Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-07-05 / 10. szám
■ч «►—<• neje iránt sokkal gyöngédebb lesz és nagyobb tisztelettel viselkedik. Nálunk a földmivelő osztály különösen télen, mondhatni csaknem dologtalanul tölti el idejét, j A gazdasági munkák szünetelnek, I pihen ő is, eszik, iszik, unalmában fogyasztja a nyáron szerzett keresményét. Legtöbbször a szódat isztikus mozgalmak is ez időkre esnek, midőn a nyáron, szépen szerzett pénz a helytelen számitás következtében elfogy, beüt a nélkülözés, elégedetlenkedés, összedugott kezekkel szidjuk azokat, a kiknek van mit enni, és a kik ez időben is tudnak dolgozni. Milyen szép és nemes dolog volna ez osztálybeli nőknek ke-, zébe, egész észrevétlenül oly munkát csempészni, melynek jövedelméből a tél végén és tavasz elején beállni szokott pénzszükség idején családján, férjén segiteni tudna. A nőknek munkakört teremteni, azokat munkára szorítani, első sorban a nőknek a hivatásuk. A fenálló nőegyletnek megvannak a maga céljai. Bár anyagilag jól áll, de nem engedhet meg magának oly túlköltekezést, mely tőkéjét megtámadná. О reá tehát alig számíthatunk. így nem marad más hátra, mint mozgalmat indítani uj egyesület szervezése érdekében, melynek célja első sorban a fent vázoltak volnának. Ez egylet hézagot pótolna' és egyik igen szép alapkövét ké-! pezné városunk jövő ezredévi oszlopcsarnokának. A város iparososztálya oly tekintélyes, nő tagjai közt oly sok, intelligens, nemesen és józanul; gondalkodó van, hogy lehetetlennek tartjuk őket az ügy fontosságának föl nem fogására. Cső-' portosuljanak kitűzendő zászlójuk körül, alakítsanak teljesen külön álló, független egyesületet, lakjanak garast garasra, küzdjenek azon nemes cél mellett, melynek középpontját képezné a nőipar fejlesztése s ezzel a nőknek biz- j tos, önálló munka szerzése. Á múlt vasárnapi Pálról. A halasi gazda közönség ifjúsága által rendezett múlt vasárnapi bál, mint azt előre is megjósoltuk minden reményt fölülmúlva sikerült. Az előkelő gazda közönségnek nincs hol szórakozni. Az úgynevezett ú r i és i p áros mulatságokat nmgmagyarázhatlan okok miatt kerüli, a párt bálokat szintén, mert ez utóbbiakat első sorban az anyagi haszon vezérli s oly alakokat is befogad, a kikkel tisztességes nőnek egy helyen lenni nem lehet. Épen azért az elmúlt táncestélynek nagy jogosultsága van, mit leginkább az eredmény bizonyít. A fényesen sikerült estélyen jelen volt Halas város majdnem minden számot tevő ős birtokos családja, a hivatalnok és iparososztály nagy része. Az egy begy ült közönség mulatott együtt kora reggelig, a legszebben, a legkedélyesebben, a mint csak elképzelni lehet. Minden esetre nagy elismerés iileti a kezdeményezőket, a rendezőket, mert fáradozásaik nélkül alig sikerül e bál oly szépen és ma szegényebbek volnánk egy igen kellemesen, szépen eltöltött est emlékével. Jelen voltak: Agoes Lászlóné, Ambrus Ferenené és leánya Mariska, Balázs Jói seine és leánya Zsuzsika, Baki Pálné és leánya Zsófi, Biró Mihályné és leánya Lóri, iíj. Balázs Imréné, ifj. Balázs Jó- zsefné, Borbényi Lajosné és leánya Terns к a, Budai Lajosné és leánya Juliska, Balázs Julianna, Berki Sándorné és leánya Ida, Babó Ferenené, Balogh Lászlóné és leánya Mariska, Bacsó Benőné, Bátori Ilonka és Juliska, Babó Imréné, özv. Ba- rináné és leánya Mariska, Babó Sándorné és leánya Jolán és Tini, Csizmadia Ká- rolyné és leánya Mariska, Csonka B. Imréné, Darányi Józsefné, Dénes Albertnó (Laeliáza), Dobrádi Lászlóné, Darányi Benőné, Darányi Imréné, Deutsch Jakabné leányával, dr. Dobó Menyhértné Ilonka leányával, Demeter Gáborné, Figura Istvánná, Farkas Orbánná és leány Juliska, Fenyvessy Ilonka, Farkas Elckné, Gyevi Sándorné Juliska, Marosa és Zsuzsika leányaival, Gál Lajosné és leánya Krisztina, ifj. Harmoci Mihályné, dr. Hódossy Gézáné, Juhász Yida Károlyné, Józsa Imnemző anyagban elrejtve képzeli a számtalan nemzedéknek gazdag alakzatait, ahoz a