Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-05-10 / 2. szám

-szonyok közt is olyan hazát alkotott magának e földön, mely az idők minden viszontagságai közt is immár az ezeredik év óta fenn áll. Ez az ok nem volt egyéb, mint a magyar nemzet magasabb miveltsége és az a szellemi felsöbbség, melylyel az akkori Európa lakóit meghaladta.

T. közönség ! Talán merésznek tetsz- hetik sokak előtt az az állítás, hogy a honfoglaló magyarok miveltség és szellemi képességek tekintetében az európai népeken fölötte állottak. Az európai nemzetek a civi- lizátió oly kizárólagos letéteményeseinek hirdeték magukat egész a legutóbbi időkig, mig a tények általános engedményekre nem kénoszerültek, hogy ez a felfogás, a minek én most hangot adok, saját magunk előtt is szinte idegenül hangzik. Hisz az iskolában még mi is azt tanultuk, hogy honfoglaló őseink műveletlen barbárok voltak, egy véletlenül ide szakadt hordája a népvándorláskor felkavarodott iteni vad tömegeinek, a mely n civilizált fajok műveltségének minden tekintetben alatta állott.

De'hogy ez mennyire képtelen és lehetetlen felfogás, maga a dolog természete tanit meg rá. Ne tekintsük a tört. forrásokat, se az elfogulatlan és alapos értesülést szerint képes volt keleti fóljegyzőket. Vegyük magát a dolog természetét. Lehetséges-e az, hogy egy kevés számú félvad nép, olyan nemzetek közt, melyek őt műveltségben messze meghaladják, a legkedvezőtlenebb földrajzi és természeti viszonyok közt, oly földön, mely állandó vetélkedés tárgya volt századokon át a legkülönfélébb nemzetek előtt, államot, társadalmat alkosson és Azt ezer éven át fenn bírja tartani ? Senki ezt lehetségesnek állítani nem fogja. A történelem nem nyújt erre példát s maga a józan ész is ellene mond a dolognak. Vadak és barbárok ha sokan vannak, meg- dönthetnek nagy birodalmakat és rettegést támaszthatnak maguk körűi, mert a hogy azt látjuk pl. a germán népek hóditásaiból a római birodalom végnapjaiban. Kevés számú vadembert nagy számú civilizált környezet hamar eltörölne a föld sziliéről. Kevés számú hóditó csak nagy s'.elletni fel- feisöbbség mellett vívhat ki állandó eredményt. Az angolok, kik Kelet-Iudiát meghódították, ott aránylag kevesen vannak, de ama föld népeit műveltségűén messze meghaladják.

A honfoglaló ősök műveltségéről szóló hagyomány, tehát képtelen és tarthatatlan mese, a melyet mind az elfogulatlan történelmi fóljegyzések megcáfolnak, mind még- inkább maga a dolog természete lehetetlennek bizonyít. Az a siker, a melyet nemzetünk e földön elért csak olyan szellemi fcn- sőbbség és értelmi fejlettség mellett volt lehetséges, melyet hogy előállhasson hosszú időn át tartót művelődéseknek és kulturális állapotnak kellett megelőzni.

Hogy mily fokú volt a honfoglalókban az értelmi fejlettség azt megítélhetni alkotásokból, melyet létrehozni az utódaik által fentartani oly sok nemzet közül egyedül nekik sikerült.

Hogy minemü volt az a kulturális állapot. a melyben az értelem felsöbbség oly fokra kifejlődhetett, arról is meglehetős tiazta képet alkothatunk ma már magunknak. Kul- turájok egészen másféle volt, mint az európai művelődés. Az európai művelődés úgy mai állapotában, mint fejlődésének ezer év előtti kezdetleges stádiumaiban a görög és romai civilization alapult. Őseinké nem alapult ezen.

De nem kell és nem is lehet azt gondolni, hogy az emberi nem művelődése kizárólag egy helyen a földközi tenger környékén indult volna meg.

Ázsiában is volt civilizatio. Az emberi szellem és az emberi viszonyok ott ép oly törvények szerint fejlődtek, mint a Havas vagy az Apenninek környékén. E civilizatio részben megelőzte a görögét, és sokban felül multa azt. Nagyszerű müveket hozott létre, melyek mint épületek romjaikban is bámulatra keltik a régiség búvárt ép úgy mint a laikus utazót ma is. Irodalmi alkotásai nem állnak hátrább az európai népekéinél, a perzsa és hindu epos és dráma ősrégi és hatalmas kultúra terméke. Müipari alkotásai a chinai és japáni nép körében

messze felül haladják a mai fejlett európai miiipar termékeit is. Ázsiában óriási birodalmak és rendezett államok áltak fenn már akkor, mikor a kelták és a germánok még a kőkorszakot élték, mikor Róma még sárból rakott fészek volt s a görögök apró falu állomai egymás ellen vívták kicsinyes háborúikat.

