Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-09-27 / 22. szám
I. évfolyam. 22. szám. i8q6. vasárnap, szeptem ter 2\ Г n ВЯ Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ar: Egész évre .................................. Eélévre ........................................ 8 hóra ........................................ Egyes szám ára 20 fillér 8 kor. 4 .. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASOM, Nádor utca, Babó-féle házban. _ HIRDETÉSI DIJAK: . Három hasábos petit-sorért . . 8 kr. Kmcstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóisr, Idues táti illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden >zó 1 krral számittatik Legnagyobb bajunk. Szaladjunk végig a történelem nagy birodalmának kanyargós utain, álljunk meg egy-egy nagyobb eseménynél, különösen az országok, nemzetek városok, családok történetének kimagaslóid;» pontjainál, mindenütt következetesen azt találjuk, hogy nevezetesebb mozzanatok mindig kiváló egyének neveivel vannak kapcsolatban, hogy az események ez egyének nélkül nem lettek volna eseményekké; azt találjuk hogy nemzetek országok helységek nagyságuknak zenitje min. dig bizonyos személyei függnek, össze a kiknek lángesze az emelkedést nem csak elősegité hanem egyenesen te- remté s a kiknek vállain e zenit mint hatalmas oszlopon áll. Élő oszlopoknak kell ez alakokat képzelnünk, melyek a mint nőnek erősödnek azon képen nő és hatalmasodik az alkotmány melyet tartanak. Ha satnyul az oszlop visszafejlődik az általa tartott tömeg s ha az oszlop anyaga nem elég erős, hogy elbírja a sors viharját, megtörik s igen gyakran magával rántja a feje fölötti tömeget. Erősnek kell lenni az oszlopnak és tisztának, mert ha nem ilyen, önmagát semmisiti meg s önromlásával tönkre teszi az általa magossá tett boltozatot. Az észnek párosulnia kell a kifogástalan jellemmel, az önzetlenségnek a bölcsességgel, kitartásnak a szorgalommal, az ügyszeretetnek a nagyfokú önfeláldozással. Ha ilyen valaki akkor az általa tartott kövek szilárdan állanak s e- melkednek, ellenkező esetben aláássák a végtelen sok piszkos hullámok, | mint irigység, kajanság, kapzsiság, bujaság, önzés, önhittség, dölyf stb. összeomlik, elmerül a hullámok között kárára az épületnek, melyet támasztott s emelt. Nem ily oszlopok voltak e Lykurg és Solon, vagy Nagy Sándor, nem e a mi Mátyásunk ki fölemelte országát olyan nagygyá és hatalmassá; hogy reményünk se lehet e hatalmi fokot még valaha elérni. És nem önhibája miatt bukott e Napoleon, kinek bukása fölforgatta országának egész fundamentumát ? Kicsinyben mind két városunknak meg van a maga történelme. Ép o- lyan hullámzásoknak van e történet alá vetve, mint az országoké nemzeteké, ép úgy össze van kötve minden nagyobb esemény bizonyos személyek neveivel mint az országoknál s ha nincs ily kimagasló egyéniség ép oly pangásban, hasznot alig hajtó vibrációban szenved, mint a nemzet, melynek nincsen vérét pezsgésbe hozó rugója. Itt is ott is vannak emberek. Ennél van ész, annál van bölcsesség. Ez fel van ruházva mérséklettel tapintattal, sokan vannak a kikben igen sok szép és jó tulajdonság meg van, de nagyon sokban megtaláljuk azon tulajdonokat is, melyek képtelenné teszik őket azon hely elérésére, melyen ülve biztos kézzel vezethetnék a haladás útjára vezető csónak kormányát. A Ids jegyző. Megmarad a szívnek szebb korából. . . . Megmarad a szívnek szebb korából Egy zöldelő falomb, a vak remény, Bárha zord vihartól vetve távol, Hánykolódik vad hullám ölén. Ha a tél az ősz késő virágát Meglegyinti fagyos szárnyival, S megzörgeti a tarló fa ágát Lomb, virág lehull, a föld kihall . . . Eöld kihal, kik díszei valának, A tavasz, nyár, ősz gyermekivel; S nincs tőlök az ápoló anyának Szebb időkről semmi . . . semmi jel. Ha az ifjú szívre jő gáládul Zord vihar, fagy bárminő kemény: Meg marad a szívnek szebb korábul Egy zöldelő falomb, — a vak remény. így hívták a kartaiak a segéd-jegyzőjüket, Fodor Gézát; nem azért, mintha kis termetű volt volna, hanem mivel a jegyzőt Zádory uramat, „ öreg jegyző“- nek mondta a kartai ember, azért volt a Fodor Géza neve — megkülönböztetésül — „kis jegyző.“ De csak „volt“ Mert most már ott fekszik kun a temetőben, mindjárt a kapu mellett. A kartai asszonyok, mikor valami temetésről hazafelé jönnek, megmutatják leányaiknak a felburjánzott sirhalmot: — Ide van temetve a kis jegyző, a kiért Nyilas János már ötödik esztendeje, hogy be van zárva. * * * Olyan szelíd, gyermekarca volt szegény kis jegyzőnek, a mikor odakerült Kartára, hogy a falu gazdája, az öreg Antal bácsi, azt mondta, mikor meglátta: — No ezt még nekünk kell fölnevelnünk. De mikor már nehány esztendeig ott volt Fodor Géza, nagybüszkén mondogatta Antal bácsi, mikor a falu cselédjei öszszejöttek a jegyzői szoba előtt: — Sohase hittem volna, hogy ilyen derék ember lesz ebből a kis jegyzőből. Már az igaz ! bólintott az egyik kis- biró, a ki különben az öreg jegyző tudományáról nagyon keveset tartott. — Nem is eresztjük el Kartárói, —vette fel a szót Antal bácsi, a kitől nem vehetjük rossz néven," hogy úgy beszél, mintha legalább is esküdt ember volna; hiszen már negyven esztendeje szolgálja a falut. Zádory úr maholnap kivéniil a jegyzőség- ből, akkor aztán megtesszük a kis jegyzőt öreg jegyzőnek. Általános helyeslés fogadta az öreg gazda szavait. De a felesége, a ki időközben ödaállt a beszélgetők mellé, tovább fűzte az okoskodást: — Hallja apjuk! azután el is vehetné a kis jegyző az öregjegy- ző uram leányát, Etelkát. Milyen szép egy pár cseléd lenne belőlük! — Mondasz valamit, ’asszony! — szólt Antal bácsi. De úgy látszik, hogy Fodor Géza nem volt velők egy gondolaton, mert nem igen taposta a földet Etelka körül. Eleivel csak el-ellátogatott hozzájuk, de később egészen elmaradt. Szalontay Zsolt.