csodálatos elmélethez folyamodott Perigenesis című geniális könyvében, hogy a szerves anyag moli- kiiljei olyan valóban bámulatos emlékező tehetséggel birnak, mely az évbiiliok rezgéseit megtartja és alkalomadtán ismétli ! Világos, hogy itt körülbelül olyan hitre van szükségünk, mely felér ama középkori theologiai hittel, mely azt vitatta, hogy egy fokon az angyalok légiói táncolhatnak. Ma bátran kimondhatjuk : a materia- listikus mechanisták kísérlete a világtitok megoldása tárgyában teljesen csődöt mondott. Ha ez a Büchner által valóban megható naivságában hirdetett dogmatikai jámbor hit még a szervetlen világ tüneményeinek magyarázatára is elégtelennek bizonyult, úgy könnyen érthető, hogy itt a magyarázatnak kísérlete lehetetlenné válik az öntudat magasabb tényei körében. Mindenekelőtt, mi az az anyag? A materialisták folyton az érzéki tapasztalatra hivatkoznak. Mi látunk színeket és árnyalatokat, mi hallunk hangokat, mi tapintunk simaságot, egyenetlenséget, puhaságot, keménységet, azaz ellenállás, a feszülés különböző állapotait, — mi ízlelünk, izeket, —■ édeset, savanyut stb. mi szagul- juk a különböző szagokat, de senki ember fia eddig sem nem látta, sem nem hallotta, — sem nem tapintotta, ízlelte vagy szagolta, — az anyagot. A külérzéki tapasztalásra való hivatkozás tehát egyszerűen hamis cégér, melylyel a kritikát- lan tömeget (a „müveitek“, talán „tudósok“ tömegét is beleértve) becsapják a materia- lismus papjai. „Az anyag“ pedig —gondolati théma, melyet az érzéki világ mögött „gondolnak“, vagy helyesebben mondva hiszünk ép oly kritikátlan hitte mint a theologia hívői, ugyancsak az érzéki tárgyak világa mögött szellemeket és isteneket hiszünk. A materialismus alaptana meta- fisika vagy helyesebben mondva mitológia, akár a görög istenekről szóló mitológia a mely csak abban különbözik tőle, hogy sokkal elvontabb, ellenmondóbb és még hozzá hasonlíthatatlanul költöiet- lenebb, sivárabb és ízetlenebb, mint ama mitológia, szép alakjai. Minthogy a materialista ugyanis az anyagot utolsó részecskéiben teljesen merevnek, élettelennek képzeli, szükségessé válik egy másik költemény, az erőnek mint a mozgás és változás okának kiegészítő fantomja, melyről aztán regélik, hogy mint hü kisérője, soha el nem hagyja az anyagot és mintegy lelket lehel a különben tehetetlen anyagba. Ezen hü ragaszkodásnak a titka azonban csak abban rejlik, hogy az első költemény az érzéki valóság örökké változó életenek megmagyarázására teljesen elégtelen és igy egy másik kiegészítő gondolati themára szorul. Nagyon természetes, hogy a gondolatnak ez a teremtménye, az anyag, meg nem magyarázhatja magát a gondolkodást. Különösen szembeszökő ez, ha mi ezt a kérdést a Giordano Bruno világnézetével szemben felvetjük, mely a földet mint parányi csillagot a csillagtenger végtelenségében szemléli Testi, közvetlen érzéki oldaláról tekintve elenyésző parány az ember a földhez képest, a föld a naprendszerhez képest, a naprendszer maga a csillagrendszerek óriási méreteiben. De ha fel is tornyitjuk a csillagrendszerek milliárd- jait, a természet minden nagysága elenyésző semmiség a végtelenség ama gondolata előtt, mely a legcsekélyebb emberben ébred! Ha a dióhéjben akarjuk ösz- szetömöriteni az oecán vizét, az mindenesetre esztelenség, de sokkal csekélyebb esztelenség, mintha a végtelen jelenséget, (mert hisz positive csakis létező jelenségekről tudhatunk) a. véges jelenségben akarjuk felfogni, mert az első esetben a dióhéj is, az ocean is véges, de a másik esetben a feltétlenül végtelent zavarjuk össze a végessel. Az eddigi szellemi fejlődés felváltva az öntudatnak érzéki oldalát és universalis oldalát helyezi előtérbe, és törvényszerű hullámzást mutat, a hol különböző korszakokban az elvont végesség, a ma- teriálisticus áramlatban, vagy az elvont ! mindenség öntudata ez idealistikus áramlat túlsúlyra vergődésével az öntudatot és valóságot egyoldalulag szemléli. A szellemi
