Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-15 / 29. szám
I. évtolvam. 29. szám. i8gó. vasárnap, november 15. Társadalmi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egéss évre.....................................8 kor. Félévre ..........................................4 „ 5 hóra ..........................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és .kiadó hivatal HALASON, Nádor úti; Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért . . 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóig, kincs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittntik lég egy kísérlet. (G) A napokban hivatalos voltam egy igen tisztességes családhoz a hol ez alkalommal nagyobb társaság gyűlt össze; hölgyek, urak, leányok és fiatal emberek vegyesen. A szót természetesen az asszonyok vezették és az is természetes, hogy mosták a mások szenyesét 4 órán keresztül, oly érdekes módon, miszerint a társaság férfi tagjai szépen kivonultak a másik szobába, ott pipa füst mellett tárgyalták az elmúlt képviselő választások eredményeit; a lányok a szalon egyik sarkába vonultak s azon vitatkoztak susogó hangon, hogy: a hajat felfelé jcbb-e sütni vagy lefelé; az a néhány fiatal ember pedig a másik sarokban titokzatosan sugdosott össze közbe közbe nagyokat nevetve, jelezve a sug'dosás és nevetés által, hogy témájuk rendkívül érdekes és pikáns, nem tisztességes hölgy füleknek való. Eltelt igy a négy óra, mindenki leste az óra mutat it s műdön az a hétre ért rohant valamenyi kabát, kalap, esernyő kalucsni után s igyekezett minél előbb az egész társaság kapun kívül lenni. Az utón általános lehangoltság uralkodott, csak itt ott hallott az ember egy egy megjegyzést az uzsonnára stb; nyújtózkodás, ásito- zás fűszerezték az utón eltöltőit időt. Ilyen a mi társas életünk. Ritka eset, midőn a társaság valami különös körülmény folytán fölvillanyozódik, midőn az összegyűltek valamenyi tagja, ha nem is egy csoportban, de részt vesz a társaságban, azt élénkíti, színezi. Ez az a mi minket leginkább megkülönböztet a nagyvárositól, de nem csak a nagyvárosi emberektől, hanem-"még aiéívldékielrtöt rny hoi a társas élet sokkal fejlettebb fokon áll, mint nálunk. Ezen állapot pedig nem, hogy nem előnyünkre válik, hanem határozottan hátrányunkra; a melyen változtatni módunkban van s a melyen változtatni, nem csak önmagunk iránti, hanem családunk s különösen gyér mekeink iránti szigorú kötelességünk. A változtatás alatt — jól értsük meg — nem kell értenünk család fölforgató, túlzó, hóbortos, majmoló s ez által nevetséges állapotok teremtését, hanem igen is értenünk kell azon társas élet létrehozását, mely megkivánfatik minden józan és helyesen goldolkodó s —- tegyük hozzá müveit magyar társaságtól. Ha magán háznál nagyobb társaság gyűl össze, a házi asszony és a gazda kötelessége a társaságot vezetni. Olyannak kell nékiek lenniök, mint gyűlésen a jó elnöknek a ki vezeti irányúja a gyűlés folyamát. Ettől függ minden, ha okos, tapintatos, szelleme s a házi asszony és gazda akkor nem Unatkozik senki. Nem szükség nekik sokat beszélni, hanem beszéltetni igen. Ide is, oda is dobnak egy egy eszmét, egy egy némát a mi fölött azután óvó... uk az egész társaság, mert; nem uz a jó társalgó aki sokat beszól hanem a ki sokat beszéltet. De miről beszéltessünk’?-- kérdik hölgyeink, — mikor ilyen kis uЯР JáL P к Volna szárnyam Volna szárnyam! elröpülnék Egy kies vidék felé, S ott pihennék hol madárhang Eled, s a víg csermelyé; Mig a Hívnek * *) gyönge karja Édes lángra költené És az álmok szép honából Szebb valóra intene. Kisfaludy Károly. E íemek dalt elsárguit, elrongyolt papiion találta egy mi ember, régi, atyjától örökölt levéltára áttutit.isa alkalmával, koszulús к ltő . k, Kisfalu- d у Károly saját kezii Írásával, s igy igen természetes, bogy a magyar sajtóban míg niegsem jelenhetett. E draga ereklyét tulajdonosa a Központi Sajtóirodának a.áadékozta, s annak szívességéből közöljüK mai számunkban. (Szerk.) * *) Kedvesének. A csodaszer. — A népeiéiből. — Irta Torok István. Nem hiába dalolta Sugár Pali, a falu első legénye „Hét vármegyén a babámnak nincs párja,“ de valóban messze vidéket bejárta már Juhász Julis szépségének hire, kit a környék is csak „szép Juliska“ néven ismert.— Mintha a Teremtő is csak egymás kedvéért teremtette volna őket oly kifogástalan, sőt irigylésre méltó volt mindkettő, hogy méltán biiszko lehetett rájuk az egész falu. Sugár Pali kiszolgált kuszái őrmester volt, szálas termete, s mindig gondosan kicsapott fekete tömött bajusza, s a katonaságtól magával hozott, tekintélyt parancso- ó külső megjelenése csaküamar megtették a falu első legényévé. Meg is felelt Pali e megtiszteltetésnek derekasan, mert midőn vasárnap délelőttönkint a nagy misére vezette a falu legénységét, vállra vetett cifra szűrében s rézfokossal kezében úgy nézett ki a derék legénytábor élén, hogy dicsőségét még egykori generálisa is megirigyelhette volna tőle. Nem csoda tehát, hogy a falu leányai rajta felejtették szemüket, s ezüst sarkantyújának minden pengését visszhangozták a szúzi keblek epedő dobbanásai. A legénység hajtott is szavára, mert ha a fogadóban mulatozás közben verekedés támadt, elég volt Palinak egyetlen szava is, hogy azt megakadályozza, mert jaj volt annak, ki szavának nem engedelmeskedett, kérlel- hetlenül elláták annak baját a körülötte levő markos legények, mint hú testőrei. Szóval Pali volt a mulatságok lelke, s midőn ilyenkor szive egyetlenével, a szép Juliskával járta a ropogósát, nem táncoltak tovább* a többiek, hanem körbe fogva bámulták a falu ékességét, a boldog, szerelmes gerle párt; s Pali elragadó hévvel szorít itta erősen dobogó keblére szive egyetlen szerelmét, kinek kipirult arca már vállán pihent, mint a nyári hőségben lehajtott feslő rózsabimbó. De úgylátszik a sors is megirigyelte о végtelen boldogságot, mely földi lények ! közül úgyis keveseknek jut osztályrészéül, j A véletlen-e, vagy a sorsnak előre kiszámított szeszélye hozta magával, de úgy tör-
