Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-06-27 / 26. szám
4. Pákay György kispesti tanító felolvasása : „A dadogásról.“ 5. Thury József halasi tanár felolvasása : „Magyarország keleti politikája a XV-ik században.“ 6. Pénztárnoki jelentés. 7. Geday Sándor kecskeméti tanító felolvasása : „Az árulkodó jellemről.“ 8. Zsoldos Lajos halasi tanító értekezése: „A számtan köréből.“ 9. Tormássy Sándor kecskeméti tanító volt testületi főjegyző által megirt és testületünk történetét vázoló munkának díjazása tárgyában választmányi jelentés. 10. Kolozsmegyei tanítótestület indítványa a behatási és felvételi dijak hova fordítása tárgyában. 11. „A népiskolai könyvnélkülőz- tetésről.“ — Yitatétel. 12. A tanítóképző intézeti tanárok egyesületének felhívása egyletükbe való belépésre. 13. Hoch János számoló-és olvasógépéről választmányi jelentés. 14. Indítványok. 15. A tisztikar lemondása és választása, a jövő évi közgyűlés helyének megállapítása. Szalay Zsigmond. Útmutatás a szölömoly (Cochilis ambiguella) irtására. Az állami rovartani állomás által kiadott utasítás. A szőlőmoly évente kétszer szokott mutatkozni. Az első nemzedék hernyói május elejétől körülbelül junius első negyedéig találhatók, a mikor kezdetben a fürt apró bimbóit, később a múló virágzatot, majd az apró kötődött bogyókat pusztítják. E hernyó ele inte igen parányi és zöldes szinti, később szennyes, rózsás, vagy ibolyás szürkés, de felöl. Egy kinosan átvirasztott éj után elhatározás fogamzott meg lelkében: irt Rózának. Róza csodálkozva vette át a levelet inasától, s rosszat sejtve bontotta föl. Aggodalma minden sornál növekedett, mert a levélnek ez volt a tartalma: Asszonyom! Nem mondom itt el, mennyire szeretem, mert ön azt tudja jól. Önre várok már néhány éve, és csupán az a remény fűzött az élethez, hogy az enyém lesz. Képzelheti, mennyire fáj most hidegsége. Kegyed mást szeret, ama kétszinüt, ki testvére jegyese és Önnek kedvesse. S én mégis könyörgök Önnek, hogy legyen az enyém, kérem az ő és a magam javáért, mert ha visszautasig megverekszem vele. Vagy ő lial meg, vagy én, de azt nem tudom elszenvedni, hogy Önt más karjaiban lássam. Mindkettőnk vére az Ön lelkét fogja terhelni. — Kérem azért még egyszer, gondolja meg jól, hogy mit fog tenni. Zoltán. Halotthalvány an tette le Róza a levelet. Az erős lelkű nő meg volt indulva. Könnyek peregtek végig orcáin. Sándornak néha előtűnő pillanatnyi hevéből azt következtette, hogy célja felé közeledik s most minden álma porba dőlt. Vagy lemond a szeretett férfiúról, vagy megölik. Zoltán pisztolya elé feje és az utána következő első testiz feketés barna; teljesen felnőtt korában 9—10 mili- méter hosszú. E hernyót a fürtön sohasem lehet szabadon látni, mert mig igen kicsi, addig bele furakodik a bimbókba, miközben azokat finom pókszálakkal összekötögeti, később pedig részint az elrágott virágokból, részint azoü elváló hulladékaiból ngyancsak a szájából ereszgetö pókszálakkal a fürt gerezdéi között hosszúkás fészket készít, melynek belsejét kibéleli. E fészekben tartózkodik és innen indul ki, hogy a kártételeit folytassa. Julius elején teljesen kifejlődött és vagy az eddigi fészkében, vagy ritkábban a karó és szőlőtőke alkalmas repedésében, de nem ritkán a szőlőkötöz'ésére használt anyagban (szalma, gúzsba csavart füzvesszők, sás, raffia között) készített külön burokban bebábo zódik. Bábja csak mintegy 6 milliméter bosszú és világos barna. Két bét múlva, julius vége felé, vagy augusztus havában kikel e bábból a szőlő- moly, mely valamivel nagyobb és termetesebb a közönséges ruhamolynál, mert 7—8 milliméter hosszú és kiterjesztett szárnynyal 13—15 milliméter széles. E molyra könnyen rá lehet ismerni arról, hogy hátán, a felső szárnyain egy kis nyereg alakú és kávésbarna sáv húzódik, a felső szárnyak begyén a nyereg alakú rajzhoz hasonló szinti pont van. Ha megül, szárnyait háztető tormájára csapja össze. A moly a nappal legnagyobb részét a levelek alsó felére húzódva tölti, csak este röpködik, miközben párzik ég a vagy már félig kifejlődött bogyókra, vagy azok nyeleire egyet-egyet, összesen mintegy 30—40 petét tojik. E pete fehéres és szabad szemmel nem igen vehető észre. Az ebből a petéből kikelő kis hernyócska, tehát a szőlőmoly második nemzedéke, mely színre és termetre majdnem teljesen azonos a júniusi hernyóval, augusztusban a bógyókra