Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-08-02 / 14. szám
A kiállításra! Lapunk legkimagaslóbb helyére tettük Halas város polgármesterének felhívását, melyben a város polgárait a kiállításra való tömeges fölutazásra szólítja föl. E felhívásból látható, Vári Szabó István nem sajnálja a fáradságot, a munkát, hogy városa, annak polgárai és a kirándulás sikere érdekében mindent megtegyen. Látható továbbá, hogy fölfogta az előző számainkbani e tárgyra vonatkozó cikkeink fontosságát, megszivelte tanácsainkat és az egész szervezést épen azon bázisra helyezte, a melyet mi ajánlottunk. A polgármesternek e tekintetbe- ni érdemeit nem tudjuk eléggé méltányolni s ha az egész ügy sikertelenségre is vezet, ő legalább elmondhatja: ime én megtettem mindent. Most az egész kirándulás olyan stádiumban van, hogy annak sikere csak is a nagy közönségtől függ. Mindenünnen ezer számra mennek föl, Horvát országból külön vonatok szállították a kirándulókat. Felső vidéki tótok, oláhok, délmagyarországi svábok, erdélyi szászok siettek megnézni a remek kiállítást; csak mi maradnánk el, mi kik Magyarországnak kellős közepén az ország szivében lakunk ? ! Sokan azt is mondogatják magukban: minek az?., miért menjek? . . miért dobjak ki 3 frt 50 krt ? Bizony azok a kik igy gondolkodnak nem tudják mit beszélnek. Tanulni, okulni mindenkinek holta napjáig kell. Azt a kört a mit agyának tudása ez ideig körül övez, mindenkinek szélesbiteni önmaga, családja, hazája érdekében kötelessége. Már pedig a kirándulással mindenki tanul, okul s látó köre, az-az tudása nagyobbodik. Ha a legszigorúbb önzés szempontjából is vesszük a dolgot — különösen gazdálkodó embernek, de mindenkinek is — egy ilyen kiállítást meg kell tekinteni. Kik számára építették első sorban a mező gazdasági csarnokai ? kik számára halmoztak ott össze számtalan oly dolgot, a melyek szép fejre valót is hozhatunk magunkkal emlékbe Pestről! Nem is tudom miért, de annyira szeretnék menni, annyira vágyakozik szivecs- kém oda, hogy ki sem mondhatom, le sem Írhatom. Látni azt a sok szép palotát, népet, látni azt a sok gyönyörű kiállított liolmit, aztán haza jőve elbeszélni mindent azoknak a kik nem voltak velünk. Elbeszélni hosszú téli estéken a látottakat és sajnálkozni azokon a kik folyton sóhajtoznak, miért is nem voltak velünk. Most már elmondtam azt, a mit akartam. Megkönnyebült szivem, de meg is nehezedett. Meg is könyebbült a szivem, mert ki önthettem belőle a vágyat, a kívánságot, de meg is nehezedett, mert . , . mert talán a tekintetes ur még is elfog árulni. Ugy-e nem teszi ? ! . . Meg ne próbálja, mert Isten bizony a nyakára küldöm édes anyámat. Pc dig el- fnondhatom ő kelmének olyan fajtájú nyelve van, hogy csak akkor kezd jókedvvel pörögni, mikor a másé már kifáradt. Kérdezze meg csak az apám uramat igaz-e ? hivatalnokot, rőfőskereskedőt vagy cipészt alig érdekelnek? Hát a gazdasági gépek? kik okulhatnak mindezekből, ha nem azok a kik közvetlenül az anya földet művelik. Jó ám az a mi régi, őseinktől tanult gazdasági tudományunk és igen hasznos is, hanem a mai világban, a midőn oly óriási erővel igyekszik mindenki a nehéz megélhetéshez szükséges anyagot a pénzt, vagyont megszerezni, rendkívül szükséges mindenkinek megismerni mind amaz eszközöket, melyek segélyével képes munkáján könyiteni s időjét megtakarítva minél többet végezve, minél többet szerezni. Már pedig e kiállításon mind azt, a mit a mai kor ügyessége összehozott, megláthatja, eltanulhatja mindenki és későbben saját gazdasági vagy más viszonyaihoz alkalmazva használhatja. ч Ott van a már említett dúsan felszerelt mező gazdasági csarnok, egymás mellé rakva benne az ország összes gabona nemei, minőség szerint. Ott vannak a gépek az egyszerű ásó, kapa, kaszától kezdve a legösszetettebb gőzekéig és cséplőig. Ott van a dohánytermelésrevo. natkozó kiállítás; ott a s z ő 1 ő m ü v e- lés és borkezelés kiállítása; ott a gyümölcsészet, kertészet minden ága; ott van a selyemter- m e 1 é s, a peték előállításától a finom szövésig, mely termelés és ipar hazánkban oly óriási lendületet vett. És ki tudná e szűk keretben mind azt elősorolni, a mi ott látható, és a miről a józan ész csak tanulni tud. Bizony mind ezeket látni kell és a látás által szerzett tapasztalok azt a csekély 3 frt 50 krt. nem tízszeresen, de százszorosán is visszafizetik. És mind ezek