Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-08-02 / 14. szám
I évfolyam. 14. szám. 1896. vasárnap augusztus 2. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^1 ^ ^ ^ Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre ....... Félévre........................................ 8 hóra ........................................ Egyes szám ára 20 fillér, 8 kor. 4 !) 2 .. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Babó-íéle házban. HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért .... 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr. Hivatalos hirdetések dija 1—100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 saón felül minden szó 1 krral számittatik. Felhívás Flalas város polgáraihoz! Hazánk ezeréves fenállása emlékére rendezett országos kiállítást megtekinteni szándékozó földmives és munkásnépnek, a nagyméltöságu m. kir. kereskedelemügyi Miniszter úr igen nagy kedvezményeket biztosított. Felliivatik tehát még egyszer a lakosság, hogy saját érdekében e kedvező alkalmat, a melyet minden kisebb birtokos és mezei munkás felhasználhat, ne mulassza el. Úti- szállás- és élelmezési költségek, fejenkint 2 napi Budapesten tartózkodással, 3 frt. 50 krba kerülnek. Jelentkezések a városban a polgármesteri hivatalban Molnár Mihálynál naponkint a hivatalos órák alatt; Eresztőn id. Király Gy. Ferenc tanyáján e hó 27-én hétfőn; Zsanán Brecska Sándor tanyáján e hó 28-án kedden; Táj ón e hó 29-én szerdán, mindig a délelőtti órákban; Bódogláron és Balotán augusztus 1-ig Tulit Péter és Szikszay Gábor tanítóknál eszközüllietők, akik is mindennemű felvilágosítással szívesen szolgálnak. A fölmenetel augusztus végén, vagy. szeptember elején törteink, természetesen ha kellő számú jelentkező lesz. Részt vehetnek benne férfiak, nők és gyermekek egyaránt. ¥ á r i Szabó István Halas város polgármestere. 9 A vágy. Forr pezseg, tüzel, ég a vérem! Bántó emlék nyugtot nem /lágy; Könnyel telik meg mindkét szemem Szivem meghasad úgy érezern Kél és küzd bennem a vágy. Atviharozoit nyugtalan éjjelt Hisz bennetek megváltóm a kint, Hogy ne vágyjak és ne reméljek; És csak a gyönyöröknek éljek: A végső óra int. Az zsarátnok, mely lánggal égett Hamu lesz, hogyha kialudt, De a kit szerelmi bánat sértett Kinek szive igazán érzett; Felejteni sohase . . tud. . ... Itt ülök csendben, szomorúan, Az idő künn oly enyhe, lágy! Es ébred mind mi bús emlék vafi, — Fs nem vigasztal fájdalmamban, Hanem sorvaszt a vágy! Petri Artúr. Tekintetes Szerkesztő úr! Ne vegye rósz néven a szerkesztő úr, hogy levelet írok magának; jól tudom, hogy megszólhatnak és mégis szólnak érette és ha kedves anyám megtudja, mire vetemedett hajadon leánya, fogadom, fakanállal keni meg a hátamat. Ezért is kérem a szerkesztő urat nehogy eláruljon, mert ha elárul bizony mondom kútba se ugrok, gyufát sem szedek, hanem oda küldöm a lakására az édes anyámat, a szerkesztő úrhoz, hogy kenegesse meg magának is a hátát. Hogy milyen izü a ke- nócacse, hát tessék, ott van az édes apám, kérdezze meg tőle. Úgy - e megijedt ? !.. . No lássa . . ezért jó lesz ha hallgat. Tudom én ezt jól, hogy nem kellett volna Írnom, de úgy van az ember, különösen mi asszonyi állatok úgy vagyunk, igen sok mindennel. Nem szabad, nem szabad tenni, de azért megtesszük. Nekünk leányoknak csókolózni sem szabad, de azért igen örvendünk ha lopnak egyet tőlünk, mert jól esik. És ha hiszi a tekintetes ur ha nem, mi is lopnánk de azok a, csúnya, förtelmes férfiak annyira ellátnak bennünket, hogy nem is tudjuk hová rakosgassuk a csókokat s e miatt itt is ott is el-el hullatunk egyet-egyet néha többet is, igy minél előbb megszabadulunk a fölöslegtől. No most már eleget locsogtam, hozzá fogok ahhoz, a mit tulajdonképen, mindjárt levelem elején elakartam kezdeni. Mint mindig alig vártam a múlt vasárnap reggelt, hogy az újságot minél e- lőbb elolvashassam. Kíváncsiságom különösen igen nagy azóta, mióta a tekintetes 1 szerkesztő ur a kiállításra készülő kirándulást emlegeti benne. . Milyen szép dolog volna az — sóhajtok magamban— ha valósulna. Mily pompás dolog volna szép nemzeti szinü zászló vezetése allatt lépdelni végig Pesten, azokon a szép utcákon, négyes ötös, sorokban. Mily szép volna elől tisztes asszonyok, menyecskék, emberek férfiak, azután nagy csoportba leányok mind magyar ruhában és legvégül a legények. Végig mennénk Pesten, végig a hosszú utcákon, megnézne minket mindenki és mi is megbámulnánk mindent, várost, kiállítást, mindent. En Istenem de szép is volna ! ! ! Megy mindenki, csak rólunk, leányokról nem beszél senki. Senki sem mondja, hogy bü-e vagy bá, vagy, jöttök-e vagy maradtok. Csak minket nem lát meg senki. Pedig higy- je el tekint, szerkesztő ur, mi is kiváncsiak vagyunk ám ! Mi is szeretnök látni Magyar- ország fővárosát és azt a szép hires kiálli- i tást! Mi is tudunk lelkesülni a hazáért épen úgy, mint bárki más. És, hogy mi lányok ha össze vergődnénk 30-an, 40-en, vagy még többen is felöltöznénk, szépen, tisztán, csinosan mind pruszlikosan és szép magyar szoknyába, hogy minket meg ne néznének azok a hires pestiek, azt alig hiszem. Azért kérem, igen kérem a tekintetes szerkesztő urat, valami úton, módon jutassa ezt a lányok fülébe. Hátha kedvük kerekedik és. összebeszélve keresztül is vihetnők ezt az igen szép dolgot. Hiszen, lia az embernek az apja, anyja, testvére fölmegy, miért ne jutna annyi hely azon a gözkocsin, a hol mi lányok is meghúzhatnék magunkat? Higyje el kérem azt is, mi is dolgozunk ám anyit, hogy kezünk munkájából kitelik az a 3 frt 50 kr., zsebpénz is marad egy-két forint és még egy
