Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-22 / 30. szám
SB»g, Аше.. , ó ...fiival és nem igy vagyunk-e sok ím's ex ])ort képes terményeinkkel ? Az állam háztartás te bei is mind súlyosabban nehezednek a lakosságra s különösen a birtokai ошМуга. A hivatalnok, kinek biztos fizetése van beoszthatja pénztárcáját a legnagyobb pontosággal igy adóját is könyebben fizetheti. A gyáros, iparos ha élelmes, és szorgalmas cikkeinek piacot és vevőt talál mindig, de mit csináljon a gazda ha eltekintve viz, jég vagy tűz károktól, készletét nem tudja nem képes értékesíteni, mert általánosságban nincs ára semmi ten- ményének. Honnan űzesse adójár ?!.. Azt mondja erre hivatalnok gyáros, iparos: legyen a gazda is élelmes, munkás, kitartó. Hiszen említett tulajdonok meglehetnek mind a gazdában. Igyekszik helyzetén drága gépek által könyiteni, mi által a munkabért véli megtakarítani, igyekszik más mellékes jövedelmi forrásokkal pótolni a hiányokat, mint a marha, baromfi tenyésztést nem is említve, szöllö, gyümölcs termelés által, de váljon elegendő-e az ezekből szrrüazó jövedelem a befekteti horribilis töke, a munka stb, kamatainak egyensúlyozásra, akkor a midőn általában maga a termő talaj is oly összeget képvisel, melynek minimális nem tényleges, hanem csak remélt s igy ideális kamata a legritkább esetekben csak is megközelítőleg hozható be. Vagy talán azon naiv azon ábrándó zókat kövessük a kik folytonos renge teg pénzt, időt, munkát elnyelő ekszeri- mentálásokkal ig.yekesznek utópikus állapotokat teremteni ? Vagy azokat a kik magukat, mellüket verve — minta gazdáknak szeretik nevezni s a mellett nem csak önmaguk, jószáguk hanem egész birtokuk úszik? Vagy talán egyesületeket alkossunk ? Ezekbe helyezzük bizalmunkat? Sajnos a tapasztalatok igen is azt mutatják, hogy ez egyesületek nem szolgálnak másra — tiszteletei a nagyon ritka kivételeknek mint nehány ember kocsi tolójául, a kik fölhasználva a tagok gyöngeségét saját érdekeik előtérbe helyezését minden más közérdek elébe tolják. A többi csak eszköz kezükben. , Vagy kétséges válalatokba bo- csá.kozék az a kinek teste és lelke ösiidöktől fogva ahhoz a földdarab' hoz van hozzá kötve, hozzá forrva? Es még a iapok az Indiában uralkodó éhínséggel korpoltálják tele az országot, reményt csepegtetve a csüggedőkbe, megnem gondolva azt, hogy az áremelkedés, illetőleg az á 1- 1 a n d ó ár olyan lesz-e, mely nem a tulcsigázott, hanem a normális igényeket kielégíti s nem sülyed- e az ideig-óráig tartó emelkedés még a mainál is alacsonyabb fokra? ! Mindezek szomorú állapotok s vigaszunk nagyon kevés van. Gazda. A fűtésről. Az ősz langyos melegének küzdelme a tél hidegével megkezdődött, a napsugár, j mely meleget, életet ad napról napra fogy, j meg öli a dermesztő fagy. Lassanként elő kerülnek a bundák, elő a meleg alsó és j felső ruhák, mind jobbén a szobákra szoiUluIhv s minden órában közelebb húzódunk a kalyához e kedves téli barátunkhoz. Onkénytelenül tesszük mindezeket, legfeljebb annyit mondunk rá, hogy: fázunk, de azt, hogy miért fázunk, fazásunknak valódi okát vajmi kevesen tudjuk, Az ember szervezete aként van alkotva, hogy abban a fő mozgató erő a meleg. Ha a hónalj alatt méréseket eszközlünk, legyen az bármily éghajlati alatt levő ember, azt fogjuk tapasztalni, hogy a test hőfoka mindig 36.5—37.5 O. Ezen általános hőfokot úgy nyeri az ember, hogy a bevett tápláló anyagok szénrésze a vérrel a tüdőbe kerül, hol a levegő élenyével éle- nxül az az elég. Az igy nyert hő oly tetemes, hogy egy egészséges, felnőtt ember által 24 óra alatt kifejtett hó mennyiség 460 mázsa vizet képesjfölforralni. És ha mégis, ez óriási hőkifejtés után a test nem sül vagy fői meg annak oka abban rejlik, hogy magának a testnek felülete, mely tetemes nagy a folytonos hő kisugárzás által nagyon sok meleget ad át a külvilágnak. De nem csak az említett kisugárzás által vészit a test melegéből, hanem vészit az izzadság mirigyekben összegyűlő nedvesség