mellett volna- e valaki, a ki ne vágyna látni hazája fővárosát. Azon várost, a melyből, mint napból a sugarak, lövelltek szét az egész országba a világosító eszmék. Azon várost, melyben dicső királyunk, Mátyás királyét fölül múló palotájának alapkövét letette, jelké peül, hogy a jövendő ezer évnek a- lapiát bölcsességével, fenkölt szellemével szintén ő rakta le. Azon várost melyben a széles kanyargó Duna melle t az ország, törvényhozóinak, olyan palotát emelt, milyenhez hasonló széles e világon nem sok van; rá mutatva, igy kiáltva fel a hozzánk seregied idegenekhez; line! ide nézzetek ! ilyen nagy szép és hatalmas a magyarok országa. A ssöllömoly. Tekintettel arra, hogy a szőlőmolynak hazánk egyes vidékein bár kisebb mértékben lett fellépéséről a hazai szaklapok nyugtalanító híreket közülnek, talán nem teszek felesleges munki't akkor, ha eme rovar fejlődésének, pusztításainak s az ellene való védekezésnek módjaival városunk bortermelő közönségét — annál is inkább mert ezen szőllő ellenség a mi szőllőinknek is vendége lett, — megismertetem, — ama jó bitben lóvén, bogy bortermelő közönségünk, — okolva a peronoszpora által okozott nagymérvű károkon, tanácsomat nem csak hogy megszívleli, de azokat saját jól felfogot t érdekében hasznára is íorditandja. — Kezdjük tehát először is az.on kérdésen, mi az a szőllőmoly? — Ez egy a bagoly pillék családjába tartozó éjji lepke, melynek hernyója részint a szőllő virág lerágásával, részint pedig a még fejletlen szőllő bogyókba való behatolás következtében ezeknek megrothadása s idő előtti lehullásával a szőllőbirtokosoknak érzékeny károkat okoz, — s a szőllő termését úgy mennyiséüeg mint minőségile g is nagy mértékben veszélyezteti. — Ha úgy május hó vége felé szőllőinket figyelmesen vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy az est szürkület alkalmával apró lepkék röpködnek egyik tőkéről a másikra, keresvén az alkalmas helyet hova petéiket lerakhassák, e czélra kiváló figyelemmel vannak a szőllő gyenge hajtásai és fürtjeire, melyekre petéiket kiváló szeretettel helyezik el. A lerakott petékből a folyton növekvő meleg behatása folytán II ed napra kelnek ki a kezdetben szabad szemmel alig látható hernyócskák, s ezek a gyenge s virágzásnak indult szőllőfürtőkön állandó tanyát ütvén, a fürt virágaival táplálkoznak, azokat lerágják s rendesen több virágnak összeháló- zásából származott gubancban helyezkednek el, hol őket könynyii szerrel meg találhatjuk. A hernyók kifejlődött állapotban 10-12 milliméter hoszuak, kezdetben fehér és utóbb vereses barna színűek, fekete fejjel. Pusztításaikat junius bő végéig folytatják, a mikor is vagy a levólzet alatt vagy pedig a laktanyául készített gubancban bekötvén magukat, bábbá változnak, s az első nemzedék bevégzé pályafutását. A báb átváltozása nem sok időt vesz igénybe, mert már julius hó közepe táján, ba figyelemmel kisérjük — ismételve találhatunk lepkéket, melyek már a második nemzedéket képviselik s me’yek párosodás után petéiket nem mint az első nemzedék a egyene hajtásokra és szőlőiiirtökre, hanem egyenesen a még fejletlen szőlőbogyókra helyezik el, a melyekre azok nyálkásságuknál fogva odatapadnak. A lepkék testhossza 5 mm., kiterjesztett szárnyuk átmérője körülbelül 12 mm. s ezek közül az első pár piszkos fehér s rajta egy sötét barna színű csík húzódik keresztül, mig a hátsó szárnyak világos szürkék. A szőlőbogyókra lerakott peték, kedvező lévén kifejlődésökre az ezen időtáj ban uralkodó meleg —- augusztus havában felpattannak, s kikelnek belőlük a már ismertetett hernyócskák, melyek a gyenge héjat átrágván a bogyólmak egészen a magjáig hatolnak;— egyik bogyóról a másikra vándorolnak át, s ezt mind addig folytatják mig a bábozás ideje el nem jön, a mikor is mint pókok fonalaikon leereszkedvén, rendesen vagy a tőke idősebb hajtásai felpattant héja alá, vagy pedig a szőlőben alkalmazott karók s lugas oszlopok hasadé- kaiba húzódnak, ahol bebáhozván magukat, a telet ily állapotban élik át, még nem a tavasz ébredésével, s a meleg bekö- szöntével mint lepkék újra elő jönnek, hogy romboló munkálataikat újra előlkezdjék. Ha már most tekintetbe vesszük azon károsításokat melyeket a szőlőmoly nagyobb mórvbeni elszaporodása esetén szőlőültetvényeinkben okozhat,— lehetetlen arra a gondolatra nem jönnünk, hogy e fenyegető ellenség ellen még jókor, t. i. még na-
