Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-07-26 / 13. szám
Л évfolyam. 13. szám. 1896. vasárnap, július 26. Halas és Kőrös Társadalmi hetilap — Megjelenik minden vasárnap. Előíisseiési ar: Egész évre ....................... . 8 kor Félévre ......................................4 » 3 hóra......................................2 » Egyes szám ára : 20 fillér. гwlhiiniinr ~ия1^йюк«И1И>гттп*И1Г11ГмюямДийй Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : Dékáni rpad. Társszerkeszt5 : SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Halason, Nádor utca, Babó féle házban. HIRDETÉSI DIJAK : Három hasábos petit-sorért ... 8 ki-. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr. Hivatalos hirdetések dija i — ioo szóig, kincstári illetékkel együtt i frt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik: és családja, a boldog emlékű Károly Lajos és családja, Ottó és Lipót Szaivátor kir. hercegek: a többiek is gyakran keresik fel országunk egyes részeit és szívesen tartózkodnak a hü magyar nép körében. E rokonszenvet legfényesebben bizonyította még azután a lezajlott ünneplés, mely a maga teljességében az összes főhercegek és fenséges föhercegasszonyok jelenlétében folyt le. Nos ennek jelentőségét senkinek sem szabad kisebbíteni. És ennek a jelentőségét elvitatni azzal, hogy ez csak formaság és nem egyéb, nem lehet. Mert igenis, ez a közeledés népünkhöz azt jelenti, hogy az udvar már nem idegenkedik országunktól, szeretettel, figyelemmel és érdeklődéssel tekint országunk, népünk fejlődésére és igaz A „Gsingilingi“ csárda. Rút a nóta, amelyik itt járja. — Ez a korcsma részegek tanyája. — Öcsmány beszéd, szitok, mindenfajtán Fölhangzik a mulatozók ajkánNem. cigány húz, csakpikulás játszik . . . Vén gazember: a szemiböl látszik. Alihoz hajol, - hogy,hogy nem, ki nézte Alihoz hajol, kinek több a pénzeNem bort isznak, hisz ez drága nékik! Pálinka foly az asztalon végig. Az üveget, otrombán kacagva, Egy a másnak kézről kézre adja. A kocsmáros lánya (mit csináljon ? Elkerüli ilyenkor az álom!) Közéjük ül, mulatásra vágyva S belekacag a duhaj nótába. Most az egyik legény ölbe kapja S megcsipdesi..- Nem tiltja az apja,„Fiatal vér!“ így szól vigyorogva, Leül aztán a másik sarokba. S a legények, örömére ennek, A mulatság végletébe mennek. Ropnak tüzes, szemérmetlen táncot . . . Amilyet csak ez a csárda látott! . . . S szól a nóta, csúnya nóta, egyre, Kihallatszik a nagy éjbe messze. A mécs fénye pedig a távolba Úgy süt, mintha csillag lángja volna. \ Tán a vándor csillagnak is nézi, Csillagnak, mely céljához vezérli. — S a káromló nótának vad hangját Messze kiin ... tán zsolozsmának hallják. Keményfi. A HOMOKBUCKA MESÉJE Ott heverészett a nap által fölmele- gitett homokbucka tetején. Félkönyökére támasztja fejét s messze, messze elbámul a város felé, amelynek két tornya látszik, azok is csak halványan,' lilasziniien bukkannak elő a sok, a nyári, meleg, hullámzó légben, délibábszerüen feltűnő fák között. , Körülötte minden sivár, sárga, csak ott ! lent a völgyben, marha nyomokban csillan föl pár csepp viz, mely körül két, három j nádszál és zsombók, kis gyeppel küzd a délért. Körös-körül mindenütt homok buc- Jíák hullámzanak. Homok és homok, egyéb I semmi. Csak a homok tenger határánál látszanak holmi nyavalyás nyárfák, je- ! lezve, hogy ott kezdődik az élet. Minden sivár, minden sárga. A nap sugarai arányként csillogtatják a homok szemeket, ez életölő száraz homokot, melyet a szél szárnyára kap és hord zizegve, hord a szomszéd buckákig, hogy annak oldalára szép párhuzamos sorokban leirja azt, a mit látott, azt a mit hallott. Még a tarack is alig fogja meg rajta,, csak a pipiske virág s az ördög motóla virit néhol. Hogy miért, annak megvan a maga históriája- A pipiske virág ősszel nyílik, a motola ősszel szárad. Ezt fölkapja a hűvös őszi szél és hajtja maga előtt hőidéinek, hol északnak, hol keletre, hol nyu- gotra, nem hagyva soha egy percnyi nyugmikor katonai kiküldetésük kény-; szeritette rá. Nem, csak a harminc , óv előtti időkre menjünk vissza. | Ki képviselte a kiegyezés után aj királyi házat és főhercegi tagjait huzamosabb tartózkodásával a magyar földön ? Egyedül József királyi herceg és családja. Szinte ünnep számba ment, ha egy-egy főherceg olykor-olykor „le“ tekintett hazánkba. Sőt még húsz év múltán, az 1885-ik országos kiállítás alkalmával sem mutattak irántunk érdeklődést főhercegeink. Tempora mutantur. És az idők változtával örömmel kell konstatálnunk, hogy az egész királyi ház rökonszenVe a magyar nép és a magyar föld iránt meleg és őszinte. Nem tekintve, hogy királyi hercegeink közül huzamosabb ideig tartózkodtak az országban Jenő főherceg, Frigyes főherceg SCiráiyi hercegeink. Üdv az ifjú párnak: Mária! Dorothea királyi hercegnőnknek; és boldog vőlegényének, Fiilöpj orleáns-i hercegnek! Üdv, a boldog ara egész családjának ! ... A nagy és nehéz feladatok között, a melyek ez országra vártak és a melyeket ez az ország a millennium előtti években megoldott, a legutóbbi időkig fel sem tinit, az az oly örvendetes körülmény, hogy az udvar, illetőleg a királyi ház magas és fenséges tagjai állandó és egyre fokozódó ér- j deklődósttanusitanak hazánk iránt, melynek ők különben is legelső polgárai — élükön az alkotmányos uralkodóval, a legelső magyar j emberrel. Tekintsünk csak vissza egy kicsit a múltba. Nem az ötvenes évekre, mikor a főhercegek csak akkor tették lábukat erre a földre, j
