Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-08-01 / 31. szám
Il-ik évfolyam ЗЙ. szám. 1897. vasárnap, augusztus 1. A nyár. Lehullott az aratók előtt a kalász, az aratás befejezéséhez közéig. A mezőn a ringó vetések helyét kopár tarló, majd szántás váltja föl; sok helyen a keresztek is eltünedeztek, asztagokba kerültek azok s kezdetét veszi a csép- lés. Zúg, bug, sipol mindenfelé a gőzgép, egyhangúan kattog a nyomtató lovak patája. Belemarkolunk az előttünk fekvő zsákba, kezünkbe kerül egy évi fáradozásaink gyümölcse. Nézzük, nézzük, átszűrjük egyik kezünkből a másikba, majd megint vissza s elégedetlenül bólintgatjuk fejünket, mondván : — Bizony gyenge, bizony gyenge. És mikor zsákról, zsákra ugyanezen eredményre jutunk, legtöbbször hangos káromlással adunk kifejezést azon nagyfokú elkeresedésnek, mely belsőnkben lappang De mikor elégedetlenkedünk, midőn káromoljuk a természet adományát, váljon teljesen szamot vetettünk-e öntet gyökerestől vagy purifikálni, vagy pedig egyáltalán még rosszabbá, esetleg tönkre tenni, elvitázhatatlanul befolyásolják, nem csak egyesek, hanem tömegek gondolkodás módját s igy kihatnak egész társadalmi életünkre, a mely nyomát már majdnem mindenütt láthatjuk. Ezen bajokat előmozdítják részben a politikai, részben a napról-napra nehezülő megélhetési viszonyok. Kenyér és rang irigység talánsoha sem voltak annyira kiélesedve, kifejlődve, mint manapság. A modern bravoké e kor, a kik orgyilok helyett furfanggal és mindennemű görbe utakoni raffmeriákkal töltik meg telhetetlen zsebeiket. E bra- voktól, haramiáktól hemzseg a földteke s ellenük védekeznünk csaknem lehetetlen. így nem csoda, ha a mai kort az elégedetlenség korának nevezzük. Uralkodó planétánk a viszály, mely kisebb, nagyobb üstökösökkel, összemagunkkal? Váljon csakugyan érde- mesittcttünk-e a föld által nyújtott nagyobb adományra?!. . Váljon eleget tetttink-e mindaunak, a mit az ég és föld megkívánt tőlünk azon nagylelkű adomány fejében, a melyet mi ő tőlük évről-évre hol nagyobb, hol pedig kisebb mértékben élveztünk. Akkor, midőn elégedetlenkedünk, midőn káromlásra nyílnak ajkaink, e körülménynyel nem számoltunk. A mezők liliomának s a sült galambok kora régen elmúlt, talán igaz sem volt s ma még a természetben is, eltekintve a szigorúan vett természet szülte eshetőségektől, a: „ha adsz, akkor kapsz“ elve uralkodik mindenütt. De nemcsak ezen említett gazdasági, illetőleg tágabb értelembe vett megélhetési viszonyok szülik a minduntalan fölhangzó elégedetlenséget. Az új kor, a közelgő új század után áhítozó társadalom észbontó eszméivel, melyek nemsokára, mint a jelek bizonyosan mutatják, a tett mezején fogják a mostani bomlott társadalmi éleTársadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár : Egész évre ..........................4 frt, vagyis 8 kor. Félévre................................2 frt. „ 4 „ Negyedévre...........................1 frt. „ 2 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal: HALASON. Nádor-utcza, Babó-féle házban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő : SAFÁRY GYULA. Egyes szám ára: 20 fillér. Hirdetési dijak i Három hasábos petit sorért ......................8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után . 30 kr. Hivatalos hirdetések dija 1 — 100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik. '> t-A.:esc.a- <' Kéjutazási epizódok. (Folytatás és vége.) De nézzük mi történt tovább. A szemtelen had nem hitte el mente- getődzéseimet, hogy én nem vagyok doktor ; gúnyosan mosolyogtak s a fogaik közti „szamár“ kifejezések csak úgy röpködtek füleim mellett. És mind ennek tudják kérem mi az oka: az az átkozott czipő gomboló. Szerencsémre e kis kellemetlenséget hamar feledtette Viki barátom és felesége, kikkel utamat Kolozsvárról folytatóm Fiski felé. Kocsinkba csinos, fiatal hölgy lép be, és én csak úgy egészen véletlenül föltalálom benne ideálomát. A kiről annyit álmadoztam (zárjel közt mondva, nem emlékszem, hogy valaha álmodtam volna) . . . A ki után annyit sóhajtoztam . . . . (zárjel közt, talán ásítottam, mert nem sok okom volt még, — eltekintve zálog czédulái- mat, — a soliajtozásra.) Most itt ül . . . itt velem szemben teljes valóságában. Piczi, a milyennek én képzelten', karcsú, naiv, csinos; minden, minden olyan, a milyennek én álmodtam volna, ha álmodtam volna. De hallják csak kérem mi történt. Barátom kissé mélyebben talált az új utitárs szeme közé nézni, mint az ő aranyos felesége árgus szemeivel, nagyon természetes dolog, észre vett. E tekintet az ő szivecské- jében lappangó féltékenységet lángra lobban- totta s lön erre olyan jeles családi patába, hogy az én legújabban föltalált ideálom, — kellemetlennek találva a helyzetet, — fölállott s a másik kocsi szakaszba távozott. Barátom hamar kibékült feleségével. Egy pár puszi kiegyenlített minden differen- cziát ... de hát én kit csókoljak meg ,... a konduktort, vagy a kifüggesztett tudnivalókat, hogy a legnagyobbbánatomeloszoljon. Elmerengve néztem azon helyre, a hol Ő ült. Ah milyen szép volt de, nini mi az ? valamit ott feledett, utána nyúlok illatos hímzett batiszt zsebkendőcske nagy M. betűvel. Ah hát Meláni ? eszembe jút a Melanie valezer . . . br. Vagy talán Malvin? ... az sem lehet barátom feleségét isigyhivják. Szép asszony, kedves asszony, de féltékeny . . . Mariska ? nem szobalányunkat is igy hívták. Ah ! megvan ! ? Meelinda!! Meelinda !!... Ez ideális, ez nagyszerű, mily szépen hangzik; méltó hozzá . . . Meelinda !!. .. Nagyszerű eszme villámlott e perezben át agyamon — Át viszem a zsebkendőt, átnyújtom neki, s kész az ismeretség . . . Gondolatom tett követte , ... de sajnos az az átkozott czipő gomboló megint dolgomba avatkozott. Spekulácziómból kifeledtem azt, hogy a vonat már egy állomáson megállóit s az én Melindám ott ki is szállhatott. Midőn a szomszéd kocsiszakasz ajtajában megállottám, csak két a hieroblifákkal egykorú szüzet találtam . . . Oda voltam . . . A piczike zsebkendőt keblemben dugtam s Piskoig azon gondolkoztam hogy hányadik is ez ? és milyen rámát csináltassak neki, hogy össze illjen a többivel. Végre megérkeztünk Piskire, hol a czipő gomboló kedvéért 6 órát kellett volna várnunk, a míg a Vajda Hunyadi vonat el méltóztat indulni. No most kifogtunk ez átkozott szer számon. Koffereinket Piskin megbízhatónak látszó embernél hagytuk, holmi rozoga alkotmányt fogadtunk bérbe, a mit valamikor