furakodik. Azokat részben egészen kirágja, részben csak kikezdi, de szálaival mindig összefonogatja. Az igy megtámadott és összecsomózott bogyók, melyek legtöbbször a fürt hegyén vannak, rothadnak, nem csak mert már úgyis meg vannak sérülve, hanem azért is, mert rájuk telepednek a külömböző gombák is. Még mielőtt a szüret ideje beköszönt, a hernyó elhagyja a fürtöt és vagy a tőkére, vagy a karóra vándorol, hol bebázódási helyet készít magának, a melyben novemberig, vagy decemberig eleinte mint hernyó vesztegel s csak azután bábozódik be. Ilyen báb alakjában kitelel. Május elején, de ha meleg a tavasz, akkor már április végén megjelenik azután a moly, mely petéit a bontakozó hajtásokba, illetőleg azokban a bimbókra tojja, e petékből kel ki az a nemzedék, mely tavaszszal és nyár elején a virágfürtöket szokta rongálni. A szölömoly előfordul szórványosan Magyarországon, de olyan károkat nem igen okoz, mint pl. Svájczban vagy a bádeni nagy- herczegségben. Mindazonáltal tanácsos, hogy ezt a kis mértékű megjelénését is figyelemmel kisérjük mindig. A hol csak szórványosan mutatkozik pl. minden 5 — 10 tőkénél itt-ott egy hernyó, akkor ott elég, ha azt egyszerűen leszedjük ; nagyobb infekcó esetén azonban ez fárasztó munka lévén, célszerűbb lesz a permetezéshez hozzáfogni. Az ehhez szükséges folyadék 3 kg. puha fekete szappanból, l1^ kgr. valódi pyrethrum (Zaherl) porból és 10 liter vizbíil készült olyan tormán, hogy e vizen előbb a szappant feloldjuk s aztán hozzákeverjük a pyrethrumport. Az igy nyert folyadékot aztán még 90 liter tiszta vízzel kell fölhigitani. Permetezéskor, a mely bármely permetező készülékkel végrehajtható, csak a fertőzött fürtöt kell p rmetezni, a tőke többi részeit nem kell bántani. Jó, ha ilyenkor nem a permetező diót használjuk, hanem ha a folyadékot egész vékony sugár alakjában a fürt fertőzött részére lövéljük. Molyrajzás idején használhatók a moly- fogó lámpák ; ezek egyszerű lámpásokból állanak, a melyek kívülről áttetsző, enyves felületű papirossal vannak bevonva: este a világosságnak neki repülő molyok neki monállni biztos halál volt, ki a fecskét is lelőtte röptében. A vér fejébe tódult, fojtó volt a szoba levegője, kirohant a szabadba. Ilona látta testvérét dúlt arccal kifutni, valamint azt is, hogy néhány perccel elébb levelet kapott. Megijedt és Róza szobájába sietett. Meglátta a levelet, nem tudott ellenállni kíváncsiságának, fölvette és elolvasta. — Igaz hát, a mit sejtettem ! — sóhajtott, a mint végig olvasta és a kerevetro dűlve sirt keservesen. A szegény leány fájdalma leirhatatlan volt. E két leányt szerette legjobban a világon és ezek megcsalták; ez nagyon fájt neki . . . Ig-y találta őt a visszatérő Róza. Megdöbbenve állott meg. — Szerencsétlen, elolvastad ?! — si- koltá és hozzá futott. Künn némileg csillapult fájdalma és eszébe ötlött, hogy a levelet benn felejtette; minő baj keletkezhetnék, ha Ilona elolvasná! Visszasietett és, a mitől félt, már megtörtént. Ilona föleszmélt és látva a csalfa nőt, fölháborodott lelke, szidni akarta őt, de Róza aggódó arcára, megtört alakjára tekintve, elejté a levelet s karjaiba borult. Könnyei újra* megeredtek. Ó csak sírni tudott. — Miért nem mondtad, hogy szeretitek egymást ? — szólt végre fuldokolva. — Hogy éii útjában állok boldogságtoknak? Én lemondtam volna. S kinyögte e szavakat, pedig majd megrepedt a szive. — Gyermek, te képes volnál arra, hogy lemondj róla és miattam ? — kiáltá Róza szenvedélyesen s eltolta öt magától. — Miattad és miatta ! — szólt az újra. Róza szikrázó fekete szemével annak szelid kék szemébe tekintett, alakja újra fölegyenesedett, keble hevesen emelkedett. Érzelmei döntő ütközetre keltek. — Miattam és miatta 1 — mondták remegő ajkai, és szeme tüzét két könnycsepp oltotta el, melyek végigperegtek orcáin. Kebléből zokogás tört elő. Büszke alakja összeomlott. Magához ragadta Ilonát és szenvedélyesen magához szorította. Az indulatos nő meg volt törve, megtörte a szelidség. Csókkal biritotta testvére arcát s szaggatott hangon suttogá: — Miattam soha! Miatta pedig nem kell, mert hiszen ő nem szeret engem; hű te hozzád. Én akartam őt elcsábítani. Boldogtalanná akartalak tenni téged, angyal ! Óli, Ilona, nagyot vétkeztem ellened! És megérdemlőm büntetésemet. Hanem te bocsáss meg! Mondd, hogy megengedsz és szeretni fogsz ! Ilona felelet helyett még szorosabban