elpárologta- tása által is. E két melegveszteség körül- I belül maguk együtt az összes nyert melegnek 77 " „-ét teszik ki. Meleg vesztosség . származik ezeken kivül a tüdőben is, a be- I szivott levegő felmelegítése és a tüdőben ! levő vízgőzök elpárologtatása által is; to- ; vábbá a gyomorban is a táplálékok meg- j emésztése által is. A test felülete telve van apró, végtelen finomságú érző idegekkel, melyek a külhatásokat közvetítik az agygyal. Ha a kül lég és a test hőmérséke közötti egyensúly amannak vagy ennek (lázos állapot) lehűlése vagy felmelegedése által megza- vartatik az idegek ezen különbséget azonnal fölfogják s mind meg anyni táviró dróton keresztül szállítják az agyba, hol a hideg vagy meleg érzetét keltik. A mint ez érzetek bármelyike létre jön, a test önkénytelenül, ösztönszerüleg arról gondosko- j dik, hogy azt megszüntesse. Ha meleget egyetlen szerelmének, — aki nélkül e földön nem tud, nem akar élni. Haza menve csakhamar telyesen kiürítette a kapott üveg tartalmát, hogy a c adás hatás minél előbb jelentkezhessél a rután bánatos fejét az álom karjaiba haj- tá, hogy szabadulva a rideg valóság kínos iá Halmától, ismét csak Sugár Pali boldog menyasszonyának lássa magát. Szemei bezáródtak .... De nem a menyei boldogságot varázsló álom rózsát к intő ujjai zárták most be, hanem egy hideg, fagyos kéz, mely kiöli az élotnek utolsó lehelletét is. Most telyesedett be csak valóban álma, mert angyalok jöttek érte, hogy elvezessék viruló rczsabeikelten át a boldogság örök otthonába, hol a szivek húrjai többé nem a gyötrő fájdalom hangjától, hanem a bájdálú csalogányok magasztos énekétől rezegnek. És álmát többé nem zavará meg a ideg valóságra éluedés. Ott feküdt púba párnák közt az igéző alak, mint a gonosz kezek által letört liliom, mely himporát még szirmain hordja, színével elbájol, illatával elkábit, de meg vannak szakítva benne az idegszálak, melyek eme kiválóságait létrehozták, ápolák, s az életet közvetítek. * * * Elhatott e rémhír Sugár Palihoz is, kit éppen Boriska, ölelő karjai közt talált. Az első pillanatra azt sem tudta, hogy szivéhez vagy agyához kapjon-e, mert úgy é- rezte, hogy szive e váratlan érzelmek súlya alatt kezd megmerevedni, s agya a kiábrándulásban kezd homályosodul. De a következő pillanatban már mint villám szakitá ki magát Boriska karjai közül, — s ment előre. Utján most már nem az öntudat, hanem valami titkos ösztön vezette. Végre útközben megállt .... Valami ismerős házra talált, mert kapujára támaszkodva ért hetlen hangokon kezdte dudolgatni: „Hi- vom ki, csalom ki, de hiába nem jön ki“ És meghatották e dalt odabenn is, mert ismerős volt az — nem egyszer hangzott e daltól a tágas utca holdvilágos estéken, melynek hivó szavára megjelent az ékes gyöngyvirág. Kijöttek a halottas házból de akik meglátták a kapufélfájára boiúlt dúdoló legényt, arcukon nem a megkötiánkozás, hanem az elszörnyúködés kifejezése ült s ajkukról önkénytelenül röpültek fel e szavak: nagy Isten . . . szegény Pali! . . . Nem merték megszólítani, ő sem szólt senkihez. De a midőn elvégezte a már any- nyira megszokott dal eldúdolását, bement a halottas házba, s megállt a zokogók közt Mozdulatlanul egymásra tapadt ajkaira nem jöttek hangok, szemeibe többé nem özönlöttek könyek, mert lefutottak azok most szivébe, s elfojtanak ott minden kifejezhető érzelmet. Tágra nyílt szemeivel csak bá- múlt mereven maga elé a levegőbe, a nélkül. hogy a körülötte lévő tárgyakat észre venné. Megkondúltak végre a bánatos hangú harangok. Hangjukat el-el kapdossa a szellő fuvalma, s úgy adja vissza, mintha elfojtott zokogás törne ki belőle. Könyezö ™yásztömeg kisér ki egy virágokkal elhalmozott koporsót. Csak egy ember van köztük, aki nem tud könyezni, csak halad a koporsó után mélyen lehajtott fővel, halad anélkül, hogy most már tudná, kit kisért vagy hova kiséri. Leeresztették a drága halottat utolso nyugvó helyére, s föléje domborult az a hant, mely határa mindannak, ami földi,
