Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-11-22 / 30. szám

iSgó. vasárnap, november 22.

I évfolyam.

30. szám.

Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap

Előfizetési ár:

Egész évre

.......................................8 kor.

.Félévre.............................................4 „

3 hóra.............................................2 „

Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő és jiiadó tulajdonos:

DÉKÁNI ÁRPÁD.

Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASOK, _____Nádor utca, Babó-féle házban.

I HIRDETÉSI DIJAK:

: Három hasábos petit-sorért . 8 kr.

: Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr

1 Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóig, kincs : tári illetékkel együtt 1 frt 37 kr.

: 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik

A gazdák helyzete.

Általánosságban az év, a melynek végét tapossuk olyan volt, hogy az anyaföld iránt semmi panaszunk nem lehet. A nedves dús, buja időjárás meg hozta azt, a mit évek liosz- szu során át tartó meddő szárazság elrabolt a gazdáktól s öntötte az áldást úgy, a mint régó a nem.

Abundacia mindenfelé s lia itt, ott, néhol nagyobb vidékeken, területeken elemi csapások, — különösen jég — tettek is nagyobb károkat, de azok nem olyan természetűek voltak, hogy az azokból származó anyagi visz- szc maradások országos jellegűek len1 nének.

Már maga a tavasz, dús ringó vetéseivel, virágaival gazdag reményekkel kecsegieté a birtokosokat s reményüket koronázta a nyár a szem- dús arany kalászokkal s pirosló sárguló gyümölcseivel.

De mit ért mind ez ?

Hisz e bőségben Csak a szem gyönyörködhetett!

r

Ara nem volt mondhatni semminek és ma sincsen olyan a milyennek lenni kellene, a mely ár arányban volna a termő föld értékének, a ráfordított munka nagyon is szegény percenti! kamatával.

Agrár visszonyainkra ólom suly- lyal nehezedik sok minden, a mik megbéni.ják a gazdát, elégületlemié tes:. láznépével együtt, elkedvetlenítik azokat s károsan hatnak nemcsak a birtokosra, hanem a munkásokra magunkra is, a mi természetes, mert alacsony árak mellett a tulajdonos sem képes úgy fizetni munkásait, mint azok kívánják s igy a munkások közötti elégőrlenség fejlesztésére elegendő egy külföldről importált, vagy inficiált belföldi izgató s az interna- cionális szocializmus s más efféle,

ideális s határozottan népünkre káros tanok e célokra kultivált talajra találnak.

Nehéz sulylyal fekszik gazdasági viszonyainkon a mai politikai helyzet is. Az országok minden erejüket fölülmúló küzdelme minden téren, mellyel létők fentartásáért harcolnak. A vám viszonyok melyeket minden ország akként igyekszik saját hasznára kizsákmányolni, hogy más országok importját megnehezítse és saját exportját megkönyitse. Különösen azon importations anyagokra nehezíti vámjának egész terhét, a melyek saját területén fölös számmal termeltetnek, vágy fia az ipari termék gyártatnak. Ezen nehéz vám viszonyok legyőzésére fejlődik a konkurrentia oda, a hol nincsen semmi tekintet, mely rombol, dönt, csakhogy saját magának utat nyithasson.

Vagy nem igy vagyunk-e OroszorSirató.

—■ Egy távoli temetéshez. —

Szól a harang búsan.

Váljon kit temetnek?

Hogy azok a hangok Szivemig rezegnek S könyeim peregnek.

Nincs tán sirató ja Senkije szegénynek S ide simult hozzám Az a bolygó lélek,

Hogy sirassam én meg.

Nem tudom, de titkon Valami sugallja,

Hogy'ott künn egy sírnak Könnyebb lesz a halma,

Edesb a nyugalma.

S könyeim hullását Magamért se bánom;

Mert e könyeken át Az én óhajtásom Szivárványát látom.

Jékey Aladár.

A csodaszer.

— A népéletből. —

Irta Török István.

(Folytatás)

De még a mennyei boldogsággal elárasztó álomnak is csak a rideg valóságra ébredés a vége, s ki hitte volna, hogy u- gyanaz a nap, a mely felkelő biborsugara- ival még a rózsás álmok közt szendergő szép szűz mennyasszonyi fátylát aranyozta be, — utolsó sugaraival már gyász leplétől búcsúzik el.

Mint a nyári hőségben kiszáradt szal- mafedelen villámgyorsan végig fut a fellobbant láng, oly gyorsan terjedt a faluban a bír már kora reggel, hogy Sugár Pali hirtelen lett szép Juliskához, — s a vén anyókák mintegy tanúbizonyságot szolgáltatva jóstehetségüknek, erősitgették is : „tudtam én, mondtam én előre, hogy sohasem veszi el a földhöz ragadt szegény Julis t “

E hír ébresztette fel boldog álmából a boldogtalan leányzót is. A hir megvivő- iben bár egyúttal vigasztalókra is talált,— de lehetett-e gyarló szavakkal halálosan megsebzett szivére gyógyító balzsamot önteni? A menny trónusától örök tűzre taszított angyalok nem érezték oly lesujtó- nak örök boldogságuk elvesztését, mint a mily fájdalommal vérzett az ő megcsalt szive.

Elzárkózva, könyeápor között várta meg, mig alkony odni kezdett, s ekkor magához véve egyetlen értékes holmiját egy díszes solyemkendőt, a falu alatt elballagott a vén Dorka anyóviskójákoz, kiről a vidéken el volt terjedve, hogy nemcsak a betegségeknek, hanem a sziveknek is gyógyítója. A vén kuruzsló nem kevésbbé volt meglepetve, midőn a falu ékességét ily dúlt arccal és agyonsirt szemekkel látta maga előtt, de miután a hir már ő hozzá is elhatott, kezét megfogva csakhamar vigasztalni kezdte: ne sírj szép leányzó, a tenyeredből kiolvasom, hogy kedvesed ár- tatlan szivedet megcsalta, de tudod, hogy én a beteg szivek gyógyítója vagyok.

A letört rózsabimbó még mindig nem tudott szóhoz jutni, csak zokogott fájdalmasan s átadta selyemkendőjét a vén Dorkának, ki ekkép folytató: vigasztalódjál, szép leányzó, e csodaorvosság visszafordítja hű- télén kedvesed elfordult szivét, mert az ö szive másé nem lehet. — E biztató szavakra a bánatos földi tündér megtört szivén ogy fájdalom enyhítő titkos érzelem njd- lalt át, egy pillanatnyi boldogító remény, hogy ő még egyszer birtokába juthat szive