E civilizatio később is különállólag fejlődött az európaitól s fennállott még sokkal azután midőn őseink Ázsiából kiszakadtak, sőt részben fennáll mind a mai napig. E civilizatiónak voltak részesei őseink is. Hogy valóban részesei voltak, a mellett a történet ma már számos és meggyőző bizonyítékot bir fölmutatni. Elég legyen csak mint legmeglepőbbre arra mutatni, hogy a magyar köznép épületeinek és házi eszközeinek díszítései, asszonyaink hímzésének motívumai a mennyire eltérők minden európai nemzetéitől, mennyire megegyeznek ma, ezer év eltelte után is messze Ázsiában lakótt népek hasonló müveivel.

Igaz, hogy ez óriási kultúrát őseink itt se tovább nem fejleszthették, sem meg nem tarthaták. Csak némely töredékes emlékeit tudja ma már annak népünknél a tudomány kimutatni. A környezet határa alatt nemzetünk átalakult az európai viszonyokhoz. De a menyiben különbözik ma is még Európa többi népeitől nem csak a nyelv és ruházat, de az ízlés és szokások tekintetében, e különbözés alapja ama ősrégi kultúránkban keresendő. Különben, hogy az európai viszonyokhoz való átalakulás minden nagyobb nemzeti baj nélkül és aránylag rövid idő alatt megtörtént népünknél, ez épen egyik legfényesebb bizonyítéka az ö hosz- szas előzetes művelődés következtében kifejlett magas értelmi és elmebeli színvonalának

E'.er évvel ezelőtt tehát az történt Magyarországon egy miveltségre előkelő, eszes, fölényes, a hosszú kultúra következtében kifejlett elméjű fogékony, szellemű a mellett vitéz és bátor nemzet került ide olyan népek közé, a kik mind e tulajdonoknak vagy egyáltalában nem, vagy sokkal kisebb mértékben voltak részesei. Mert igaz ugyan, hogy a mai európai népek kultúrája a görög és rómti világon alapszik, s hogy tehát ez a kultúra visszanyulik a trójai háborúig s még régibb időkbe de ne feledjük el, hogy közbe esik a legteljesebb barbárságnak egy hosszú időszaka a mely idő alatt ez a kultúra egyáltalában nem fejlődött sőt csaknem megszűnt létezni is. Az európai népek életében a 9-ik század, ez sok más évszázad éz időpont előtt és után, a legsötétebb középkor ideje. Hol volt akkor a görög és római civilizáció ? A saját szülötte földén is el volt temetve mélyen, csak egy-egy fejedelmi udvarnál vagy a klastromokban őrizgették némely emlékeit : az európai népek nagy tömege pedig abban az időben valóban barbár és félvad állapotban tengődött. A 9-ik században a magyar honfoglalás előtt hazánk földén lakott szlávok még emberáldozatouat mutattak be bálványaiknak, lyukakban és barlangokban laktak. S nem csak Pannóniában és Dáciában, hanem Európa szerte a leg- vakabb sötétség uralkodott akkor a szellemeken. A görög és latin civilizátió emlékei csak sokkal később, a 15. században kezdtek közkincseivé válni az európai népeknek ezek közt akkor már nemzetünknek is, mely tudjuk, hogy azon újjászületett művelődésnek épen egyik főközpontjává vált I. Mátyás királyunk alatt.

Nemzetünk értelmi felsóbbségének bizonyítékaira különben nem csak a múltban, de a jelenben is ha szemügyre vesszük népünknek azon osztályát, mely a faji és nemzeti sajátságokat leghívebben megőrizte. Az intelligens osztályokon egyforma neveltetés, foglalkozás és egyébb viszonyok következtében meglehetős egyformává alakultak ma már Európa minden országaiban. A köznép azonban mindenütt megtartotta többé kevésbbé a faj tulajdonait.

