Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-10-04 / 23. szám
I. évfolyam. 23. szám. 1896. vasárnap, október 4. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: I 1=1 Egész évre .......................................8 kor. [§ Félévre.............................................4 „ 3 hóra.............................................2 „ = Egyes szám ára 20 fillér. \\\ Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Ba,hó-féle házban. _______ I HIRDETÉSI DIJAK: : Három hasábos petit-sorért . . 8 kr. i Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr E Hivatalos hirdetések díja 1 —100 szóin:, kincs : tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. i 100 szón felül műiden szó 1 krral számittatik A vidék és a főváros. Most, a mikor nemzeti ünnepünk és ezredéves kiállításunk nagyobb számban vonzza körünkbe a külföldet: ismét előtérbe tolul, élénkebben érezhetővé válik kulturális életünk egy fájdalmas pontja: a vidék liátra- maradottsága a fővárossal szemben, Az itt időző külföldi, a mikor eléggé megnézte a mi nap-nap után fejlődő, gyönyörű, minden izében modern fővárosunkat: miután konstatálta, hogy Budapest egyike Európa legszebb fekvésű, legmodernebb nagyvárosainak — az ország többi részét, vidéki központjainkat is kmerni elhajtja. Felmerül a kérdés: meglehet-e az idegen elégedve azzal, a mit lát? Dicsőségünkre szolgál-e nekünk az, a mit mutathatunk ? A felelet csak tagadó lehet. Kétségtelen tény, tagadni sem lehet, el is mondták, megírták számtalanszor, hogy a rohamosan fejlődő főváros haladásával a vidék fejlődése lépést nem tarthat. És ez természetes is. A mi fejlődésünk kezdete, sajnos, nem nyúlik vissza messze múlt időkbe. Hosszú időkön át hiányoztak e nemzet életében azok a tényezők, melyek a kulturális fejlődésnek feltételei, melyek nélkül modern institúciókon felépült haladás lehetetlen. Nem volt még szabadságunk, nem volt szilárd, megdönthetien alapokon nyugvó áljadalmi életünk. Mindössze liarmincz esztendeje sincs, hogy ez éltető erők birtokában megkezdhettük az ország kulturális emelésének gigászi munkáját. Mi természetesebb, mint hogy az egész erő- megfeszités, az első évek egész munkája első sorban a fiatal fővárosnak, Budapestnek érdekében történt. Hatalmas fellendülő központ az ország szivében, hatalmas iparral, kereskedelemmel -- ez az eszmény lebegett az első dolgosok szeme előtt. Negyedszázad alatt két, három ember öltő munkáját végezték; az eredmény impozáns, csodálatos lett. És e mellett a vidék nem fejlődött. A főváros lekötött minden szellemi és fizikai munkát, még a vidékét is. Az előbbi viszonyok is a lehetőleg kedvezőtlenebbek voltak a vidékre nézve. Minálunk sohasem volt meg az a partikularizmus, mely Olasz- és Németországnak politikai tekintetben az egész középkoron át legnagyobb szerencsétlensége volt, megfosztván ez országokat az egység erejétől, de a melynek kulturális tekintetben meg volt az az üdvös hatása, hogy teremtett egy csomó központot, mely felé egy-egy nagyobb terület gravitált, mi szükségképpen egv-egy ilyen központ fellendülésével volt összekötve. A művészet és tudománykedvelő fejedelmek is kivették részüket e központok emelésében. w Falu. — Kiállítási cikkecske. — Az ezredéves országos kiállítás leg- poetikusabb része: a falu. Az önök fülében bizonyára furcsán hangzik ez és talán nem is tudják a dolgot'kellő képpen elképzelni. Reflektálva tehát az Önök és az én csekély fantáziámra elvezetem majd Önöket ebbe a szép, kis faluba. Tehát tessék parancsolni! Végig menve Európa egyik legszebb legegyenesebb utcáján: az Andrássy-úton, az ezredéves országos kiállítás főbejárójá- : lioz érünk. Bementünk és benn vagyunk. Egy pár lépést téve gyönörü szép tó tárul elénk: ez a városligeti tó. E tavat a kiállítási kőrúttal direct e célra készült gyönyörű bid köti össze, melyen áthaladva jobbról a kereskedelem, pénz és hitelügy, balról pedig a székes-főváros pavillonjához élünk. Zajos, fővárosi élet tárul a járó-kelő elé. Keskeny vágányú villamos kocsik robognak végig e szép, a műkertészet remekeivel díszített virágos körúton, de mi csak gyalog megyünk kedves olvasóm, mert csak egy pár lépés már és elérkezünk a faluba. A baloldalon haladva, vagyis a székes-főváros pavillonja oldalán a Nérey kávéház elé jutunk, a hol befordulva szemünk elé tűnik egy fára függesztett tábla e felírással: A faluban tilos a dohányzás! ■ Igen! ez olyan falu, melyben nem szabad i füstölni. Kellemes érzés szállj a meg bensőnket e pillanatban, különösen a tisztelt vidéki közönséget, mely miniatűr kiállításban a saját otthonát találja fel e faluban. Nádfedeles, kicsiny, barátságos házak teljes fölszerelésükkel. A színt, fészert, górét, galambdúcot csakúgy feltalálhatja az ember, mint odahaza a saját falujában. Még kukorékolást, kotkodácsolást és egyébb harmonikus falusi bőgőst is hallhatunk; egyszóval mindent a mi csak a kedves, szép falukban szokott lenni. De menjünk csak szépen lassan, nehogy valahogy eltévedjünk. Ahogy a leirt úton beérünk a faluba, jobbról egy meglehetős nagy és szép cseréppel fedett ház tűnik elénk Gf о n d v i- selés felirattal, ez a: községi kórház. A bygiéniai követelményeknek teljesen meg- felelőleg berendezett kórház ez, külön szobával a beteg férfiaknak és nőknek, az á- poló nőnek. Lennt a színben bonc asztal, hordágy stb. Bevezetésnek ez ugyan nem valami kellemes, — az igaz, de ne tessék megijedni, most jön még csak a java! Jobb oldalon a torontálmegyei jécsei svábház terül el, (sorrendben megyünk, csak azért I kezdem sváb házon!) mely meglehetős csinos épitkezésú. Baloldalon van a Veszprém megyei szt-gáli magyar ház, mely úgy külső, mint belső berendezésére nézve egyike a legszebb házaknak a faluban. Érdekes, a tájék viseletéhez, szokásaihoz bú gipsz alakok népesítik be a szobákat, melyeken kívül egy élő alak is fogad bennünket az illető vidékről, ez a házőrző. (Ez valamint az előbbi t. i. gipsz alakok minden házban feltalálhatok.) E mellett van a brassó megyei hétfalusi csángó ház kívül e íöliratíafi
