Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-06-21 / 8. szám

I. évfolyam 8. szám. 1896. vasárnap, junius 21. TÁRSADALMI HETI LAP. Előfizetési ár: Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : Megjelenik minden vasárnap. Egész évre ...................................... Félévre................................................. 8 kor 4 » IDéfeáni .zArpád.. Szerkesztőség és kiadó hivatal: 2 » Halason, Hádor utca Babó-féle Ügyes szám ára : 20 fillér. Társszerkesztö : Safáry Gyula. házban. A halál torka. így nevezhetjük méltán Ha­las város alsó részén levő tónak j azon helyét, a hova szerdán, a főgimnázium egyik legjelesebb tanulója belefult. Halál torkának nevezzük, mert a múlt évben tel­hetetlen mélyébe három ártatlant! ragadott, s ime ez évben is el- j kezdte szedni áldozatait, elkezdte; és fogja folytatni mindaddig, mig valamiképen a borzasztó folyta­tásnak útját nem vágjuk. Ha első eset volna, nem hasz­nálnák azon hangot, a mit hasz­nálunk. Megtörténhetik ilyesmi egyszer, de többször megtörténni | nem szabad. A szerdai, két év alatt a negyedik eset, negyedszer háborodik föl vérünk ez abnor­malis állapotokon, igy kötelessé­günk a nép, a nagyközönség az esetleges áldozatok nevében kiál­tani föl: ez áldozat utolsó legyen, — és ha kiáltó szavunk ered­ménytelenül hangzik el, kapunk, találunk módot az ártatlanokat első sorban a szülők gyermekeik iránti szeretőiével, oly fegyverrel megvédeni, mely hatalmasabb min­dennél. Vagy talán azt hiszik, bogy az anya bárgyún nézi, mint ölik meg gondatlansággal kisdedét. Vagy azt hiszik, az apa tétlenül tekint jövő reményének pusztító­jára ? A vadállat körmeivel, fogá­val védi, oltalmazza kölykei bán- talmazóját, és az ember, az anya, kinek karjáról, emlőjéről tépik le szerettet és dobják a legborzasz­tóbb halálnemek egyikébe, ne lenne képes, ne tudná megvédeni azt, a ki testéből való test, szivé­ből való vér ? Hisz nincs bizto­sítva senki, nem tudja senki, mely pillanatban hozzák hírül, hogy fiát, lányát el nyelte a halál torka. Nem tudja senki, hogy az előbb édes anyai csókkal árasztott szeretett gyermek ajkai pár pere mnlva sárral, hínárral, piszokkal, iszappal telve, hidegen .kerülnek elő abból az iszonyú mélységből, mely könyöriiletet nem ismerve, egyre falja mohón, telhetetlen ül, ólöket emésztő, halottakat fölvető gyomrába a vízben üdülést kere­sőket. Nyissák ki füleiket és hall­gassák meg Halas város összes anyáinak szavát, mint véleked­nek az esemény felől, hallgassák meg azokat a kifejezéseket, me­lyekkel a borzasztó esetek tény­leges előidézőit illetik. Mert lia azt hiszik, hogy a szülő nem tudja ki —- ha nem is direkt, de indirekt okozója e sze­rencsétlenségeknek, akkor nagyon csalódnak. Igen is tudja minden szülő s utón útfélen, piacon han­gos zúgással ad megbotránkozá­sának kifejezést s e zugás közé csak szikra kell, hogy lángba bo­rítsa a szülőnek gyermeke iránti féket nem ismerő szenvedélyét. Mi részünkről első sorban hi­básnak tartjuk a város nagy kö­zönségét. Hibás pedig azért, mert választott elöljáróságát nem uta­sítja oly fürdő helyek kijelölésére, melyek használatánál hasonló sze­rencsétlenségek nem fordulhatnak elő. Hibásnak tartjuk a város elöl­járóságát, mert minden utasítás Ф «Q 'Lu; s&fo* % Eijö az óra. Eljő az óra, itt lesz nemsokára A mely szabaddá teszi életem, Madárka jobban nem várja a hajnalt Zúgó viharral küzdő éjjelen. Szabad leszek, mint zordon rengetegből Virágos rétbe érkező patak, Hol dal fogadja, napsugár köszönti, Mely játszadozva kebelén marad. Mikor felérek majd a dombtetőre S a templom tornya búcsút int nekem : Szivemnek első szabad dobbanása Tiéd legyen csak édes Istenem ! S lia nem reped meg akkor örömébe’ Hozzá viszem úgy egész szivemet, Ki messze földön rég epedve vár rám Buzgó imába mondva nevemet. Nem száll utánnam egyetlen sóhajtás ; Könnyet se hullat értem senkise, És még is, még is, mintha fájna lelkem, Hogy el kell menni innen messzire. í>. O. Gy. 3ST ász éj. j — Legyen akarata szerint, találkoz­(Folytatás.) j zunk ma este, egy feltétel alatt s ez az, Mérgesen, izgatottságtól felhevülve i hogy : ne feledkezzék meg a védtelen nő­ugrott fel helyéből a nő. Látszott egész való- j ről s annak becsületéről. A mig ablakom- ján, hogy óriási küzdelmen megy keresztül, j ban világosságot iát, addig ne jöjjön, az- Pár percig állott igy, küzdve, dúlt voná- után jöhet. sokkal. Mindkét kezével nyakához kapott ■ E szavak után négy szem találko- s azt nyomkodva igyekezett az ott levő ; zott, a Smolskié és a báróé. Mindkettőé fojtó érzést eloszlatni. ; örömben úszott, az egyiké mert kéjt, sze­Az ulánus átölelte derekát, csókkal. reimet remélt e szavak után ; a másiké, halmozta arczát, homlokát, nyakát és Sa- i mert jövő terveit látta ily szépen, köny- rolta nem birt ellentállani, az ölelést vi-! nyen megvalósulni. szonozta, a csókokat vissza csókolta, a szén-1 Káhoriné a báró karjaiba fűzte kar­ve dély, a szerelem, a kéj mámora fogta ját s magára hagyta a fülkében Smolskit. el egész lényét, midőn a függönyök előtt A báró a szép asszonyt a férjéhez megjelent a báró hosszú vékony alakja, vezette, ki már türelmetlenül várakozott — Mily meggondolatlanság, az égre,; reá. Tudta, hogy valami olyan dolog tör- vigyázzanak! — inté őket. — Káhori itt ténik körülötte, a miben neki nagy sze- van a salonban, még észre talál venni va- repe van. Azt is sejtette, hogy ellene ka- lamit ... ! lapálnak valamit, de nem tudta megma­De a kígyó elfeledte megemlíteni azt,' gyűrázni magának az egész dolgot, mert hogy a férj az 6 karján sétált idáig s az; ahhoz nagyon is ostoba volt. Még ehhez ő figyelme folytán került olyan helyre,1 hozzájárult, hogy nagyon sokat ivott, a melyről lehetetlen volt észre nem venni1 férfitársaságban erőltették az ivásra, igy a szerelmes pár együttlótét, vagy leg-! most feje kábult, zavaros, és még zava- alább is a fülkébőli kilépését. rosabb lett, midőn pár perc múlva neje Saroltának még volt annyi ideje, után a fülkéből Smolskit látta kilépni, hogy Smolskinak a következő szavakat Káhoriné a báró karján alig birt ha- sugja: .‘ladni, azonban összeszedte erejét s a tér-

Next

/
Thumbnails
Contents