan ez ? !. .. A kéj utazási kedvnek vége volt. Bará törnék haza utaztak, én is ide kedves ottho­nomba. Szerencsés voltam, hogy a kéjutazás utóhatásaként csak egy hétig tartó náthával mint ilyenek, a rendőrség előtt ismeretesek és nyáron esti 10 óra, télen esti 9 óra után az utcán kóborolnak, vagy keritőknél és korcsmákban tartózkodnak. 31. §. Saját biztonságuk érdekében előveze­tendők : a) a túlittas személyek, ha kilétük és lakásuk iránt felvilágosítást adni képtelenek, vagy ha lakásuk feltalálásuk helyétől távol esik. b) bármi okból gyámoltalan személyek. u. m. őrültek, eltévedt gyermekek stb. c) hajléktalanok. d) a tömeg által üldözött személyek. 32. §. Ha elővezetés vagy bekisérés alkal­mával : a) az elővezetendő vagy bekísérendő egyén huzamosabb ideig indulatoskodik, a rendőröknek ellentáll, vagy másokat ellent- állásra lázit, ha szökni vagy kitörni akar, vagy erre előkészleteket tesz. b) ha az elővezetendő vagy bekísérendő egyén lelki állapota miatt saját maga vagy mások biztonsága érdekében szükséges, hogy ártalmatlanná tétessék. c) ha az illető éjjel oly helyen foga­tott el, vagy oly hely közelében szállítandó, melyben a közbiztonságra veszélyes egyének szoktak tartózkodni: Mindezen esetekben az elővezetendő vagy bekísérendő személy elővigyázati és biztonsági szempontból a rendőr által meg­bilincselhető. 33. §. A rendőrnek (ide számítva a tisztvise­lőket is) joga van fegyverét használni, de csakis a következő esetekben : a) jogos védelem gyanánt, }ia tettleg inegtámadtatik; h b) ha életét vagy testi épségét Komolyan fenyegető megtámadással oly körülmények közt fenyegetik, hogy annak bekövetkezésé­től alaposan tarthat; c) ha szolgálatának teljesítése közben oly tettleges ellenszegülésre talál, mely azt meghiusithatná s az ellenszegülés legyőzé­sére már alkalmazott minden kíméletesebb eszköz sikertelen maradt; szabadultam meg. Tudják-e kérem, miért ir­tani le ezeket ? . . . Nem ugy-e ? Vigasztalásul mindazoknak, a kiknek nem volt szerencséjük a nyár folyamán kéj- utazni, hanem ha izzadva is, de kényelemmel kedves otthonukba töltötték el a nyarat. Bocsánat, valamivel adós maradtam, pedig nem szeretném, ha rám fognák, hogy a blicz- czeléshez hajlammal birok ...................nem. Megérkezésem után pár nappal doktor barátomnál voltam. Különösen azért, hogy elveszett kofferéért valami csekélységgel kár­pótoljam. Ő nevetve fogad, karonfogva egyik mellék szobába vezet . . A fal mellett pedig mi díszeleg más, mint az elveszett koffer. — Pirulva kérdém miként jutott hozzá. Ő rá mutat a kofferen sárga rézbe met­szett teljes nevére, melyet én eddig észre sem vettem. — Hisz ezt látta a vigéc — kiálték. — Nem a vigéc, hanem az a szemfüles rendőr, a ki a koffert tartalmával s a tol­vajjal együtt nyakon csípte. Most azt hiszem, azt is tudják önök. miként lett belőlem, ha rövid időre is, doktor. Jánai.

Next

/
Thumbnails
Contents