Ha összehasonlítjuk köznépünk értelmi állapotát és szellemi fejlettségét Európa nagy nemzeteinek köznépeivel, arányos magyarázatát találjuk ez összehasonlítás eredményében azon sikernek, mely a magyar

nemzet viselt dolgait e föliiöú kisérté. A német paraszt még a saját intelligens osztályát is úgy tekinti, közmondásaiban, irodalmában képes ábrázolásaiban akkép mutatja be mint a bárgyú butaságnak mintaképét, az olasz paraszt a vak babonának és állatias ádáz bosszú vágyónak, a francia paraszt az együgyü furfangosságnak, az angol paraszt az elaljasodott iszákosságnak megtestesüléseiként szerepelnek még pedig nem holmi ellenséges idegen nemzetek előtt, hanem a saját nemzetük előkelő osztályainál. Mi magyarok köznépünk fiait úgy ismerjük, mint az önérzetnek, a büszkeségnek, az eszes józanságnak a nyiltszemü bátorságnak igazi képviselőit. A mennyivel a magyar baka különb ember a cserepárnál, a huszár a vasas németnél, annyival múlja felül népünk is az idegent. Ez ez előnyös különbözése földnépünknek a többi nemzetek fiaitól még az Ázsiából hozott örökség maradványa bennünk.

T. közönség! Ezer éves történetünk tanúságait egy pár szóba foglalhatjuk össze. Régi szó, hogy minden birodalmat csak olyan eszközzel lehet fentartani, a milyennel megállapították. Ezt a hazát kizárólag fegyverrel megalapítani nem lehetett, a kik csak evvel próoálták, azok mind belebuktak s ezer évep át szintén csak kizárólag fegyverrel fentartani ép úgy nem lehetett. Az elme fényes, az eszes bölcseség vezérelte őseinket dolgaikban. E nemzeti vonásunknak köszönhetjük az ezer éves hazát. E képességnek fentartása és tudatos fejlesztése kell, hogy fögondunkat képezze ezentúl Az adományt, melyet a jó sorstól nyertünk föl kell ismerni magunkban és megbecsülnünk. Annyival inkább szükségünk van erre, mert ha körülnézünk határainkon, látjuk, hogy a kik ellenségeink voltak hajdan, ellenségeink most is. A múlt századokban, midőn a nemzetek sorsa a fegyvertől függött nem birtak erőt venni rajtunk. A nemzetek sorsa nem a fegyvertől függ többé, s ők abban reménykednek, hogy a modern világ szellemi versenyében diadalt aratnak rajtunk mivel szerintök mi csak barbár hadakozók vagyunk, a kik rég lejátszottuk szerepünket e világban. Nincs okunk ettől félni. Sőt a harc épen most ment át a mi képességeinknek megfelelő terrémumra.

Igaz, hogy nemzeti életünk nem áll ott most, a hol negyedfél száz évvel ezelőtt. De mi vöt ennek az oka? 200 éves háború és ebben oly kimerülés, hogy 100 éves alvás után birt csak a nemzeti öntudat újra működni. De a mint újra működésbe jött, rohamosan hozza helyre az elmulasztottakat. Az a haladás, a mi 1825 óta Magyarországon tudományban, művészetben, iparban, vagyonosodásban történt, szintén páratlanul áll a népek történetében. Nincs nemzet a földkerekségén, mely ennyi idő alatt akkora haladást tett volna. Lehetetlen e tényben is föl nem ismerni azon nagyszerű képességeknek újabb bizonyítékát, melyek örökét teszik nemzetünknek. Akkor a sir szélén voltunk már s 70 év alatt ismét tényezőkké lettünk a világban, ugy hogy ellenségeink fogcsikorgatva nézik állapotainkat. Nincs okunk félni e tehetetlen dühtől. Ha visszanézünk a lefolyt ezer év történetére, teljes önbizalommal elmondhatjuk, hogy Magyarország volt is, de lesz is. A magyarok istene engedje, hogy legyen is örökké!

Millenáris hírek Máj sáréi.

Lapunk tndositójától a következő sorokaj vesszük.

Megelőzött bennünket hazafiság tekintetében is derék szomszédunk Majsa, ö már e hó 3-án ott volt ahol mi 9-én. No de oka—foka is volt a dolognak, miként az a következőkből kivilágosodik.

Napok óta sürgótt forgott Majsa szine- java az emlékezetes ünnep érdekében, hölgyek fonták a koszorúkat, a férfiak faragtak, kalapáltak, és az ünnepi tosztokban dolgoztak; fáradságukat, nemes munkájukat fényes eredmény hálálta meg.