Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-08-09 / 15. szám
bó termelése nélkül is. Elviszik azt a lombot szgényebb sorsú termelők, jö pénzért vagy napszámért. A ki ebben kételkedik sétáljon át Kisszállására a honnan az élelmes Jankováciak kocsiszámra hordják a szederfa levelet, melyért az uradalomnak cserébe napszámot tesznek. Szőlőkben, udvarokon, kertekben, szántóföldeken, mindenütt ott disz- telenkedik a haszontalan líceum bokor, nem jobb volna-e azokat szedería kerítéssel fölcserélni, mely díszesebb is és a mellett hasznot is hajt annyit hogy a szőlő, kert, föld meg műveléséhez nem kis mértékben hozzá járulhat. A selyem beváltó hivatal kimutatása szerint Jankovácon ez évben 386 termelő volt. Halason 56, Vadkerten 10, Kiskörösön 5. Az aránytalanság szembetűnő, minek a szederfa hiánya a legfőbb oka. Aránytalanul kevés a termelő Halason, Vadkerten és Kis-kőrösön; aránytalanul több Jankovácon, mert Jan- kovác képes lombszükségletét még fokozotabb mértékben is Kisszállásáról fedezni. Gróf Szécsényi Istvánt idézzük mi is ki 1840-ben „A Selyemről“ irt munkájában ezeket mondja: „Kimeríthetetlen menyiségü szederfák ültetése, ápolása, fentartása hazai kötelesség, ha kötelesség a honi gazdagulás, s ekkép a nemzeti erő minden és még legkisebbforását is megnyitni, s csak egyik mezejét a hazai iparnak parlagon hagyni bűn, s ha kötelesség mindenek előtt oly tárgyat mozdítani elő, melynek haszna nem egyes kiváltságosokra háramlik egyedül, hanem jótékonysága, mint a napsugár, mindenkit egyenlően é- rint. Legyen csak elég szederfalevél s a többi bizonyosa n el nem тагаd. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Alig. hó 1-ső napján 10 éves találkozóra jöttünk össze Halas városában в ez alkalommal a halasi mélyentisztelt intelligencia s a városi hatóság oly meleg rokonszenvvel fogadott bennünket körében, hogy azt köszönő szó nélkül uem hagyhatjuk- Köszönettel s hálával tartozunk legelső sorban Méltós. Főtiszt. Szász Károly ptDpök urnák, ki jelenlétével s ragyogó ékesszólásával szerény ünnepélyünket emelni kegyeskedett; köszönettel tartozunk Halas város elöljáróságának, élén Vary Szabó István polgármester úrral, ki ünnepélyünk rendezésében bennünket szives készséggel támogatni szives vala; köszönettel tartozunk Halas város intelligens férfiúinak, kik szerény meghívásunkat meg nem vetve, szives megjelenésükkel ünnepélyünket, oly fényessé tették. Élő szóval ezt ki nem fejezhetvén, becses lapja utján akarjuk e kötelességünket teljesíteni s kérjük, hogy e köszönő nyilatkozatunknak helyet engedni szíveskedjék. Fogadják tehát a fent nevezettek egyenként, és összesen hálánkat s köszönet linket a szives vendéglátásért s tartsanak bennünket szives szerefetökben továbbra is. Isten áldja m^g H.alas városát, annak főgimnáziumát! Isten éltesse Szász Károly pü pök urat, ami régi jé tanárainkat s Halas város meleg szivű intelligenciáját! Fogadja mélyentisztelt Szerkesztő úr kiváló tiszteletünk nyilvánítását. Halas 1896. aug. 1. A 10 éves találkozóra összegyűllek Tiz éves találkozó Halason. Lapunk múlt heti számában megemlékeztünk már röviden az 1886-ban Halason érettségi vizsgálatot tettek 10 éves találkozójáról, ez az esemény s a vele összekötetésbe hozott szép ünnepély azonban megérdemli, hogy vele részletesebben is foglalkozzunk, a menyiben már a volt tanuló társak összejövetelében nyilvánult szép baráti érzelem is megérdemli a bővebb mélSirt, egyre sirt s azután oda dobta magát annak a ki hozzá legközelebb volt s ez a legközelebbi véletlenül vagy szándékosan Nagy Ferko volt. Ki is tűzték az esküvőt, a templomba is elmentek, a pap mégis áldotta őket szépen rendesen, de midőn a templom ajtón kiléptek ott találták Pistát holtan összc- roncsolt testtel. A katonaságnál megtudta, hogy Borosa férjhez megy, a szerencsétlen hazaszökött s épen akkor ugrott ki a torony ablakából mikor odabent a templomban az esküt mondták. Borosa, mikor meglátta kedvesét holtan, összerogyott. Hazavitték, ápolgatták, dédelgették, A teste mégis gyógyult, annak- nem volt baja, de a feje, szegénynek a feje .... a feje az hibás , , . , , . * * * Látod édesem —- szóltam feleségemhez — azért nem jó oly nagyon szeretni. Nem válaszolt, csak gyönge két karával magához ölelt erősen, erősen. Fülöp Sándor. 1 tatást, de megérdemli azért is, mert városunk intelligens elemeit olyan mozgalomba hozta s oly magas színvonalon álló élvezetek birtokába jutatta, hogy a rövid megemlékezés nem volna méltó annak a szép napnak az eseményeihez. Hogy maradandó emlékezete legyen tehát, az alábbiakban részletesen számolunk be az ünnepélyről. Az 1886-ban végzett iskolatársak közül 29-én kötelezték magokat a 10 éves találkozásra, azonban azóta már öt ifjú ember hunyt el közülök. Az életben levők sem jelenhettek meg mindnyájan, csak 11-en kik mint pálya végzettek üdvözölhették egymást. Megjelentek: Dr. Dembitz Mátyás gyakorló orvos Budapestről, dr. Habermann Andor gyakorló orvos Jankováczról, Hamar István budapesti theol. acad. hely. tanár, Hirha- ger Imre kir. aljárásbiró Abauj-Szántóról, Környei Lajos mérnök Temesvárról, dr Nagy Mór ügyvédjelőlt Budapestről, Pázsit Pál ügyvédjelölt Halasról, dr Schaffer Samir gyakorló orvos Mező- Kovácsházáról, Stankovies László jegyző Alsó- Némediről, ifj. Tóth János földbirtokos Halasról, Vin- cze Lajos vasúti hivatalnok Békés-Csabáról. A volt tanulótársak aug. 1-én d. e. 10 órakor jöttek össze a gimnázium tanári termében, hol a tanári kar már teljes számban összegyűlt fogadásukra. Igazán szép jelenet volt, mikor a regi tanítványok s a régi tanárok szeretettől ölelték meg egymást s kifogyhatatlanak voltak, a régi emlékek felújításában. A barátságos üdvözlések után következett a találkozás hivatalos része. Az egybegyült tanulótársak nevében Hamar István üdvözölte a tanári kart, röviden fejtegetvén,, hogy mily szép emlékek kötik az egybegyűlteket * a halasi, mb .főgimnáziumhoz s annak tanári karához,— hogy bár 10 év elég idő arra, hogy valakiről elfelejtkezzék az ember, de ők mégsem feledkeztek meg arról az intézetről, mely őket kebeléből kibocsátotta s azokról a tanárokról, kik őket oly atyai szeretettel ok- tatgatták minden szépre és jóra. Sőt ellenkezőleg az a 10 év megtanította arra, hogy menyi hálával s mennyi köszönettel tartoznak azok iránt, kik őket az életre készit- gették, mert hogy boldogultak, hogy emberekké lettek, azt igeit nagy részben a halasi tanári karnak köszönhetik, mely őket gyermekségükben oly híven vezérelte. A találkozáskor tehát nemcsak maguk között akarnak örülni, hanem részt akarnak abból az örömből adni régi jó tanáraiknak is.— S beszédét e szavakkal végezte: „Mélyen tisztelt Igazgató ur s mélyentisztelt Tanári kar! Fogadják tehát a férfiakká lett egykori növendékek őszinte köszönetét és háláját mindama buzgó fáradozásaiért, melyekkel bennünket emberekké lenni segítettek s a férfiakat fogadják vissza abba a meleg szeretetbe, melylyel egykor a gyermekeket körülvették. Legyen a mi mai örömünk az önök öröme is,— a mi mai boldogságunk az önök boldogsága is. Mi fiú szeretettel jövünk és azzal az őszinte Ígérettel, hogy azokról, kik bennünket oly atyailag oktat- gattak, el nem feledkezünk soha, de a tisztelet és hála addig fog élni sziveinkben irántuk, a meddig dobogni fog. Isten éltesse a mélyentisztelt tanári kait! Isten tartsa s virágoztassa a. halasi ref. fogimnasiu- mot! “ — Az üdvözlő beszédre, a tanári kar nevében Gr-aál Endre igazgató válaszolt, megköszönvén a szives megemlékezét s biztosítva a megjelenteket, hogy a tanári kar Tudhatja az urfi ins tál Ion a Borosa milyen volt. Aesádon valahány legény volt az mind 6 utána bomlott. Nem is csoda, mert ő volt a legszebb a leggazdagabb és legjobb valamenyi között. De ő neki nem kellet egyetlen egy sem, mert Kászonyi Pistát szerette, a ki árva is volt, szegény is volt, Pistát elvitték katonának, a mit a többiek ugyancsak fölhasználtak a saját hasznukra, mert igyekezték elmarni Pistát Bo- riskától de hiába, Borosa hű maradt. Jöttek sorba hirhordók, hogy Pista ilyen, hogy Pista olyan, hogy szeretőt is tart nem egyet, hanem hármat. Majd levelek érkeztek, melyekben meg volt Írva, hogy ez történt, az történt, hogy Pista már jegyet is váltott. Borosa édes anyja is szerette volna ha lánya férjhez megy, igyekezett is rábeszélni lányát, hogy ne várjon, akad kérői közt nem egy, külömb mint Pista és mellé még gazdag is. De Borcsa állandó maradt, egymásután dobta ki a kérőket. Aztán haza jött a katonaságból Nagy Ferko, Pistának legjobb czimborája, az azután elmondta, hogy Pista valami frajlával már meg is esküdött. Szegény Borcsa hitt neki. Ha a jó barátnak nem lehet hinni, hát kinek higyjen ?
